2013. 09. 13. Írta Daczó Dénes
Könnyebb ma Romániában biogazdának lenni, mint évekkel ezelőtt – véli Nagy Miklós, a Bioterra Egyesület elnöke. Az agrármérnök szerint a változások elsősorban abban érezhetők, hogy a romániai piacon is megjelentek a biogazdálkodásban használatos anyagok, vannak értékesítési lehetőségek. A civil szervezet vezetője úgy véli: a hosszú távú ágazati stratégia, a következetesség hiánya miatt a gazdák nehezen tudnak előre tervezni, miközben a biogazdálkodásban erre hatványozottan szükség lenne. A civil szervezet vezetője szerint kevesen vannak ahhoz, hogy befolyásolni tudják a kormányzat politikáját. Próbálják hallatni hangjukat, de ezt legtöbbször nem hallják meg a fehér asztaloknál.
– Mit kell tudnunk a Bioterra Egyesületről?
– Nem az egyedüli egyesület Romániában, még öt hasonló egyesület foglalkozik ugyancsak ökogazdálkodással, de a legnagyobb a Bioterra. Azoknak a gazdáknak, akik hozzánk tartoznak, a szántóterületei is a legnagyobbak, ezért mi vagyunk a hangadók. Vannak egyesületi tagjaink egész Erdélyben, de még a Duna-deltában és Konstancán is. Közülük néhányan 1-2 hektáron gazdálkodnak, de vannak, akik 100 hektáron, és olyan is akad, aki ezer hektáron tevékenykedik.
– Milyen változások figyelhetők meg a romániai biogazdálkodás terén?
– Romániában jelenleg az ökogazdálkodásba bevont terület nagysága eléri a 300 ezer hektárt. Tudni kell, hogy a területek jelentős része átállási időszakban van. Kezdenek megalakulni kis feldolgozók is, vannak már végtermékek – sajt, húsfélék, száraztészták, aszalványok, erdei gyümölcsök –, amelyeknek nagy részét az országban értékesítik, vagy olyan boltokban, amelyek tulajdonosai vállalták, hogy külön polcot rendeznek be biotermékekkel. Óriási mennyiségben exportálnak gabonát és más szántóföldi növényeket is. Biogazdálkodni nehéz, az időjárási körülmények nagyban befolyásolják az eredményeket, és a hosszú csapadékos időjárás, mint az idei tavasz is volt, megnehezíti a biogazdák dolgát.
– Van, aki feladja?
– Sajnos van. Alapítója vagyok az egyesületnek, az elmúlt évtől elnöke is, de velem is előfordult, hogy látva a sok nehézséget, a sok eredménytelen dolgot majdnem feladtam.
Romániában ma könnyebb biogazdának lenni, mint évekkel ezelőtt. Amikor mi elkezdtük, nem volt törvényes keret, ellenőrző szervek sem léteztek, akik hitelesíthették volna azt, amit csinálunk. Nem voltak áruházláncok, vásárlók, nem voltak növényvédő szerek, amelyek a biogazdaságban elfogadottak. Ezek ma már mind adottak, sőt van egy olyan plusz támogatás is, amit az APIA-n keresztül igényelhetnek a gazdák. Ez a támogatás kell a gazdáknak, mert óriásiak a veszteségeik. A legszerencsésebb évben is egy biogazdának mindig tudnia kell, hogy 25-30 százalékkal – ez akár ötven százalékos is lehet – kevesebb termése van a konvencionális termelőhöz képest.
– Ön szerint ez a támogatás is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen látványosan nőtt – legalábbis statisztikailag – a biogazdaságok száma?
– Igen. Az a támogatás abban segített, hogy megálljon az apadás, hogy ne adják fel annyian. A pályázatok pontrendszere úgy volt felépítve, hogy aki biogazdaságban dolgozik és utána végterméket akar előállítani, az tíz többletpontot kapott, ami elég volt ahhoz, hogy nyerjen mással szemben. Ehhez kötelező volt, hogy szerződést kössön egy ellenőrző szervvel, és vállalnia kellett, hogy öt évig nem mondja fel a biogazdálkodást. Sokan vállalták ezt.
Sajnos a jelenlegi kormány nagyon rossz agrárpolitikát folyat, ez hosszú távon befolyásolja az ágazatot. Agrárszakemberként kritikus szemmel nézem a kormány agrárpolitikáját, hiszen elvette, amit az előző kormány adott. Elvette az üzemanyag támogatást, azonkívül megadóztatja a kisgazdát, aki így is alig él a bevételeiből. Nem így kellene építeni egy olyan ágazatot, ami egy egész országot tudna húzni, fenntartani. Egyetlen vezetőnek sem szabadna a mában vagy rövid távon gondolkodnia.
– Egyesületként is hallatták hangjukat?
– Nagyon sokszor kérvényeztük, hogy legyenek meghallgatások a szakminisztériumnál. Írásban is benyújtottuk a véleményünket, de ott maradt a fiókban vagy abban a szobában, ahol beszélgettünk. Nem hallgatnak meg senkit sem, felkészületlen emberek vezetik a minisztériumokat.
– Van a bioszervezetek között együttműködés?
– A bioszervezetek föderációjának (FNAE – Federația Națională de Agricultură Ecologică) az alelnöke vagyok, de még így is kevesen és kicsik vagyunk ahhoz, hogy egy hetven százalékos többségű kormányt befolyásolni tudjunk. Egyszerűen nem hallgatnak meg, mélyreható sikereket nem tudtunk elérni.
– Ha nem létezne a támogatás, megtorpanna a biogazdaságok fejlődése?
– A gazdák józan paraszti ésszel gondolkodnak, felmérik, hogy mit lehet csinálni. Nagyon nehéz vidéken megélni és megmaradni, mert nem elég egy jó gazdasági üzlettervet kidolgozni, az időjárás viszontagságaival is szembe kell nézni. A fiatalok elmenekülnek a munka elől. A vidéki munka nagyon nehéz. Bármilyen befektetés az agráriumba hosszú távon hozza meg a gyümölcsét, emiatt mondom, hogy nem szabad csak a mában gondolkodni. Nem szabad visszariadni az első pofontól, hanem mindenkit arra bátorítok, hogy ki kell tartani és össze kell fogni. Az összefogás az, ami a sikerhez közelebb tud vinni, mert egy embernek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen.
– A bióval szemben is vannak fenntartások, sokan úgy látják, hogy a hagyományos termék zavart okoz a fejekben.
– A fogyasztók ma már tudatosan választják a biotermékeket. A mai egészségügy nyíltan bevállalja, hogy a betegségek egy részét a káros táplálkozás okozza. Szinte nincs olyan élelmiszer a polcon, amely ne tartalmazna színezéket vagy adalék anyagot. Az emberi szervezet egyszer telítődik, feladja. Amíg az ember fiatal, bírja, és nem veszi figyelembe, de mi felelősek kell legyünk a gyermekeinkért, az utókorért. Nem mindegy, hogy mit teszünk az asztalra.
– Sokan megkérdőjelezik a biotermékek eredetiségét?
– Nyugat-Európa országaiban végeztek egy kísérletet több mint tíz évvel ezelőtt, amelynek a lényege az volt, hogy ugyanolyan gyógyszerrel kezelték két beteget azzal a különbséggel, hogy egyiküknek bio élelmiszert adtak, a másiknak nem. Az a beteg, akinek csak annyit változtattak, hogy bio élelmiszert adtak, sokkal hamarabb meggyógyult. Az ember a táplálékkal nehéz anyagokat, gyomirtókat, műtrágya maradványokat visz a szervezetébe.
Van egy ismerősöm, akit arról akartam meggyőzni, hogy váltson biogazdálkodásra, ezért a fóliasátrába tettem egy látogatást. Szép, mutatós zöldségek termettek ott, és amikor a fóliaház végére értünk, láttam, hogy ott kisebbek a növények. Kérdeztem, ott mi történt? Megtudtam, hogy ott a család számára termelt zöldségek voltak, amit nem vegyszerez. Ennyit arról, mi az, ami jó és a piacra kerül. Permetezve többet teremnek, olcsóbb az előállításuk, és nyugodtam megmérgezünk velük másokat.
– Ön termelő is?
– Agrármérnök vagyok, az egyesületet vezetem, tanítok, és mellette 130 hektáron gazdálkodok, így amit mondok, azt tapasztalatból teszem. Van egy feldolgozó műhelyünk is, ahol száraztésztát gyártunk. Átmentem a buktatókon, látom és tudom, mi van. Arra oktatom a vidéki ifjúságot, ne szégyellje magát azért, hogy vidéki ember, hanem próbáljon kitartóan dolgozni, és megtalálja a helyét vidéken is. Persze ezt akkor, ha tudunk alternatívát biztosítani, megélhetést vagy anyagi forrást.
A biogazdák kötelesek egy ötéves vetésforgó tervet elkészíteni, emiatt nem lehet monokultúrában gondolkodni. Be kell tartani a vetésforgót, amiben benne kell legyen a pillangós, a kapás növény, az őszi és tavaszi gabona is. Egy gazdaságnak akkor jó, ha több lábon áll, nem is lehetne egyetlen típust termelni. Látjuk, hogy jelenleg mennyire lement a gabona ára… Attól tartok, a többié is lemegy, mert összeesküdtek a felvásárlók a termelők ellen.
– Tésztaüzemet működtet: a feldolgozáshoz másoktól is vásárolnak nyersanyagot?
– Nem vásároljuk fel senkitől sem. Szerződésünk van egy bio tyúkfarmmal, amelynek minden héten szüksége van biotakarmányra – búzára, napraforgóra és kukoricára –, ezt tőlem szerzik be. Nekem mindig szükségem van friss tojásra a tésztához. Nem vagyunk mi egymás vetélytársai, egységben és összefogásban van az erő. Így a piacon tudunk maradni mind a ketten, együtt szabjuk meg az árainkat, egymásra támaszkodunk, és így készül el a végtermék.
– Vannak a piacon csalók, spekulánsok?
– Nagyon sok a csaló Romániában. Főként a piacokon találtunk olyanokat, hogy a paradicsomra kiírta, bio, mert látta, hogy a szomszédnak az van és neki jobban megy. Ma már van egy olyan törvény, amely életbe lépett ebben az évben, és ami keményen fellép a csalók ellen, hogy szavatolni lehessen a bio minőséget. Ezt az egyesületek közös fellépésével tudtuk elérni a kormánynál.
A mi egyesületünk azt népszerűsíti, hogy ha tehetik, a vásárlók menjenek ki a termelőhöz és onnan vásároljanak. A polcokon a terméknek nincs neve, nem lehet tudni, ki áll mögötte. Amennyiben a fogyasztó kimegy és helyben vásárol zöldséget, gyümölcsöt a gazdaságból, akkor ott még barátságok is kötődhetnek, sokkal nagyobb a bizalom és sokkal olcsóbb a termék.
– Találkoztunk már olyan kijelentéssel, hogy néha az ellenőrző szervek is szemet hunynak azért, hogy ne veszítsenek ügyfeleket. Merülhetnek fel kételyek az ellenőrzések kapcsán?
– A törvény világosan kimondja, hogy az ellenőrző szervek kötelesek egy évben a gazdát kétszer megvizsgálni, egyszer bejelentve a látogatást, egyszer váratlanul. Egy szakember rögtön látja, hogy a gazdaságban volt olyan művelet, ami nem bio. Persze, hallottam olyan ellenőrző szervezetről is, amelyet ki kellene zárni Romániából, vagy a RENAR (Romániai Akkreditáló Hatóság) nem kellene akkreditáljon. A külföldön bejegyzett ellenőrző szervek munkájába nem lehet betekinteni, mert nem kötelesek kinyitniuk az ajtót a román legfelsőbb hatóság előtt. Ez a torvény gyengesége. A 23 ellenőrző hatóság közül, amelyek a biogazdaságokat és feldolgozást ellenőrzik, kettő vagy három romániai, a többi külföldi, így azt tesznek, amit akarnak. Ezért vannak a kérdőjelek…
– Hogy látja, melyek jelenleg a legnagyobb hiányosságok a bio tekintetében? Mi az, ami nincs leszabályozva, amin változtatni kellene?
– A bio terén ma már könnyebb a helyzet. Vannak üzletláncok, amelyek vevőt akarnak magukhoz csalogatni, ezért a polcaikon bioterméket kínálnak. Vannak gazdaboltok, amelyek külön bio növényvédő szereket biztosítanak. Nem ezzel van a gond, hanem a kormány agrárpolitikájával, azzal, hogy Romániában a földtörvény és a földtulajdon rendezetlen. Bonyolítják a helyzetet a különböző léptékű – 1:10 000, 1:2280 vagy 1:5000 – térképek. Egy földet eladnak kétszer, háromszor, ugyanarra a földterületre több léptékkel készítenek térképet, ez nagy gond. Az uniós ellenőrzés a biogazdának azt mondja, ugyanazon a területen kell gazdálkodnia, nem mozdíthatja el a parcelláját, mert akkor megbüntet. A földalapú támogatásnál az emberek ide-oda rajzolgatják, tologatják a területeket. Elsőként az egész térképrendszert kellene egységesíteni.
Ceaușescu korából ránk maradt a grandománia: csak nagyban tudunk gondolkodni. Azt hisszük, csak azok a gazdaságok életképesek, amelyek száz hektár fölött gazdálkodnak. Az unióban sem így van, de ott szinte minden gazdaságban van egy kisebb feldolgozóüzem, vagy egymást kiegészítik a farmok úgy, hogy van egy biobolt. Összefognak a gazdák, és közösen értékesítik a termékeiket.