http://talajdoktor.blogspot.ro/2015/04/a-profitod-gyokerei-egyben-az-elet-es.html
2015. április 10.
Nemrég a
Soil Food Web-ről ismert amerikai talaj-mikrobiológius, Dr. Elaine Ingham megakasztott néhány lélegzetet az oxfordi Real Farming konferencián tartott előadásával, mely a „Roots of your Profit”, azaz a „Profitod gyökerei” címet viselte.
Ingham kereken megfogalmazott üzenete az, hogyha érdekel az egészségünk, akkor a talaj is kell, hogy érdekeljen. Mind az előadása, mind a munkássága kitűnően megmagyarázza, miért.
Itt az ideje feje tetejére állítanunk a talajról való általános gondolkodásunkat és ráeszmélni, miért is kellene foglalkoznunk a talajbiológiával.
Talaj vagy por
Ahogyan legtöbben már rájöttünk: a talaj nem csupán növényeink támasztóközege vagy a bioszféra lábunk alatt lévő része. A talaj egy végtelenül összetett világ: baktériumok, gombák, egysejtűek, fonálférgek és mikro-ízeltlábúak, egyszóval változatos mikroorganizmusok összefüggő hálózata.
Ez az a rejtett világ, ami lehetővé teszi bolygónk és társadalmunk gyarapodását. Éppen olyan fontos az egészségünkre nézve, mint maga a légzés. Azonban ahelyett, hogy gondozná a talajt, ami éltet minket, a mezőgazdálkodás általában inkább rombolja azt. Minden alkalommal, mikor megbolygatjuk a talajt vagy műtrágyákat, növényvédőszereket használunk, megöljük a talajéletet és veszélyeztetjük a struktúráját.
Ilyenkor következik be a talajerózió, a víz elszivárgása, és a tápelemek kimosódása. Anaerob körülmények keletkeznek, jönnek a kórokozók és a betegségek. A rendszer fokozatosan összeomlik, míg végül a talaj, megfosztva a talajélettől, annyira leromlik, hogy egyszerűen már pusztán kosszá, porrá válik.
Ez a talajrombolás ördögi köre, amikor a gazdálkodóknak az energiáikat a dominóhatással való megbirkózásba kell már fektetniük.
Mítoszdagasztás
Dr. Ingham szerint a mezőgazdaság a talaj gondozásának művészete kéne, hogy legyen. Létfontosságú megérteni, mitől működik az élet a talajban – és fordítva: mi károsítja azt –, és azt is, hogyan szabályozzuk a talajéletet úgy, hogy segítségével legyőzzük az élelmiszertermelés állította kihívásokat. Teremtsd meg a helyes talajbiológiád, biztosítva a hasznos aerob mikroorganizmusok jólétét és egyensúlyát – és a többi magától a helyére kerül.
Felejtsd el a legújabb mezőgazdasági kütyüket és szereket: a legfontosabb eszköz, amit egy gazdálkodó birtokolhat, az egy mikroszkóp. Az egyetlen képesség pedig, amire szükséged van, az aerob komposzt és az aktívan levegőztetett komposzt oldat készítése. Ezekben megtalálhatók a talaj egészségéhez nélkülözhetetlen mikroorganizmusok. Helyesen alkalmazva ez az egyetlen csodafegyver, amire valaha szükséged lesz. Ilyen egyszerű!
De Dr. Ingham még ennél is tovább megy: nincsen elvesztegetni való ideje és pénze talajvizsgálatokra, és rámutat, hogy csak az ő élete során a növények számára esszenciálisnak kikiáltott tápelemek száma 3-ról több mint 40-re emelkedett. Ki tudja megmondani, hogy mire van szüksége a növénynek, ha nem maga a növény?
Véleménye szerint ennek az ásványi adaléknak vagy annak a műtrágyának a használata is pénzkidobás. Növényi szövetek elemzései kimutatták, hogy a növényben jelenlévő tápanyagok egyáltalán nem állnak kapcsolatban semmilyen oldható, mesterségesen hozzáadott tápanyaggal. A növénynek eltérő mértékben van szüksége a különböző tápelemekre – és egyedül a növény tudja, mikor miből mennyi kell neki. A trükk az, hogy minden tápelemnek folyamatosan jelen kell lennie a talajban, méghozzá biológiailag elérhető formában.
Ingham a kémhatás mítoszát, a talaj savasságának vagy lúgosságának mérését, is félredobja. Mikor jelentette ki a természet – kérdezi a tudós –, hogy a növényeknek a 6,5-ös pH az ideális, miközben sikeresen fejlődnek 5,5-ös és 11-es értékek között? A talaj kémhatása olyan mértékben eltérő lehet pusztán egy darab hajszálgyökér mentén is, hogy az átlagolás teljesen értelmetlen. Nem a kémhatást kell analizálni, hanem a talaj mikrobiális életét.
Ami még ellentmondásosabbnak hat: Dr. Ingham arra is rámutat, hogy a bolygó összes talajában annyi (szervetlen) tápelem van – lekötve az ásványok kristályrácsaiban –, ami a növények táplálására még úgy 10.000 milliárd évre bőven elegendő. Tessék?!
Az egyetlen dolog, amire a
Zöld Forradalom jó volt az a por, a kosz táplálása, nem a talajé. A mezőgazdaság fenntartható intenzifikálása? Felejtsd el. Nem fog működni, mert nem tud: a mezőgazdaság még mindig a kemikáliákra támaszkodik, ezek pedig rombolják a talajéletet. Alakítsd ki a megfelelő talajbiológiát és nem lesz szükséged trágya szétterítésére, vetésforgóra, talajművelésre. (Ezen a ponton még a jelenlévő biogazdák is összerezzentek az oxfordi konferencián).
Az elmélet átültetése a gyakorlatba
Dr. Ingham az elmúlt 40 évet azzal töltötte, hogy tudását átültesse a gyakorlatba és hogy talajdoktorokat képezzen farmerekből, gazdálkodókból, kertészekből. Hatásos eredményeket ért el; módszerével például nőtt a legelők fűféléinek gyökerezési mélysége és a fehérjetartalma 5%-ról 25%-ra emelkedett.
De hogy megértsük, miért érték el, módszerének követői, amit elértek, át kell lássuk az evolúciós kapcsolatot a növények és a talajélet között.
A természet elegáns megoldása
A növények a napfény segítségével cukrokat állítanak elő, majd ezek nagy részét váladék formájában a gyökereikbe küldik (ez az anyag szivárog ki a növényi szövetekből). Vagy, ahogy Dr. Ingham hozzáteszi, a növény „süteményeket és tortákat” küld a talaj aerob baktériumainak és gombáinak arra bátorítván őket, hogy felszaporodjanak és jól érezzék magukat a gyökerei körül.
Ezeknek a hasznos szervezeteknek, akiket Dr. Ingham a "jó fiúknak hív", három fontos funkciója van:
Védelmező hadsereget formálnak az anaerob mikroorganizmusok - vagyis a "rossz fiúk" - ellen, amik a megbetegedésekért felelősek;
tartalmazzák azokat az enzimeket és savakat, amik a szervetlen tápanyagok felszabadításához szükségesek. Így az ásványi részecskékben lekötött elemek felvehetővé válnak a növény számára;
valamint kritikus szerepet játszanak a talaj strukturális felépítésének folyamatában, ami elengedhetetlen a víz visszatartásához, megakadályozva ezáltal a tápelemek kimosódását.
Akkor pedig miért is van szükség vegyi fegyverkezésre, ha a természet készen nyújtja a megoldást?
Az életnek miért van szüksége a halálra és miért a halál teremti az életet
Ebben a fázisban a növény számára szükséges tápanyag még mindig le van kötve a mikroorganizmusokban, és csak akkor szabadul fel, ha a mikróba elpusztul. Hogy ez lehetővé váljon, a természet „kialakította” a ragadozókat – élőlényeket, melyek más élőlényekkel táplálkoznak –, létrehozva táplálékláncokat és így biztosítva a tápelemek folyamatos körforgását.
Esetünkben a predátorok a protozoonok, azaz állati egysejtűek, melyek baktériumokkal, fonálférgekkel táplálkoznak és mikro-ízeltlábúak, melyek pedig gombákat fogyasztanak. Ezek a ragadozók kiválasztják a többlettápanyagot a környező talajba – immár felvehető formában –, folyamatosan biztosítva ezzel a növények tápanyagutánpótlását a gyökérzónában, ahol szükség van rájuk. Okos, nem?
Láthatjuk már tehát, miért fontosak a növényi élet számára a ragadozók, és miért jobb a természet alapvető törvényszerűségeivel együtt, és nem azok ellen dolgoznunk. Ahogy Ingham rámutatott, az Anyatermészetnek nincs szüksége az emberre, de az embernek szüksége van az Anyatermészetre. Ez bizony egy egyirányú utca.
Ez az oka annak, hogy vissza kell térnünk a talajbiológiára; hogy megreformáljuk a mezőgazdálkodást az alapjainál kezdve. Szerinte ez az egyetlen út előre, ha az emberiség fenn akar maradni ezen a bolygón.
Az élet fenntartásának kulcsa: a komposzt
A növényi élet evolúciója erőteljesen kötődött az uralkodó talajbiológiához fejlődése során. A baktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok típusai és aránya határozza meg az adott talajon kialakuló vegetációt és annak evolúciós sikerét, térhódítását.
Ebből következik, hogy ami egy adott talajon nő, az jó indikátor a talajbiológiára nézve. Jeleket mutat, arra hol lehet esetleg kiegyensúlyozatlanság a talajban, ami megakadályoz a lehető legjobb növény termesztésében. Még egyszer: a talaj helyreállításának legegyszerűbb, leggyorsabb és legkönnyebb módja a megfelelő komposzttal való beoltás.
Ezért hát a komposztot a gazdálkodók legelérhetőbb csodaszerének tekinthetjük: az élet fennmaradásának kulcsát nyújtja. Olcsó, könnyű előállítani és a talaj önfenntartóvá válik tőle. A problémák megoldódnak, növényeink produktívabbá válnak – erősebbek, egészségesebbek és tápanyagdúsabbak lesznek.
Nem csoda hát, hogy Dr. Ingham nem túl népszerű a hagyományos mezőgazdaság hívei között vagy a kemikáliaipar köreiben.
Ez több, mint megérzés
Ahogy Dr. Ingham előadása illusztrálta, a vitális kapcsolat az egészséges talaj, a növények, az állatok, az emberek és a bolygó között nem pusztán retorikai, hanem evolúciós igazság. Patrick Holden, a
Sustainable Food Trust vezetője is rámutatott: a talaj és az emberi egészség közti párhuzamok túl nyilvánvalóak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassuk őket.
Ahogy a hasznos, aerob mikroorganizmusok - a "jó fiúk" - elősegítik és megvédik a talaj egészségét, úgy a mi bélrendszerünkben elő jótékony mikrobiális flóra is létfontosságú az emésztésünk egészségének érdekében, valamint az immunrendszerünk megerősítésében.
Amit már mindannyian tudunk: az antibiotikumok, a baktérium és gomba elleni szerek negatív hatással vannak a mi mikroflóránkra. El tudjuk hát képzelni, milyen hatással vannak egy élethosszon át bevitt adalékanyagok, peszticid maradványok, a „junk food”, és kemikáliákkal termesztett vagy akár génmódosított alapanyagokat tartalmazó, degradált élelmiszerek az ember belső „talajéletére”?
Ezért annyira életbevágó az általunk fogyasztott élelmiszer minősége és az előállítási módjuk mikéntje. És ezért kell komolyan vennünk Dr. Inghamet és a hozzá hasonló szemléletűeket, mikor figyelmeztetnek: talajaink minősége hatással van élelmiszereink minőségére és annak alapvető embert tápláló képességére.
A sószappan lehetővé teszi, hogy bőrünk magától regenerálódjon, krémek és egyéb kozmetikumok nélkül. Jótékony hatásai: optimalizálja bőrünk PH értékét, gyulladáscsökkentő, serkenti az anyagcserét, a vérkeringést, frissebbé varázsolja bőrünket.
