Kerti Kalendárium (2015-4. szám)
Pap Edina 2015.03.30.
Áprilisban a fűszerkertben is megkezdődnek a munkák. Állandó helyre vethetjük a hidegtűrő fűszernövényeket. A hónap végén kiültethetők a palántáról nevelt növények, ritkíthatjuk az évelőket.
Az ánizs magja már 4-5 oC-on csírázik, a csíranövények az enyhébb fagyokat károsodás nélkül elviselik. Paprika, paradicsom és uborka közelébe érdemes vetni, mert jó mézelő növény, vonzza a méheket.
A koriander magjának csírásázáshoz is elegendő a 4-6 oC. Nagyon fényigényes növény. A csírázástól a tőlevélrózsa kialakulásáig sok nedvességet igényel. Kezdeti növekedése lassú, ezért állandóan gyomláljuk az állományt.
A konyhaköménynek a házikertekben az egyéves változatát termesztik. Vízigényes növény, emellett meszes talajt és a sok nitrogént is igényel. Magját 2 centiméter mélységbe vessük.
A kapor bármely talajtípuson jól fejlődik. A magból kikelő fiatal növények jól tűrik az enyhe fagyot. A bőséges öntözést magas zöldhozammal hálálja meg. Lehetőleg ne szabályos sorba, hanem a zöldségfélék, leginkább a hagyma és a sárgarépa között elszórtan, a zöldségmaggal összekeverve vessük el. A kapor nemcsak illatos ízesítő, hanem távol tartja a haszonnövényektől a rovarkártevőket. A kaprot egész nyáron át újravethetjük, de megvárhatjuk felmagzását, és a földre hullott kikelő magokból a nyár végén friss, zsenge növények fejlődnek. Az elfekvő magokból a következő évben kelnek ki a növények, így nincs gondunk az újravetéssel. Ahhoz, hogy folyamatosan szedhessünk zöldkaprot a kertből, nyár végéig néhány hetes gyakorisággal, szakaszosan vessük. (1. kép)
A zamatos turbolya a kaporhoz hasonlóan augusztusig egész évben folyamatos vethető, legkorábban március közepén, 30-40 centiméteres sorállásban. A túl sűrű állományt egyelni kell. A zamatos turbolya félárnyékos, kissé hűvös helyen terem jól, tűző napon és száraz körülmények között levele vörösre színeződik. Friss hajtásai már a magvetéstől számított ötödik-hatodik héten szedhetők. A növény a termőhely megválasztásán túl különösebb ápolást nem igényel. 20-30 centiméteres friss hajtását még a virágbimbók megjelenése előtt szedjük le. A frissen fel nem használt növényi részek fagyasztással tartósíthatók, de fűszerecet is készíthető belőle. (2. kép)
Április elején vessük szabadföldbe a sáfrányos szeklice magját. Napsárgára vagy vörösre színeződő virágszirmaiban igen értékes sárga festékanyagok találhatók, amelyek természetes textil- vagy ételszínezékként alkalmazhatók. Megszárítva sokáig díszít, kedvelt szárazvirág-kötészeti alapanyag. A háztartásban húslevesek színezésére használhatjuk, de csak mértékkel adagoljuk, mert igen intenzíven fest. Teája nyálkaoldó hatású.
Áprilistól kéthetente folyamatosan vethető a kerti borágó. Az idősebb növényeket felére vágjuk vissza, hogy rendszeresen hozzon friss leveles hajtásokat. A borágó meleg, napos helyen, rendszeres öntözéssel nagyon könnyen termeszthető. Bár egyéves növény, de ha már bevittük a kertbe, magját elhullatva önállóan szaporodik. A zsenge, fiatal borágólevelek íze az uborkára emlékeztet, ezért egyes helyeken uborkafűnek is nevezik. Apróra vágva friss salátakeverékekbe tehetjük. Kiválóan alkalmas uborkasaláta fűszerezésére, vagy uborka eltevésére. Használhatjuk még levesek, mártások, savanykás főzelékek ízesítésére. Főzni azonban nem szabad, az elkészült ételhez keverjük hozzá. Fűszervajat és fűszerecetet is készíthetünk a borágóval. Szárítani nem lehet, télen mélyhűtőben tarthatjuk, vagy az ablakpárkányon cserépben nevelt növényt csipkedhetjük. Élénk kék, ehető virága díszítésre is alkalmas.
A majoránna meleg- és fénykedvelő, emelett meglehetősen tápanyag- és vízigényes fűszernövény. Magja 10-12 fokon csírázik, március végétől vethető. A talajt „asztallap simaságúra” munkáljuk el, és a vetésmélység ne legyen több 0,5 centiméternél.
A borsfű vetését is elkezdhetjük március végén. Magját nagyon sekélyen, fél-másfél centi mélységben vessük el, azután hengerezzük. Környezeti igénye a majoránnáéval azonos, ám a borsfű kevesebb vízzel is beéri.
A barna és a fehér mustár vetését március végéig be kell fejezni. A vetésmélység 1-1,5 cm lehet. Magjuk már 4-5 fokon csírázik, a csíranövények jól tűrik az enyhe fagyot. Nem tápanyagigényes fajok.
Palántáról
A bazsalikomot palántáról a legcélszerűbb szaporítani, amihez a magot március második felében vessük fólia alá, vagy lakásban, cserépbe. A bazsalikom magja fényen csírázik, ezért ne takarjuk földdel, de alaposan nyomkodjuk a talajhoz! Ha palántaágyba, szórva vetettünk, a kikelt növényeket csoportosan tűzdeljük át cserépbe, és csak május végén ültessük ki a szabadba, napos, világos, meleg fekvésbe. Április végén, május elején a bazsalikom állandó helyre vetésével is próbálkozhatunk. Alapfeltétele a jó vetőágy és a vetés utáni hengerezés. Rendszeresen, mérsékelten öntözzük.
Tőosztás
Április végéig szétoszthatjuk az évelő gyógynövények idős töveit. A metélőhagyma, a borsosmenta, a tárkony és a kakukkfű több friss hajtást hoz, ha megritkítjuk. Az új hajtások fejlődéséhez az állandó vágás is hozzájárul.
A borsosmenta gyöktörzse annál gyorsabban nő és terebélyesedik, minél többször vágjuk a növényt. A túlburjánzás megakadályozására a borsosmentát cserépbe ültessük, amit a fűszerkert valamely pontján elhelyezve mutatós látványi elem.
(3. kép)
A citromfű jól szellőző, könnyen átmelegedő, ugyanakkor folyamatosan nedvesen tartott, tápanyagban gazdag talajban fejlődik jól. Napos, meleg fekvésbe ültessük.
Jó tudni
Mivel a legtöbb fűszernövényünk mediterrán származású, meleg, napos fekvésű helyet válasszunk számukra, ahol napközben legalább hat órán át éri őket a napfény.
Tápdús, jó vízvezető képességű talajon teremnek a legjobban, bár legtöbbjük a soványabb talajokon is megél.
Célszerű a fűszerkertet a házhoz közel elhelyezni, hogy főzés közben a háziasszony csak kiléphessen egy-egy szál kaporért, borfűért, vagy zsályáért.
Az évelőkből (citromfű, zsálya, kakukkfű, rozmaring, borsmenta) elegendő egy-két tövet ültetnünk, de az intenzív illatú és ízű egynyáriakból (bazsalikom, majoránna, zamatos turbolya) sem kell több 3-4 növénynél, mert csak keveset használunk belőlük.
A kapor, a fokhagyma és a metélőhagyma viszonylag gyakran és nagy mennyiségben fogyasztott zöldfűszerünk, ezért ezekből többet vessünk.
A kapor, a konyhakömény, a metélőhagyma, a levélpetrezselyem és a zamatos turbolya önszaporító, kipergett magjából a következő évben új növények fejlődnek.