Korunk 2008 Június
Somai József (szerk.): Szövetkezetek Erdélyben és Európában
A vidéken és a városokban élők megélhetési viszonyai között napjainkban egyre mélyül a szakadék. A jelenlegi helyzet összefügg azzal a ténnyel, hogy a mezőgazdaságban a rendszerváltás óta nem alakultak ki a mérethatékony gazdaságok, a termelők alkupozíciója nagyon gyenge, értékesítési gondokkal küszködnek. Megoldást jelenthetne az európai uniós termelői és értékesítői csoportokhoz hasonló szövetkezetek megalakítása. A kérdés az: hogyan lehetne meggyőzni az embereket a szövetkezetek hasznáról, az intézményesség, a méretgazdaságosság és integráltság előnyeiről?
Erre keresi a választ a Romániai Magyar Közgazdász Társaság kiadásában megjelent értékes kötet, amely a szerzők – Csetri Elek, Egyed Ákos, Györfi Dénes, Györfy Lehel, Hunyadi Attila, Kerekes Jenő, László Márton, Oláh Sándor, Simon Sándor, Somai József, Szabó G. Gábor, Vallasek Magdolna Márta – alapos kutatói munkájának köszönhetően egyrészt összefoglalja az erdélyi szövetkezeti mozgalom kialakulásának fontosabb állomásait, másrészt a szövetkezetek újraalakulási folyamataira összpontosít. Az Erdélyben működő szövetkezeti típusok jellemzői mellett bemutatja a nemzetközi és európai uniós szövetkezeti politikákat és érdekvédelmi szervezeteket, majd részletesen tárgyalja a szövetkezetek jogi szabályozásának alakulását a rendszerváltástól napjainkig.
Érdekes történelmi leírásokkal, eseményekkel fűszerezve szerzünk tudomást a közösségi szerveződésekről, az első hitelszövetkezetek – a szövetkezeti gondolatnak megfelelő intézményes forma – megjelenéséről és működéséről. Megtudhatjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom demokratikus és önszerveződő jellegéből kifolyólag az erdélyi társadalom legátfogóbb szervezete volt, és azt is, hogyan és miért váltak a szövetkezetek a piac és a társadalom pótolhatatlan szereplőivé, a mezőgazdasági fejlődés feltételévé. A történelmi, gazdasági és politikai eseményeket követve nyilvánvalóvá válik, hogy a szövetkezeti mozgalom „karizmatikus” egyéniségek, szervező személyek nélkül nem valósulhatott volna meg. Ez a tény napjainkban is igaz, az összefogáshoz, a szövetkezéshez, az emberek meggyőzéséhez szakemberek, érdekvédelmi szervezetek kezdeményezésére, szerepvállalására van szükség.
A szövetkezeti értékrendről és típusokról, a Hangya szövetkezetek nagyenyedi és marosvásárhelyi központjáról stb. a második fejezetben bemutatott adatok arról győznek meg, hogy az összefogás, a szolidaritás a legmegfelelőbb út a fejlődéshez, a közös érdekek felismerése pedig kiemelkedőbb teljesítmények eléréséhez vezet. A szerzők nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy az erdélyi vidék lakosaitól nem idegen egymás kölcsönös megsegítésének gondolata, de arra is felhívják a figyelmet, hogy elhalványult az emlékezetben a „mindnyájan egyért, egy mindenkiért” rendtartó falutörvényének íratlan szabálya. A vidékfejlesztés mai kihívásaival szembesítő tanulmány szerzője a mezőgazdaságban jelentkező – demográfiai, termelési és értékesítési – gondokra a megoldást a társulásban és a szövetkezésben látja.
A harmadik fejezet betekintést nyújt a nemzetközi szövetkezeti mozgalmakba, az európai uniós politikák és érdekvédelmi szervezetek működésébe, megismerteti Nyugat-Európa legelterjedtebb szövetkezeti modelljeit. Ennek alapján összehasonlíthatjuk a magyar szövetkezetek eredményeit a világhírű dán szövetkezeti modellével. Nemzetközi példák igazolják, hogy a szövetkezetek jelentik a vidék gazdálkodásának alapját. A versenyszféra és az állami intézmények mellett ők a „szociális gazdaság” szereplői. Az angol és svéd fogyasztási szövetkezetek, a francia géphasználati szövetkezetek bemutatásából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Erdélyben is a történelmi és kulturális hagyományok felélesztésétől, a megfelelő jogi háttér biztosításától függ ezek újrahonosítása.
A romániai szövetkezetek jogi szabályozásának a rendszerváltástól napjainkig történő alakulásáról a negyedik fejezetben számolnak be a szerzők. A szövetkezetek működését és szervezésének általános keretét szabályozó szövetkezeti törvény nagyon későre született meg, de amint olvashatjuk, „célkitűzéseiben, szabályozási rendjében nagyon színvonalas, európai mércével is megállja helyét”.
A kötet zárófejezetének címe: Kiemelkedő szövetkezeti gondolkodók, személyiségek és szervezők Erdélyben. Balázs Ferenc (1901–1937), Bethlen László (1900–1967), Bölöni Farkas Sándor (1797–1842), dr. Gidófalvy István (1859–1921), Haller István (1896–1971), Károlyi Sándor gróf (1831–1906), dr. Nagy Zoltán (1905–1948), Ürmösi József (1879–1953) életéről ésmunkásságáról olvashatunk ebben. A tájékozódást és a további kutatásokat megkönnyíti a gazdag forrásanyag és irodalomjegyzék.
*Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kvár, 2007.