2013. október 30. szerda, 15:09Írta: Orosz Anna
Gergely Lóránt egy kézdivásárhelyi kis üzemben kaptárokat gyárt. Kertibútorgyártással kezdte a 2000-es évek közepén, aztán a gazdasági válság beálltával fogyni kezdtek a megrendelők. Ismerőse iránti udvariasságból kezdett kaptárokat készíteni. Azóta hálából minőségi kaptárok viselik az ismerőse nevét.
Fotók: Tofán Levente
Tálcán kínálkozott az ötlet, Gergely Lóránt azonban nem nagyon hitt abban, amit egy méhész ismerőse mondogatott: kaptárokat kellene gyártani. Péter Jánosról hazai és külföldi szakfórumokon is felméréseket készített, majd „testre és igényre szabott” kaptárokkal rukkolt elő Gergelynél. A tervező szerint a siker titka az, hogy az előnyös ár mellett a vásárló saját maga rakhatja össze a kaptárokat, akár egy kirakós játékot.
Gergely akkor még nem gondolta, hogy ekkora igény mutatkozik az általuk készített, a hagyományostól eltérő „függőleges” kaptárra, amely 30 százalékkal nagyobb méztermelést biztosít. „Péter János bácsi többször elmondta, hogy neki kellene fogni a kaptárgyártásnak, de én az elején nem bíztam benne, nem láttam, ebből hogyan lehetne üzletet csinálni. Mondhatom, inkább udvariasságból kezdtem hozzá a kaptárgyártáshoz, olyan körülmények között, hogy nem tudtuk, hol lesz ennek piaca és mekkora. Akkor lepődtem meg, amikor elmentünk az első szakkiállításra, és a kaptárokat egytől egyig felvásárolták” – emlékszik vissza a kaptárgyártás kezdeteire. Most már annyira hálás ötletadójának, hogy a Péter János által tervezett modellt el is nevezték róla. A 62 éves Péter János Sepsiszentgyörgyön méhészkedik, a kezét megcsonkító baleset terelte a méhészkedés felé. A „péterjános” modell egy rakodókaptár-fajta, román nyelven a „Stupii bătrânului” megnevezéssel illették („az öreg kaptárjai”), és így árulják ezeket. Emellett még öt-hat fajta kaptárt gyártanak sorozatra, a többit egyéni megrendelés alapján.
Rakodó- vagy fekvőkaptár?
A Péter János-féle kaptárt a Dadant-modellből gondolták tovább: rakodókaptár, ahol több fiók is egymásra illeszthető. Vándor- vagy álló méhészetekben egyaránt használható. Űrtartalma fiók hozzáadásával növelhető, minden része gyorsan szétszedhető, így nagyfokú mobilitást biztosít. A kaptárban a méhcsaládok függőlegesen helyezkednek el, a mézelvevés is egyszerű, a hőt jó tartja. Romániában pillanatnyilag ez az egyik legkeresettebb modell, az ACA (Asociația Crescătorilor de Albine, azaz a Romániai Méhészegyesület által javasolt modell) típusú kaptár mellett.
Itt egyre nagyobb teret hódítanak a rakodókaptárok, mert ezekkel lehet ipari szinten mézet termelni. Nagyon könnyű velük dolgozni, egyetlen méhész akár több száz kaptárt is el tud látni, olyan méhészek is tudnak dolgozni vele, akiknek nincsenek különösebb szakmai ismereteik. A hagyományos fekvőkaptár esetében minden belenyúlás szakmunkát igényel.
A méhésztársadalom nagyon megosztott, ha dönteni kell rakodókaptár vagy fekvőkaptár felől. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei. Ha a kaptárt egy könyvhöz hasonlítjuk, akkor a fekvőkaptár esetében a méhész mindent egyben lát, ha leveszi a tetejét, de ahhoz nagyon „kell tudni olvasni”. A rakodókaptár esetében viszont lapozgathatunk. Több részből tevődik össze, a tetejét levéve egyenként lehet eltávolítani az alkatrészeket, hogy belelássunk. A nagyobb méhészetek egyértelműen a rakodókaptárokat használják. Gergely egyik kliense például, akinek 5000 körüli méhkaptára van, két méhésszel dolgozik: ők a könnyen kezelhető kaptároknak köszönhetően el tudnak látni ilyen nagyszámú méhcsaládot is.
A romániai piacon a fekvőkaptárok a piac csupán tíz százalékát teszik ki. A magyarországi méhészpiac viszont teljesen más. Annak ellenére, hogy sokkal több méhész van és az iparág is sokkal fejlettebb, ott még több méhész ragaszkodik a fekvőkaptárhoz. Ez az arány ott körülbelül 30-40 százalék körüli. Vannak viszont olyan gyalogméhészetek, ahol a fekvőkaptárral is vándorolnak.
Akadnak olyan konténerméhészetek is, ahol egy bizonyos szállítóeszközbe vannak beépítve a kaptárok. Ezeket nem kell fel-le pakolni, csak mozogni vele. Az ilyen konténerbe beépített kaptárok lehetnek fekvők is, sőt ebben az esetben előnyösebb.
Számokban a kaptárgyár
Havonta 3-4 ezer kaptár készül a kézdivásárhelyi gyárban, aminek 80-90 százalékát a romániai piacon adják el. A rendeléseket igény szerint szállítják, vagy gyorspostán küldik, de a nagyobb tételeknél inkább az jellemző, hogy utánajönnek és elviszik.
„A romániai piacon mi vagyunk a legolcsóbbak. Kisebb tételben, de most már jelen vagyunk a magyarországi piacon is. Nagyon kicsi haszonkulccsal dolgozunk, elmondhatom, hogy az országban itt lehet legolcsóbban kaptárt vásárolni” – mondja.
A legolcsóbb kaptár 69 lej, ez egy teljesen felszerelt rakodókaptár lapra szerelve, amelyben van: fészek, mézűr, tető. Ugyanezt a kaptárt összeszerelve 90 lejért lehet megvásárolni. A kaptárokat általában lapra szerelve, alkatrészenként viszik el, jellemzőbb, hogy a megrendelő rakja össze. Kérésre összeszerelt kaptárokat is tudnak szállítani, de lapra szedve olcsóbb, és kevesebb helyet foglal, így takarékosabban lehet szállítani.
A gyárban harminc emberrel dolgoznak, többen közülük méhész-asztalosok. Jó kaptárt ugyanis csak ilyen ember tud készíteni: nagyon precíz munka szükséges, fél milliméter is számít. Az egydarabostól a több száz darabig van rendelés, ezekből átlagot számítva olyan harminckaptáros rendelések szoktak érkezni. A gyárban csak rendelésre dolgoznak, készletet felhalmozni nem szoktak. A méhészeti évnek augusztusban van vége, szeptemberben kezdődik, és ilyenkor jönnek a nagyobb rendelések. Aztán januártól júliusig telt ház van, ebben a periódusban 60 napot is várnia kell egy-egy megrendelőnek.
A méhészek nem boldogtalan emberek
Gergely azt mondja, szinte sértés lenne egy méhésznek összeszerelt, lefestett kaptárokat szállítani, mert a méhészek általában olyan emberek, akik egy szeg elütésénél többet értenek a barkácsoláshoz. Az itt készült kaptárokat nem szokták lefesteni, vagy a fát valamilyen módon kezelni, mert minden méhész szereti saját maga kezelni a fát, majd a kaptárait kiszínezni. Legjellemzőbb a fa parafinnal való beitatása. Emellett pedig úgy tisztességes, hogy mindenki láthassa, miből készült a kaptár. Száraz fenyőfából dolgoznak, a csomókat kiszedik, kijavítják, a faanyag nedvességtartalma pedig 12 százalék alatt kell legyen. Egy hosszas esőzés viszont még a száraz raktárban tartott fával is kibabrálhat, és a nedvességtartalma visszamegy 15 százalékra.
Hogy meddig él egy kaptár, az attól függ, hogyan használják. Ha sokat nem mozgatják, akár negyven évig is bírja, viszont a vándorló méhészek sokkal gyakrabban kell kaptárt cseréljenek. Legtöbben azonban inkább megjavítják a törött alkatrészeket.
A siker ellenére szkeptikus jövőkép
Kézdivásárhelyre az ország minden részéből jönnek vásárlók. Nagyon sok a visszajáró méhész, legtöbben évről évre terjeszkednek, és újabb kaptárok beszerzésére jönnek ide vissza. A méhészek nagyon sok pályázati lehetőséget igénybe vehetnek, többek közt kaptárvásárlásra is, ez is megérződött az elmúlt években a vásárlóerőn.
A tulajdonos – aki maga is méhészkedik – szerint a kisüzem ideális kapacitással működik: nem is szeretne terjeszkedni, több kaptárt gyártani. A jövőt azonban bizonytalannak látja, a kapacitás növeléséhez már drága gépekbe kellene befektetni. Marketingstratégiákra pedig, hogy nagyobb piacokat megtámadhassanak, nincsenek felkészülve. Egyvalami biztató: amióta kaptárt gyártanak, senkit nem kellett még elküldeni a gyárból.