Írta: Violetta

Alabama partjainál a búvárok szenzációs leletre bukkantak, egy ősi víz alatti erdőt fedeztek fel, amely kora alapján 52 ezer éves lehet!

A mocsári ciprusokból álló erdőt valószínűleg a tengeri üledék temette maga alá, védett oxigénmentes környezetben maradt fenn már több, mint 50 ezer éve. A 2005-os Katrina hurrikán után azonban a felszínre kerülhetett, így bukkanhattak rá a búvárok.

Ben Raines volt az egyike azoknak, akik megtalálták az ősi erdőt a víz alatt, amikor alapítványa támogatásával folyótorkolatok kutatásába kezdtek. “Az erdőben lévő fák olyan jó állapotban maradtak meg, hogy ha levágják az águkat még mindig friss ciprusillatot árasztanak”- közölte.

Az erdő területe legalább 1.3 négyzetkilométer néhány mérföldre Alabama partjaitól és 18 méter mélyen a felszín alatt a Mexikói-öbölben.

A felfedezést eddig titokban tartották, csupán most hozták nyilvánosságra. Raines elmondta, hogy egy évvel a Katrina hurrikán után a helyi búvárbolt tulajdonosától kapta az információt, hogy az egyik halász talált egy területet, ahol hemzsegtek a halak és az élővilág burjánzott. Egy búvár lemerült és megtalálta a víz alatti erdőt, majd beszámolt Rainesnek a lenyűgöző felfedezésről.

De hogy ne árasszák el a helyet leletek és hajóroncsok után kutató kincsvadászok, ezért évekig titkolták a helyet, ahol az erdőre rábukkantak. De 2012-ben a tulajdonos úgy döntött, hogy nem őrzi tovább a rejtélyt, ezért esküjét megszegve elárulta a pontos helyet.

Raines ekkor búvárokkal lemerült, és megtalálta a fantasztikus ősi mocsári cipruserdőt. Az erdőmesterséges korallzátonnyá vált vonzva a halakat, rákokat, tengeri rózsákat és más vízi élőlényeket, akik a kimozdult tuskók között élnek. Vannak fák, amelyek igazán masszívak, nem fogott rajtuk az idő 50 ezer év alatt sem.

Úszva ezek között a tuskók és rönkök között úgy érzem magam, mintha egy mesevilágban lennék– mondta Raines lelkendezve a LiveScience-nek.

Az őserdőről

Raines több tudóst is bevont a kutatásba, hogy minél többet tudjon meg a hihetetlen víz alatti őserdővel kapcsolatban. Egyikük Grant Harley volt, aki a fák évgyűrűjét tanulmányozta a Mississippi egyetemen. Egy földrajztudóssal, Kristine DeLong -gal vágtak neki az egyedi expedíciónak hogy a területet meg tudják vizsgálni.

A csoport létrehozott egy szonártérképet is a területről, és két mintát vizsgáltak meg, amelyet Raines vett a víz alatt erdőből. Mivel az erdő nagyon mélyen van, a búvárok csak 40 percet tölthettek a helyen, ezért mindenki megtervezte a merülésének időpontját.

A szén-izotóp vizsgálat kimutatta, hogy a fák 52.000 évesek, a rajtuk található növekedési gyűrű pedig felfedte a Mexikói-öböl éghajlatának változásait több ezer éve a wisconsini jégkorszak idején. Ekkor a tengerszint sokkal alacsonyabb volt, mint most.

“Ezek a tuskók hatalmasak az átmérőjük pedig több, mint két méter, a gyűrűk pedig ezer éveket tartalmaznak, így az éghajlatváltozásról is többet tudhatunk meg”- mondta Harley.

A csapat eddig még nem publikálta a kutatás eredményeit, mert ezt egy általuk lektorált lapban akarják megtenni és ehhez még támogatókat keresnek. Ez a folyamat körülbelül még két évet vesz igénybe.

“Minél tovább van az erdő a tenger mélyén, annál több tengeri élőlény telepszik meg benne, ami gátolhatja kutatás folyamatát és a radiokarbonos meghatározást- közölte Harley. Az is lehet, hogy a vett minta használhatatlanná válik majd” -mutatott rá. (livescience)