2013. ÁPRILIS 10., szerző: Valló László
Somogyi Imre kertész még régen, hét évtizeddel ezelőtt gondolta ki a Kert-Magyarország ötletét. Most hasonló mozgalom indult Tündérkert-Magyarország néven, célja a Kárpát-medencei szőlő- és gyümölcsfajtakincs fölmérése, összegyűjtése, gyarapítása és megőrzése az utókor számára.
Fotó: Bohanek Miklós
Kovács Gyula erdész hozta létre az immár 1600 régi Kárpát-medencei fajtát magába foglaló gyűjteményt, amivel bízvást beírta a nevét a magyar kertészet történetébe. A Zalaerdő Zrt. kerületvezető erdésze jó harminc esztendeje kezdte gyűjtőmunkáját a göcseji tanyavilágban – mert ahogy ez az életforma sorvadásnak indult, úgy tűntek el az évszázados gyümölcsfajták is. Az erdész ekkor a fákról oltóvesszőt vett, majd vadalanyra oltva elültette a pórszombati kertjében.
Munkássága kiteljesedett, olyannyira, hogy Szarvas József színész és Ambrus Lajos író részvételével megalapította a Tündérkert mozgalmat. Ennek szellemében ma már 40 ilyen kert található a magyarok lakta területeken, tovább éltetve nemcsak az ősi gyümölcsfajtákat, hanem a gyümölcsökhöz kapcsolódó recepteket, hagyományokat is. Ez utóbbiak egyike a viszáki, amit Szarvas József hozott létre szűkebb hazájában, a mintegy háromszáz lelkes faluban. A viszáki tündérkertben minden fának viszáki, illetve Viszákról elszármazott gyermek a gondnoka, s minden évben annyi régi fajtájú gyümölcsfát ültetnek el benne, ahány gyermek született az előző évben a faluban.
Noha a régi fajták gyűjteményének 1600 darabja hallatlanul nagy számot jelent, a gyümölcsfajtákat mentő Kovács Gyula szerint még ez is csak töredéke lehet annak a mennyiségnek, ami a Kárpát-medencében (talán még) föllelhető.
Megmentésüket tekintve valóban az utolsó órában járunk, mert ha eltávoznak közülünk, akik még ismerték a régi fajtákat, velük együtt elmúlik az ismeret – és a gyümölcsfa is. Szerencsére a mentés tovább folyik, leginkább a Dunántúl erdőgazdaságaiban. Legutóbb a Pilisi Parkerdő Zrt. csatlakozott a mozgalomhoz: az erdészet háromhektárnyi területén eddig mintegy ötszáz fát telepítettek Kovács Gyula pórszombati gyűjteményéből.
Mentett fajták
Pónyik alma. Fája erősen nő, bőven terem, nem igényes, hűvös vidéken, kötött, nyirkos talajon díszlik a legszebben. Középnagy, lapított, sárgásfehér húsú, savanykás gyümölcse novemberre érik meg, s februárig eltartható.
Tüskés körte. Júliusban érik zölden, csak pár nappal a szedés után ehető, édes ízű. A magház környéke kövecses, a gyümölcs szottyosodó. Aszalásra kiváló.
Boldogasszony szilvája. Fája kicsi, de bőven termő. Pici, gömbölyű gyümölcse augusztusban érik. Húsa zöldessárga, nem magvaváló. Nem pereg, a fán is aszalódik.