Az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet egy botanikai rezervátum (a Tusnádfürdő melletti Sólyomkő) és egy Natura 2000-es természetmegőrzési terület (Alcsíki-medence ROSCI0007) gondnoka 2010 februárjától. A minisztériummal kövött egyezmény 5 évre szól, és nagyon sok kötelezettséget ír elő egy gondnok számára, viszont mindehhez nagyon kevés jogi hátteret. Azaz példának okáért minden természetkárosító tevékenységet meg kell akadályozzon a gondnok, viszont nem büntethet és nem róhat ki szankciókat sem, így egyetlen eszköze az, hogy a terepen észlelt illegalitásokat továbbítsa az illetékes állami szervek felé, és várja megoldást.
Hasonló módon más gondnoksághoz, az ACCENT Szervezet is különböző pályázatokból tartja fenn magat és végzi a kötelezettségeit. Kisebb-nagyobb lépésekkel halad a menedzsmentterv elkészítése fele, mely minden nemű természetvédelmi vagy -megőrzési terület legfőbb célkitűzése. Az út viszont rögös, és sok olyan váratlan eseményt rejteget, melyet munkaidőn kívül, viszont idő- és energiaigényesen sikerül csak megoldani. A 2012-es év bővelkedett mostanáig ilyen a természeti értékeket veszélyeztető tevékenységekben, melyen jelentős részét sikerült megoldani az év folyamán, de van jónéhány, ami függőben van, és talán még az év végéig újabbakkal is találkozunk.
Először nézzük meg az Alcsíki-medence Natura 2000-es természetmegőrzési területet, mely 2693 ha-on terül el, javarészt a leszabályozott Olt csatorna árterületét foglalja magába, és a következő településeket érinti: Csíkszentkirály, Csíkszentimre, Csíkszentsimon, Csatószeg, Verebes, Nagytusnád és Újtusnád. A terület Csíkszeredától délre eső Zsögödfürdőtől indul és a tusnádi szorosig terjed, melynek legszélesebb szakasza 3 km, a legszűkebb pedig 250 m.A terület ritka és egyedi, még fennmaradt lápréteiről, növényvilágáról híres, melyek természeti értékkel bírnak, és alapos feltérképezésük szükséges azok kezelési tervének összeállítására. Ha csak 1 példát kellene megemlíteni, akkor az a mocsári kőtörőfű (Saxifraga hirculus) lenne, mely országunkban európai jelentőségű, fokozottan védett, vöröslistás, a kipusztulás határán álló jégkorszaki maradványnövény. Ennek a fajnak jelenleg 2 helyen található néhány példánya egész Románia területén, melyből az egyik az Alcsíki-medence Natura 2000 területen, nevezetesen a csíkszentkirályi Borsáros-lápban.
A terület legnagyobb veszélyforrásai a lecsapolás és az égetések. A lecsapolás sajnos már annyira előrehaladott állapotban van, hogy szinte nem is találni természetes vízfolyást a területen és 100-200 m-enként botlunk bele egy lecsapoló árokba. Ez nagymértékű kiszáradáshoz vezet, de reményeink szerint sikerul majd ez az állapotot megállítani és akár visszafordítani.
A másik nagy probléma a lassan sportkategóriába avanzsált gyufával való kaszálás, melyet legtöbb esetben a területalapú támogatások gyors és könnyű megszerzéséért „vezettek be”, feltéve persze ha megússzák, hisz az Alcsíki-medencében már több esetben elvették égetések miatt a támogatást, nem beszélve arról, hogy a törvény borsosan bünteti az efajta területtisztítást.
Az idei év első kellemetlen jelente az volt, amikor a tusnádi szoros határában munkagépekkel találkoztunk, melyen már túl voltak 100-200 m ásáson és türelmetlenül várták a tavaszt, hogy folytassák munkájukat a szoroson át. Erről a történetről be is számoltunk korábban, melynek hosszú és izgalmas következményei voltak. Mivel a terület gondnokaként nem kaptunk semmiféle jelzést a Környezetvédelmi Ügynökségtől (akik ha kapnak igénylést engedélyre olyan tevékenység esetében, mely érint Natura 2000-es területet, azonnal kötelesek jelezni a gondnokságnak), így jogosnak láttuk az azonnali feljelentést.
Az észrevételünket másnap meg is kapta sorban a Hargita Megyei Környezetvédelmi Őrség, az Országos Környezetvédelmi Őrség – Bukarest, a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség, a Szebeni Regionális Környezetvédelmi Ügynökség, a Hargita Megyei Vízügyi Igazgatóság és végül a Râmnicu Vâlcea-i központú Olt Vízügyi Igazgatóság, akikhez az Olt vízgyűjtő medencéje tartozik.
Munkagépek várták a tavaszi hóolvadást a tusnádi szoros határában. Néhány nap után el is búcsúztak a környéktől
Hamarosan érkezett is a válasz, miszerint azonnal leállították a munkálatokat és biztosítottak, hogy amíg megfelelő engedélyekkel nem fog rendelkezni a befektető, addig nem dolgoznak. Merthogy semmiféle engedéllyel nem rendelkeztek: se környezetvédelmi, se Natura 2000-es jóváhagyás, sem pedig építkezési engedély. Ezáltal hamar sikerült eloszlatni azt a sztereotípiát, miszerint ha a távolban egy kotrógép egy patak vagy folyó medrében van és dolgozik, akkor az biztos a Vízügy, és biztos árvízvédelmi munkálatok folynak, és nyugodt, lehajtott fejjel továbbmehetünk. Nem, sok esetben mégcsak dokumentáció sem létezik arról, amit szeretnének végezni, nemhogy engedély legyen, de már dolgoznak.
Néhány hónap után kaptuk az értesítést, hogy elkészült a projekt dokumentációja és le van téve a Környezetvédelmi Ügynökségnél, ahol egy gyűlés keretén belül eldöntődik, hogy kapnak vagy sem engedélyt. Kiderült, hogy egy 1996-ban megírt projekt része ez, amire előző év (2011) szeptemberében tettek le kezdeményezést az Ügynökséghez, noha abból még csak a szándékot lehet megtudni, semmi más információt nem tartalmaz.
A projekt 4 alpontot tartalmazott, melybol az egyik töltésnövelés, illetve -kiegészítés, a másik egy patak alsó szakaszának újraásása, a harmadik egy kis patak partjainak kibetonozása belterületen és végül a legnagyobb impaktú, a tusnádi szoros kiásása. A projekt szövegének leírása 100%-ban eltért a valóságtól, már ami a természetre gyakorolt hatását filézte a munkálatnak. Persze ez várható is volt, hisz 4411 m folyószakasz kiásása, partjainak letarolása, majd bányakövekkel való kirakása, meanderek levágása stb., semmiképp nincs hatással a környezetre (így a dokumentáció).
Az Ügynökség döntése a részletes hatásvizsgálati tanulmány (SEA) kérése volt. Ez alapjába véve egy részletes, terepen történő szakmai felmérést igényel, melynek eredményeképp reális képet kaphatunk a tevékenység hatásairól, illetve alternatív megoldásokat ismerhetünk meg a munkálat kivitelezéséről, melyek a lehető legkisebb negatív nyomást gyakorolnak a természeti értékekre. Újabb néhány hónap elteltével megkaptuk a dokumentációt, amiben már az első sorokból kiderült, hogy nem volt terepi felmérés, a cég az bukaresti irodájából írta meg a szöveghalmazt. Erre természetesen megfelelő kártyával válaszoltunk és a körmérkőzések végével abban egyeztünk ki, hogy közösen (a Vízügy Hargita megyei képviselete, a bukaresti pályázatíró cég és az építész) kimegyünk terepre és megkeressük a legjobb megoldásokat, alternatívákat.
Terepen derült ki, hogy van közülük, aki nem oda képzelte a munkát, ahová be volt rajzolva térképen, volt, aki most látta csak, hogy meg se lehet csinálni úgy, ahogy az le van írva, vagyis látszott, hogy most először látják élőben az el nem követett tett helyszínét, eddig maximum légifelvételen látták. Egész napos egyeztetés, huzavona végén sikerült olyan eredményre jutni, mely kielégített minden felet: a betervezett szakaszt nem csinálják meg, viszont a felette lévő részt igen. Tehát a tusnádi szoros megszabadult, de felette, ugyanakkora szakaszon dolgoznak.
A tusnádi szorosba tervezett munka új útvonala (kék – régi útvonal, zöld – új útvonal, piros – Alcsíki-medence Natura 2000 terület határvonala)
Ha csak néhány szót kellene szólni a tusnádi szorosról, talán annyit lehetne, hogy a Csíki-medence utolsó természetközeli szakasza, a nyugai és keleti hegységvonulat között itt van a legbiztonságosabb átkelő a nagyemlősök számára, nincsen út, csak a vasút hálózata szalad az Olt folyó mentén, tele van ártéri égeres ligeterdőkkel, és nem utolsó sorban itt van a legsűrűbb hódpopuláció, 4-5 km-en 10-15 család van jelen. Ennek a szakasznak a kiásása, mely magával vonja azt is, hogy a két parton kamionutakat is kellett volna építeni, teljesen megszakította volna ezt a természetközeli állapotot.
Az áthelyezett munkaszakaszon is bizonyos feltételek mellett lehet majd dolgozni: meghatároztuk, hogy melyik szakaszon a folyó melyik oldalán dolgoznak (így az egyik parton a növényzet mindig megmarad), meghatároztuk a bejárati és kijárati helyeket a vízbe, a gépek éjszakai tárolásának helyét, azt is leszögeztük, hogy minden követ, kavicsot visszadobnak a vízbe, csak hordalékot, iszapot vesznek ki onnan. Mindezt jegyzőkönyvbe vezettük és kihangsúlyoztuk, hogy ha majd elkezdődik a munkálat, minden nap jelen leszünk és monitorizáljuk a tevékenységet. Ezt egyébként a Hargita Megyei Környezetvédelmi Őrség is kérte tőlünk.
Érdekes így utólag belegondolni abba, hogy ezt az egész történetet, mely majdnem 1 évig tartott, meg lehetett volna oldani 2 hét alatt is, amennyiben a befektető időben felveszi a kapcsolatot a gondnoksággal, és van embere, aki a dokumentációkat előkészíti. Persze talán könnyebb egy szociális, gazdasági szükségletté átformált pénzgyár nyomásgyakorlásaként a gondnokság nyakába zúdítani a polgármestereket, az embereket stb. Hisz törvényesség mit sem ér, amikor nap mint nap árvizekkel riogatnak minket, és ennek köszönhetően kérdőjel nélkül tesszük voksunkat a csapolások, szabályozások, kotrások vagy betonozások mellé. De vajon ez nem egy láncreakció, melynek célja a munkagenerálás, nem pedig bármilyen végcél vagy megoldás elérése? Majd az idő megmutatja. Talán már meg is tette. Mindenképp fontos kiemelni, hogy míg első lépésként a „kötelezően muszáj csak ott és csak azt a szakaszt kiásni” forgatóköny volt érvényben, ez egy közös terepkiszállás végén átalakult egy „hát a fölötte lévő szakasz is jó lesz, hisz ugyanaz az eredmény” fejezetté, mely reméljük már az utolsó fejezet lesz.
A következő téma egy befejezetlen történet, mely még nem eredményezett megoldást. Az idei év tavaszán a Hargita Megyei Tanács felújította a Nagytusnád falut Csíkszentkirállyal összekötő megyei útszakaszt (DJ 123A), mely egy nagyon örömteljes lépés volt, mindenki számára előnyökkel járt. A probléma a munkálat végén akadt, amikor a csíkszentkirályi hídhoz érkezett a kivitelező cég, mely egyben a munkálat végpontja volt. A híd, mely a falu belterületén fekszik, kettészeli a Borsáros rétlápot, amely a Natura 2000-es terület szerves részét képezi.
A gépek nem tudták másképp megközelíteni a hidat és annak lábát, csak úgy, ha áthaladtak a lápon, egy utat alakítva ki ezáltal az építkezési anyagok szállításának. Még ez se jelentett problémát, de egy idő után azt tapasztaltuk, hogy egyre több a szemét, az építkezési hulladék a láp környékén, és az Olt folyó mentén tűnik el a fa. Terepkiszállás során próbáltunk fotózással dokumentálódni és szóban érdeklődni a munka kimeneteléről, de válaszként csak annyit kaptunk, hogy tegyük el a fotógépet, mert összetörik, itt nem szabad fényképezni.
Ezt követően a megyei Környezetvédelmi Őrség munkatársaival ellenőrzést végeztünk a területen, de ekkorra már a munka be volt fejezve, a munkások nem voltak a környéken. Az Őrség tanácsára a Hargita Megyei Tanácsnak írtunk egy levelet június végén, melyben fényképekkel alátámasztottunk a kivitelező cég munkájának gyümölcsét, legalábbis ami a Borsáros lápot érinti: kivágott fák, rengeteg építkezési és minden másnemű hulladék szétszórva. Erre a levélre mai napig nem kaptunk választ.
A légi felvételen, mely 2011 őszén készült, látszik a csíkszentkirályi hídtól délre a sűrű parti növényzet
A munkálat végével a növényzet eltűnt, de maradt sok építkezési hulladék. Felelősséget senki nem vállal
Augsztus közepén tanúbizonyságot nyerhettünk egy olyan rejtélyről, amely nyilvános titokként szlalomozik a médiában és a köztudatban, érdekek függévényében egyik vagy másik oldalon. A történet címe a következő: juhnyáj és a pásztorkutyák. Törvény: 300 fős nyáj mellé hegy- és dombvidéken 3 kutya. Valóság: néha 12-15 kutya is jelen ven. Azokkal, akik csak írott forrásanyagból inspirálódnak, megeshet az a téves elképzelés berögzése, hogy márpedig ha juhveszteség van egy nyájban, akkor azt mindenkepp a vérengző farkasok vagy medvék okozzák és persze a 15 kutyát egész évben savóval tartják el.
Hát nem, a valóság kicsit más, és mielőtt belemennénk a részletekbe, nézzünk meg egy konkrét példát. Az utolsó nyári hónapunk közepén a Natura 2000 terület szélén legelő juhnyájat 10-12 kutya őrizte. Ilyenkor jó, ha az embernek van legalább 2 km előnye, ha éppen nem autóval van. Déli órákban a kutyák szagot fogtak és módszeres vadászatba kezdtek, majd néhány perc múltán egy kb. 50-70 kg-os vaddisznót terítettek le, melyet pillanatok alatt széttéptek, és csak a fejét és a lábai végét hagyták. Sajnos a sok kutya nem csak az emberre veszélyes, hanem a vadászható fajokat is nagyléptékben pusztítja. Környékünkön alig van már kisvad (nyúl, őz, disznó), nem beszélve a talaj közelében fészkelő madarakról. Szervezett vadászatokba fognak, ahogy táplálékot látnak.
Az esetet, bár csak csepp volt a tengerben, azonnal jelentettük a Környezetvédelmi Ügynökségnek, akik továbbították az érintett Vadásztársaságnak.
A „kutyatámadás” végterméke. Vajon hány állat esik áldozatául a kutyafalkáknak?
Az egyik leggyakoribb probléma az égetés. Ennek csúcspontja az őszi időszak, de tavasszal is javában űzik a gyufával való kaszálást. Ennek több hátulütője van. Az egyik talán legkézenfekvőbb, hogy a Csíki-medencében nincs hagyománya az égetéssel való területtisztításnak. Persze a területalapú támogatásoknak sem, szüleink, nagyszüleink nem azért művelték meg a földeket, mert azért valaki fizetett, de az már más történet. Ezért tehát nem tudtjuk, milyen következményei lesznek ennek az égeteses sportágnak, mivel a növényzet és a termőtalaj képtelen ilyen gyorsan alkalmazkodni.
Mindehhez csatlakozik az óriási mértékű lecsapolás, kiszárítás. Eljöhet az az idő is, amikor már nem lesz termés, szó szerint kiég a talaj a lábunk alól. Nagyon nehéz és bürokratikus egy ilyen égetés büntetése, mert bár a törvény borsosan bünteti a tüzelőket, szinte lehetetlen elkapni őket. Még ha gondoljuk is, vagy egyértelmű, hogy ki tette, ha a tűzgyújtás pillanatát nem tudjuk bizonyítani, vesztett ügyünk van. Bárkire rá lehet fogni, és senki nem vallja be.
Tusnád községben felégetett tőzeges kaszáló, mely közvetlen a település mellett égett és szennyezte a levegőt. Emberi építmény szerencsére nem esett áldozatául a gondatlan égetésnek
Az elmúlt időszakban két jelentősebb tűzeset volt a Natura 2000 területen, melyeknek „szerencsére” nemcsak természetvédelmi vonatkozásai voltak, hiszen másképp nem érdekelne senkit. Az első közvetlenül egy település mellett történt (Újtusnád közelében, a Nyírkert botanikai rezervátum mellett), egy tőzeges kaszálón, melyet egyrészt nehéz és költséges volt eloltani a helyi tanácsnak, másrészt emberi építmények közelében történt és légszennyezéssel is járt. Jeleztük a tűzesetet a kompetens állami szerveknek, akik elindítottak a megfelelő eljárásokat. Sajnos nem ez a megoldás, hisz bár szükséges a precedens, abban hiszünk, hogy megelőzéssel nagyobb eredményt tudunk elérni.
Egy másik hasonló eset történt a Csíkszentimre melletti Szent Margit kápolna közvetlen közelében. Itt nem beszélve arról, hogy értékes élőhelyek és védett növények jelentős populációja égett porrá, a tűz egy nagyon értékes, 14-15. századi kápolnát is veszélyeztett. Tehát nem csak természetkárosításról beszélünk, hanem légszennyezésről, emberi építmények, kulturális örökség veszélyeztetéséről is. A Hargita megyei Mezőgazdasági és Intervenciós Kifizetési Ügynökséghez (APIA) fordultunk, közös megoldásokat keresni az égetések megelőzéséért. Haschi András, az ügynökség igazgatója biztosított arról, hogy szoros együttműködéssel megprobáljuk megelőzni a tűzeseteket, és bizakodva néztük a statisztikát, miszerint az idei év szárazsága ellenére, nem volt annyi tűzeset kaszálókon, mint az elmúlt években.
Első lépésként az érintett hivatalos szervek felmérték a 2 tűzeset mértékét, azonosítottak 16 területtulajdonost, majd mindeniket személyesen megkeresve elmagyarázták az égetésekkel járó jogi következményeket, felvilágosították őket, hogy ők felelősek a saját területükön történő tűzesetek miatt, ezért azt a jövőben jobban tartsák szemmel. Végül minden tulajdonos kapott egy figyelmeztetést, melyet hasonló tűzeset alkalmával büntetés fog követni.
Felégetett rétláp Csíkszentimre határában. A lángnyelvek hátterében a Margit kápolna
A másik gondnokságunkban lévő terület a Sólyomkő Természetvédelmi Terület, mely egy botanikai rezervátum, és Tusnádfürdő közvetlen szomszédságában található. Egyik jellegzetes növénye a Teleki hölgymál (Hieracium telekianum), mely egy helyi endémizmus. A rezervátum teljes területe a Hargita vulkáni lánc déli részén található, a Piliske vulkáni kúp keleti lejtőjén, ahol torony alakú andezit kiemelkedésekkel (50-60 m) magasodik ki, vegyes erdővel körülvéve. Ez egyben a város egyik legfőbb turisztikai célpontja is, melyre felsétálva elénk tárul a tusnádi szoros, az Olt völgye és Tusnádfürdő város teljes egészében. Nyári időszakban több ezer turista látogatja a sziklát, mely két éve már egy 12 információs és oktató jellegű táblból álló tanösévnnyel és pihenőkkel van kiegészítve. A turisták ismereteket szerezhetnek a környék növény- és állatvilágáról, klimatikus tényezőkről, geológiáról és a tanösvényen való viselkedés alapelveiről. A tanösvény 2011-ben benevezett a Romániai Ökoturisztikai Egyesület (Asociaţia de Ecoturism din România – AER) által meghirdetett Romániai tanösvények versenyére. Itt bekerült az ország első 7 legszebb tanösvénye közé, felsorakozva ezáltal a Retyezát Nemzeti Park, a Hátszegi Dinoszaurusz Park vagy a Kelemen Nemzeti Park mellé. Ez a tanösvény a idei nyár végén kiegészült a közelben lévő mofetta fele vezető útvonal kitáblázásával, ahol már egy újabb témával bővült a tanösvény, mégpedig a környék borvízforrásairól és mofettáiról, azok gyógyhatásairól szóló információkkal.
Kitermelésre jelölt fák a Sólyomkő természetvédemi terület tanösvénye mentén. Emberi vagy bogártámadás áldozatai? Reméljük, hogy egyik sem
Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen kis területen, ami ennyire látogatott és jó hírnévnek örvend az országban, de annak határain kívül is, ahova gyerekek hadai járnak, mesterséges madárodúk tucatjait helyezték ki, és ahová minden helybéli, és nem csak, szívesen jár kikapcsolódni, nincsenek gondok, problémák. Pedig a valóság nem ez. A rezervátum legnagyobb bűne az, hogy erdővel van körülvéve. Ha csak a szikla, és a rajta élő ritka növényvilág lenne jelen, senkit nem érdekelne, de így hogy fa van a környéken, hamar berobbantja a láncfűrészt az ember eszébe.
Sajnos egyre gyakoribb a falopás ezen a maroknyi területen is, és nemrégiben azzal is találkoztunk, hogy a tanösvény mentén kb. 50 fenyőfa ki van bélyegezve. A terület a tusnádi közbirtokosság tulajdonába van, a bélyegzést ők végezték. Tettünk is egy panaszlevelet, amiben kértük, magyarázzák meg az okat annak, hogy pont ott bélyegeztek, hisz nem lenne jó hatással az ország egyik legszebb tanösvényére, ha kitermelő övezetté nyilvánítanánk. Szóbeli információként közölték, hogy bogártámadás van, és ki kell vágni a fákat.
Kérésünkben kiemeltük, hogy nevezzék meg a fajt, amely megtámadta a fákat, sorolják fel azokat az alternatív kezelési eljárásokat, melyeket alkalmaztak a faj visszaszorítására, és felajánlottuk, hogy keressünk közösen megoldást a problémára. Sajnos azóta se tudtuk meg, melyik is az a faj, amely megtámadta a fákat, de a Csíki Erdészeti Kerület (akihez adminisztratívan tartozik a érintett erdőfolt) munkatársai biztosítottak arról, hogy keresünk megoldást, ha nem muszáj, nem vágatnak ki fát, és a közeljövőben elkészülendő üzemtervnél is egyeztetni fogunk.
Gondnokságunk továbbra is igyekszik fellépni minden olyan illegalitás ellen, mely veszélyezteti a természeti értékeket az Alcsíki-medence Natura 2000 területen, és amely ellent mond a gyakorlatban lévő helyi és uniós törvénykezésnek. Emellett buzdítjuk a különböző projektek kedvezményezettjeit, hogy vegyék fel időben a kapcsolatot a gondnoksággal és igyekezzünk közös megoldásokat keresni a kivitelezésekre.
ACCENT GeoÖkológiai Szervezet, Alcsíki-medence Natura 2000 terület Gondnoksága