Az alábbi két cikket kimondottan figyelemre keltésnek szántuk! Az újzelandi hír már akkor amikor megjelent komoly aggodalomra adott okot, de a második - a frissebb az amerikai példát követő kanadai - már megdöbbentő!
Mert ha van egy kis konyhakerted, vagy balkonkerted akkor is büntetést róhatnak ki ránk hiszen nem ellenőrzött mag tulajdonosai vagyunk.
A "Codex alimentarius"-t nállunk is bevezették, de az aláírásáról nem volt pontos értesülés! Vajon kinek kedvez? mind akét cikkből kiderül, hogy igencsak a nagycégeknek.
Génmódosított búza termesztése és emberi ételbe való kerülése esetén a nemzőképesség csökkenhet, hiszen túl sokan vagyunk már... Az az elmélet kerülhet előtérbe, amely azt állítja, hogy a Föld CSAK 980 millió lakost tudna eltartani(?!) De ki az aki ebbe beleláthat? Talán csak a nagycégek vezetőivel paktálók...
Ezért jó lenne odafigyelni!
Mi számunkra, akik a Hangya hagyományait követjük fontos, hogy a kisgazdaságokban megtermelt egészséges agrotermékek, a piaci forgalomba kerülhessenek.
Feltevődhet, mit is tudnak tenni a gazdák ennek a kirívónak egyáltalán nem nevezhető rendelkezésnek a ellensúlyozására?
Körülbelül azt, amit a japán kistermelők is tették, szövetkezni! A mai Japánban még léteznek azok a szövetkezeti formák, amelyet még az első nagy élelmiszerinség idején hoztak létre. Ismeretes, hogy Japánban két típusú szövetkezési típus létezik: az 50-50 vagy a 80-20. A lényeg az, hogy az elosztás után maradt javakat 50 vagy 80 %-ban fektetik újra be a szövetkezetbe. Ott inkább a családi alapon megalakult szövetkezetekbe kerülnek a nagyobb összegű befektetés, míg a nagyobbak csak 50%-ot kell befektetniük. Talán az sem elhanyagolandó tény, hogy a földek zöme szövetkezeti formában van megművelve.
Hazai szinten a vetőmagok árusítása, forgalmazása még nem állami konzorcium, amiért nem tevődhet az alábbi cikkben bemutatott "túl sok zöld van a kertjében" de hova tovább a minisztériumi "érdekeltségek" alapján erre is sor kerülhet, s akkora már egy erős szövetkezeti rendszerbe kellene ütközzön a nagycégek érdeke... (Erdélyi Hangya)