2011-06-10
Országépítő Együttélés Konferencia került megrendezésre Érpatakon 2011. június 8-9-én. Célja a működő együttélési modell bemutatása volt, valamint az egész országban alkalmazható magyar-cigány együttműködés lehetőségeinek kutatása, gyakorlatban is működőképes stratégiájának kialakítása.
Vendégek: Dr. Morvai Krisztina büntetőjogász, európai parlamenti képviselő,Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke, országgyűlési képviselő
A kétnapos rendezvényre Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye polgármesterei, jegyzői, képviselő-testületi tagok és önkormányzati szakemberek kaptak meghívást.
Az első szakmai előadást Fekésházi Szabolcs rendőrőrnagy, az Újfehértói Rendőrőrs parancsnoka tartotta, aki a bűnözés hatékony visszaszorításának módszereit ismertette. Meggyőződése szerint a törvény mindenkire egyformán vonatkozik. Nem tesz különbséget etnikai alapon, csakis az alapján, hogy valaki betartja-e a törvényt, vagy sem. Eredményt akarattal és az érdekelt szervek összefogásával lehet elérni.
Ezután Nagy Pál történész, a Szent István Egyetem romológusának előadásán arról hallhattak a jelenlévők, hogy milyen hiteles szakmai kutatások történtek a cigányság életviteléről, hagyományairól. Kihangsúlyozta, hogy mennyi kárt okoznak a témában az önmagukat szakértőnek tartó politikusok megnyilvánulásai, hamis probléma-megoldási javaslatai a médiában. Elmondta, hogy a történelem során Nyugat-Európában sokkal jobban üldözték a cigányságot, mint Magyarországon. Nálunk az utolsó évszázad kivételével megvolt a szerepük a társadalomban. Az építő együttélés megteremtésének alapja a társadalmi és szociális problémák gyökereinek feltérképezése.
A konferencia megszervezője, Orosz Mihály Zoltán az érpataki modell cigány stratégia vonatkozásában 3 romboló típusról beszélt a cigányságon belül:
1. agresszív, törvényen kívüli bűnöző réteg, amely nem ismer se Istent se embert, a magyarokat és a cigányokat egyaránt rettegésben tartják – velük semmiféle egyezkedésnek, parolázásnak helye nincs, csak a legnyíltabb és legkeményebb frontharcnak, törvényszembesítési eljárásnak mindaddig, amíg meg nem törnek és el nem kezdenek beilleszkedni;
2. uszító, fejben felállított törvényeket hirdető utcai kocajogász és jogi mekkmester típusú személyek, akik a jogvédelem élharcosainak tartják magukat, állandóan rasszizmust és cigányüldözést kiáltanak, és ez által igyekeznek rettegésben tartani a helyi cigány közösséget;
3. megélhetési gyermekszülő, aki nem neveli gyermekeit („csak nő a gyerek, mint a fű”) hanem elhanyagolja, veszélyezteti őket. Aki csak a saját megélhetéséért vállal gyermeket, a gyermekek után járó juttatásokat önmagára költi, ebből igyekszik megélni.
Ettől a három negatív rétegtől a beilleszkedni vágyó cigányok saját erejükből nem tudnak megszabadulni, ezért a hatóságok és a többségi társadalom felelőssége, hogy e kártékony hatástól segítsék megszabadítani a beilleszkedésre hajlandó réteget, csak így válhat beilleszkedésre és együttműködésre alkalmassá a cigányság. Ezután lehet csak egymást segítve együtt élni, és az országot közösen építeni, mert lehet és szükség is van a cigányok munkaerejének pozitív hasznosítására!
Érpatak polgármestere a csapatmunkában működő szinergia fontosságára hívta fel a figyelmet, ami egy olyan típusú feladatellátás és együttműködés, mely olyan körültekintően teljesíti a saját hivatali kötelességét, hogy a társaik és az egyéb csapattagok munkahatékonyságát jelentős mértékben felerősíti.
Minden szakmai területre (gyermekvédelmi és családsegítő szolgálat, mezőőrség, adóügy, gyámügy, szabálysértés, rendőrség, polgárőrség, stb) meg kell találni az alkalmas embert, és egymás munkáját felerősítve kell a törvényeket, jogszabályokat következetesen és rendeltetésszerűen (vagyis a település és a helyi közösség érdekeinek megfelelően) betartani és betartatni.
„Minden fontos poszton frontharcosokra van szükség, akiket csapatkötelékbe kell szervezni!” – mondta.
Ezen területek érpataki képviselői beszámoltak munkaelveikről, a törvények adta lehetőségekről, módszereikről és válaszoltak a felmerülő kérdésekre.
A rendezvényen a sajtó is jelen volt, a vendégekkel együtt kimentek az utcára is, hogy működés közben láthassák a sikeres beilleszkedést, a többségi társadalom elvárásaihoz alkalmazkodni akaró érpataki cigány lakosok megművelt kertjeit, meghallgathassák terveiket, céljaikat. Találkoztak beilleszkedni nem akaró, sőt uszító személyekkel is, akiknek Orosz Mihály Zoltán elmondása szerint a romboló tevékenysége a közösségen belül már nem tud érvényesülni. Ezek a személyek már elszigetelődtek és a cigány közösségen belül nem tudnak jelentős befolyást gyakorolni. A polgármester felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy a beszélgetések során kizárólag a velük szemben alkalmazott szankciók hátrányos következményei miatti egyéni sérelmeikről volt szó, ezen kívül ők sem hoztak fel semmilyen általános problémát sem a hivatal működésével kapcsolatban, sem az együttélés kapcsán.
Orosz Mihály Zoltán rámutatott, hogy a társadalomra veszélyes, romboló személyeket igyekeznünk kell meggyőzni arról az egyetlen elfogadható alternatíváról, hogy az együttélésre hajlandók közé be kell állniuk. Tapasztalatai szerint a példamutatás, a jutalmazás és a büntetés helyesen alkalmazott eszközeivel lehet elérni ezt az eredményt.
A rendezvény befejezéseként dr. Morvai Krisztina országjárásának tapasztalatairól beszélve kiemelte, hogy mennyire fájó az emberek panaszait hallgatni, itt Érpatakon viszont megoldást is talált, és ezután már jó szívvel tudja ajánlani az érpataki modell bevált módszereit a településvezetőknek. Törekedniük kell a jogok és kötelezettségek egyensúlyára! Sok helyen azzal találkozott, hogy ezt elhanyagolják. Pedig ha a kötelezettségeket nem követeli meg az állam, ezáltal mindig teret enged valaki más jogainak csorbulásához.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás azt javasolta, hogy Érpatak szervezzen szakmai tanfolyamokat azon települések vezetői és az érintett szakterületek képviselői számára, ahol valóban meg akarják oldani a magyar-cigány együttélés során keletkező problémákat. Szerinte minden országgyűlési képviselőnek, polgármesternek, önkormányzati képviselőnek el kellene látogatnia Érpatakra, működés közben kellene látnia az itteni módszereket, és a valós eredményeket, mert ezáltal sokkal előrébb jutna az ország.
A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy az embereket nem pártpolitikai hovatartozás, vallási meggyőződés, társadalmi rang, kor, nem, vagy bőrszín szerint kell megkülönböztetni, hanem az aktuális tevékenységében megvalósuló szándékok és eredmények szerint kell őket minősíteni építőnek, vagy rombolónak. A polgármester véleménye szerint a közösséget adekvát módon csakis ezen törésvonal mentén lehet megosztani, mert egyedül ez a megosztás az erősítően közösségépítő és közösségrendező.
Orosz Mihály Zoltán az érpataki modell bemutatása során kihangsúlyozta, hogy a modell egyik legfontosabb eleme, az egyenlő bánásmód és a diszkrimináció mentesség, de nem a felelősségre vonás vonatkozásában, hanem a kötelezettségek megkövetelése terén.
Azzal, hogy azt sulykolják belénk, hogy a hátrányos helyzetű emberek nem képesek megoldani a problémáikat, (nem tudják befizetni a közüzemi számláikat, nem tudják tisztán tartani a portát, vagy hogy nem tudják biztosítani gyermekeik számára a testi, lelki, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődést) a liberális jogvédők egy az embereket megvető és lenéző, ugyanakkor súlyos diszkriminációt képviselő személetet akarnak velünk elfogadtatni. Mi ezt visszautasítjuk. Itt Érpatakon a hátrányos helyzetűeket is embernek tekintjük, abból indulunk ki, hogy képesek emberi életkörülmények megvalósítására saját maguk és gyermekeik számára. Nem tekintjük őket megváltoztathatatlannak. Olyanok ők, amilyenné a mi közreműködésünk által fejlődnek, vagy amilyenné tétlenségünk folytán engedjük, hogy váljanak.