A kalotaszegi falusi turizmust akarta felkarolni a 2010-es évek végén Inaktelkén felépült, a néhai televíziós újságíró nevét viselő Csép Sándor Kulturális Központ. Az indulást követő években népszerű vendéglátóhelyet a koronavírus-járvány utáni időszak újratervezésre kényszerítette, mára pedig a megnövekedett költségek jelentős kihívások elé állítják a szálláshelyek üzemeltetőit. A Gazdaszemmel sorozat újabb videós riportja a kalotaszegi falusi turizmus útkeresését járja körül.
2025. szeptember 03.,
Nagy a sürgés-forgás, telt ház fogad az inaktelki "Csép Sándor Központ vendégházában: egy erdélyi tánccsoport itt tartja nyári felkészítő táborát. Énekhang, muzsika és jókedv tölti be a falura kilátást nyújtó, 13 szobás épület tágas teraszát.
A falusi turizmus fellendülésében bízó vendéglátók annak örülnének, ha minden héten hasonlóan népes csoport érkezne Erdélyből és Magyarországról, hiszen így hosszú távon is fenntartható maradna a magyarországi kormányzati támogatással a 2010-es évek második felében épült kulturális központ. Simon Csabával, az inaktelki központot működtető Áldás, Népesség Egyesület vezetőjével végigjárjuk az épületet az alagsortól a felső emeletig. A kedvezményes szálláslehetőséget kínáló központ reggelit biztosít vendégeinek, ebédet és vacsorát azonban nem, mert az alacsony vendégszám mellett állandó konyhát fenntartani túl költséges lenne.
Simon Csaba, a Csép Sándor Központ vezetője. Tapasztalata szerint tíz év alatt sokminden megváltozott a falusi turizmusban is FOTÓ: ORBÁN ORSOLYA
Simon Csaba felidézte: a központ ötlete Csép Sándortól származott, aki televíziós újságíróként sokat járta Kalotaszeget, jól ismerte az itteni közösséget, és szívügyének tekintette, hogy a gazdag népművészet, népzene és néptánc megőrzésére, valamint támogatására Inaktelkén hozzanak létre egy kulturális központot, amely hosszabb távon a falusi turizmusból tartaná fenn magát. (A 2013-ban, 74 évesen elhunyt Csép Sándor 1990-től az újraalakult kolozsvári rádió és televízió főszerkesztőjeként tevékenykedett, majd a két intézmény szétválása után nyugdíjazásáig a televízió magyar szerkesztőségét vezette). Az elképzeléshez, majd a részletes tervekhez magyarországi támogatást is sikerült szerezni, így a 2010-es évek második felében felépült az új épület. Ennek előzménye volt, hogy a helyi református egyházközség rossz állapotban lévő tájházát használhatóvá tették, mellé játszóteret is építettek, így minden korosztályt megszólítottak.
„Kallós Zoltán válaszúti központjához hasonló kalotaszegi kulturális centrumot képzeltünk el, ha nem is olyan méretekben” – foglalja össze a kezdeti terveket vendéglátónk, akivel a felújított tájházat és kultúrcsűrt is meglátogatjuk. Ez utóbbi azóta számos kulturális rendezvény színhelyéül szolgált a Nádas-menti faluban.
A Csép Sándor nevét viselő inaktelki vendégház FOTÓ: ORBÁN ORSOLYA
A koronavírus-járvány okozta nehézségek
A központ átadását követő években látványos vendégsereget könyvelhettek el a szinte színmagyar faluban. Akkoriban sokan fedezték fel a kalotaszegi településeket: a térségbe irányuló turizmusnak Kalotaszentkirály volt a központja, de sokan jöttek a Cifra-Kalotaszegként ismert Nádas-menti falvakba is, elsősorban Inaktelkére, ahol kényelmes és olcsó szálláshelyek várták a vendégeket. A központ sikeres beindulásának a koronavírus-járvány vetett véget: a turizmus hirtelen leállt, majd a járványt követő években indult újra, de lassabb ütemben. Kalotaszeg felfedezése ma is tart: csoportokban érkeznek gyerekes családok Magyarországról, és a magyar kormány által támogatott Határtalanul program is sokat segít, amelynek keretében magyarországi iskolások keresnek fel erdélyi településeket. Simon Csaba szerint azonban az árak és a költségek elszabadulása jelenti az igazi gondot – a polgármesteri hivatalnak évente 65 ezer lejt adót fizetnek az épület után. Ha ehhez hozzászámítják az egyéb fenntartási költségeket, csak drasztikus áremeléssel tudnák kiegyensúlyozni a bevételeket, ez viszont elriasztaná a vendégeket. Idén ráadásul elapadt az anyaországi támogatás is – nehezebb lehívni a kulturális tevékenységek fenntartására szolgáló forrásokat –, amelyek részben fedezték a központ működését.
Kilátás a kalotaszegi falura FOTÓ: ORBÁN ORSOLYA
Falusi turizmus egy átalakuló világban
Simon Csaba úgy látja: annak ellenére is nehéz önfenntartó módon működtetni egy regionális kulturális központot, hogy erdélyi és magyarországi csoportok változatlanul érdeklődnek Kalotaszeg iránt. „Akik eljönnek hozzánk, nagyon szeretik ezt a helyet – többen visszatérő vendégeink. A közösség befogadja őket, szívesen vannak együtt velük, a helyiek táncokat, énekeket tanítanak. A falusi turizmus azonban csak akkor fenntartható, ha áraiban igazodik a vendégek pénztárcájához” – mutat rá a valós helyzetre. Inaktelkén azonban nem vált be annyira a falusi vendéglátás, mint Kalotaszentkirályon. A legtöbben Kolozsváron dolgoznak – kora reggeltől estig –, így hosszú munkanapjuk közepette nincs idejük kiegészítő foglalkozásra. A faluból lassan eltűntek a hagyományos kalotaszegi tisztaszobák is, amelyeket régen megmutattak a vendégeknek – ma sok helyen csak lomtárként szolgálnak.
Kalotaszegi festett bútorok a tájházban FOTÓ: ORBÁN ORSOLYA
Hagyományos állattartással is egyre kevesebben foglalkoznak, pedig a vendégek közül sokan kíváncsiak lennének rá, hogyan él egy juh- vagy tehéntartó gazda portája, ahol a gyerekek állatokat simogathatnának. Az elmúlt tíz-húsz év gyökeres változásai nem kedveznek a falusi turizmusnak. Simon Csaba szerint mégis érdemes lenne fiatalokat bevonni, hiszen a falu és a vidék olyan értékeket kínál, amelyekre ma is van igény.
Menteni, ami még menthető
Hasonlóan vélekedik a szintén inaktelki Varga-Mihály Márton televíziós újságíró is, aki Simon Csaba jobbkeze az egyesület és a központ működtetésében. „Inaktelkiként és kolozsváriként is azt látom, hogy van érdeklődés a falu iránt, több értelmiségi család is kiköltözött. A Kolozsvári Népművészeti Múzeum egyik munkatársa mondta: nem látjuk igazán, milyen értékeket hordoz még a falu. Jönnek holland családok is, tehát közösen kellene kezelni ezt a gazdag kínálatot, és közös értékként bemutatni a vendégeknek” – magyarázza a közszolgálati televízió (TVR) regionális stúdiója magyar szerkesztőségének munkatársa.
Varga-Mihály szerint az egyik fő probléma, hogy sokan olyasmivel foglalkoznak, amihez nem értenek. „Az inaktelki ember beköltözik Kolozsvárra, és olyasmivel próbálkozik, amihez nincs tudása, miközben a kolozsvári ember kiköltözik Inaktelkére, és gazdálkodni szeretne, de ő sem ért hozzá".
"Sok mindent fordítva csinálunk, ezért nem működnek a dolgok” – vonja le a következtetést.
A megoldást a helyi értékek megmentésében, a falusi turizmus fellendítésében látja: ha értelmiségiek összefognának, segíthetnének a közösségnek menteni, ami még menthető.
Különben nemcsak a hagyományos tehén- és bivalycsordák tűnnek el végérvényesen a kalotaszegi falvakból, hanem a népviselet és más hagyományok is, amelyeket ma még meg lehetne mutatni a világnak – és főként a Kalotaszegre kíváncsi vendégeknek.
Sok mindent fordítva csinálunk, ezért nem működnek a dolgok” – vonja le a következtetést. A megoldást a helyi értékek megmentésében, a falusi turizmus fellendítésében látja: ha értelmiségiek összefognának, segíthetnének a közösségnek menteni, ami még menthető. Különben nemcsak a hagyományos tehén- és bivalycsordák tűnnek el végérvényesen a kalotaszegi falvakból, hanem a népviselet és más hagyományok is, amelyeket ma még meg lehetne mutatni a világnak – és főként a Kalotaszegre kíváncsi vendégeknek.
Varga-Mihály Márton szerint az útkeresésben szükség volna a kalotaszegi falvak értelmiségének a segítségére
FOTÓ: ORBÁN ORSOLYA
A Csép Sándor ház homlokzata FOTÓ: ORBÁN ORSOLYA