2018. június 03., NAK
Három évig kell nevelni a halakat – időt és pénzt nem sajnálva – mire a kész terméket el lehet adni. Akasztón sikerült mindezt még leleménnyel és hozzáadott értékkel is megspékelni, így hosszú évek alatt egy jól működő összetett gazdaságot alakítottak ki.
Kevés olyan komplexum van Magyarországon, mint az Akasztói Horgászpark és Halászcsárda: a neve egyben utal a helyszín szabadidős és vendéglátóipari funkciójára, ám az egész „lelke” az ezekhez szorosan kapcsolódó halgazdaság. Utóbbi munkájába pillanthattunk be abból az alkalomból, hogy Akasztón kötött stratégiai együttműködési megállapodást a NAK és a MA-HAL.
Jelen, korszerű, modern állapotában nehéz elképzelni, de az 1980-as évek végéig itt, az akasztói-dunatetétleni területen még birkák legeltek.
– De annak se volt jó! Annyira szikes volt a talaj, hogy ha esett az eső, akkor az állatok lába megbetegedett, ha pedig sütött a nap, akkor kiégett a legelő – mesélte Szabó József tulajdonos-igazgató.
Mivel a földet az akkori tulajdonok nem tudták érdemben használni, így Szabó József egy ötletet megvalósítva halastavat kezdett építeni. Az évek során később – a szomszédos területek megvásárlásával – 300 hektárossá bővítette a halgazdaságot. Aztán a támogatások segítségével intenzív telepet – ahol most a halak előnevelése történik –, illetve egy kis kapacitású feldolgozóüzemet is létesített. Mindemellett, hogy tényleg komplex legyen az egész, a halastavak mellett termesztett gabonával etetik a halakat (a felesleget meg értékesítik).
A keltetőházi szaporítás pillanatképe – fotó: NAK
Akasztón félintenzív halastavi és intenzív medencés termelés egyaránt folyik, teljes üzemű gazdaságként a keltetéstől a piaci méretű nevelésig minden folyamatot helyben végeznek. A tulajdonos-igazgató azt mondta, látszólag könnyű szakma ez, valójában meglehetősen idő- és költségigényes munka. Az étkezési célú halat ugyanis három évig kell nevelni, mire a boltokba kerül, és ennek az időszaknak a finanszírozása nem kevés tőkét igényel.
A kezdő, a köztes és végpontot egyaránt láttuk. A keltetőházban – amolyan kémcsőhöz hasonlító edényekben – folyik az ikrák szaporítása; mint Szabó József megjegyezte, egy kiló ikrából körülbelül 800 ezer darab hal lesz.
A köztes pontnak a betonmedencék és a halastavak számítanak, amelyekben most is volt bőségesen hal. Az állatok számára pedig a vég kezdte a halfeldolgozó, aztán pedig a csárda. (Mint megtudtuk, előbbibe nem csak az étkezési célú halak kerülnek. Ugyanis a tulajdonos igazgató-szerint akkor lesz igazán jó minőségű az általuk készített kaviár, ha egy halból csak egyszer fejnek le ikrát, így aztán ha ez megtörtént, a halat „ki kell végezni”.)
.jpg)
Sokan éppen azért ódzkodnak a haltól, mert tele van szálkával és inkább nem bajlódnak az evésével – nos, Akasztón az is kiderült,van megfelelő módszer a „szálkátlanításra”.
A feldolgozóban halszeleteket az irdalógépbe teszik, amely azokat nagyon sűrűn, a bőrig bevágja, így szinte apróra töri meg a benne lévő szálkákat. Mint Szabó József megjegyezte, ezt követően a szelteket besózzák, a só megbontja a halcsontot, a sütés-főzés során pedig a hő hatására ezek a szálkák gyakorlatilag „elolvadnak”.
Minderről a csárdában mi is meggyőződtünk: se a halászlében, se rántott halban nem leltünk egyetlen szálkára sem.
Aztán arra is rácsodálkoztunk, hogy miként lehet olyan vörös egy-egy halszelet, mint egy szép darab sertés- vagy marhahús.
Szabó József elárulta a trükköt: kevés takarmánnyal kell etetni a halat, a feldolgozás előtt pedig alaposan ki kell véreztetni. Mint mondta, meglepődni felesleges, hiszen a vörös szín a halhús természetes színe.
Persze a leglényegesebbről nem szóltunk még: a halakról.
A – megízlelt – akasztói szikiponty a halgazdaság különleges terméke. Egyedülálló minőségét a Magyar Gasztronómiai Egyesület az „Aranyszalag Minőség” tanúsító védjeggyel is elismerte. Ezen kívül a szikiponyt az idei év elején hazai földrajzi oltalom alá került és folyamatban van az uniós oltalom alá helyezése is.
Mitől különleges?
Az alacsony zsírtartalom (7,2-12,6 százalék), az alacsony koleszterintartalom, sőt a koleszterincsökkentő hatás és a sok életfontosságú vitamin (A, B1, B2, B12, D), aminosav és ásványi anyag (foszfor, kalcium, vas) az akasztói halat egy különösen könnyű és magas értékű természetes táplálékká teszi. A halgazdaság termelési technológiájának része a teljes polikultúrás termelés, így a szikiponty mellett még amurt, fekete amurt, busát, compót, csukát, süllőt és szürkeharcsát, lapátorrú tokot, lénai tokot, vágótokot és vizát is nevelnek – például a halgazdaság másik különlegessége a kádban úszkáló nyolcéves, 40 kilós viza, amelynek „sorsa” még nem dőlt el –, továbbá kisebb-nagyobb mennyiségben kárász és keszeg is előfordul a tavakban.
A jelen szép, de Szabó Józsefnek további tervei is vannak még: többel között a feldolgozóüzem kapacitását szeretné bővíteni, hogy ne csak Akasztó 50 km-es körzetébe, hanem az ország valamennyi megyéjébe tudjon halat, haltermékeket, -készítményeket szállítani. Mivel családi gazdaságként működik a komplexum – lánya és fiai a különböző üzletágakat viszik – nem kell attól tartania, hogy évek múlva netalán egész más profilú tevékenység folyjon itt. Birkalegelőnek nem volt jó, halgazdaságnak tökéletes…