2012. július 26.
Az ajakosvirágúak családjába tartozó fehér árvacsalánt, mivel jóformán bárhol előfordul (útszéleken, kertekben, gyomtársulásokban, cserjésekben) vidékünk lakói általában ismerik. Igen gyakori a bolygatott, magas nitrogéntartalmú talajokon.
Négyszögletes szára üreges, magas, levelei kihegyesedőek, szív alakúak, recés szélűek és átellenes állásúak, emeletesen a tövükben nyílik a fehér, örvösen álló, illatos virágcsoport. Áprilistól októberig folyamatosan virágzik. Megporzását a hosszú szipókájú rovarok végzik (lepkék, poszméhek). A méhek kirágják oldalt, s így jutnak a nektárhoz.
Fiatal levelei, de édes virágai is felhasználhatóak étrendünkben. Levesek, főtt tészták (galuskák) mellé más vadon termő növényekkel (csalán vagy spenót hozzáadásával) párolva adjuk. Virágaival édességeket díszíthetünk, desszertekhez, rizsételekhez úgy használjuk fel, mint az akácvirágot. (A foltos árvacsalán bíborszínű virágait ugyanígy bevonhatjuk konyhai használatra.)
Föld feletti virágos része szaponinokat, glikozidokat, flavoninokat, cserző- és nyálkaanyagokat tartalmaz, s bár hatásmechanizmusa még nem tisztázott, a népi gyógyászatban teaként vagy gargarizálóként légúti, húgyúti kezelésre, gyomor-, bélpanaszok esetén, illetve szabálytalan, fájdalmas havi vérzéskor más, hasonló hatású drogokkal keverve használjuk. Virága nyugtató és altató teákban a hatást felerősíti.