Fotó: MNO.hu
Az Európai Bizottság (EB) múlt év végén terjesztett elő egy új uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatot, mellyel meghatároznák „az Európában idegenhonos özönfajok elleni küzdelem okait és alapvető feladatait”.
Az EB szerint erre azért van szükség, mert a betelepített növények „jelentős hatással vannak a biológiai sokféleségre, az egyes fajok csökkenésének és kihalásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik”. A javaslat mellékletében felsorolják azokat a növényeket, amelyeket a törvény értelmében ki kellene irtani Európából, a listán az elsők között szerepel az akácfa. Az EB kezdeményezése nagy ellenkezést váltott ki, Magyarországon egy erdőmérnök aláírásgyűjtést indított, azt kívánva elérni, hogy a fehér akác (Robinia pseudoacacia) méze és a fájából készült erdészeti termékek legyenek hungarikumok, és a napokban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja is állást foglalt az ügyben, a pró és kontra érvek felsorakoztatása után arra a következtetésre jutva, hogy „az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának, gazdag természeti örökségének egyik veszélyeztetője, ám teljes kiirtása az országból gazdasági haszna miatt nemkívánatos, és a gyakorlatban nem is lehetséges”. Aztán olyan vélemény is született már, miszerint az EB törvényjavaslata egy összeesküvés-elmélet része. Háromszéken ennél sokkal egyszerűbben fogalmaznak: ökörségnek tartják, nem okosabb javaslatnak, mint az uborka görbületének jogszabályi meghatározását.
Akácnagyhatalom
A fehér akác 1601-ben jelent meg Európában Észak-Amerikából betelepített díszfaként. Magyarországon Tessedik Sámuel evangélikus lelkész kezdeményezte alkalmazását a 18. század második felében az alföldfásításban, idővel elterjedt az egész Kárpát-medencében, de a térségben élő akácállomány majdnem kilenctizede Magyarország mai közigazgatási határain belül található – ezzel Magyarország akácnagyhatalomnak számít. Mára az ország erdős területeinek egynegyede akácos, hiszen a várakozáson felüli sikert hozott a megtelepítésétől eltelt három évszázad, és ebben nemcsak gyors növekedése, könnyű szaporíthatósága játszott szerepet, hanem az is, hogy egyetlen őshonos vagy honosított fafaj sem vált ennyire sokféle módon hasznosíthatóvá. Elsődleges felhasználásként a futóhomok, erodált erdőfelületek, meddőhányók meredélyeinek megkötője, a mezővédő fasorok gyors növésű fafaja. A friss akáchajtás tápanyagdús táplálék, faanyaga legalább százféle faipari cikket szolgáltat, a nyírekkel együtt a legmagasabb kalóriaértékű tűzifa. A tartósítást vagy vegyszerekkel való telítést nem igénylő akác a mérsékelt övi fafajok között a legidőtállóbb a kültéri beépítéseknél, a Magyarországon termelt akácméz pedig egyedi a világ mézei között. Többek között így indokolja Pályi Zoltán nyírségi erdőmérnök az akác hungarikummá nyilvánításának kezdeményezésére januárban indított petíciót (peticiok.com/akac_hungarikum). Ugyanezzel a céllal azóta szakmai és érdekvédelmi szervezetek, tudományos műhelyek, felsőoktatási intézmények részvételével Akác-koalíció is alakult Magyarországon.
Magyarország Európa legnagyobb akácméztermelője, az évente körülbelül 22 ezer tonna ott előállított akácméz kétharmadát importálják, Európa akácmézforgalmának közel háromnegyede Magyarországról származik. Az összeesküvés-elmélethez éppen ezek az adatok szolgáltathatják a táptalajt, ugyanis az Európai Unió nemrég egy olyan törvényt fogadott el, mely szerint „a virágport a méz természetes alkotóelemének kell tartani, nem pedig összetevőnek”, és mivel a virágpor általában csak 0,5 százalékban található meg a mézben, feltüntetése nem válik kötelezővé a genetikailag módosított összetevők arányát szabályozó európai irányelv szerint (csak a 0,9 százalék feletti génkezelt tartalmat kell a címkén feltüntetni). Az elmélet szerint az akácfák eltűnésével megszűnne a piacot uraló magyar méztermelés, a virágpor alkotóelemmé nyilvánításával pedig lehetségessé válik a génkezelt növényekből származó méz felfuttatása...
Táncoló méhek
A romániai vándorméhészek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy hónapnyi idő alatt három rend akácvirágzást tudnak kihasználni – mondja Fülöp Gál László árapataki lelkipásztor és méhész (e kettősségben semmi különös, Erdélyben régi hagyománya van annak, hogy a lelkész méhészkedjék is). Kezdik lenn, a Duna mellékén, itt találhatóak Romániában a legnagyobb összefüggő akácerdők, Ostrovától Turnu Măgureléig kétszáz kilométer hosszan, 3–30 kilométer szélességben; folytatják Argeş megyében, a dombvidéken ugyanis később virágzik az akác, a harmadik rendet pedig a Kárpátok lábainál érik. A méhész szerint nagyon macerás az akác, szeszélyes a virágja, lévén hogy a páradús levegőt kedveli, akkor jó a nedve, azaz a nektárja, ha a nappali hőmérséklet 25 fok körüli, és az éjszakai sem megy 15 fok alá. Ritkán, de előfordul, hogy kétszer is tudnak pergetni, olyankor akár harminc kiló mézet is lead egy család.
– Egyik kifogás az akáccal kapcsolatban, hogy túl sok nitrogént termel, ezt lejuttatva a földbe kiirtja az aljnövényzetet – de legalább rend van az akácerdőkben. Viszont nagy szükségük van a méheknek az akácra, megfigyelhető, hogy a repcéről feljőve, a méhek mintha ki lennének cserélve, örömtáncot járnak az akácon, úgy mennek, hogy vernek szét mindent. Talán az akácvirág illata bódítja el őket, nem tudom, de úgy mennek, hogy egyfolytában. Tehát szüksége van a méhnek az akácra, mert gyógyító hatású is rá nézve – hogy most a zöldek mindenfélét összevissza beszélnek, az más tál tészta. A valóság az, hogy miként a méhnek szüksége van az akácra, úgy az embernek is az akácmézre, mert az tizenegyféle vitamint, harmincféle ásványi anyagot, tizenkilencféle aminosavat tartalmaz, és most már a gyógyszeriparban is használják az akácvirágot.
A méhész nemcsak az akácméz előállításáról, de annak gyógyhatásairól is tájékozott. Az akácméz színe víztiszta, átlátszó vagy nagyon világos, halványsárga (az igazi mézelő a fehér akác, a lila akác nem ad mézet), kellemes ízű, gyengén akácvirágillatú. Magas a gyümölcscukor-tartalma, ezért a legtovább marad folyékony állapotban. Nyugtató hatású, emésztési zavarok és a gyomorsav túltengése ellen ajánlja elsősorban a szakirodalom. Fertőtlenít, ezt már nagyon rég kimutatták, robicin- és akacintartalma miatt köhögésre is ajánlatos, gazdag kalciumtartalma okán a csontképződésben is fontos a szerepe. Vértisztító, erősíti az immunrendszert, kiválóan alkalmazható belső légúti betegségek gyógyítására, a vérszegénységet is nagyon jól szabályozza.
– Ezen a környéken elismert az akácméz, mindenki azt vásárolja. Miután kirobbant ez az akácmizéria, létrejött az Akác-koalíció Magyarországon, az akácfa és -méz hungarikummá nyilvánításával próbálják kivédeni a támadást. Ez – lehet – ránk, erdélyiekre nézve hátrányos lesz, mert mi is importáljuk a mézet. Nemrég voltam egy méhészkonferencián Udvarhelyt, ahol a magyarországi méhészegyesület elnöke, Mészáros László azt javasolta, csatlakozzunk hozzájuk, mert akkor mi is be tudnánk menni az akácmézünkkel ez alá a hungarikum alá. Hanem... De hát ezt nem szabad hagynunk!
Bányafából nemes fa
Romániában a sepsiszentgyörgyi Mondo Impex cég volt az első, amely bútort gyártott akácból – eleveníti fel Bagoly Miklós cégvezető. 1992-ben felvette vele a kapcsolatot egy németországi vállalkozó, aki a kültéri bútorgyártásban az eukaliptuszt, tikfát – tehát a föld tüdejének nevezett trópusi erdők fáit – szándékozott felváltani ezzel a fafajtával. Az akácnak a bútoriparban korábban nem volt fontos szerepe, mivel kis méretekben nő, és nagy szilíciumtartalma miatt a szerszámokat sem kíméli. Annak idején a bútorgyár exporttermékeit lécekre szegezett PFL-ládákban szállították, a munkások az akácléceket mindig félredobták: könnyen hasad, és nehéz elütni benne a szeget.
– Az 1990-es évek előtt az akácot tűzifának, bányafának használták. Ahogy elkezdtünk bútort gyártani belőle, kiderült, nemcsak nagyon tartós, hanem színe változatosságának köszönhetően nagyon szép is. A piacon fűrészáruként, ipari nyersanyagként ma már nagyon keresett, ebben fontos szerepet játszik a szerszámipar utóbbi években tapasztalt rohamos fejlődése. Belső bútorgyártásra is felhasználható, parketták, padlók készítésére nagyon alkalmas, utóbbi időben felkapottá vált a kültéri térépítészetben, játszóterek, parki padok készítésében. Valamikor a ragasztása is problémás volt, mivel telített fa, nem szív magába semmilyen idegen anyagot, de mára már az új ragasztóanyagokkal ez is megoldódott, így a ragasztott gerendákkal az akác – mert hajlítószilárdsága nagyon magas értékű, a gyertyánnal hasonlítható, a tölgyet veri is – most már a hídépítésben is komoly szerepet kapott. Felhasználhatósági hatékonysága viszont kicsi, hiszen többnyire görbe növésű, ritka a 3–4 méteres egyenes rönk, és ritka a 30–40 centi átmérőjű is, a 20–25 centis rönkök a gyakoriak. Ha ez görbe is, darabkák jönnek ki belőle, ezért van az, hogy az akácfánál alig tudjuk elérni a 25–26 százalékos nettó felhasználást. Ilyen körülmények között ára is felértékelődött, most már nemes faként is keresett a bútorpiacon, és immár a távol-keletiek is azt használják.
Magyarországon a soproni erdészeti egyetem foglalkozott sokat az akácfa termesztésének technológiájával, amikor akácfabútorok készítéséhez kezdett, Bagoly Miklós is több, a témába vágó előadást meghallgatott. Amit az unió negatívumként megfogalmaz, az valós, mondja, hiszen az akác nagyon agresszíven szaporodó fafajta, viszont kordában lehet tartani. Gyökerének szegmenseiből is képes kihajtani, a kivágott akác földben maradt gyökérzetéből növő sarjadék bokrosan nő, ha nem gondozzák, értéktelen, bozótos területet eredményez. Magja akár ötven évig is megőrzi a talajban csírázóképességét, emiatt ellenőrizetlenül kihajthat bármikor, bárhol. Három-négy évig igényel ápolást az akáctelepítés, ezt például Magyarországon úgy oldották meg, hogy ingyen kiadták ezeket a területeket kapásnövények termesztésére, az egyedüli elvárás az volt, hogy a kukorica kapálása közben az akácfacsemetéket is megkapálják. Egy idő után már nem lehet alatta semmit termeszteni, ilyenkor érdemes kis nyeséssel szabályozni a növekedését, hogy az ágak minél fennebb nőjenek, hosszú törzset eredményezve, és az akácerdő 25–30 év múlva eléri a vágáskort. Újabban Székelyföldön is „divatba jöttek” az energianövények. Jó energiahordozó a nyárfa, amely tíz-tizenkét év alatt képes törzset növeszteni, és az akác is, mivel fája nagyon kemény, fűtőértéke vetekszik a gyertyánéval. Hogy mifelénk energianövényként a fűz honosodott meg, abban az itteni talajtípus játssza a legfontosabb szerepet, az akác ugyanis nem szereti a kötött talajt, laza, homokos talaj kell neki. Háromszéken a Rétyi Nyír délnyugati csücskében található összefüggő akácfaerdő. Díszfaként ültették valamikor, így található meg a barátosi Erzsébet parkban is, amelyet éppen Bagoly Miklós dédnagyapja ültetett be akácfával, ott már lehet látni 100–110 éves egyedeket is.
– Európai kitiltása a többi ökörség hatványozott ökörsége – összegez Bagoly Miklós. – Számunkra azért kegyetlen ez a tervezett akácirtás, mert főleg Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária érintett. Ezek azok a részek a Kárpát-medencében, ahol nagyon sok a homokos árterület, ezek megkötésére telepítették az akácot. Romániában összefüggő nagyobb erdős felület Erdélyben Medgyes környékén és a Déli-Kárpátok övezetében vagy a nagy folyók, a Duna, Prut, Szamos partjain található. Ellenőrizetlenül terjed, az igaz, de ha odafigyelnek, irtják, ahol nincs helye, nem látok semmi veszélyt arra, hogy elvegye az életteret más, őshonos fafajtáktól. Váry O. Péter