2013.01.10.
Stratégiai fejlesztési kérdéseket taglal az alábbiakban Könczei Csaba, a megyei mezőgazdasági vezérigazgatóság vezetője – folytatásaként annak, amit a tegnapi lapszámban elmondott.
Abban a megyei ágazat egészének rétegszerkezetét vázolta fel, és úgy találta, a körülbelül 14 ezer számon tartott mezőgazdasági termelő (az egy hektárnál többet birtoklók) megoszlása a következő: 1 és 3 hektár közötti területet 6599, 3 és 5 hektár közöttit 2872, 5 és 10 hektár közöttit 2290, 10 és 50 hektár közöttit 1228, 50 és 100 hektár közöttit 119, és ennél többet 51 gazda művelt a legutóbbi összesítéskor a megyében. Tehát elmondható, hogy a földkoncentráció – legalábbis a művelés szintjén a rendszerváltás utáni katasztrofális szétforgácsoltság után – komoly előrehaladást ért el, ámbátor a tulajdonszerkezetbeli és a tagosítási helyzet ennél jóval kedvezőtlenebb képet mutat. No, de így is óriási a törpegazdaságok száma, ezekről jóval kevesebb szó esett eddig lapunkban. Az alábbiakban a hatóság képviselője kifejti, nézete szerint ezekre milyen jövő vár. Meg fognak lepődni, léteznek brüsszeli direktívák is e tekintetben.
Mentőöv a kisegzisztenciáknak
A megye mezőgazdaságilag hasznosítható területeinek 36 százalékát a kicsinek minősíthető gazdaságokban művelik, s a hatóság szerint ezek fölött a lélekharangot nemhogy nem kell meghúzni, hanem nem is szabad. Nyilvánvalóan a vidék lakosságmegtartó képessége múlik azon, hogy ezek tulajdonosai nemcsak hogy ne vándoroljanak el falvaikból, hanem ott tartós megélhetést találjanak. Ahhoz ugyan nem fér kétség, hogy a szintén kb. harminc százalékot művelő, a középréteget alkotó földművelők fogják a falusi társadalom gazdasági gerincét adni, de ha csak ők maradnának vidéken, a falvak úgyszólván kiürülnének.
– Tíz hektártól felfelé a gazda már piacra fog termelni, és amit létrehoz, az megjelenik a Székelyföld ún. GDP-jében. A kérdés az, mi történik az ennél kisebbekkel. Az unió következő hétéves, 2014–2020 közötti agrárpolitikai ciklusának szerintem ez a fő kérdése a mi szempontunkból, irányelveinek ezt kell megoldaniuk. Mert rendben van, a területek koncentrációja zajlik, a farmerek száma csökken, de fennáll a veszélye annak, hogy a székelyföldi mezőgazdaság túl nagy árat fizessen ezért, s a diverzitását elveszítheti. Igaz, hogy nem a kicsik fogják a mezőgazdasági termelés kiadósabb részét adni, de rámehet a székely sajátosságok jó része, a székely portától a termékek sokféleségéig.
– A téesznyugdíjasok pár száz lejből leplezetten vagy leplezetlenül nyomorgó tömegére gondolok, akik perspektívája sajnos a sír. A falura szorult ipari nyugdíjasokra, akik már valamivel jobban állnak, és kis háztájiban egészítik ki jövedelmeiket…
– Jórészt valóban nyugdíjasok. Arra lenne szükség, hogy aki majd helyükre lép, azt valamilyen szinten ösztönözzék a helyben, a faluban maradásra, és ha nem is az lesz a fő foglalatossága, a kis gazdaságot valamennyire mégis működtesse. Ha egyebe nem is, de tíz tyúkja legalább legyen az illetőnek, esetleg tartson magának egy-két disznót. Nem lesz tíz tehene, se disznóhizlaldája, de megtermeli élelme egy részét. Ha beköltözik városra, ettől persze elesik.
– De mi marasztalja ott őket?
– Erre nemzeti vidékfejlesztési tervet dolgoztak ki, melynek megvalósítása folyamatban van, és amely a közös agrárpolitika egyik pillérére támaszkodik. Nos, e kisüzemi szféra jól elkülöníthető a korszerű technológiával dolgozókétól, a székely vidék értékként meghatározható egyik sajátosságát alkotja, amely megóvandó és fejlesztendő. Különben köztudott, hogy a mezőgazdaság támogatás nélkül nem képes jövedelmező lenni, a nagyobb gazdaság is rászorul. Más kérdés, hogy a különböző szférák más-más jellegű támogatást igényelnek.
A kisüzem nélkülözhetetlen
Visszatérve, az új direktívák szerint az unió fokozott gondot kíván a kicsik e szférájára fordítani.
– Létrejön egy egyszerűsített támogatási forma, mely azt jelenti, hogy egy ilyen kisüzemnek vagy portának, törpegazdaságnak nem kell az elkövetkező hétéves ciklusban évente benyújtania igénylését állatai száma és földterülete függvényében, hanem csak egyszer, és amit 2014-ben megállapítanak számára, azt hét éven át folyamatosan kapni fogja. Nem esik hát addig további ellenőrzés alá sem.
Ezt egy hektártól felfelé megkaphatja, a parcellák legkisebb mérete a harminc ár. Ez tehát kinek jár? Akinek van egy telke, háza, kertje, valahol egy kis szántója, udvarán csűr, pár állat, egy pajta, annak, aki a zöldségeskertjében megtermeszti magának a konyhára valót, parcelláin annyi krumplit, gabonát, amennyi saját szükségletét kielégíti. Azt a malomban megőrölteti, takarmányával egy-két disznót felnevel, egyet városon élő gyermekeinek ad, majorságot tart, a tojást részben fiának-lányának adja… E rend szerint él a háromszékiek legalább hatvan százaléka különben. Nos, olyan feltételeket kell teremtenünk, hogy a kistermelők jól érezzék magukat vidéken, ne kívánkozzanak városra, az egész vidékfejlesztési program lényegében ezt célozza.
– Ismerjük ezt a rengeteget dolgozó, erejét kiuzsorázó emberfajtát, aki amíg bírja, valóban gürcöl, látástól vakulásig, és gyerekeit, unokáit is ellátja, amivel tudja. De ha a nyugdíjasok elfogynak, pénzjövedelem nélkül maradnak, és a teljesen naturális gazdálkodás szférájában ma létezni nem lehet.
(Megjegyzés: Beszélgetésünk után jelentette be az új kormány minisztere, hogy mezőgazdasági nyugdíjrendszert fognak életbe léptetni, s e két évtizeden át elhanyagolt kérdést megoldják, hogy öregségükre ne maradjanak minden társadalombiztosítási támasz nélkül, akik ma falun pont a fentebbiekben vázolt körülmények közt dolgoznak és élnek. Sajnos, aki húsz éve kiesett ebből, nem tudni, mivel vigasztalódhat. Könczei Csaba a kérdés más aspektusaira tér ki válaszában.)
– Amíg a nyugdíj tart, az megvan. Aki azonban fiatalabb, annak valószínűleg lesz más jövedelemforrása is. Ezért kell a vidékfejlesztésnek a szolgáltatásra is kiterjednie, továbbá akár új létesítmények odatelepítéséről is gondoskodni kell, melyek munkahelyeket nyújtanak. Egy faluban felállítható, felszerelhető egy műhely, mely gépalkatrészek pótlására, szerelésére alkalmas, egy ügyes esztergályos egzisztenciát teremthet magának, karbantartók telepedhetnek meg. Mesteremberek ilyen irányú tervei felpártolására már most van lehetőség, legfontosabb a 3.2.2-es intézkedés, az infrastrukturális fejlesztés, csatornázás, gáz- és vízvezetékek lefektetése, útépítés, mely a polgármesteri hivatalok hatásköre. És létezik a vidéki kis- és középvállalkozások támogatására is egy „tengely”, ahogy nevezik, amely a következő ciklusban is meglesz. De kisvállalkozások meghonosítása terén már eddig is sok minden történt a megyében. Itt szó lehet fodrász-, kézműves-, kovácsműhelyről, kovácsoltvas kerítések előállításáról, asztalosok, fafaragók támogatásáról. Élhetővé kell tenni a vidéket, hogy ne néptelenedjék el, ez a fő, s ebben a kisüzemek nélkülözhetetlenek.
Másfajta kétlakiság
A felvázolt távlat érdekes, új szociális kategóriát szülhet, a kétlakiság egy új fajtáját. Szemben a kommunizmus éveiben nálunk elterjedt emberfajtával, amely a délelőtti gyári műszak után és az ingázás mellett otthon kaszát és kapát ragadott, és napestig a mezei-kerti munkát is elvégezte, most az ingázással meg nem terhelt, új kétlakiság jöhet létre. Ennek haszonélvezője a mezőgazdasági kisüzem fenntartása mellett valamilyen kisipari vagy egyéb szakmai gyakorlatot is folytathat, lehet alkalmazott vagy más, de szakmai tudását mindenképp otthon gyümölcsöztetheti.
– Amit a Székelyföldön okvetlenül ki kell aknázni, az a falusi turizmusban rejlő lehetőség. Már nincs is talán olyan helység, ahol ne létezne egy kis panzió, fogadó, kisvendéglő. Ezeknek kellene felhasználniuk a kistermelők termékeinek egy részét. Most még sajnos az van, hogy a panziós a Metróban vásárol, de a cél az, hogy vagy magának termeljen élelmiszert vagy a szomszédjáét vásárolja meg, s akkor a kisgazdaság ismételten elnyeri létjogosultságát. Ilyen zöldség-, gyümölcsellátásról tudok, dzsemet, gyümölcsízet, befőttet, amit reggelire felszolgálnak, tojást, szalonnát, kolbászt, sonkát, joghurtot, ordát már készítenek, lovasiskolát tart fenn a másik. Ahol a falu határában egy nagyobb farm épül, oda is kell pár alkalmazott az állatok gondozására, fejésre, az már megélhetést nyújt. Cioloş mezőgazdasági biztos úr nyilatkozatai is erre mennek ki, a kisüzemi szféra kiemelt jelentőségét emlegeti.
– Látott erre már nyugati példát, igazgató úr?
– Kivált a hegyvidékeken fordultam meg, Ausztriában és Dél-Tirolban, a Dolomitokban például, ahol ez működik. Nagyon fejlett a téli turizmus. Kis gazdasága mellett a gazda kisvendéglőt tart fenn, fogadót, panziót, a kettő kiegészíti egymást, egy család rendezi. Télen fő tevékenységük a vendégfogadás, a síző turisták ellátása, nyáron a gazdaság. Szarvasmarhát tartanak, a tej egy részét feldogozzák, takarmányt készítenek. Dolgozik a férj, a feleség, és besegít a gyerek. A fiatalok pedig átveszik a szülők vállalkozását, ahogy felnőnek.
Gazdasági beágyazottság
A nemes cél megvalósulása a kisüzem gazdasági beágyazódottságától függ, mivel nagysága miatt sérülékenysége fokozott.
– Azt a kis tejet, amit megtermel, valahogy értékesítenie is kellene, akárcsak egyéb termékeit. Ez megoldatlan, a legsúlyosabb gond. Még a tejgyári beszállítók is kárát látják annak, hogy a kis mennyiség vagy a minőségi feltételek nem teljesítése miatt nem tudnak maguknak jó árat kiharcolni. A következő ciklus nagy kihívása számunkra e gazdavilág szervezettségének előmozdítása, egyesületek, szövetkezetek létrehozása, én inkább a szövetkezetekre voksolnék. Egy lenne, csak nem működik igazából, sajnos, nem tudott még talpra állni. De pozitív példa a keresztúri szarvasmarhatartó egyesület vállalkozása, megvásárolta a tejgyárat, és ezzel példát nyújt a mieinknek is. Nemrég alakult meg közösségfejlesztési céllal nálunk az Agrosic, nagy szerep vár rá termelői közösségek létrehozatalában.
B. Kovács András Háromszék
Hozzászólás:
Nahát írta (2013.01.10. 12:16:13)
A mezőgazdaságban aggasztó a helyzet. A nyilatkozó nem beszél a falvak elnéptelenedéséről, a korszerűtlen termelésről (faekékkel szántanak a huszonegyedik században (!) a szövetkezetek hiányáról, a nyomorról, a fiatalok elvándorlásáról. És egyáltalán nem világos, hogy az ún. középkori naturális gazdálkodásból, ami csupán a család fenntartását biztosítja (néhány tyúk, egy tehén, mint mondja), HOGYAN lehet továbblépni a Székelyföldön?
Öreg Székely írta (2013.01.10. 11:41:44)
Érdekes B. Kovács András okfejtése.Megfeledkezett azonban egy nagyon aggasztó dologról ,ami a falusi embereket és nem csak az ott gazdálkodókat nagyon súlyt.A legnagyobb gond a LOPÁS.Én nem vagyok rasszista,de ameddig a cigányok uralják ebben az országban a vidéket ,addig nem lehet normális életet élni.Ha a Román kormány nem csinál rendet ahol a tulajdont garantálja az állam és nem úgy fogja fel mint most OCROTESTE (óvja) addig nem lesz élhető ország Románia.Az alkotmány módósitásakor ezt is fel kellene vessék a képviselőink.
Négy országból (Franciaország, Görögország, Olaszország és Románia) tizenhat fiatal érkezett Tusnádfürdőre, hogy részt vegyen a január 9–12. között megrendezett európai uniós Youth in Action találkozón. A partnerországok mindegyikében megrendezett helyszíni találkozok alkalmával a résztvevők felkutatják a helyi sikeres vállalkozókat célzó programokat, így került a látókörükbe a Székely termék program is, amelyről a Hargita megyei négynapos találkozó keretében január 11-én, pénteken Hargita Megye Tanácsának épületében tájékozódtak. Kelemen Gábor, az európai uniós projektek részleg osztályvezetője ismertette Hargita megye sajátosságait, valamint a megyei tanács működését és főbb tevékenységi körét. Előadásában örömének adott hangot, hogy külföldi fiatalok érdeklődnek a megyei tanács kezdeményezése iránt, amely a Székely termékek népszerűsítését célozta meg, ezáltal segítve a helyi gazdákat és kistermelőket. Angol nyelvű vetített képes előadásában rámutatott a kezdeti elképzelésre, az elmúlt évek megvalósításaira, és kitért a jövőbeni tervekre.
