Péntek, 2013. január 11. efi
Örülhetnek a csokoládéimádók, mert emlékezni fognak, hogy jutottak (vagy nem jutottak) a mennyországba. Úgy tűnik ugyanis, hogy csigalassúsággal ugyan, de bizonyítást nyer az a hipotézis, amivel egyetemista lányok a csokizabálási hajlamukat magyarázzák. A kerekedő hátsójú csajocskák ugyanis nemcsak azért esznek csokit, mert annak örömhormonfelszabadító hatása van (értsd: ha nem is örülnek, de nem szomorkodnak, ha látják, hogy nem akar megállni a 48-as körül a mérleg mutatója), hanem valóban kihat a memóriájukra is. (Értsd: a csokoládéban található antioxidánsokban és flavonokban gazdag kakaó segít az agyműködés javításában, azaz akkor is emlékezni fognak arra, hogy hány kilót mutatott a mérleg, miután már elpárolgott hipotalamuszukból az örömhormon.)
Kanadai kutatók ugyanis kiderítették, hogy a csokoládé javítja a nagy mocsáricsiga (Lymnaea stagnalis) memóriáját. Távol álljon tőlem, hogy embertársaim agyát a mocsári csigáéval kezdjem hasonlítgatni, a kutatók sem azt tették. Azt vizsgálták, hogyan hat az étrend az emlékezőtehetségre, és mivel a komplex emberi memóriát túl sok tényező befolyásolja, választásuk a puhatestűek említett családjára esett. Esetükben félórás, oxigénhiányos vízben tartott tréning elegendő volt középtávú, három óránál rövidebb ideig tartó emlékek kialakítására.
Mindent értek, sokat olvasok és még annál is több csokit fogyasztok. Arra azonban nem kapok választ sehol, hogy mire kell emlékezzen egy mocsári csiga. Mert arra, hogy hol lakik, biztos nem. (efi)