Az alábbi cikkek még a tavaly jelentek meg , deaktualitásukból nemsokat veszítettek, amiért mi isleközöljük(Erdélyi Hangya)
Azt mondják, hogy aki szorgalmas, annak szépen virágzik a kertje. Én meg azt mondom, hogy nem árt, ha ehhez rendelkezésre áll még néhány fontos feltétel. Először is, aki nyugdíjas már és még van egészsége is, biztosan szívesen foglalatoskodik a kertjével, hiszen az nem csak örömöt jelent, de mérsékli is a család költségeit, hiszen egy sor zöldséget és gyümölcsöt mégse a piacról kell beszerezni, mert az otthon is megterem.
Azt is mondják, hogy aki szorgalmas, az reggel korán kel és siet a munkába, hogy onnan késő este fáradtan hazatérjen, azután a kertje annyiba marad.
És! Még azt is mondják, hogy aki szorgalmas, de nem tud elhelyezkedni, az reggel korán kel és NEM siet a munkába, és nem onnan tér este fáradtan haza, de mindent megpróbál a túlélés érdekében, tehát még a kertjével is kínlódik, ha van neki.
Azt gondolom, hogy az elérni kívánt cél úgy fogalmazható meg: Kert-Magyarország.
Ezért viszont tenni is kell, nem is keveset. Az első feladat az, hogy a fizikai erejében már fogyatkozó nyugdíjas embereknek legyen kedve és ereje, a még aktív korú és a munkahelyeken is helyt álló embereknek legyen kedve és ereje, továbbá a munkát nem találó embereknek is legyen kedve és ereje a kertjüket megművelni.
Ehhez kellenek a kerti kisgépek bőséges választéka, műtrágyák, növényvédő szerek szaporító anyagok és vetőmagvak. Ehhez kellenek a téli gazda-tanfolyamok és a téli gazda-esték, továbbá az a társadalmi mozgalom, ami megvalósítja a Kert-Magyarországot.
És! Vajon mi kell még? A szövetkezés kell még értékesítésre, beszerzésre, fogyasztásra. Ez, vajon új találmány? Károlyi Sándor óta biztosan nem.
Tisztelt Szerkesztőség!
A kérdéseim:
- Lesznek-e szövetkezés formájában összeadott családi magánpénzekből kisgépkölcsönzők Magyarországon?
- Lesz-e téli gazda-továbbképzés a kistelepülések művelődési házaiban?
- Sikerül-e megszervezni a kistermelők által összeadott szövetkezeti tőke segítségével és a kistermelők kertészeti termékein alapuló az értékesítést és a vendéglátást? (Kiss Károly)
Szövetkezés - önállóság - jólét
Kiss Károlynak a www.kpe.hu Szerkesztősége ez úton köszöni a „Mi lesz a kis-kertekkel” című, értékes olvasói levelét. Azt mondják, gazdasági válság van. Én pedig azt állítom, hogy nem csak most, hanem már a ’70-es évek eleje óta, - amikor kirobbant az első olajválság -, van az úgynevezett gazdasági válság, ami az akkori MSZMP-s szóhasználattal az volt ugye, hogy: „begyűrűzött” a magyar gazdaságba. Gazdasági válság volt még a kuruc-labanc összecsapás idején, meg a Török Birodalom terjeszkedésekor és a tatárok betörésekor is. Csakhogy, ma idegen hatalmak hadseregei nem fenyegetnek bennünket. És! Ha, legalább ez a veszély nem fenyeget bennünket, akkor még-is csak be lehet rendezkedni arra a fránya gazdasági válságra.
A berendezkedés lépései: belső termelés, belső fogyasztás és e kettő között egy stabil belkereskedelem megteremtése. Ami pedig az olajválságot illeti: a kisebb kertészetekben a ló is képes húzni kiskocsit, a helyi kis-műhelyekben épített ló-vontatású alternáló fűkaszát, ló-vontatású ekét, ló-vontatású kapáló-gépet és ló-vontatású vetőgépet, és így tovább. Most a ló világpiaci ára nem függ szorosan össze a kőolaj világpiaci árával, hanem - inkább az olcsó parlagfű-mentesítéssel, az elhagyott legelőkön - és a helyi műhelyekben a helyi faanyagból, részben pedig a szintén helyben felhasználható vas-anyagból épített mezőgazdasági gépek is olcsóbbak, mint az agrárollót folyamatosan szétnyitó nagyipari gépek. És! Akkor még nem beszéltünk arról, hogy most nem csak a változó kamatozású banki hitelekből lehet megvásárolni a helyben is előállítható és ennél fogva lényegesen olcsóbb, de helyben munkahely-teremtő eszközöket, hanem a magán-megtakarítások összerakott filléreiből is. És! Ha, a magán-megtakarítások összerakott filléreiből vásárolják meg a kistelepüléseken élő kisebb-nagyobb csoportok a feltétlenül szükséges eszközöket, akkor akarva, vagy akaratlanul, de létre jön egyfajta szövetkezés is.
A másik kérdés az oktatás, mégpedig hiánypótló jelleggel! Évtizedeken át ugyanis az apáról-fiúra szálló tudás-átadás kiesett a falvakban. Nem baj, mert így legalább korszerű alapokról lehet a mezőgazdaság gyakorlati tudás-bázisát megteremteni. De! Természetesen, ehhez a falusi művelődési otthonokat a hosszú téli estéken értelmes továbbképzésekkel kell kitölteni. Ezen belül is a szorosan vett gyakorlati ismereteket kell oktatni.
A szövetkezés másik értelme pedig az értékesítés, a helyi kiskereskedelem és a helyi vendéglátás tárgyi eszközeinek a megteremtése. Ez is pénzbe kerül. Ezért, erre egyik termelő se képes önmagában, mert annyi pénze nincs, de a pénzt azért erre is össze lehet adni, és akkor ez ismét egyfajta szövetkezés.
Mint látható a lehetőségek kiaknázása falun többlépcsős, türelmes szellemi munkát igényel a pontos elszámolhatóság megteremtése miatt. Ma sok a munkanélküli, de felsőfokú végzettséggel rendelkező ember. Meg van a szellemi kapacitás. Szükség van az Állam gazdaságszervező erejére. A dolgok jó irányba történő tereléséhez pedig szükség van az ésszerű, áttekinthető és leegyszerűsített jogszabályi háttérre. Továbbá, mindez alku-kérdés, az Európai Unió és Magyarország között. Alku arra vonatkozólag, hogy csak a feltétlenül indokolt szabályok betartása legyen kötelező. A többi pedig mehessen a szokásos gyakorlat szerint. Mert a kicsiket eddig is a fölösleges túlszabályozás és az őrülten fölösleges adminisztráció nyomta agyon.
Ami viszont elengedhetetlenül fontos! Mindennek az alapja a termőföld birtoklása. Magyarország termőföldjének a magyar lakosság tulajdonában kell maradnia! El kell zárni mindenféle olyan mesterkedés előtt az utat, amely a tőkés-csoportok befektetési célú termőföld-szerzését célozzák! A termőfölddel kapcsolatos jogszabályi háttér korszerűsítése tovább nem halasztható és a kisgazdák nélkül el sem képzelhető! (Összeállította: Dr. Paál Sándor, a KPE-KPSZ szakértője)
