Gábor Hamvas, 2010. márc. 19.
Szociális gazdaság: Mondragon szövetkezet - Spanyolország
A Mondragon Szövetkezeti Vállalat (Mondragon Corporacion Cooperativa - MCC) 1956-ban Mondragon városában kezdte működését, amikor egy 5 fiatal mérnökből álló csoport – akiket szocialista plébánosuk, Jose Maria Arizmediarrieta atya bátorított – megalapított egy szövetkezetet olajtüzelésű kályhák gyártására. Arizmediarrieta atya vízióját követve az öt fiatal hallgató mára megteremtette az MCC pénzügyi bázisát. Már 1959-ben ők alapították meg a Caja Laboral Populart (CLP), a Dolgozó Emberek bankját, amely nem pusztán a szövetkezetek bankja, hanem maga is szövetkezetként működik. Az MCC negyvenévi működése alatt nagyra nőtt, egyesítve 160 munkavállalói tulajdonú szövetkezetet, bevonva a 23 000 tulajdonos társat, miközben a termelési érték 1991-re 3 milliárd dollárt ért. A Mondragon Szövetkezeti Egyesülés fő célja a tulajdonos-alkalmazotti munkahelyek létrehozása, lehetőséget teremtve az emberek számára a gazdaságba való bekapcsolódásra. A statisztikák azt mutatják, hogy a Mondragon szövetkezetek jövedelmezősége kétszer akkora, mint a spanyol vállalatok átlaga, a munkavállalók termelékenysége meghaladja minden más spanyol szervezetét. Mindezt a közös sikerre, az emberek bevonására és a vállalati demokráciára alapozzák.
Az MCC növekedése során a tizenkét legnagyobb spanyol vállalat egyike lett (jelenleg 7.), és a legnagyobb Baszkföldön. Az MCC számos közösséget és munkavállalókra épített programot foglal magába, olyan gazdasági szervezeteket amelyek az egészségügy, lakásügy, szociális biztonság, alap- és felsőoktatás, képzés és átképzés és munkanélküli biztosítás terén működnek. A program meghatározó eleme fokozott erőfeszítések megtétele nyugdíjazással, átképzéssel azon munkavállalók esetében, akikre a világgazdaságban bekövetkező változások jelentős hatással vannak. Az általuk megvalósított oktatási rendszerhez több mint negyven iskola és kollégium tartozik. Van diákszövetkezet is, amely lehetővé teszi a dolgozó hallgatók számára, hogy saját továbbtanulásuk tandíját és megélhetési költségeiket a saját szövetkezetükben kifejtett tevékenységgel fedezzék.
Az MCC úgy tekint a tőkére, mint egy adott eredményhez szükséges erőforrásra. A végső cél egy boldog és termékeny munkakörnyezet, a tőke csupán ennek eléréséhez szükséges eszköz. Az éves tiszta profit tíz százalékát jótékonysági célokra fordítják, 40 százalékát visszaforgatják egy közös belső számlára. Ez a belső számla, mint a profit része, közös tulajdonú és a közös jószágok kezelésére szolgál; ha a szövetkezet valaha megszűnne, a profit ezen részét jótékony célra fordítanák. A maradék 50 százalékot szabadon felhasználhatják a tulajdonos munkavállalók. Használható kölcsönfedezetként is egy-két százalékponttal magasabb haszonkulcsért a fölött a hat százalék fölött, amennyit jövedelmez, a szövetkezetnek ugyanakkor a tőke haszna mégis megvan.
Az MCC egy további különös vonása az a mód, ahogyan a szövetkezet az új társaságok alapításával és az adósság törlesztéssel foglalkozik. A Coop mindig egy baráti csoporttal kezd egy új vállalkozásba, sohasem egyetlen személlyel. A barátság természetes kötelékét olyan alapnak tekinti, amelyre egy sikeres vállalkozást építeni lehet.
Az új vállalkozás és az MCC bank megállapodnak abban, hogy mindaddig együtt működnek, ameddig a vállalkozás nyereségessé nem válik. Az új csoportok tagjai a többiek által befektetett tőke kétszeresét fizetik be tagsági díjként. A további szükséges tőkét a bank hitelezi a szokásos kamatráta mellett. Ha a vállalkozás bajba kerül, a bank további tőkehitelt nyújt, durván az eredeti kamatráta feléért. Ha a társaságnak továbbra is pénzügyi nehézségei vannak, a kamatráta egészen nullára csökken, és ha még további segítségre lenne szükség, a bank tőkét adományozhat a cégnek. Végül is, még ha a társaságnak jelentős változásokon kell is átmennie, mint például vezetőváltás, új termékek bevezetése, a cég sikeressé válik. Így képes lesz visszafizetni a hitel nagy részét, habár a bank is felhasználja időről időre nyereségének egy részét, hogy csökkentse a hitelek mértékét az összes szövetkezeti cégnél.
Kapcsolódó tanulmány: ICA tanulmány: Nemzetközi együttműködések
Lásd még: Az MCC honlapja
A Mondragon szövetkezeti csoport története
A spanyolországi baszk régióban épült ki a második világháború után a Mondragon szövetkezeti csoport, amely többnyire ipari tevékenységet folytató szövetkezetekbõl áll. Nemzetközi elismertsége
annak köszönhetõ, hogy a világ legnagyobb ipari szövetkezeti csoportosulása (taglétszám, teljesítmény), s talán még ennél is fontosabb modellértékû vállalatvezetési és szerkezeti sajátossága.
A spanyol polgárháború és a II. világháború véres eseményei után, a kezdõdõ francói diktatúra alatt új alternatív gazdaságés társadalomszervezési modelleket tanulmányoztak, valamilyen középutat az államszocializmus és a nagyvállalati kapitalizmus között. 1956-ban megalakul az elsõ kisiparosszövetkezet.
Az 1960-ban alapított saját bank (Caja Laboral Popular) finanszírozza a szövetkezetek alapítását és növekedését. Alapítása óta a Caja a baszk régió vezetõ bankintézményei közé tartozik, 150 fiókszervezetével és egyedülálló vállalkozásfejlesztési részlegével, amely szövetkezetalapításban segít kisebb közösségeket, embercsoportokat, valamint technikai és pénzügyi támogatást nyújt létezõ szövetkezetek fejlesztésére vagy megmentésére. A társadalombiztosítási szövetkezet (Lagun-Aro)
eredetileg a Caja egyik részlegeként indult, mely 1967-ben önállósult.
Különösen az 1980-as években vált fontossá a növekvõ munkanélküliség kezelésében, de ezenkívül a biztosítási ágazatban is tért hódított. Önálló nyugdíjbiztosítási rendszert dolgoztak ki még akkor, amikor a kormány rendelete kirekesztette a szövetkezeteket a nemzeti társadalombiztosítási
rendszerbõl. Fontos az 1961-ben alapított Lana farmerszövetkezet, amely a legnagyobb tejtermék- és bútorgyártó-forgalmazó.
Az 1961-ben induló Eroski a vezetõ szövetkezeti áruházlánc Baszkföldön. 1965-ben alakul az Alecop diákszövetkezet, amely a hallgatóknak közvetít munkát és többletkeresetet tanulmányaik és megélhetésük költségeinek kiegészítésére. Az intenzív iparosodással egy idõben meg kellett oldani a régóta krónikus lakáshiányt is: a lakóház-építési feladatot az építkezõ és lakásszövetkezetek
vállalták. A csoport vállalatainak közös menedzselésére és közös piaci tevékenységeik irányítására és költségeinek kezelésére alakult 1965-ben az ULARCO mint közös szolgáltató a skála-gazdaság optimalizálására, megtartva ugyanakkor az egyes szövetkezetek belsõ autonómiáját. Ebbõl az elsõ csoportosulásból fejlõdött ki a Mondragon-konszern. Az oktatási-kutatási intézmények is kiépültek. Az 1943-ban indított Escuela Politecnica Profesional az alapító halála óta a Jose K Ö Z G A Z D Á S Z F Ó R U M
A Mondragon gazdasági sikerét a következõ mutatók illusztrálják:
Foglalkoztatás:
1956: 23 foglalkoztatott egyetlen szövetkezetben.
1987: 21 000, több mint 100 alapszövetkezetben.
1997: 23 000, 150 szövetkezetben és a másodfokú ernyõszervezetben.
Munkanélküliség:
A Mondragon-szövetkezetek tagjai között: 0,6%. A baszk tartományokban: 25%, Spanyolországban: 20%.
A szövetkezeti vállalatok életképessége: 1956–1986: 103 szövetkezet közül csak 3 zárt be.
Exportált termék: 1976: 10%, 1986: 30%
1997-ben már 150 szövetkezet volt tagja a Mondragon-csoportnak, amely Spanyolország tizenötödik legnagyobb magáncége, jelenleg 23 000 személyt foglalkoztat. A csoport szövetkezeteinek nagy része ipari termékeket állít elõ (közöttük van Spanyolország legnagyobb hûtõgépgyártója). A nagykereskedelmi Eroski baszk fogyasztási szövetkezeti áruházlánc 9000 személyt foglalkoztat, s ezenkívül több mint 250 000 fogyasztó-taggal rendelkezik, akiknek többsége az autonóm Baszkföld lakosa. Maria Arizmendiarrieta nevét viseli, és hároméves mûszaki fõiskolai képzést nyújt. A Spanyolország vezetõ kutatóintézetei között szereplõ Ikerlant az Escuela tanárai indították 1968-ban, amelynek új kutatási programjai 1976-ban már új épületben indulnak – automatizálás, robotika, mikroelektronika, számítástechnika, távközlés és egyéb területeken.
A Mondragon-csoport minden vállalata szövetkezeti formában mûködik. Egyrészt gazdasági értelemben: minden alkalmazott egy személyben szövetkezeti társult tag is, tehát üzletrészes (rész)tulajdonos (nincs külsõ üzletrész-tulajdonlás, - alkalmazott). Társadalmilag pedig: minden szövetkezet irányítása/ ügyvezetése egy komplex rendszer (képviseleti és direkt demokrácia) által ellenõrzött. A legmagasabb (ernyõszervezeti) szinten a csoportot a szövetkezeteket arányosan képviselõ (évente ülésezõ) Szövetkezeti Kongresszus irányítja. A napi ügyvezetést és piaci képviseletet/irányítást a Kongresszuson választott vezetõtestület végzi, az ügyvezetõ tisztviselõi funkcióval rendelkezõ elnök irányításával. Minden egyes szövetkezet hosszabb távú stratégiáját
évente összeülõ közgyûlése határozza meg. A közgyûlésben minden tagnak/alkalmazottnak közvetlen hozzászólási és döntési joga van az egy személy – egy szavazat elve alapján.
A Közgyûlésben választják a mindennapi ügyeket lebonyolító Irányító Bizottságot, valamint a Szociális Bizottságot, amely a humán erõforrásokért felel (munkabiztonság, egészség- és társadalombiztosítás, kompenzációk), s egyúttal Felügyelõ Bizottságként is mûködik, bár hatásköre csak javaslat- és tanácsadásra terjed ki. Nagyobb szövetkezetekben létezik még Menedzsment Bizottság is, amelynek tagjait részben kinevezik, részben választják, vezetõje pedig a szövetkezet menedzsere.
A szövetkezetek a jövedelmet sajátos módon osztják fel: a profit 70%-a a tag-tulajdonosok egyéni számláján jelenik meg tõkerészesedésként és jövedelemként; kb. 20%-ot újra befektetnek, 10% pedig közösségi programokra jut (elsõsorban baszk nyelvû iskoláknak, de más humanitárius akciókra). Amikor a Franco-kormányzat beszüntette a baszk nyelv és kultúra elleni repressziós kampányát, a szövetkezetek által addig törvényellenesen mûködtetett baszk iskolák (Ikastolas) elnyerték nyilvánossági jogukat. E szövetkezeti iskolák ezután gyorsan elterjedtek, elemi oktatást nyújtva spanyol és Euskera (baszk) nyelven egyaránt.
Az elõbbi közösségi/kulturális támogatáson kívül a Szolidaritás Mondragon-csoport sajátossága a baszk szolidaritás, ami konkrétan a következõkben nyilvánul meg:
1) Fenntartható munkahely: ha valamely vállalat átmenetileg problémákkal küszködik, és emiatt munkaerõ-elbocsátásra szorulna, a Mondragon-csoporton belül a többi vállalathoz – ezek beleegyezésével – „kölcsönadja” munkásait.
2) Szövetkezetek közötti kölcsönös támogatás: valamely szövetkezet önhibáján kívül bekövetkezett veszteségeit a csoport magára vállalja, így a veszteség elosztódik; a kölcsönösség a munkáskezek ideiglenes átvállalásában is megnyilvánul.
3) A fizetések méltányossága: csoportszinten irányelvként érvényesül; a kezdeti maximális 3:1 (vezetõ beosztott-munkás) fizetések közötti arány – a külsõ piaci nyomások hatására – 4,5:1, majd 6:1-re nõtt, bár itt meg kell jegyezni, hogy ha az adózást ebbõl leszámítjuk, az arány valójában 4:1 marad. Összehasonlításként: a legnagyobb amerikai vállalatoknál e jövedelmi index jelenleg 200:1 és 300:1 között mozog, és nincs jel e szakadék szûkülésére.
Etikai kódex
E kézzelfogható kulturális és szociális eredmények fenntartható biztosítása végett a Mondragon-csoport üzleti etikája 10 alapszabályszerû irányelvet érvényesít következetesen:
1) nyitott tagság;
2) demokratikus szerkezet;
3) a munka szuverenitása;
4) a tõke eszközjellege, alárendelt szerepe;
5) részvétel a vállalatok vezetésében;
6) jövedelmi szolidaritás;
7) kooperáció (a szövetkezeteken belül és között); 8) szociális biztonság;
9) egyetemes jelleg;
10) oktatás és képzés támogatása és megszervezése.
Az sem mondható, hogy a baszk régió fogékonyabb a szövetkezetalakításra, hiszen Spanyolország más területein is elég gyakori a szövetkezeti vállalati forma (a szövetségi alkotmányban külön paragrafus szól a szövetkezetekrõl). Másfelõl az 1970–80- as években több baszk ipari szövetkezet volt a Mondragonon kívül, mint belül. Ám egyedül a Mondragon-csoport alakított ki a szövetkezetek között egy integrált rendszert saját fenntartó szövetkezeti (hitel-, szociális és oktatási) intézményekkel.
Mondragón – a világ leghíresebb szövetkezete
2007.07.20. | Ethical Consumer
A Fagor márkájú mosógépet egy olyan szövetkezet munkásai készítik, amely tagja az észak-spanyolországi Mondragónban alapított Mondragón Szövetkezeti Vállalatnak.
A várost alaposan megtépázta a spanyol polgárháború, tömeges volt a munkanélküliség, amikor az ifjú José María Arizmendiarrieta atya 1941-ben Mondragónba érkezett. A háború előtt számos szövetkezet és önsegítő szervezet működött a baszk régióban, ezért José atya Mondragón gazdasági felemelkedését szövetkezeti formában gondolta megvalósítani. 1943-ban demokratikus alapokon működő politechnikumot alapított, amely később kulcsszerepet játszott a szövetkezeti mozgalom kiépítésében.
Az 1956-ban alapított Fagor a Mondragón Szövetkezeti Vállalat (Mondragón Co-operatives Corp, MCC) elsőként létrejött, és mára legnagyobb szövetkezete. Eredetileg benzinnel működő vízmelegítőket és tűzhelyeket gyártott. Később megalakult egy hitelszövetkezet is, amely először különböző pénzügyi szolgáltatásokat tett elérhetővé a szövetkezet tagjai számára, később kezdő tőkét nyújtott új vállalkozások beindításához.
Az MCC ma már a világ legnagyobb dolgozói szövetkezete, Baszkföld legnagyobb vállalata, a hetedik legnagyobb cég Spanyolországban. Működési területe három irányban oszlik meg: pénzügy, ipar termelés és disztribúció, és olyan tevékenységeket foglal magába, mint a banküzlet, társadalmi jólét, biztosítás, gyártás, elosztás és mezőgazdasági-élelmiszeripari vállalkozások. Kutató- és továbbképző központokkal rendelkezik, sőt van saját egyeteme is, 4000 diákkal. Az MCC körülbelül 210 céget foglal magába, ezek közel fele szövetkezeti formában működik.
2004 végén az MCC 70 884 embert foglalkoztatott, ennek 49%-át Baszkföldön, 39%-át Spanyolország egyéb területein, míg 12%-ot külföldön.
Az MCC döntéshozó testülete a 650 tagot számláló szövetkezeti kongresszus, amelynek tagjai a különböző szövetkezetekből kerülnek megválasztásra. Az éves közgyűlés választja meg a kormányzótestületet, amely felelős a mindennapos működésért és a felsővezetők kinevezéséért. Minden egyes üzlet rendelkezik ezenkívül egy munkahelyi tanáccsal, amelynek megválasztott elnöke együtt irányítja a céget annak vezetőjével, a dolgozók képviseletében.
A csoport vállalatai a japán ipari csoportosulásokhoz (keiretsu) hasonlóan működnek, beszerzéseikkor előnyben részesítve a szövetkezet többi tagjának termékeit. A szövetkezet tagjai a hitelszövetkezeten keresztül intézik pénzügyeiket, a Lagun Aro-nál kötik egészség-, és nyugdíjbiztosításukat, kedvezményesen vásárolnak az Eroski bevásárlóközpontokban, és olcsóbban juthatnak Fagor készülékekhez. Az Eroski boltokba a szövetkezet teherautói szállítanak, és könnyen lehet, hogy a dolgozók a Mondragón Egyetemen végeztek.
Ha egy szövetkezetnek anyagi gondjai támadnak, az alkalmazottak fizetéscsökkentést kapnak felmondólevél helyett. Ha a helyzet tovább romlik, az elbocsátottak számíthatnak arra, hogy állást kapnak a csoport egy másik vállalatánál.
A folyamatos bővülés miatt az MCC komoly problémával szembesült: hogyan lehet egyszerre piacképes nemzetközi nagyvállalat és a hagyományos szövetkezeti értékek képviselője. Hogy képesek legyenek felvenni a versenyt a hasonló termékeket gyártó multinacionális cégekkel, a Mondragón irányítói egy központi döntéshozó szervet emeltek az egyes szövetkezetek fölé, így alakult meg a Mondragón Szövetkezeti Vállalat az 1980-as években.
Jelenleg az MCC dolgozóinak valamivel több mint fele nem szövetkezeti tag. Ezek a „külsősök" többnyire a Baszkföldön kívüli ipari illetve elosztási szektorban tevékenykednek, Spanyolország egyéb területein vagy külföldön. (A Mondragón saját gyárakkal rendelkezik olyan alacsony gyártási költségű országokban, mint Marokkó, Mexikó, Tájföld vagy Kína.)
E probléma megoldására, a szövetkezeti kongresszus 2003 májusában elfogadott egy határozatot a tagság bővítéséről, amely lehetővé teszi a nem tag dolgozók számára, hogy részt vegyenek cégük tulajdonlásában és irányításában, a szövetkezeti modellhez hasonlóan.
A Mondragón saját szociális tanácsain keresztül intézi az olyan hagyományos munkaügyeket, mint a bérek, a munkaidő vagy a munkakörülmények. Ezek a tanácsok olykor képesek sikeresen érvényesíteni a dolgozók jogait, kritikusok szerint azonban egyre kevésbé tudják felvenni a versenyt az egyre agresszívabb „kapitalista" vezetéssel. A Mondragón dolgozóiban már felmerült a szakszervezet-alapítás gondolata, a szakszervezetek viszont az Eroskinál szakszervezet-ellenes hozzáállásról panaszkodnak.
Újabb feszültségekhez vezetett, hogy a menedzsment a vezetők és a dolgozók fizetése közti különbségeket szabályozó előírásokat is elkezdte egyre lazábban kezelni, hogy magasan képzett szakembereket csábítsanak a céghez. Az utóbbi években néhány szövetkezet kilépett az MCC-ből, hogy visszatérjen egy személyesebb, dolgozóbarátabb légkörhöz.
A problémák láttán felmerül a kérdés, lehetséges-e egy, a globális piacon működő nagy szövetkezetnek megtartania demokratikus jellegét, vagy ahogy a Mondragón szociális tanácsának egy tagja fogalmazott, képtelenség „szövetkezeti szigetként boldogulni egy kapitalista világban"? Mindenesetre sokan szívesen látnák, ha az MCC átalakítaná tengerentúli gyárait szövetkezetekké, és talán érdemes lenne tanulnia az olasz szövetkezeti mozgalomtól, amely még a baszkföldinél is kiterjedtebb. Ahogy a legnagyobb olasz szövetkezeti szövetség egy tisztviselője mondta: „Nem csupán a méret számít, hanem az is, miként szerveződnek a számok".
