Meglepődve olvastuk a Jóska barátunk alábbi cikkét. Együtt inditottuk el az Erdélyi Gazda havilapot és sokszor vitatkoztunk arról, hogy miként kellene a szövetkezeti mozgalmat folytatni, de mostanra kikristályosodott, hogy sajna még mindig ugyanazok a problémák és főleg dilemmák vetődnek fel ami az eltelt negyed évszázad első éveiben, pedig azóta felnött egy új generáció is.
Jónak értékeljük, hogy a barátunk több oldalról is megközelitette a szövetkezetést azzal, hogy több szakembert is megkérdezett, de...
De, vannak olyan dolgok is, amiről nem a "tegnapi ésszel" és a "mai lehetőségekkel" kell variálni, hanem a mai ésszel a mostanra előállt lehetőségeket kell összevetni.
Hazánkban van 3 azaz három szövetkezeti törvény! Viszont sokszor egymásnak ellentmondóan vannak értelmezve. Ez feltételezné, hogy ezeket egyesítve egy jól - és nem a kommunista idők szellemében - kidolgozott formába öntve, megváltoztassák.
A nyugati világban a szövetkezet egy civil szerveződés, nállunk viszont "kereskedelmi és gazdasági egység"-ként van elfogadva de - az európai szövetketezetekkel ellentétbe - kettős könyvelések kell alárendelni. Miért probléma ez? Elsősoban azért mert az agrárriumba idénymunka folyik azaz nincs egyenletes termelés vagyis nincs állandó árueladás! A legutolsó törvény, amely javitószándékkal a szövetségiek szakembereivel is egyeztettek azaz a Legea 1/2005, sokmindenben előre mutatna de a végére több olyan dolgot is "beleloptak" amiért a szövetkezni akarókat elhessegetik: Egy újonnan alakult szövetkezetnek be kell lépnie egy únióba, de azok csak a FederalCoop, vagy a UCECOOP lehetnek, ha nem alkotnak egy külön uniót. E kitételeket az akkori ellenzékiek ugyan megkérdőjelezték azóta semmit sem hallani a következményekről. Aztán a hazai szinten alakult szövetkezetben nem lehet külföldi tag, ezzel mintegy megtorpedózták az Európai Szövetkezetek megalakulását. Aztán abban az esetben ha egy szövetkezet felbomlana, a tulajdona az államra marad... (újfajta államosítás?!?)
De van még egy kitétele ennek a törvénynek ami azt szögezi le, hogy az újonnan alakult szövekezetek tagjainak az állambácsi pénzalapokat kell biztositson, de nincs megadva a forma ahogyan és a normativa, mennyi lenne a jogosultsági arány...
A törvényekben rögzitve van az egyes és kettes kategóriájú szövetkezési forma attól függően, hogy a tagok között vannak jogi személyek vagy nincsenek, de két fontos szövetkezési forma nincs megemlítve: a szociális szövetkezésről és az iskolaszövekezetekről hallgat, pedig mindkettőre nagy szükség lehet az öregedő falutársadalomnak.
Annak ellenére, hogy - általában - mezőgazdasági környezetben lenne értelme egy szövetkezetet létrehozni és működtetni az elönytelen megkülönböztetés miatt az "agrár-szövetkezet"( coperativă agricolă) lekicsinylően van értelmezve és azzal, hogy az 566/2004-es törvényben adott az a kitétel, hogy "autonom egyesület". Ez a helytelen kitétel pedig sokszor értelmezési problémákat okoz! lásd:
"Art. 2. - Cooperativa agricolă reprezintă o asociație autonomă de persoane fizice și/sau juridice, după caz, persoană juridică de drept privat, constituită pe baza consimțământului liber exprimat de părți, în scopul promovării intereselor membrilor cooperatori, în conformitate cu principiile cooperatiste"
A félreértelmezést pedig erősiti a következő cikkely is:
Annak ellenére, hogy - általában - mezőgazdasági környezetben lenne értelme egy szövetkezetet létrehozni és működtetni az elönytelen megkülönböztetés miatt az "agrár-szövetkezet"( coperativă agricolă) lekicsinylően van értelmezve és azzal, hogy az 566/2004-es törvényben adott az a kitétel, hogy "autonom egyesület". Ez a helytelen kitétel pedig sokszor értelmezési problémákat okoz! lásd:
"Art. 2. - Cooperativa agricolă reprezintă o asociație autonomă de persoane fizice și/sau juridice, după caz, persoană juridică de drept privat, constituită pe baza consimțământului liber exprimat de părți, în scopul promovării intereselor membrilor cooperatori, în conformitate cu principiile cooperatiste"
A félreértelmezést pedig erősiti a következő cikkely is:
"Art. 3. - Cooperativa agricolă este o asociație autonomă cu un număr
nelimitat de membri, cu capital variabil, care exercită o activitate economică,
tehnică și socială pentru a furniza bunuri, servicii și locuri de muncă
exclusiv sau preponderent membrilor săi."
Annak ellenére, e cikkely előírja, hogy a szövetkezeti tag munka vállaló is azaz alkalmazotti minőséget is kaphat erről nem igen vesz tudomást más intézmény (pld. a munkaügyisek)
De a félreértések szaporodnak azzal is, hogy az agrárszövetkezeteket több kategóriába is osztják:
"Art. 6. - Cooperația agricolă cuprinde cooperative, entități juridice
pe domenii și ramuri de activitate, cum ar fi:Modificări (1)
a) cooperative
agricole de servicii, care asigură în sistem cooperativ serviciile pentru micii
producători;
b) cooperative
agricole de achiziții și vânzări, care organizează atât cumpărările de
materiale și de mijloace tehnice necesare producției agricole, cât și vânzările
produselor agricole;
c) cooperative
agricole de procesare a produselor agricole, care asigură produse tipice, de
marcă, cu prezență permanentă;
d) cooperative
agricole manufacturiere și de mică industrie în agricultură;
e) cooperative
agricole de exploatare și gestionare a terenurilor agricole, silvice, piscicole
și a efectivelor de animale;
f) cooperative
agricole pentru finanțare, asistență mutuală și asigurare agricolă;Modificări (1)
g) cooperative
agricole de tipurile mai sus menționate și de alte tipuri care se vor constitui
cu respectarea dispozițiilor prezentei legi."
De alig egy pár hónap múlva a harmadik szövetkezeti törvényben(nr.1 -2005) is megjelennek hasonlóak
"Art. 4. - Societățile cooperative de gradul 1 se pot constitui în una
dintre următoarele forme:
a) societăți cooperative meșteșugărești - asociații de
persoane fizice care desfășoară în comun activități de producție, de
comercializare a mărfurilor, de executare de lucrări și prestări de servicii,
care contribuie, direct sau indirect, la dezvoltarea activităților
meșteșugărești ale membrilor lor cooperatori;
b) societăți cooperative de consum - asociații de
persoane fizice care desfășoară în comun activități de aprovizionare a
membrilor cooperatori și a terților cu produse pe care le cumpără sau le produc
și activități de prestări de servicii către membrii lor cooperatori și către
terți;
c) societăți cooperative de valorificare - asociații de
persoane fizice care se constituie în scopul de a valorifica produsele proprii
sau achiziționate prin distribuție directă sau prin prelucrare și distribuție
directă;
d) societăți cooperative agricole - asociații de persoane
fizice care se constituie cu scopul de a exploata în comun suprafețele agricole
deținute de membrii cooperatori, de a efectua în comun lucrări de îmbunătățiri
funciare, de a utiliza în comun mașini și instalații și de a valorifica
produsele agricole;
e) societăți cooperative de locuințe - asociații de
persoane fizice care se constituie cu scopul de a construi, cumpăra, conserva,
renova și administra locuințe pentru membrii lor cooperatori;
f) societăți cooperative pescărești - asociații de
persoane fizice care se constituie cu scopul de a înființa ferme piscicole și
de acvacultură, de a produce, repara, întreține și cumpăra echipamente,
utilaje, instalații, ambarcațiuni de pescuit, precum și de a pescui, prelucra
și distribui produse piscicole;
g) societăți cooperative de transporturi - asociații de
persoane fizice care se constituie cu scopul de a realiza activități de
transport și activități conexe acestora, pentru membrii cooperatori și pentru
terți, pentru îmbunătățirea tehnică și economică a activităților de transport
desfășurate de membrii cooperatori;
h) societăți cooperative forestiere - asociații de
persoane fizice care se constituie cu scopul de a amenaja, exploata, regenera
și proteja fondul forestier deținut de membrii cooperatori, ținând seama de
condițiile impuse de regimul silvic;
i) societăți cooperative de alte forme, care se vor
constitui cu respectarea dispozițiilor prezentei legi."
Felhivjuk a figyelmet a 4. cikkely d. pontját amely "meghatározza" (újra) az agrár szövetkezetet valamint az i.-ik pontjára,amely felborit mindent az "alte forme" bevezetésével...
A falugondnoki tevékenységre sem gondoltak a hazai törvényalkotók, pedig az olasz szövetkezeti törvényben - amit a 2005-ős törvény magalkotásakor figyelembe vettek - mindkettő szerepel, sőt az olasz gazdaságban vezetőszerepük van... de lássuk a cikket, Horváth Zoltán
Makkay József • 2018. október 13.
Miközben a különböző hazai és európai uniós pályázatok kiírásai a gazdák szövetkezési kedvét próbálja serkenteni, a végeredmény kevésbé látványos. Vannak ugyan sikertörténetek is, de a pályázati célból alakult legtöbb mezőgazdasági szövetkezet vegetál. Miközben a két világháború közötti Erdélyben nagy hagyományai voltak a gazdák összefogásának, ezt az örökséget a rendszerváltás óta nehezen lehetett újjáéleszteni. A gazdákat csak a piac kényszerítő ereje tudja rávenni a szövetkezésre.
Az európai uniós mezőgazdasági és élelmiszeripari pályázatok a 2014–2020-as időszakban prioritáslistára helyezték a szövetkezeti formák támogatását a termeléstől a feldolgozásig, illetve az értékesítésig. Az irányváltás azt szolgálja, hogy a hazai gazdák kedvet kapjanak a szövetkezésre. A bejegyzett szövetkezetek száma alapján Románia a sereghajtók közé tartozik az Európai Unióban, aminek következményei meglátszanak a gyenge hatékonyságú és jövedelmezőségű mezőgazdasági termelésben.
Sok az előnye a társulásnak
„Az összefogást támogató pályázatok azt szolgálják, hogy egyre több gazda vállalja a közös mezőgazdasági termelést és értékesítést, és ez a tendencia már érződik a frissen bejegyzett mezőgazdasági egyesületek és szövetkezetek számán is” – magyarázza Kis Júlia kolozsvári jogász, aki az utóbbi időben több, társuláson alapuló mezőgazdasági vállalkozás bejegyzésénél segédkezett. A szakember mégsem látja túl derűsen a szövetkezetek jövőjét, mert a bejegyzett közös mezőgazdasági vállalkozások közül sok nem működik.
A nem túl tetemes, 500 lejes törzstőke könnyen összeadható a bejegyzéshez szükséges legalább öt személy részéről, az igazi kihívás azonban az új vállalkozás működtetése. Kis Júlia úgy látja, hogy a nehézkes indulás vagy rossz működés egyik alapvető oka a bizalmatlanság, valamint a vezetőség és a tagság közötti hibás vagy hiányzó kommunikáció. Miközben a tagság mindent a vezető(k)től vár el, nem veszi figyelembe, hogy a szövetkezetben a taggyűlés a perdöntő: ez a fórum dönthet a legtöbb kérdésben. A jogász szerint eleve úgy kell elkészíteni a szövetkezet alapszabályát, hogy az pontosan meghatározza a különböző hatásköröket, a feladatokat, illetve azt, hogy a taggyűlés milyen elvégzendő feladatokat bíz a vezetőségre. A jól működő szövetkezeteknél pontosan rögzítik a feladatköröket, a tagság számára pedig nyomon követhető a szövetkezet minden tevékenysége. Ugyanakkor az is gond lehet, ha a tagság nem motivált, illetve a gazdasági teljesítmény elmarad az alakuláskor meghatározott céloktól.
Közép-Erdélyben sok a jól működő mezőgazdasági egyesület, amelyek különböző tanfolyamoktól kezdve a mezőgazdasági termelésig széles palettát ölelnek fel. A jogász szerint egyesületet eleve könnyebb bejegyeztetni, és habár ezt a társulási formát nem profitorientált tevékenységre találták ki, bizonyos feltételek között erre is alkalmas. Például úgy, hogy a tagság – az egyesület égisze alatt – céget működtet a termelésre, a feldolgozásra vagy az értékesítésre.
A szövetkezésnek nagyon sok az előnye.
Ha a gazdák eldöntötték, hogy együtt akarnak működni, már csak arról kell határozniuk, hogy mit tesznek a közösbe, illetve mit végeznek el közösen, és ennek függvényében megtalálható az erre legmegfelelőbb jogi keret. Géppark közös használatától az értékesítésig és a feldolgozásig nagyon sok tevékenység jöhet szóba, amit az egyénileg dolgozó gazdák nehezen, vagy jóval nagyobb költségekkel és kevesebb hatékonysággal tudnak elvégezni” – magyarázza a kolozsvári jogász.
A piac kényszerítő ereje
A lakosság számarányához viszonyítva Erdélyben a két székelyföldi megye nyeri el a legtöbb mezőgazdasági pályázatot és földalapú támogatást, tehát Hargita és Kovászna megye jellegzetesen agrártermelésre alapozó régió. A szövetkezeti összefogást támogató uniós és hazai pályázati kiírások azonban mégsem népszerűek, hiszen a két megyében mindössze egy tucatnyi szövetkezet van bejegyezve, és azok közül sem működik valamennyi.
Könczei Csaba, a Kovászna megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője a baj okát abban látja, hogy a szövetkezést elméletben mindenki elfogadja, a gyakorlatban viszont nehéz életbe léptetni. Az emberek a régi idők rossz emlékei miatt nem akarnak közösködni, de azokban a faluközösségekben is gond van, ahol vállalnák szövetkezet bejegyzését, itt azonban nem találnak szakembert a vállalkozás irányítására. Az igazgató szerint szinte senki nem akarja vállalni az ilyen társulások menedzselését.
Könczei Csaba úgy látja, az utóbbi időben mégis van elmozdulás a szövetkezés terén. A megyében bejegyzett öt szövetkezetből három jól teljesít, ami követendő példa lehet a most születő új kezdeményezések számára.
A kézdivásárhelyi Kézdi Lacto Coop Szövetkezet kényszerből jött létre, miután a sepsiszentgyörgyi Covalact tejfeldolgozó vállalat nem vásárolta fel többé a felső-háromszéki tehéntartó gazdák tejét. A székelykeresztúri Nagyküküllő Mezőgazdasági Szövetkezet mintájára ekkor a kézdiszéki gazdák összefogással jegyeztették be az új szövetkezetet, ami azóta sikertörténetté vált. Szárazajtán sok apró parcella tulajdonosa fogott össze, hogy szövetkezeti keretben jusson hozzá a területalapú támogatásokhoz és az egyéb mezőgazdasági pályázati forrásokhoz. Ma már mintegy 600 hektár területet művelnek, a korábbi eredményekhez képest sokkal nagyobb hatékonysággal. A gazdákat csak a piac kényszerítő ereje tudja rávenni a szövetkezésre. Ha terményeiket többé nem tudják eladni hagyományos módon, akkor rájönnek, hogy a szövetkezés az egyetlen megoldás” – fogalmaz Könczei Csaba, a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgató. Gazdag hagyományok Ma már kevesen tudják, hogy Erdélyben igen gazdag hagyománya van a szövetkezésnek. A sztálinista rendszer az ötvenes években ezekre alapozva vezette be a kényszerszövetkezetesítést, amelynek azonban semmi köze nem volt az önkéntes alapon történő összefogáshoz.
Dr. Hunyadi Attila Gábor gazdaságtörténész, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója, az erdélyi szövetkezeti hagyományok szakavatott kutatója szerint az 1902-ben, Tusnádfürdőn megszervezett első Székely Kongresszustól számítva épült ki Erdély-szerte az a sűrű szövetkezeti háló, amelyet a kommunista hatalom a negyvenes évek végén egy tollvonással államosított. A Székelyföldön elindított szövetkezeti háló kiépítése egész Erdélyben elterjedt. „Szakembereik részt vettek Erdély-szerte a hitel-, a fogyasztási-, a tejszövetkezetek, valamint az állat-, a tűzkár- és a terménybiztosítási rendszer kidolgozásában” – fogalmaz a történész, aki 1100 romániai magyar szövetkezetről tud, amelyeket a negyvenes évek végén olvasztottak be a román Centrocoop hitel- és fogyasztási szövetkezeti hálózatba, és ebből a rendszerváltás óta gyakorlatilag semmit nem sikerült visszaszerezni. „A sors fintora, hogy akik ma az Erdély-szerte ismertté vált székelykeresztúri Nagyküküllő Mezőgazdasági Szövetkezetet elindították, azoknak a szüleitől, nagyszüleitől a román állam tetemes szövetkezeti vagyont vett el 1948-ban... A mai székelykeresztúri tejszövetkezet elődje egy igazi sikertörténet volt. 1938-ban jött létre tejszövetkezeti vajgyárként a helyi, illetve a szövetkezeti központ üzletrészeivel és kiváló szakértőkkel. Héjjasfalván keresztül Konstancára szállították vagonokban a jégtömbökkel hűtött vajat, amit Transilvania márka néven exportáltak brit mandátum alatt levő területekre: Palesztinába, Egyiptomba, de Görögországba és Angliába is. A bukaresti vajpiac felét a két világháború között az erdélyi magyar tejszövetkezetek látták el” – magyarázza a történész.
Mint mondja, az erdélyi szövetkezeti mozgalom jeles képviselője, Balázs Ferenc unitárius lelkész sem légüres térben szervezkedett, hiszen mészkői szolgálata idején már 30 éves hagyománya volt az erdélyi szövetkezeteknek. A haszon a gazdák zsebében marad Hunyadi abban látja a korabeli szövetkezetek nagy sikerét, hogy mindenhol akadt egy-egy lelkes szervező, akiben megbíztak az emberek. „Kecskeméthy István kolozsvári teológiai professzor nevét említem, aki a kolozsvári hóstáti gazdák számára szervezett hitelszövetkezetet. Ugyanez elmondható Ürmösi Józsefről is, aki szintén Kolozsváron végzett az unitárius teológián, majd néhány év dunántúli szolgálat után Homoródszentpálon lett lelkész 1902-ben. Most kiadásra kerülő emlékirataiban olvasható, hogyan sikerült néhány év alatt hitelszövetkezetet,
Hangya Fogyasztási Szövetkezetet, tej- és biztosító szövetkezetet szervezni a faluban” – összegzi a korabeli sikertörténeteket a történész.
Erdélyben igen gazdag hagyománya van a szövetkezésnek
Napjaink tapasztalatai alapján Hunyadi abban látja a siker titkát, ha egyre több gazda rájön arra, hogy milyen előnyökkel jár az összefogás: a szövetkezeti keretben történő tejfelvásárlás dupla jövedelmet hoz a többi magángazdákhoz viszonyítva, tehát a haszon a gazdák zsebében marad. Minden szövetkezetben a megtermelt, illetve eladott áruval a gazda és a fogyasztó egyaránt jól jár: a gazda több pénzhez, a fogyasztó pedig olcsóbb áruhoz jut. A szakember azt is fontos fejleménynek tartja, hogy az erdélyi magyar gazdasági szakembereket tömörítő Közgazdász Társaság vándorgyűlései immár érdemben foglalkoznak a témával. Ugyanakkor fontos szerepe lehet a szövetkezet megszervezésére igényelhető több tízezer euró támogatásnak is. „Félévente nyitják meg a szövetkezést támogató 16.4-es pályázati tengelyt, és amikor a keret betelik, a kapu bezárul. Megvizsgálják, kik jogosultak, kik felelnek meg a minimális követelményeknek, és ha marad pénz, a pályázati kaput ismét megnyitják. A 16.4-es pályázati kiírás éppen arról szól, hogy szövetkezeti keretben a legrövidebb értékesítési láncot szervezzék meg a termelők, feldolgozók, csomagolók, illetve a végső fogyasztók részvételével. A szövetkezeti kiírásban pluszpontot jelent, ha a pályázó oktatási intézményt is bejelöl az értékesítési lánc részeként” – összegzi Hunyadi Attila Gábor történész, aki az elmúlt években Erdély-szerte számos előadáson népszerűsítette a szövetkezeti mozgalom fontosságát.
