Nitrogén – a kétélű fegyver

http://talajdoktor.blogspot.ro/2014/10/nitrogen-ketelu-fegyver.html

2014. október 31.

A műtrágyák és elsősorban a nitrogén műtrágyák alkalmazása károsan befolyásolja a termőtalajok egészségét. A hozamok emelkedése megállt világszerte, a műtrágya ára azonban folyamatosan emelkedik, ezért új utakat keresnek a parasztok, miként lehet más módon biztosítani a termékenységet. Köszönhetően a parasztok sok évtizedes gyakorlati tevékenységének és a kutatásoknak, már ismertek az egyszerű alapelvek, miként lehet fokozatosan átállni egy olyan termelési módszerre, ahol a nitrogént és egyéb tápanyagokat a talajban élő mikroorganizmusok szolgáltatják a növényeknek.

1. Az első alapelv a folyamatos, élő növényi fedettség fenntartása a legelőkön, kaszálókon és/vagy sokszorosan összetett fedő- és társnövénytársulásokkal a szántókon.

2. A második alapelv, hogy fokozatosan csökkentsük a kijuttatott nitrogén és foszfor műtrágyák dózisát, amelyek gátolják a gyökér és a mikrobák közti bonyolult biokémiai folyamatokat.

3. A harmadik alapelv, hogy segítsük elő a növények és mikrobák sokféleségét jó biológiájú komposzt és ALKO alkalmazásával valamint sokféle fedő és társnövény vetésével.Minél több féle növény nő egy adott területen, annál gyorsabban fejlődik jó irányba a talaj termékenysége.

4. A negyedik alapelv, hogy a talaj pozitívan reagál az állatok jelenlétére, feltéve, hogy a legeltetés megfelelő alapelvek mentén történik. A trágya és a vizelet haszna egyértelmű és a rövid időtartamú, koncentrált állományú legeltetés folyamatosan javítja a talajt és annak termékenységét.

A biológiai úton megkötött nitrogént a növény pontosan olyan mennyiségben és akkor veszi fel, amikor arra szükség van, teljes egészében hasznosul, ellentétben a szintetikus nitrogén formákkal, amelyeknek töredéke hasznosul, ellenben jelentős környezeti károkat okoz.

Ha ez a kivonat felkeltette az érdeklődésed, a cikkben megtalálod a bővebb kifejtést.

*********************************************************************************

Káposztasorok fehérhere növénytakaró között

A nitrogén a fehérjék és a DNS alkotóeleme, ezáltal alapvető fontosságú minden élő szervezet számára. Az ipari forradalom előtt a földi életet támogató nitrogén 97%-át a biológia kötötte meg a légkörből, ahol gyakorlatilag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. (A maradék felvehető nitrogén egyéb természetes folyamatok során keletkezett, mint a villámcsapások)

Az elmúlt évszázad során azonban a mezőgazdasági termelés intenzív eljárásai, párosulva a talaj mikrobiológiai ismeretek hiányosságával, a mezőgazdasági területeken lecsökkentett biológiai aktivitást és emelkedő mennyiségű, iparilag előállított nitrogén alkalmazását eredményezte.

2013-ban az ausztrál gabonatermelők nagyjából 3 milliárd dollárt költöttek szervetlen nitrogén vásárlására (Marino, 2014), miközben világszerte több, mint 100 milliárd dollár értékben juttattnak ki évente szintetikus nitrogént szántóföldekre és legelőkre. A kijuttatott nitrogénmennyiség mindössze 10-40%-a felvehető a növényeknek, a maradék 60-90% elszivárog a talajvízbe, elpárolog a levegőbe vagy megkötődik a talajban. (Krupnik et al. 2004, Oenema et al. 2009)

A szervetlen nitrogén hatásai

A nagy mennyiségű szervetlen nitrogén alkalmazása a talaj működésére és a környezet egészségére számos nem várt negatív következménnyel járt.

Észak Amerika leghosszabb ideje tartó, mezőgazdasági termelési módszerek talaj minőségére gyakorolt hatásával foglalkozó tartamkísérletéből származó adatok azt mutatják, hogy a nagy dózisú nitrogén műtrágya alkalmazása kimeríti a talaj széntartalékait, rontja a talaj vízmegtartó képességét - és ironikus módon kimeríti a talaj nitrogéntartalmát is (Khan et al. 2007, Larson 2007)

Mindezt összevetve ezek a tényezők mögöttes okként szerepet játszanak a hozamok világszerte tapasztalható stagnálásában, amelyek tovább már nem növelhető több műtrágya alkalmazásával (Mulvaney et al. 2009)

A bizonyítékok azt sugallják, hogy bár a nitrogén alapvető fontosságú elem a növények növekedéséhez, a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén műtrágya használata hátrányos a talajnak, s nem utolsósorban a talajvíz minőségére is.

Az USDA becslése szerint több, mint 4.8 milliárd dollárt fordítanak a nitrát eltávolítása az amerikai ivóvízekből, miközben a Mexikói öbölben kialakult hatalmas halott zónának a mezőgazdasági területekről elfolyó tápanyagok az egyetlen és legnagyobb forrása. (Ceres 2014)

Szerencsére az új hírek nem túl rosszak, a fejlett országokban az elmúlt években csökkent a műtrágyafelhasználás. Franciaország, Németország és Nagy Britannia ért el sikereket ezen a területen úgy, hogy az 1980-as évekhez képest 40-50%-al kevesebb műtrágya alkalmazásával érnek el magas hozamokat. (Krietsch 2014)

A költséghatékony nitrogén kezelés a kulcsa a nyereséges és termékeny gazdálkodásnak és a talaj kötöttszén mennyiségének növelésének is.

A szén stabil formái, mint a humusz, ugyanis nem képződnek nagy mennyiségű szintetikus nitrogén jelenlétében, mivel az gátolja a megkötő mikrobák működését.

Biológiai nitrogén megkötés

Globális szinten a biológiai nitrogén megkötés teszi ki a növényi kultúrák és legelők nitrogénigényének 65 százalékát, ezért bőségesen van még lehetőség a növekedésre.

A nitrogén kínálata kimeríthetetlen, közel 80% dinitrogént (N2) tartalmaz a földi légkör, ezért kulcsfontosságú annak megismerése, hogy az inert nitrogén gáz miként is alakítható át biológiailag aktív formába.

A mezőgazdaság által használt nitrogén az 1900-as évek elején kialakított Haber-Bosch eljárásból származik. Ez a folyamat katalitikusan egyesíti a légköri nitrogént természetes vagy kőszénből származó hidrogénnel, magas hőmérsékleten és nagy nyomáson ammóniát létrehozva .

A költséges Haber-Bosch eljárás nem megújuló forrásokat használ és jelentős az energiaigénye, de az eljárást hadásati célokra fejlesztették ki, ott nem számít a pénz.

Szerencsére némi „enzimatikus varázslattal“ a légköri nitrogén ingyen alakítható át ammóniává sokféle baktérium és archea segítségével.

Ideális esetben a frissen megkötött ammónia gyorsan beépül szerves molekulákba, mint az aminosavak és humusz. Ezek a stabil molekulák létfontosságúak a talaj termékenységében, mivel ezek nem mosódnak ki vagy nem illannak el, mint a nitrát vagy ammónia. Fontos, hogy a nitrogén stabilizálása állandó szénforrást igényel, amely szintén biológiai úton kötődik meg, nem inert bioszén formájában kerül a talajba, de ezt később részletesen kifejtem.

Mely mikrobák érintettek?

Fontos felismerni, hogy a nitrogén megkötése nem korlátozódik a hüvelyesekkel társulásban élő Rhizobium baktériumokra. A klorofill is egy fehérjekomplexum része, ezért ahol zöld növényeket láthatunk, ott találhatunk nitrogénkötő baktérium vagy archea társulást is.

Ellentétben a gyökérszimbióta nitrogénkötőkkel, a legtöbb nitrogénkötő baktérium nem tenyészthető laboratóriumban, ezért az ökológiai funkciójuk értékelése technikai kihívást jelentett.

A legfrissebb biomolekuláris módszerekkel már számtalan szabadon vagy társultan élő baktériumban és archeában mutatták ki a nitrogenáz -reduktáz enzim működéséért felelős nifH gén jelenlétét az élőhelyek széles választékában.

Bár az említett mikrobák által megkötött nitrogén mennyiségének számszerűsítésére hiányosak az eljárások, azonban azt pontosan tudjuk, hogy a nitrogénmegkötésben résztvevő mikrobák száma és változatossága sokkal nagyobb, ahol a talajt egész évben élő növények fedik (elsősorban a fűfélék családjából), mint azokban a talajokban, amelyeket barnára művelve parlagon hagytak.

A nitrogénkötő baktériumok és archeák mellett a mikorriza gombák szerepe létfontosságú a nitrogénkötés folyamatában. Bár a mikorriza gombák nem képesek a légköri nitrogén megkötésére, azonban ők szállítják az energiát a tárult nitrogénkötőknek folyékony szén formájában. (Jones 2008)

A mikorrizák szállítják emellett a szerves formában kötött nitrogént is, például aminosavak formájában, mint a glycin, arginin, kitozán és glutamine. (Leake et al. 2004, Whiteside et al. 2009).

A mikorrizák szerves nitrogén beszerzése és szállítása rendkívül módon energiahatékony.

Ez az útvonal bezárja a nitrogénciklust, csökkenti a nitrifikáció, denitrifikáció, párolgás és kimosódás veszteségét és a nitrogén szerves formában tárolva megakadályozza a talaj savanyodását.

A folyékony szén útja

Annak ellenére, hogy a légkörben korlátlan mennyiségű a nitrogén, ez a növények növekedését leggyakrabban korlátozó elem. Ennek mi lehet az oka?

A szén létfontosságú a fotoszintézishez és a talaj működéséhez, ugyanakkor mindössze a légkör 0.04%-át kitevő nyomelemként fordul elő széndioxid formájában.

A széndioxid stabil szenet és nitrogént tartalmazó talajkomplexek formájába átalakításának leghatékonyabb módja a folyékony széndioxid útvonal, amely a biológiailag kötött nitrogénhez kötődik.

Ha a növények képesek volnának közvetlenül hozzáférni a légköri nitrogénhez, a növekedésük akadályokba ütközne a szénben gazdag termőtalaj hiányában.

Hasonló helyzetnek vagyunk tanúi jelenleg világszerte a mezőgazdaságban, mert a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén jelenléte a nitrogénkötő baktériumok szénellátását gátolja, aminek szénben kimerülő talaj a végeredménye.

A csökkentett szénáramlás a mikrobiális közösségek széleskörű hálózatára van hatással. Ez korlátozza létfontosságú ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok és hormonok rendelkezésre állását, amelyek szükségesek, hogy a növény sikeresen reagáljon a környezeti stresszekre, mint az aszály, fagy, és ellenálló legyen a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Az alacsonyabb nyomelem sűrűség a növényekben az alacsonyabb tápértékben jelenik meg. (Benbrook et al. 2008)

A felszín felett a növények gyakran normálisnak néznek ki, ezáltal a hiányzó talajfunkciók nem nyilvánvalóak, de a felszín alatt a talajok egyre jobban pusztulnak.

Ideális esetben a talajhasználat módszere és a mezőgazdaságban alkalmazott anyagoknak fokoznia kell a fotoszintetikus rátát és a szén áramlását a talajba, támogatva a növényekkel szimbiózisban élő mikrobiális közösségeket.

A mikorriza szállítja a napsugár becsomagolt energiáját folyékony szén formájában a növénytől a táplálkozásában és fertőzéselnyomásban résztvevő gyökérzónában élő mikrobáknak. Ugyanezen az úton áramlik a növény felé a szerves nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, magnézium, vas és létfontosságú nyomelemek, mint a cink, mangán és réz, cserébe a szénért.

Ezt a táplálékáramlást gátolja a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén és foszfor alkalmazása

Foto: Jill Clapperton

A Brix szintet refraktométerrel mérve egyszerű módon lehet értékelni a zöld levelek fotoszintetizációs aktivitásának szintjét és ezáltal a mikrobiális közösségek támogatását.

A kérdés az, miként tudjuk hasznosítani a folyékony szén útjának ismeretét, hogy visszaállíthassuk a termőföld természetes termőképességét?

Az aggregátum a kulcs

Az aggregátumok azok a mikroszkopikus méretű, egymáshoz kötődő halmazok a talajban, amelyek a talaj stabilitását, porozitását, textúráját, rugalmasságát és víztartó képességét befolyásolják. Amennyiben a talajban nem képződnek aggregátumok, a talaj nem lesz képes jelentős mennyiségű légköri nitrogént és stabil szenet megkötni. A három funkció, az aggregátképződés, a biológiai nitrogén és stabil szén megkötés kölcsönös függőségben működnek.

A talajaggregátumok kialakításában résztvevő mikrobák energiaforrást igényelnek, ez az energia elsőként a napból érkezik. A fotoszintézis csodája során a zöld növények a fényenergiát, vizet és széndioxidot átalakítják biokémiai energiává, amely folyékony szén formájában szállítódik a talajba a mikorriza gombák és a kapcsolatban lévő baktériumok bonyolult hálózatán keresztül.

Hogyan néz ki egy talajaggregátum?

A két búzanövény a bal oldalon évelő fűfélékkel nőtt Pasture Crop kezeléssel, míg a jobb oldalon lévő búzanövény ugyanazon a helyszínen nőtt a csupasz földben, 100 kg/Ha DAP műtrágya alkalmazásával.

A Pasture Cropped búza gyökeréhez tapadt kis csomókat a mikrobák hozták létre, amelyek a folyékony szén felhasználásából nyerik az energiát.

A szabad szemmel láthatatlan mikroaggregátok, amelyeket a baktériumok ragasztója és a mikorrizák gombaszálai kötnek össze, nagyobb csomókká egyesülnek, amelyek általában 2-5 mm méretű kis morzsák.

A makroaggregátok létfontosságúak a talaj szerkezete, levegőssége, vízáteresztése és víztartó képessége , a biológiai nitrogénkötés és szénmegkötés szempontjából. Röviden, a mikro és makroaggregátok nélkül nem lehetséges egészséges talajt fenntartani.

Vessünk egy pillantást egy makroaggregát belsejébe az alábbi remek grafika segítségével,amelyet Rudy Garcia, az Új Mexikói USDA Natural Resources Conservation Service állami agronómusa készített.

A talaj makroaggregátumának vázlatos rajza. A zöld függőleges vonal egy hajszálgyökér, a zöld víszintes szálak a gyökérszőrök. A vörös és narancs részecskék halmaza a mikroaggregátok, míg a szétszórt barna alakzatok a szerves anyag részecskék. A világos színű gömbök a változatos méretű homokrészecskék, gyakran bevonva vas- és alumíniumoxiddal, míg a kis sárga ovális részecskék bakteriális kolóniák, beleértve a nitrogénkötő és foszformobilizáló fajtákat. A több irányba futó finom szálacskák a mikorriza gombák hifái, amelyek hálóként tartják össze a talaj részecskéit és szállítják a folyékony szenet az aggregátumok belsejében dolgozó mikrobiális közösségeknek. 

A kék háttér az aggregátumban tárolt víz.

Az egyik legfontosabb jellemzője ennek a rendszernek, hogy a nedvesség és a folyékony szén koncentrációja magasabb a gyökér által támogatott aggregátumokban, mint a környező talajban, míg az oxigén parciális nyomása alacsonyabb a támogatott aggregátumokban, mint a környező talajban.

Ezek a feltételek elengedhetetlenek a nitrogenáz enzimek működéséhez és a humusz képződéséhez. A biológiai nitrogénkötésnek nagyon magas az energiaigénye és ez a folyamat néhány kivételtől eltekintve oxigénmentes környezetben zajlik.

A gyökér által támogatott aggregátumokban a folyékony szén a hajszálgyökerektől a mikorrizák hifáin keresztül áramlik az összetett mikrobiális közösségekhez.

A mikrobák megkapják ezt a folyékony szenet és metabolitjait, s az egyszerű cukrokat stabil humuszpolimerekké alakítják, amely tartalmazza a biológiailag megkötött nitrogént és bakteriálisan oldott foszfort is.

A vas és az alumínium, amely oxidok formájában találhatóak meg a talajban fontos katalizátorai a folyamatnak.

Mára felismerték, hogy a növényi gyökérváladékok sokkal nagyobb mértékben járulnak hozzá a talajszén stabil formáinak (azaz a szerves szenet és nitrogént tartalmazó ásványi komplexek) képződéséhez, mint a felszín feletti biomassza. (Schmidt et al. 2011)

Azonban van itt egy kis bökkenő.

A mikorrizás kolonizáció alacsony, mikor nagy mennyiségű szerves nitrogén kerül a talajba….és a mikorrizák teljesen inaktívak, mikor nincs élő gyökér a talajban.

Ezért a biológiai nitrogénkötés és humuszosodás ritka az olyan mezőgazdasági rendszerekben, ahol erősen nitrogén műtrágyázott kultúrnövényeket termesztenek vetésforgóban barnára művelt, csupasz földön.

Továbbá kimutatták, hogy akár 80 kg/Ha nitrogén is eltávozhat gázok formájában a nyári parlagon hagyott földből.

Ha zöld növények fedik ekkor is a szántót, ezt a nitrogénmennyiséget felveszik és újrahasznosítják, megakadályozva a helyrehozhatatlan veszteséget.

A feketeugaron vagy parlagon megszűnik a fotoszintézis és nagyon alacsony a biológiai aktivitás. A parlagon hagyott szántóból nitrogén és szén távozik, a tápanyagok körforgása működésképtelenné válik, a talaj szerkezete és víztartó képessége romlik.

A szántón, amelyet pontosan a tápanyagok és nedvesség eltárolására üresen, önpusztító folyamat indul el.

A tarlókezelés, feketeugar vagy a magas dózisú nitrogén műtrágyázás eredményeként – legrosszabb esetben mindezek kombinációjaként - azok a szén és nitrogén ciklusok válnak szét, amelyek százmillió éveken keresztül szinergikusan működtek és biztosították a létező legnagyobb biomasszával rendelkező ökoszisztémák létrejöttét. (Gondoljanak csak a kőszénre, amely több száz méteres vastagságban találhatók helyenként – ha a Földön jelenleg megtalálható összes szerves anyagot elszenesítenénk centiméterekben mérhetnénk mindössze a képződő szenet)

A fotoszintézis a Föld legfontosabb életfolyamata, a nem pillangós nitrogénkötés a második legfontosabb, nélkülük nem léteznének magasabb rendű növények és rájuk épülő táplálékláncok (a végén az emberrel).

Fontos különbséget tenni a pillangós növények gyökérgümőiben megkötött és az egyéb növények gyökérzónák aggregátjaiban szabadon élő mikroorganizmusok által megkötött nitrogén között.

A második esetben a nitrogén aminosavakat és humusz alkotóelemeket épít fel a talajban, amely folyamat kevésbé zajlik a tisztán pillangós növénykultúrában.

A pillangósok fontos összetevői a vetésforgónak, azonban ha a pillangósok nem keverékben vannak termesztve, ugyanúgy kimerítik a talaj széntartalmát, mint a magas dózisú műtrágyázás.

A folyékony szén áramlásának fokozása

Egyre inkább elismert a talaj mikrobiális közöségeinek a növények termékenységére gyakorolt alapvető jelentőségű hatása. Sajnos az általánosan használt mezőgazdasági gyakorlat, beleértve a HMKÁ eszközrendszerét és a 2015-től érvényes KAP reform zöldítési programát is, veszélyezteti a talaj biológiai funkcióit. Ezeket az intézkedéseket talaj mikrobiológiai ismeretekkel nem rendelkező tanácsadók tervezték, s környezeti hatásuk nem akadályozza meg a mezőgazdasági területek további leromlását.

A mezőgazdasági gyakorlat talajéletet támogató újratervezése azonban nem nehéz.

Az első lépés az egész éves zöld fedettség fontosságának felismerése, s annak, hogy ezek a növények milyen mértékben támogatják a talaj mikrobiológiát.

Az újratervezésben megvan a lehetősége számos probléma hatásának csökkentésére, amelyet a vegyipari mezőgazdaság okoz, beleértve a talaj szénveszteségét ( megjegyzem, hogy a Föld klímaváltozásáért elsősorban felelős CO2 kibocsátás felét a mezőgazdaság okozza!), a csökkenő nitrogéntartalmat, talaj tömörödését, savasodó talajokat, tápanyagok alacsony rendelkezésre állását, növényvédőszer rezisztenciát és csökkent vízmegtartó képességet.

A regenerative mezőgazdaság négy alapelve bizonyítottan vissza képes állítani a talaj egészségét és növelni a szerves szén és nitrogén mennyiségét a talajban. Ezekből az alapelvekből minden földtulajdonos felépítheti a saját integrált művelési rendszerét, amely megfelel az egyéni lehetőségeknek, adottságoknak és termelési céloknak.

1. Az első alapelv a folyamatos, élő növényi fedettség fenntartása évelő növényekkel a legelőkön, kaszálókon és/vagy sokszorosan összetett fedőnövénytársulásokkal a szántókon.

Szinte az összes élőlény létezése a felszínen vagy alatta az élő növényeken (vagy ami valamikor élő növény volt) múlik. Minél több az élő, zöld növény, annál sokrétűbb az élet a területen. Közismerten elfogadott tény, hogy a talaj fedése csökkenti az eróziót és a szélsőséges talajhőmérséklet változásokat, azonban az kevésbé felismert, hogy az aktívan növekvő növények töltik fel a folyékony szén áramlását, amely viszont támogatja többek között a mikorriza gombákat, nitrogénkötő és foszformobilizáló baktériumokat és archeákat – mindazon létfontosságú mikroorganizmusokat, amelyek létfontosságúak úgy a növények táplálkozása, mint a stabil, humuszban lekötött szén kialakításában.

2. A második alapelv, hogy nyújtsunk támogatást a mikrobiális folyamatoknak, fokozva a folyékony szén áramlását a növényektől a talajba. Ez megköveteli a nitrogén és foszfor műtrágyák dózisának jelentős csökkentését, amelyek gátolják a gyökér és a mikrobák közti bonyolult biokémiai folyamatokat.

3. A harmadik alapelv, hogy segítsük elő a növények és mikrobák sokféleségét. Minél nagyobb a növényi változatosság, annál széleskörűbbek a kártevők és betegségek elkerülésére, valamint a szélesebb tartományban tudnak működni a mikroorganizmusok a tápanyag feltárásban, tápanyag körforgásban, talajépítésben és a növényi egészség biztosításában.

4. A negyedik alapelv, hogy a talaj pozitívan reagál az állatok jelenlétére, feltéve, hogy a legeltetés megfelelő alapelvek mentén történik. Ahogy a trágya és a vizelet haszna egyértelmű, a rövid időtartamú, koncentrált állományú legeltetés növeli a gyökérváladékok (folyékony szén) képződését és a levélzet vesztesége serkenti többek közt a gyökérrel kapcsolatban élő nitrogénkötő baktériumok számát és aktivitását is, amelyek viszont extra adag nitrogént biztosítanak a növényeknek az újranövekedéshez.

Leválás a szintetikus nitrogénről

Mind a szimbióta, mint a szabad nitrogénkötő baktériumok működését akadályozza a talajba juttatott szintetikus nitrogén nagy mennyisége. Más szavakkal, minél több nitrogén kerül kijuttatásra, annál kevesebb nitrogén kötődik meg biológiai úton., ez a klasszikus huszonkettes csapdája.

Ezért fontos leválasztani a talajt a szintetikus nitrogén műtrágyákról - azonban ezt nem lehet elsietni, lassan lehet csak végrehajtani, mert a mikrobiális közösségeknek időre van szükség a regenerálódásra, ez nem egyik napról a másikra történik. Az átmeneti időszak általában három év szokott lenni, de kedvező évjáratok, jó talaj, jól időzített tevékenységek, változatos növényi kultúrák használatával, komposzt és ALKO használatával ez az időszak lerövidülhet. Ettől eltérően viszont hosszabb is lehet az átállási idő, rosszul időzített munkálatok, intenvíz növényvédőszer használat évekre visszavethetik az átállást, ezért fontos a fegyelmezett munkavégzés és megfelelő szaktudás.

Az első évben 20, a másodikban 30, a harmadikban újabb 30 százalékkal érdemes csökkenteni a nitrogénbevitelt. A negyedik és rákövetkező években nagyon alacsony, 5 kg/Ha mennyiségű nitrogén kijuttatása segítheti a természetes nitrogénkötő folyamatokat a mikrobiális élet akadályozása nélkül. (Szakértők szerint a 30 kg/Ha nitrogéndózis a felső határ, ami még nem okoz kárt fizikailag a mikrobákban (ozmotikus sokk), de ennyi nitrogén már képes negatívan befolyásolni a természetes folyamatokat.)

Az átállási folyamat közben a csökkenő szintetikus nitrogénbevitel mellett fontos a lehető legváltozatosabb, egész évben zöldellő növényi fedettséget, legelőkön és szántókon, amennyire csak lehetséges.

Következtetés

A biológiai nitrogén megkötő folyamatok a természetes ökoszisztémák nitrogén- és szénciklusának kulcsfontosságú hajtóereje szárazföldön és a vizekben egyaránt.

Amennyiben megfelelően van kezelve, a biológiai nitrogénkötés a mezőgazdasági területek termékenységének elsődleges meghatározója lehet.

Számos farmer világszerte elsőkézből szerzett tapasztalatok alapján fedezte fel, hogy a feketeugar egész eves növényi fedettségre cserélése, párosítva a megfelelő állattartási szokásokkal és a csökkenő szintetikus nitrogénbevitellel képes helyreállítani a talajok természetes taápanyagszolgáltató képességét, termékenységét.

A talajfunkciók javítása előnyökkel jár, mind a gazdaságban, mint a szélesebb természeti környezet számára.

Az átállás már megkezdhető….

A cikk szerzője Christine Jones PhD, a világszerte elismert talajökológus, aki évtizedek óta dolgozik együtt aktív farmerokkal a regeneratív mezőgazdasági megoldások tökéletesítésén..

További információk a www.amazingcarbon.com oldalon olvashatók a témában.

Idézett tanulmányok:

• Ceres (2014). Water and climate risks facing U.S. corn production. 11 June 2014. http://www.ceres.org/issues/water/agriculture/the-cost-of-corn/the-cost-of-corn

• Jones, C.E. (2008). Liquid carbon pathway unrecognised. Australian Farm Journal, July 2008, pp.15-17. www.amazingcarbon.com

• Khan, S.A, Mulvaney, R.L, Ellsworth, T.R. and Boast, C.W. (2007). The myth of nitrogen fertilization for soil carbon sequestration. Journal of Environmental Quality 36:1821-1832. doi:10.2134/jeq2007.0099

• Krietsch, B (2014). Artificial fertilizer use levels-off as regions reach state of diminishing returns. http://foodtank.com/news/2014/04/fertilizer-use-levels-off-as-regions-reach-state-of-diminishing-returns

• Larson, D. L (2007). Study reveals that nitrogen fertilizers deplete soil organic carbon. University of Illinois news, October 29, 2007. http://www.aces.uiuc.edu/news/internal/preview.cfm?NID=4185

• Leake, J.R., Johnson, D., Donnelly, D.P., Muckle, G.E., Boddy, L. and Read, D.J. (2004). Networks of power and influence: the role of mycorrhizal mycelium in controlling plant communities and agroecosystem functioning. Canadian Journal of Botany, 82: 1016-1045. doi:10.1139/B04-060

• Marino, M. (2014). Managing microbes to manage nitrogen. GRDC Ground Cover, Issue 110, May-June 2014, p.11. https://grdc.com.au/Media-Centre/Ground-Cover/GC110/Managing-microbes-to-manage-nitrogen

• Mulvaney, R.L, Khan S.A. and Ellsworth, T.R. (2009). Synthetic nitrogen fertilizers deplete soil nitrogen: a global dilemma for sustainable cereal production.Journal of Environmental Quality 38: 2295-2314. doi:10.2134/jeq2008.0527

• Schmidt, M. W. I., Torn, M. S., Abiven, S., Dittmar, T., Guggenberger, G., Janssens, I. A., Kleber, M., gel-Knabner, I. K., Lehmann, J., Manning, D. A. C., Nannipieri, P., Rasse, D. P., Weiner, S. and Trumbore, S. E. (2011). Persistence of soil organic matter as an ecosystem property. Nature, 478: 49-56. doi:10.1038/nature10386

• Whiteside, M. D., Treseder, K. K. and Atsatt, P. R. (2009). The brighter side of soils: Quantum dots track organic nitrogen through fungi and plants. Ecology 90:100–108. doi:10.1890/07-2115.1

Bejegyezte: Kökény Attila

FALUGONDNOKI HÁLÓZAT KITERJESZTÉSE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN - SZAKMAI WORKSHOP

http://www.duna-haz.com/#!faq/c1ia6

 2015. szeptember 8.

Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnökének előadása a Magyar Értéktárról, és a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat kiépítéséről.

"Az Országgyűlés 2012 tavaszán fogadta el a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényt, amely szerint a nemzeti értékek azonosítása, rendszerezése és védelme egy többszörösen összetett, alulról felfelé építkező rendszerben, az ún. Magyar Nemzeti Értékek Piramisában történik. A külhoni magyar értéktár bővítését segíti a lakiteleki Népfőiskola értékfeltáró programja. Ennek keretében szerveztük meg a Drávaszög és Szlavónia Kollégiumot. Az értékfeltáró terepmunkában nyolc egyetem és főiskola hallgatói, tanárai vettek részt. A Miniszterelnökség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Hungarikum Bizottság támogatásával a lakiteleki Népfőiskola szervezésében Kárpátalján négy, Erdélyben négy, Bákó környékén egy, a Vajdaságban három, a Felvidéken két, az Őrvidéken és Muravidéken egy-egy kollégium értékfeltáró munkáját készítjük elő” – írja Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány elnöke, a Hungarikum Bizottság Tagja, aki a torockói előadásában a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat kiépítéséről is beszélni fog.

A Falugondnokok Vas és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete kezdeményezésére szervezett szakmai tréningen részt vesznek szociális, vidékfejlesztési, közösségfejlesztési területen tevékenykedő szakemberek, civil és állami szervezetek képviselői az anyaországból és a határon túli magyarlakta térségekből. Az 1995 májusában Szociális gondjaink címmel romániai és magyarországi civil szervezetek részvételével megszervezett tanácskozás és kapcsolatfelvétel eredményeként napjainkban kb. 25-30 falugondnoki szolgálat működik Románia magyarlakta térségeiben. 2005-ben az egyesület Kapuk és hidak egymás felé címmel szervezett konferenciát, 2015-ben pedig nagyszabású szakmai találkozóval ünnepelték a 20 éves évfordulót. A június utolsó hetében szintén Torockón, a Romániai Falugondnokok Szövetségével, a torockói Kulturális-Közösségépítő Egyesülettel és a Brassais Véndiák Alapítvánnyal közösen megrendezett Szociális gondjaink 1995-2015 című szakmai konferenciának is kiemelt témája volt a falugondnoki hálózat kiterjesztése a Kárpát-medencében.

Ökológiai gazdálkodás, biotermékek piacai - A biotermesztés gazdaságtana

http://videkfejlesztes.net/oktatas/videkfejlesztesi-tananyag/okologiai-gazdalkodas-biotermekek-piacai/a-biotermesztes-gazdasagtana.html
2010. FEBRUÁR 01. BCE MENEDZSMENT ÉS MARKETING TANSZÉK

A biotermesztés gazdaságtana

Az ökológiai minőség gazdasági értéke a közgazdaságtan talán egyik legbonyolultabb és legvitatottabb kérdése. Mennyit ér a tiszta levegő? Attól függ, kinek és mikor. Illetve felmerül az a kérdés is, hogy mennyit ér a szennyezett levegő?! A környezeti értékbecslő módszerek általában fordított logikával működnek: azt a kérdést teszik fel, hogy kinek mit ér meg egy-egy természeti elem minőségi javulása vagy romlása. Például, ha a levegő tisztáságánál maradunk, és statisztikai adatokból tudjuk, hogy egy budapesti lakos - a levegő szennyezettsége folytán - két évvel rövidebb életre számíthat, mint az átlagos magyar állampolgár, akkor úgy is feltehetjük a kérdést, hogy mennyit ér a két elvesztett életév. Esetleg beleszámolhatjuk azt is, hogy a társadalombiztosításnak mennyibe kerül a légszennyezés miatt kialakuló légúti megbetegedések gyógyítása. De azt is számba vehetjük, hogy milyen más hatásai vannak azoknak a javaknak, amelyek előteremtése során megnő a levegő szennyezése. Elméletileg akár az is lehetséges, hogy a Budapesten kívül élő lakosság azért él két évvel tovább, mert a légszennyezéssel előállított javak növelik az életminőségüket. Hogy hol húzzuk meg a határt az ökológiai minőség által befolyásolt gazdasági tényezők körül, az inkább filozófiai, mint ökonómiai kérdés.

Az ökológiai minőség és értékek megítélése során a közgazdászt szinte minden lehetséges probléma hátráltatja: a szubjektivitás, a gazdasági-társadalmi, sőt természettudományos összefüggések feltáratlansága, az értékelhető adatok hiánya, a kockázatok becslésének lehetetlensége.

Magyarország múltjában többször előfordult, hogy az ökológiai értékeket a hatástalan bürokrácián túlmenően az egyéni termelőkre bízták, és csak miután természeti botrányok során (erdők felparcellázása majd tarvágása, vegyszerek visszaélésszerű használata stb.) a közvélemény számára is világossá vált a rendszer hibája, merült fel a környezeti felelősség kérdése.

Az ökopolitika kialakításakor ügyelni kell tehát arra, hogy a gazda ne kényszerüljön nyereségmaximálásra. A környezet minősége (az állatok jóléte, az esztétikus táj, a veszélytelen élelmiszer stb.) jelentsen számára értéket, amelyért cserébe ebből származó nyereségének csökkenését - kizárólag elvileg - tudomásul veszi. A nyereségnek ugyanis nem célnak, csupán eszköznek kell lennie: a cél az életminőség fokozása. A mezőgazdasági tevékenység a következőképp érheti el ezeket: a) gazdasági sikeren keresztül, b) a természet megóvásán keresztül és c) környezeti felelősségvállaláson keresztül. A gazda feladata, hogy a megoldások közül válasszon, vagy egy neki tetsző kompromisszumot keressen. A választásban az ökopolitika segít.

Az ökológiai gazdálkodásra való támogatott átállás eredményei az Európai Unióban hasonló következtetést sugallnak (Fischler, 1997). Az extenzív gazdálkodásra való - az EU által is támogatott - áttérést az a gazda nézte jó szemmel, akinek ezért nem kellett lemondania gazdasági előnyökről, tehát például eleve extenzív volt a gazdasága, vagy az átállással egy új gazdasági tevékenységre (turizmus, direktmarketing) nyílt módja.

A környezeti károk (közvetve vagy közvetlenül) a mezőgazdaságban a termőföld és az állatok túlzottan intenzív kihasználásának következményei. Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés, illetve a mezőgazdaságilag művelt terület egy részének kivonása a művelésből (ahol azután a környezettudatos gazda és a természetes élővilág gondoskodik a fajgazdagság fenntartásáról) megoldást jelenthet a környezeti károk csökkentésére, de egyben a mezőgazdasággal foglalkozni kívánók megélhetésére is: az ökológiai előnyökhöz így szociális előnyök járulnak. Az ökológiai gazdálkodás például magasabb emberi munkaráfordítást igényel, és újra szerves egységgé kovácsolja a növénytermesztést és az állattenyésztést. Terjesztése csökkenthetné a gyors struktúraváltozás, modernizálás és az egyre intenzívebbé váló gazdálkodás által keltett magas mezőgazdasági munkanélküliséget. Mindezek ellenére eddig viszonylag kevés megértésre találtak az ökológiai gazdálkodást folytatók: hiába vált a téma a média kedvencévé, mostanáig a mezőgazdasági termelés alig 3%-át teszi ki termelésük az Európai Unió országainak átlagában, és Magyarországon ez az arány a százalék töredéke. Persze a teljes mezőgazdaság öko-fordulatával is túllőhetünk a célon: egyrészt csak annyi biotermékre van szükség, amennyit felvesz a piac, másrészt nem lenne előnyös, ha a hagyományos mezőgazdaság kerülne kiszolgáltatott helyzetbe.

Az ökológiai szemléletbe persze nem csak az ökológiai gazdálkodás "fér bele". A jelen mezőgazdaságában - szintén az ökológiai gondolatkörben - sokkal nagyobb szerepe van az integrált termelési módszereknek és a géntechnológiának. Az integrált termelés (IP) a mai magyar (és európai) mezőgazdaság nagyobbik hányadára jellemző gazdálkodási forma. Azt jelenti, hogy a gazdálkodás során a termelők minden rendelkezésre álló tudományt felhasználnak annak érdekében, hogy a termelési folyamat ne terhelje meg a kelleténél nagyobb mértékben a környezetet. Az integrált termelés során a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem épp megfelelő mértékű (nem több vagy erősebb, mint szükséges). Az integrált termelésnél is több lehetőséget tartogat a mezőgazdaság számára a géntechnológia, amellyel a terméshozamok fokozhatók, a környezetterhelés pedig (a kisebb inputigény miatt) csökkenthető - kétségkívül némileg kockázatos úton.

A fenntartható (például ökológiai) gazdálkodás termelési költségei a megfelelő etikai alapok betartása következtében magasabbak a hagyományos mezőgazdasági termelés költségeinél. Ezért az ökológiailag fenntartható gazdálkodást folytató gazdák vagy a termékeiket magasabb árakon is megfizető új vevőkörre vannak utalva, vagy tartós (költségvetési) támogatást igényelnek. Az új vásárlóréteg, ha még nem is elég erős, de már létezik. Az ökotermékek vásárlói általában ugyanazokat az elveket követik, mint az ökogazda, vagyis hisznek abban, hogy a biotermékek egészségesebbek, illetve legalább nem annyira egészségtelenek, mint a hagyományos termesztésből származók. Tehát a csak speciális piacokon jelentkező kereslet az ökológiai gazdálkodás terjedését ily módon határolja be.

Az agrárpolitikának több lehetősége is van arra, hogy támogassa a fenntartható gazdaságot. Egyik megoldás az, hogy a termelést nem korlátozza, hanem a kereslet növekedésének elősegítésével hagyja azt kibontakozni. A másik megoldás például az ökológiai gazdálkodás gyors terjesztése lenne, esetleg a kereslet növekedését is megelőzve. Az utóbbi esetben előre látható az ökotermékek árának csökkenése: így a termelők kieső hasznát csak állami támogatással lehetne pótolni. Az ökológiai gazdálkodás állami támogatással való terjesztése, a támogató piaci réteg megléte nélkül csak abban az esetben vezethet eredményre, ha a teljes mezőgazdasági területet érintő átállás tartós, hosszú távú céllá válik (Elek, 2002), és ezt a célt agrárpolitikai és anyagi eszközökkel valósítják meg.

Ha intenzív támogatásra nincs mód, akkor tartós megoldást csak az jelenthet, ha a fenntartható gazdálkodást folytató gazdák szervezetekbe tömörülve saját érdekeiknek megfelelően növelik termelésük és értékesítésük hatékonyságát. A hosszú távú cél számukra az, hogy a fenntartható gazdálkodás hívei közül minél több olyan fogyasztót toborozzanak, akik meggyőződésből vásárolják az ökotermékeket. A fogyasztók célja a biotermékek vásárlásával az, hogy saját egészségüket javítsák, illetve hozzájáruljanak a természet megóvásához a fenntartható gazdálkodás környezetkímélő volta által, amely szerencsés esetben átfedésben van a termelő céljaival. Ennek az esetnek a megvalósításához nem csak ökológiai minőség szükséges, hanem ennek a minőségnek a hagyományos termesztésből származó termékekkel szembeni konkurenciaképes ára is. Az Európai Unió agrárpolitikája alapján fontos továbbá a termékek ideológiai és fizikai tulajdonságaihoz igazított értékesítési lánc felépítése is: ne csak ott legyen kínálat, ahol a termelés folyik, hanem elsősorban ott, ahol kereslet van. Ha a fenti feltételek beteljesednek, akkor végül a fogyasztók fogják eldönteni, hogy az ökológiai és ökonómiai fenntarthatóság (Pezzey, 2002) milyen arányban váljon meghatározóvá a mezőgazdaság jövőjében.

"A minőség szociális követelménnyé vált" - terjedt el a szlogen az Európai Unió Mezőgazdasági Főigazgatóságán, az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban. A minőségi élelmiszer iránti növekvő kereslet tehát gyakorlatilag együtt jár Európában az ökológiai gazdálkodásból származó termékek piaci terjedésével és a forgalom növekedésével. Bár ez még csak a hagyományos gazdálkodás 2%-át jelenti, ugyanakkor a piaci trendekből következtethetünk a jövőben előrejelezhető folyamatos növekedésre. A piacon bevezetett védjegy legfőbb konkurense jelenleg az integrált termesztésből (IP) származó termények védjegye. Ez utóbbi ugyan vegyszeres, viszont a tudomány állása szerinti legmodernebb és kizárólag okszerű termesztési technológiát használja a mezőgazdaságban. Mindkét termesztéstechnológiai irányzat esetében fontos a védjegy, ugyanis a termesztői cél közös: a fogyasztók bizalmának elnyerése.

Az ökológiai gazdálkodás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű a kereslet folyamatos növekedése. A magyarországi kereslet jelenleg (a hazai ökogazdálkodás kezdetétől egészen napjainkig) csekély és a megtermelt biotermékek legnagyobb részét Nyugat-Európában értékesítik. Ugyanakkor a nyugat-európai fogyasztás növekedése sem töretlen, inkább lassan bővülő tendenciát mutat (különösen a fiatalok körében). A biotermékek egyre kevésbé keresleti piacon értékesülnek, az eladás tehát elsősorban push-stratégiával növelhető. E stratégia lehet a hagyományos és biotermékek közötti árkülönbség csökkentése, a disztribúciós csatornák javítása, a termékválaszték és a minőség növelése. Mindezeket az eszközöket célzott kommunikációs stratégiával átszőve érdemes bevetni. Ausztria példáján látható (Kaas, 1993), hogy az ökológiai termékek piaca mesterségesen is kiépíthető: komoly állami támogatás és az ország belső fogyasztásának élénkítése magával hozta a várt hatást. Hasonló célokat tűzött ki maga elé az FVM és az Agrármarketing Centrum, amely 2002-től az ökotermékek fogyasztói csoportjait egyenként fogyasztást ösztönző akciókkal célozta meg.

A belpiac fejletlensége mellett az ökológiai gazdálkodás terjedésének egy másik akadálya a különféle szakmai szövetségek konzervatív, új technológiákat elutasító szemlélete. A vegyszermentes gazdálkodás legújabb irányzatát, a biotechnológiát és a génmódosítást, az ökológiai gazdálkodást minősítő szervezetek és segítő egyesületek gondolkodás nélkül elvetik. Holott kívülről szemlélve ezek az irányzatok az alternatív mezőgazdaság éllovasai lehetnének. A tanúsító szervezetek GMO-ellenessége persze részben üzleti megfontolásokból ered: a "tisztán bio" technológiára e szervezetek gyakran igen magas szakértői díjak ellenében nyomják rá pecsétjüket. Ha elismernék a génmódosítással elért nemesítési eredményeket, akkor sok esetben nem maradna mit tanúsítani, így csökkenne szervezetük jelentősége.

Ezzel párhuzamosan az utóbbi időben napvilágot látott néhány olyan kutatási eredmény, amely a biotermékek egészségre ártalmas voltát hangsúlyozta. Ilyen eset volt az afla-toxinnal fertőzött gabona, vagy a magas csíraszámú gyümölcslé (Bálint - Juhász, 1998). Ez alapjában rengette meg a fogyasztók biotermékekbe vetett hitét. Igaz, hogy a biotermékek vásárlása mellett szóló másik érv - a fenntartható mezőgazdasági termelés, munkahelyteremtés, vidéki foglalkoztatás - egyre inkább elfogadottá és elismertté válik. A jövőben is ennek a folyamatnak a folytatódása várható: ugyan a biotermékek egészségessége jelenleg egzakt módon nem bizonyítható, azonban azt senki nem vonja kétségbe, hogy a biotermék vásárlása élménnyel jár, ráadásul a fogyasztó a vásárlással saját - ökológiai és ökonómiai - környezetét támogatja. Az ökológiai gazdálkodás hazai jövőjét elsősorban tehát a fogyasztók hozzáállása határozza meg, csakúgy, mint minden egyéb szektorban.

A közgazdaságtan az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás tudománya, amelyet a javak szűkösségének felismerése hívott életre. A szűkösség nemcsak fogyasztásunkra vagy tőkénkre vonatkozik, hanem természeti környezetünkre is: a tiszta vízre és levegőre, a fajgazdag élővilágra, vagy akár a szemet gyönyörködtető tájra. Ha az imént említett erőforrásokkal ésszerűen bánunk, akkor jól gazdálkodunk, míg ha pazaroljuk őket, akkor rosszul gazdálkodunk. A gondolatmenetet követve megállapíthatjuk, hogy környezet és gazdaság között nem lehet nagy ellentmondás, hiszen a környezettel való ésszerű gazdálkodás szintén a közgazdaságtan része, egész pontosan a környezet-gazdaságtané. Az ökológia és ökonómia szembenállásának sokat emlegetett elmélete tehát lefordítható a környezeti javak és egyéb fogyasztási javak társadalmunkon belüli versenyére.

Az ökológiai termékek fogyasztói - mint minden fogyasztó - különböző motivációk hatására vásárolnak bioterméket.

Van, akit a betegsége késztet, de van olyan is, aki az egészségét szeretné megőrizni. Sokan pedig a környezet iránt érzett felelősségtudatból válnak biofogyasztóvá. A betegségtudat tűnik a legerősebb motivációs tényezőnek, így az ár ebben az esetben játszhatja a legkisebb szerepet a vásárlási döntésben. Minél árérzékenyebb a fogyasztó, annál kevésbé törődik az egészségmegőrzéssel és a környezet védelmével, így öko-fogyasztása kizárólag saját élelmiszereire korlátozódhat. Az egészségtudat a módosabb rétegek sajátja, amely akár a családi élelmiszerfogyasztási preferenciákat is befolyásolhatja. Az egészség-megőrzési célzatú fogyasztás ezért nagyobb mennyiségű öko-fogyasztásban nyilvánulhat meg. A környezet egészségéért feltehetőleg az a réteg aggódik, akinek egyéb - alap szintű - igényei már kielégültek. E népcsoport nemcsak a bioélelmiszer, hanem egyéb ökológiai termékek és szolgáltatások fogyasztójává is válhat.

A jövő mezőgazdasága: a termés másodlagos

http://www.energiacentrum.com/fenntarthato-fejlodes/a-jovo-mezogazdasaga-a-termes-masodlagos/

Lehetséges-e a mezőgazdaságban több terméket előállítani kevesebb erőforrás felhasználásával? Ezt kutatják Bolognában a Figaro nevű európai projekt keretében. (euronews.com)+(VIDEÓ!)

A fenntartható vízhasználat a jól működő mezőgazdaság fontos ismérve: az Élelmezésügyi Világszervezet szerint 2030-ra az emberiség vízfogyasztásának 80%-át öntözésre használják majd el. A folyamat optimalizálása elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a vízhiányt.

- Ebben a projektben mindenféle adatot össze kell gyűjtenünk, amely szükséges a gazdáknak egy precíziós vízhasználati rendszer kidolgozásához – magyarázta a Figaro lényegét Adriano Battilani agronómus, a projekt koordinátora. – Precízió alatt értve azt, hogy az öntözés és a műtrágyázás során a vízfelhasználást a jelenleg elérhetőnél sokkal kisebb léptékben lehessen mérni.

A kihívást az jelenti, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amely egyetlen gabonatáblára vetítve komplex adatokat tud szolgáltatni. Ezzel az eszközzel a gazdák a megfelelő időpontban a megfelelő döntéseket hozhatnák meg.

- Nagyon fontos tudni, éppen mennyi víz van a talajban, mert így pontosan meg tudjuk mondani, mikor kell öntözni, és mennyi víz szükséges a megfelelő hozamhoz – mondta az Euronews-nak Domenico Solimando agronómus.

A tudósok a cél érdekében különböző talajba süllyesztett nedvességmérő rendszereket próbálnak ki.

- A kutatások alapján több dolgot is megtudunk. Azoknál a mintáknál, ahol a cél a szenzorok kalibrálása, megnézzük milyen a talaj nedvességtartalma. Más mintákból az derül ki, milyen egyéb összetevők találhatók a talajban – magyarázta Gioele Chiari, agronómus.

A területen, ahol a kísérletek folynak, csöveket fektettek a talajba, amelyeken apró lukak vannak a növények gyökerei közelében. A csatornarendszer minden ágán külön lehet szabályozni, mennyi vizet kapjanak a növények.

A gazda akár egy bizonyos növényre jutó vízmennyiséget is beállíthatja egy digitális központhoz kapcsolódó táblagép segítséghével. A projekt lelke az a digitális platform, amely összegyűjti és feldolgozza a talajban lévő szenzoroktól érkező adatokat a műholdas időjárás-adatokkal együtt.

A vízhasználat lehető leghatékonyabbá tétele a biomassza-termelés szempontjából is kulcsfontosságú – ezt pedig sokan a jövő mezőgazdasági kulcskérdésének tekintik.

- A mezőgazdaság elsősorban biomasszát fog termelni, mert ebből készül majd az új üzemanyag. Magunk mögött hagyjuk a petróleumok világát, és áttérünk a ketonra, azon túl is a cukrokra – mondta Adriano Battilani. – Néhány év múlva például a paradicsom másodlagos termékké válik. Azt fogják termleni az emberek, amit több pénzért tudnak eladni. Valószínűleg minden növény kettős termék lesz, az egész biomassza értéket képvisel majd. Egyik oldalról ki lehet belőle termelni a ketont vagy más növényi vegyületet, és maga a gyümölcs lesz a másodlagos termék.

Teljes cikk >>

Forrás: euronews.com

A túlfogyasztás napja

http://greenfo.hu/hirek/2015/09/01/a-tulfogyasztas-napja

Haag Ders  2015. szeptember 1. 

Talán erről már többen hallottak. Valami olyasmi, amikor a rendelkezésünkre álló erőforrásokat idő előtt feléljük, képletesen értelmezve hány Föld bolygó kellene jelenlegi életvitelünk fenntartásához, de talán a cikkben szereplő gyümölcsöskert a legszemléletesebb példa.

Gyakorlatilag az ökológiai lábnyomunkról van szó, csak nem egyenként szemlélve, hanem társadalmi szinten. Persze ez egy olyan komplex dolog, amit kábé sosem tudunk majd pontosan felmérni, csak megközelítőleg modellezni. Nem tudjuk mennyi is a fogyasztásunk és azt sem mennyi is a bolygó eltartóképessége (tartalékról, túlméretezésről, tűrésről nem is beszélve). Sajnos nagyon kevesen pallérozzák e területen az agyukat, aki meg igen, az egyből elnöknek nevezi ki magát, de fogadjuk el kiindulási alapként a jelenlegi modellt.

Magyarországon ez a nap május 8-án jött el idén, onnantól a saját és a gyerekünk jövőjét éljük fel, akinek nincs (még) gyereke, az a többinek a hülye gyerekéjét. Amikor én voltam az alany, ezt még nem is tudták a felnőttek, most tudjuk, tudhatjuk, de leszarjuk. Feltehetőleg, ha az akkoriak tudják ugyanúgy leszarták volna. Ezért tartunk most itt.

Nézzük meg, hogy ha szeretnénk ezen változtatni milyen lehetőségeink vannak. Felhívnám a figyelmet, különösen az idióta ellendrukkerekét, a cikkben szereplő grafikonra, valamikor néhány évtizeddel ezelőtt voltunk nullszaldósak, tehát nem kell visszaköltöznünk a barlangba.

Épületek. Néhány évtizeddel ezelőtt a háromszobás lakás nagynak számított, mostanság az „etalon” konyhában simán beférnének azok a lakások. Nem volt külön TV-szoba vagy 100 m2-es nappali a másfélméteres tévének és még Torgyán doktor villájában is csak lift volt, úszómedence nem. Szóval a négyzetmétereken lehetne faragni, leginkább azért, mert ezen méretek fűtése-hűtése a komoly tényező. Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek leginkább egy helységet fűtöttek, ahol amúgy is főztek, ez volt a fő életszíntér, aki fázott közelebb ült a fűtőtesthez. Télen nem szaladgáltunk egy gatyában a lakásban, viszont dunyhával takaróztak. A fürdőszobát is észszerű fűteni időszakosan, nem az úszómedencét vagy a csónak méretű sarokkádat, a megfázást elkerülendő, 

Vajon mekkora áldozattal járna, a család létszámától függően 40-90m2-re „bezsúfolódni”, az átlaghőmérsékletet 21-22 fokon tartani télvíz idején? 

Vajon május 8-ról ez esetben hova tolódna ki a túlfogyasztás napja? Ha az ember nem létező boldogság indexét nézzük a belső tér és a hőmérséklet csökkentése 100-as skálán hány egységet rontana?

Persze nem csak az otthon melege számít. Közintézmények, középületek, közületek, munkahelyek szerintem legalább akkora mértékben számítanak. 

Mi nem volt néhány évtizeddel ezelőtt?

Ennyi bank, pláza, üzlet, autószalon, étterem, utazási iroda, biztosító és még sorolhatnánk, ami a túlzott fogyasztás velejárója. (Mozi például több volt akkoriban, a multiplexes koncentráció még az online hullám előtt megtörtént.) A munkahelyek átalakultak, a hozzátartozó csarnokok, irodaházak száma jelentősen megnőtt. Az állami bürokráciát szolgáló épületek száma talán különösebben nem változott, persze a létjogosultságuk, a számukat tekintve mindenképp, akkor is, ma is megkérdőjelezhető. 

Ha a korszerű szigetelési, fűtési, épülettervezési technikákat összevonnánk a néhány évtizeddel ezelőtti épületszámmal, jelentős lépést tennénk a túlfogyasztás napjának eltolásában. (A hőszivattyú a baromi beruházásával, instabil működésével nem korszerű, ellenben a kék gazdaságban is népszerűsített, a gyakorlatban több helyen megvalósított termeszvárakat utánzó szellőzőrendszerek kialakítása igen, bár azóta nyomokban sem hallok, erről a vonalról.)

A hűtéssel néhány évtizeddel ezelőtt nem kellett foglalkoznunk, nem voltak 39 fokok heteken keresztül, pláne úgy hogy éjszaka sem megy 30 fok alá a hőmérséklet.

Közlekedés. Néhány évtizeddel ezelőtt a nagytöbbségnek nem volt autója, akinek volt, annak is csak egy és nem azzal járt vécére is. Az üzemanyag fogyasztás csak egy dolog, az egyik legnagyobb dolog, de mellette 1-2 tonnás járművekről beszélünk, amiket elő is kell állítani, ami hatalmas nyersanyag és termelési erőforrás felhasználását jelenti. Egyébként a kettő összefügg, a tömeg és az üzemanyag-fogyasztás, lásd shell eco-marathon. Egyrészt a rövidtávú, néhány kilométeres autóhasználat a jelenlegi körülmények mellett is abszurd, másrészt az autót a mindennapokban munkavégzésre, munkába járásra használjuk. Olyan munkához, amely a profittermelést leszámítva, felesleges és értelmetlen. Itthon is láthatjuk saját szemünkkel, hogy kerékpárral majd minden közlekedés megoldható, de külföldön láthatjuk városi szinten is működni a dolgot. A tömegközlekedés előtérbe helyezése is jelentősen csökkentené a lábnyomunkat, amit szintén lehet kulturáltan és profin csinálni. 

A módszerek adottak, egyszerűen szándék kérdése az egész. Le kell mondani a kényelemről és a kisebbségi komplexusból fakadó hivalkodásról. Ma az autó státuszszimbólum. Ezért használjuk és ezért cseréljük le indokolatlanul.

Szintén jelentős faktor a teher és áruszállítás, amit még nagyobb mértékben jellemez a kizárólagos profittermelés, értelmetlen és felesleges. Ennek a közúton történő megvalósítása néhány évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag nem létezett, leszámítva a városi infrastruktúrát kiszolgáló teherautókat, amik a lovaskocsikat váltották (Elverlek, mint szódás a lovát.)

Na repkedés aztán pláne nem volt. Ma emberek milliói használják, túlnyomórészt szintén munkavégzés céljából. Csak ismételni tudom magam, olyan munkavégzésre, ami a profittermelést leszámítva, értelmetlen és felesleges. (Ráadásul mindezt az internet fénykorában, amikor bárki, bárhol ott tud lenni „fejben”, de majdhogynem „gyakorlatban” is. Egy jóval kisebb szelet a nyaraláscélú repülés, elrepülünk a világ másik felére, hogy egy szálloda területén kényelmesen henteregjünk, enélkül szar az élet. 

Ne felejtsük el, hogy a közlekedési eszközöknek nem csak az üzemeltetése, előállítása jelent óriási nyersanyag és erőforrás felhasználást, hanem ugyanilyen mértékű káros anyag kibocsátó és hulladékképző faktor is.

Ha a jelenlegi közlekedési és áruszállítási struktúránkat feladnánk, lecserélnénk, hova tolódna ki a túlfogyasztás napja? A nem létező boldogság indexünk egyáltalán csökkenne-e, ha nem az autóból anyáznánk a dugóban, hanem például helyette tekernénk (ne felejtsük el a technológiai fejlődést itt sem, elsősorban a fogaskerék áttételt, de a rásegítő hajtások is eltörpülnek az autóhasználat mellett), gyalogolnánk stb. érezve, hogy élünk. Az egészségünkről nem is beszélve, az általánosról, nem az autóbalesetben elhunyt, nyomorékká vált emberekéről. 

Tartós fogyasztási cikkek. Hogy is nézett ez ki néhány évtizeddel ezelőtt? Nem is kellene részletezni, de azért néhány mondat idefér. A tartós jelzőt ma már nyugodtan elhagyhatjuk, szó nincs róla, ellenben mindenki a legújabb űrhajós technika tulajdonosa és használója. Otthon, a munkahelyen, a zsebében, mindenhol. Hogy ezt a technikát arra használjuk, hogy idétlenül lefényképezzük vagy szórakoztassuk magunkat, az az ostobaság netovábbja, de a lényeg itt is a profittermelés. Persze azért mert mindenki űrhajós technikával rendelkezik, űrhajós képzettséggel nem. Bőven elegendő, hogy egy ikont felismerünk és meg tudjuk nyomni, nem kell már a sötétszobában tökölődni. De hát pontosan ez a cél, a fogyasztás. Ehhez szükségszerű, hogy mindenki számára elérhető és kezelhető legyen a technika. Az előállítás mellett a működtetés itt is jelentős lábnyommal jár, hatalmas infrastruktúra, kiszolgáló személyzet áll mögötte, mindkettőt „etetni” kell. Némely esetben az energiacsökkentés szlogent meg is lehet lovagolni a profit érdekében, lásd mosógép, hűtő.

A gyártók parasztvakító dumájának bedőlve, energiafogyasztás csökkentés címén indokolatlanul lecseréljük, régebbi berendezésünket, holott az új előállítása nagyságrendekkel nagyobb energiafogyasztást jelent, ezt fizeted ki, amikor százezerért megveszed az új készüléket. A régit meg kidobod az ablakon. Hova? Persze a kormányzat is támogatja csereprogramokkal, hadd pörögjön a pénz, a gazdaság, növekedjen a GDP, legyenek „boldogabbak” az emberek. Mert vásárolni jó és megteheted. (A tervezett elavulást hagyjuk, létezik, de nincs nagyon rá szükség, a vásárlási mánia úgy is felülírja.)

Vajon hány nappal tolódna ki a túlfogyasztás napja, ha csak azokat a tartós fogyasztási cikkeket vásárolnánk meg, melyekre valóban szükségünk van, nem minden kacatot. Ha azokat nem cserélnénk le idő előtt, csupán „elavultság” okán? Meghibásodás esetén pedig javítanánk, nem kidobnánk? A boldogság indexes kérdést ez esetben felesleges feltenni a legintelligensebb faj számára, vásárlási mánia, birtoklási vágy, ugyan már, ez csak valami téveszme lehet, nem?!

Élelmezés. Repdesni, telefont évenként cserélni, stb. nem kötelező, de enni muszáj. Csak nem így. Már többször szerepeltek a problémák a blogban, írásban és vizuálisan egyaránt, így inkább itt is a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokat venném alapul. Nem volt nejlon, PET palack, tetra pack, ásványvíz, energia ital, mirelit áru stb. Sörös, üdítős doboz kiállítási tárgyként szerepelt otthon, amit a Balatonon kukáztunk a német turistáktól. Sokan gyűjtötték a csokis papírokat hobbiból. Ma már ezek nevetséges dolgok lennének. Az üdítőt úgy ittuk, mint ma a koktélt, s leginkább szörp formájában. Soha nem ettünk, nem idény szerinti „friss” zöldséget, sem a világ másik feléről származó gyümölcsöt. Volt narancs és mandarin karácsonykor, banán ha kórházba kerültél. Ja és nem dobtunk ki semmilyen kaját a kukába, most meg az egyharmadát. 

Vajon hány nappal tolódna ki a túlfogyasztás napja, ha helyi, szezonális, nem húsközpontú étkezést folytatnánk, pazarlás nélkül?

Mennyivel csökkenne a boldogság indexünk, ha nem háziállat módjára zabálnánk, hanem ember módjára étkeznénk? A túlsúly és egészség indexünk bizonyára jelentősen javulna …

Energia. Az előző és egyéb szegmenseket szolgálja ki, így nem is tekintem önálló területnek. Nem a jelenlegi energiafogyasztásunkat kell megoldani és biztosítani!!! Hanem a néhány évtizeddel ezelőttit. Ment az atomenergia nélkül is, de a jelenlegi tudásunkkal azt az igényt röhögve kielégítenénk. Persze a hidegháborúhoz elengedhetetlenek voltak az urán alapú atomerőművek, meg ha már egyszer atombomba van, legyen akkor már atomerőmű is. Mindegy melyik okoz megoldhatatlan problémákat.

A mostani tudásunkkal és infrastruktúránkkal a szénerőműveknek egyáltalán nincs létjogosultsága, de a ló túloldalára sem kell átesni! Ne gondolja senki, hogy az alternatív vagy megújuló energiaforrások a bolygó vagy az ökológiai lábnyomunk csökkentésének érdekében kerülnek piacra, egyszerűen az egy másik lobbi, szintén a haszonszerzés irányítja. Pár évvel ezelőtt ezen fedősztori alatt elözönlötték a piacot a nagyon gyenge hatékonyságú napelemek, ma ugyanolyan beruházásokkal vagy inkább olcsóbban kétszer-háromszor-négyszer hatékonyabb rendszereket építhetünk. És csak pár évről beszélünk. Hiába a pénz nagy úr. 

A szélmalom és a vízimalom hány százéves technológia? Csak az a baja, hogy minden hülye megépítheti saját maga, arra alkalmas helyszínen, de hát az kinek éri meg?

A fatüzelésű erőmű felér egy nemi erőszakkal a bolygó ellen, ahogy a bioüzemanyag is, erre el vannak adva „zöldként”. A biomassza, szennyvízalapú erőművek pedig csak egy alapvetően hibás, rossz rendszer csökevényei.

Erdőgazdálkodás. Ez sem egy önálló szegmens. A bútoripar egyáltalán nem jelentene problémát, ha az épületek bekezdésben foglalt normális igényt kellene kiszolgálnia. A papíripar szerencsére leáldozóban van, köszönhetően az űrhajós technikáknak, de még így is rengeteg, felesleges ostobaságot nyomtatunk ki, túlnyomórészt az értelmetlen munkavégzéssel kapcsolatosan. Ezt legalább csökkenti az újrapapír. A könyv egy értelmes dolog, de semmi szükség intellektualitásunk bizonygatása végett saját könyvgyűjteményt fenntartanunk, arra való a könyvtár. Ha a könyvtáros meghal, jön helyette egy másik és nem válik az enyészetté a könyvállomány, nem úgy, mint a sajátunk. 

Persze a legnagyobb erdőpusztító a termőföld igény. Az a termőföld, mely legkevésbé sem az éhezést hívatott felszámolni, sokkal inkább a nagyüzemi állattartást, a húsközpontú étkezést, a legnagyobb profitot ígérő élelmiszeripart szolgálja. Aztán még egy rakás pálmaerdőt rákenünk az arcunkra meg a hátsónkra, szintén azért, mert azon van a legnagyobb profit. 

Vegyipar. Ez is egy kiszolgáló ágazat, de egy nagyon fontos elemét azért kiemelném. Műanyagipar. Néhány évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag ez sem létezett. Vannak azért jó vagy nélkülözhetetlen termékei is, így „csak” olyan 95%-a felesleges, de hát mi tudna versenyezni az olcsóságával és tömeges előállíthatóságával? Már megint az a rohadt pénz. Ugye a műanyagipar is a kőolajon alapszik, hatalmas volumene miatt, jelentős a nyersanyagigénye és az előállítása is nagy erőforrásokat igényel, mégis a legnagyobb problémát, a gyakorlatilag le nem bomló, hulladék formájában jelenti. Persze lehet újrahasznosítani, további energia és erőforrás felhasználásával, na adtunk a szarnak egy pofont. Itt is, mint mindenhol a megelőzés lenne a legfontosabb …

Vajon hány nappal tolódna el a túlfogyasztás napja, ha nem használnánk műanyagot? És a boldogság indexünk mennyire sérülne?

Hadiipar. Elérkeztünk a fényponthoz. Ez aztán végképp felesleges. Morális oldalról nem ecsetelném, megtették ezt már sokan, sajnos eredménytelenül. Naivitás lenne azt képzelni, hogy majd pont az ökológiai aspektus miatt számolnánk fel. Hát itt néhány évtizedet nem elegendő visszamenni az időben, inkább jó néhány évezredet kellene. Ha már a legintelligensebb faj képtelen háborúskodás nélkül élni, tegyük azt pusztán kézzel-lábbal. Két pofon után még van esélyünk elgondolkodni rajta, hogy valóban szükségünk van-e erre, két golyó után már nem. 

Adjuk össze a fentieket. Nagyjából erről szól a túlfogyasztás napja.

Gyüttmentek

http://www.gazdablog.hu/blog/gyuttmentek

2015. augusztus 26.Sánta Edina Vidékfejlesztési szakértő 

- Kik ezek és honnan jöttek?- kiabál oda Pista bácsi szembe szomszédjának, Terkának.

- Valami városi gyerekek. Azt mondják, ők itt gazdálkodni, élni akarnak. Önfenntartást emlegetnek. Majd meglátjuk, mi lesz belőlük. - feleli Terka néni.

Éppen ezt a kérdést járja körbe az idén először megrendezésre kerülő Gyüttment Fesztivál. A Nógrád megyei Csobánkapusztán, a Fiatalok a Magyar Vidékért Alapítvány szervezésében augusztus 27. és 30. között megvalósuló "gyüttmentek találkozója" a vidéken letelepedni vágyó városi fiatalok, családok és a már vidékre költözött ex-városlakók és vidéki közösségek számára létrejövő rendezvény, ahol az ország egész területéről érkező résztvevők oszthatják meg egymással tapasztalataikat az új életmódjukról, nehézségeikről, sikereikről, tervekről.

Mert aki igazán komolyan gondolja a vidékre települést, a gazdálkodóvá, önellátóvá válást, annak bizony szembe kell néznie a valósággal és átértékelnie az ábrándokat, a romantikus elképzeléseket. 

A gyüttmenteknek tudniuk kell, hogy a nagy lelkesedés önmagában kevés. Igazán elhívatottnak, felkészültnek kell lennie annak, aki komolyan meg akarja vetni a lábát faluhelyen, a tanyán.

A Fiatalok a Magyar Vidékért Alapítvány éppen ezért programokat dolgoz ki, hogy ebben a felkészülésben és meggyökerezésben minél hatékonyabban segítse a fiatalokat. Bíznak benne, hogy a gyüttmentekből egy rendszeresen összejáró, egymást támogató, tudásátadó közösség jön majd létre, akik helyi szinten is aktívan bekapcsolódnak majd a fejlesztésekbe.

A lelkes fiatalok ugyanis nemcsak egymással oszthatják meg a tudásukat, nemcsak egymással foghatnak össze. Helyi szinten is mozgatórugóivá, aktív részeseivé válhatnak a közösségfejlesztésnek, bármilyen helyi kezdeményezésnek.

Erre most lehetőség is nyílik, hiszen a 2014-2020-as vidékfejlesztési program számukra is kínál perspektívákat, akár együttműködésekben, akár önálló fejlesztésekben gondolkodnak. 

Az ősz folyamán induló Leader-es Helyi Fejlesztési Stratégiák közös tervezésébe, civil párbeszédébe is bekapcsolódhatnak.

De nézzük, milyen programra számíthat, aki ellátogat a Gyüttment Fesztiválra:

- Szakmai beszélgetések, előadások, információ megosztás, amelyek megkönnyítik a "gyüttmentté" válást,

- Gyüttment életpálya modellek bemutatása,

- Családi és gyermekprogramok, játékok és főzőversenyek,

- Hagyományőrző és természetbarát építészeti, kertészeti, gyógyászati megoldások, praktikák bemutatása,

- Közös építés, főzés, kertészkedés, közös alkotói workshopok,

- Kulturális élményszerzés népművészek, muzsikusok, zenekarok részvételével,

- Termelői piac, ahol mesteremberek alkotásai is jelen lesznek,

- Adomány alapú háztáji konyha helyi termelőktől beszerzett alapanyagokból,

- Ingyenes nomád kemping környezetbarát zuhanyzóval, komposztvécével.

A rendezvényen a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nógrádi és baranyai Szervezete is képviselteti magát, hogy szakmai tanácsokkal támogassa a gazdálkodásba kezdő fiatalokat és társadalmi szerepvállalásra buzdítsa őket.

Jól tudjuk, erre nagy szükség van, hiszen az elöregedő vidéki társadalom negatív tendenciájának megfordításában, a falusi tradíciók és a helyi környezeti értékek megőrzésében kiemelkedő szerepe lehet a tudatos gondolkodású, aktív, családalapító fiatalok helyben maradásának és betelepedésének.

További információk a kezdeményezésről:

https://www.facebook.com/events/1436945089960122/

http://www.csobankapuszta.hu/event/gyuttment-fesztival/

Magyar-magyar gazdatalálkozó az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének szervezésében

http://erdely.ma/gazdasag.php?id=191303&cim=magyar_magyar_gazdatalalkozo_az_arad_megyei_magyar_gazdak_egyesuletenek_szervezeseben_audio

2015.08.26. 

Forrás: aradihirek.ro

A közelmúltban szakmai találkozót szervezett az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete.

Tíz évvel ezelőtt indult a magyar fűszerpaprika-program Arad megyében. Ennek lényege, hogy a Szegedi Paprika Kutató Intézet által nemesített, hibrid, fóliasátor alatt hajtatott paprikát a külhoni magyar gazdák is termesszék, a szegedi intézet szakmai irányításával és támogatásával. Ezáltal népszerűsítik a magyar fűszerpaprikát mint hungarikumot.

A közelmúltban találkozót szervezett az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesülete a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, a magyar földművelésügyi minisztérium, a kutatóintézet képviselőinek és a gazdák részvételével.

Megtekintették a paprikaültetvényeket, majd Kisiratoson szakmai megbeszéléssel zárult a rendezvény. 

aradihirek.ro

Egy konferencia margójára - direktvetés és MVH

http://talajdoktor.blogspot.ro/2015/06/egy-konferencia-margojara-direktvetes.html

2015. június 3.

Májusban került megtartásra a Phylazonit Talajközpontú Termelés-konferencia a Talaj Éve tiszteletére, amelynek híre azóta nyomtalanul eltűnt a szervező és szponzoráló cég honlapjáról, pedig néhány érdekes előadás is elhangzott.

A szponzori termék egész alacsony hangsúlyt kapott, de máig nem tiszta számomra, hogy mi is lett volna a témája a konferenciának. A talajok védelme, a talajéletet támogató eljárások nem kaptak hangsúlyt az előadások során, jobbára ismert panelokat hallhattunk a mezőgazdaság területeinek helyzetéről a kereskedői termékbemutató mellett.

Az érdekes témák között volt a nemzetközi hírű nemesítő intézet kutatója, aki a termelők segítségét kérte, hogy folytathassák a kulcsfontosságú rezisztenciakutató munkájukat, mert az államiforrások elapadnak és a termelőknek volna nagy szükségük arra, hogy a toxinos kukoricájuk ne a kazánban végezze. A különféle fuzárium gombák különböző toxinokat termelnek, amely egészségügyi problémákat okoznak embernél, állatnál és egyre erősebben jelentkezik a fertőzés, fertőzött terményt pedig nem vesznek át. Kíváncsi leszek, melyik nagy kukoricatermesztő fogja megszponzorálni a kutatásokat, hogy új, a fuzáriummal ellenálló fajták kerülhessenek köztermesztésbe vagy a meglévő fajták közül kiválaszthatóak lehessenek a fuzáriumrezisztens fajták, biztosabb bevételt adva.

Volt államtitkár, aki szép dolgokról beszélt, de gyorsan elhagyta a termet, pedig a következő előadó intézett hozzá néhány kérdést. A kerekasztal beszélgetést a konferencia végén pedig kifejezetten mélyütésként éreztem a cégnek, ahogy a meghívott nagy Phylazonit felhasználók őszintén közölték a termék terméshozamra gyakorolt kimutathatatlan hatását. De erről később.

Nagy nevek szólaltak fel, különösen Dr. Gyuricza Csabára voltam kíváncsi, mint az MVH irányvonalát meghatározó vezetőre, akinek nemrég került megvédésre nagydoktorija. Ezt a nagydoktorit használom az eltérő tapasztalatok alátámasztására is, mert három különböző területet próbál egymás mellett egységként kezelni, amelyeknek részegységei inkább együtt és kibővítve kellene jelen lenniük a termelés során, ha valaki sikeresen szeretné talaj termékenységét gyarapítani – az összefüggésekben kezelt témák viszont alkalmatlanok a tudományos életben elvárt ismételhető kísérletekre.

Számos kérdés merült fel az elhangzottakkal kapcsolatban, amelyek több ponton ellentmondanak a hazai és külföldi gyakorlati tapasztalatoknak, de egyet kifejezetten kiemelek.

Ahogy Dr. Gyuricza Csaba mondta:

.“.az a sokszor generális megállapítás, hogy a szántás az mindenféle rossznak az előidézője, míg mondjuk minél kevesebb talajbolygatás és mondjuk lemegyek a legszélsőségesebb esetig, a direktvetésig, a vetés és kelés feltételeinek művelés nélküli biztosításáig, az pedig minden eredendő jónak a forrása lehet, azért ez hazai viszonyok között megint csak nem általánosítható ilyen módon. Tehát nem feltétlenül az a legrosszabb, amikor szántok. A szántás akkor rossz, ha azt rossz időben, rossz minőségben végzik el, de egy szántás lehet nagyon jó minőségű is. Most remélem ezért senki nem fog megkövezni, de ezt én saját tapasztalataim alapján is vallom. És a direktvetésre is igaz az, hogy hazai viszonyok között, hazai időjárási feltételek között az a direktvetéses rendszer, az a klasszikus direktvetéses rendszer, amit mondjuk az Egyesült Államokban alkalmaznak, ki lehet próbálni, valószínűleg kudarcra lesz ítélve az esetek 99 százalékában. Magyarországon létjogosultsága inkább a kevés bolygatást alkalmazó, mulcshagyó technológiáknak lehet, de az meg már nem direktvetés.“

A nagydoktori kivonatában azonban ez áll:

„Megállapítottuk, hogy a bolygatott talajon bekövetkezett ülepedés a lazító műveléseket követően a csapadék mennyiségétől függetlenül bekövetkezik, és a mértéke kisebb a nem bolygatott direktvetésben tapasztaltnál. A talajnak a művelés utáni és tenyészidei lazultság különbsége adja azt a termesztési előnyt, amellyel a direktvetésre jellemző állapot nem rendelkezik az első években. Igazoltuk a direktvetésre jellemző talajon a hosszabb időszak alatt bekövetkezett állapot javulást, továbbá a bolygatott talajon a lazult állapot legfeljebb egy tenyészideig tartó hatását.“

Akkor most mi is a jövő útja? A direktvetéssel hosszú távon biztosíthatjuk tartósan a talajok jobb állapotát, a bolygatott talaj csak egy szezonig tart – mégis mindenki szánt.

A képen a felém szokásos szántási technológia látható – mikrobiális holokauszt maximális szerkezetrombolással.  Jelszó: Majd a fagy szétüti a rögöket!

A szántás már lassan 100 éve bizonyítottan okoz hatalmas károkat, világszerte a talajpusztulás, az elsivatagosodás egyik okozója, de szélesebb történelmi kitekintésben civilizációk buktak bele a termőtalajok pusztulásába. Az USA-ban a múlt század elején pedig sikerült négy és fél Magyarországnyi termékeny területet valódi sivataggá szántani, ez volt a hírhedt Dust Bowl, ami után állami szinten kezdték el kutatni a talajkonzerváló mezőgazdasági technikákat.

A szántásnál, különösen az elmunkálatlan felszínnél a szénveszteség orbitális, a mezőgazdaság az egyik legnagyobb klímaváltozást okozó gázkibocsátó. A szénveszteség minden esetben a talaj biológiai formában kötött szennek eltávozását jelenti, a szén pedig a legnagyobb limitáló tényező a talajban, nem is a nitrogén, mint régóta hiszik a termelők. Ezen a biochar sem segít, a szénciklus részeként a humuszosodás más kiinduló alapanyagokat igényel.

Eközben világszerte egyre jobban terjed a forgatás nélküli művelés és direktvetés, amit viszont nem támogat a magyar agrárgyakorlat és ezt a vonalat ezek szerint stabilan képviseli az MVH is.

Az MVH véleményével szemben a szántás nélküli művelés azonban számos magyar gazdaságban bizonyította már be az életképességét, rekordhozamokat produkálva. Vannak magyar gazdaságok, elsősorban külföldi érdekeltségek, ahol a direktvetés is a rutin része, máshol akkor alkalmazzák alkalomszerűen, mikor a forgatás nélküli műveléssel javuló talaj már alkalmas direktvetésre is. A klasszikus direktvetés technológiája tehát jelen van az országban és sikeresen alkalmazzák magyar termelők is, annak ellenére, hogy ökológiai elemeket nem használnak.

Jelenleg nekem is 12 féle búza kalászol a földemen a zalai agyagba direktvetéssel vetve, ökológiai termesztési körülmények között, de úgy néznek rám a környékbeli gazdák, hogy elment az eszem, mert nem szántok.

A megfelelő keretrendszerben alkalmazott direktvetés a szántással összehasonlítva jelentős előnyökkel jár, a megtakarítás és a környezetre gyakorolt pozitív hatása miatt is.

Dr. Gyuricza Csaba azonban kiemelte, hogy Magyarországon az amerikai jellegű direktvetés 99%-ban kudarcra van ítélve.

Igen, az egyértelműen kudarcra van, ezt én is megerősítem, mert egyik napról a másikra átállni direktvetésre egy biológiailag leromlott földben gazdasági öngyilkosság.

A magyar földek jelentős része műtrágya nélkül alkalmatlan a mezőgazdasági termelésre. Számos terület már műtrágyával is csak szerény hozamokra képes, ezeket csak az ökológiai alapelvek alkalmazásával és a minél alacsonyabb mértékű talajmunkával lehetne újra termőtalajjá változtatni, mégis bőszen szántják a gazdák a homokozókat és agyagsivatagokat is.

Az amerikai jellegű direktvetést azonban inkább a dél-amerikaira pontosítanám, mert az USA-ban találhatók azok az évtizedek óta direktvetéssel gazdálkodó termelők is, mint Gabe Brown, akik a világon mindenhol példaképként szerepelnek az úttörő parasztok előtt.

Ahogy a szántást gyakran rosszul végzik, úgy a direktvetést is lehet ökológiai szempontból katasztrofális módon végezni. A dél-amerikai példa egyértelmű zsákutcája a mezőgazdaságnak, a külföldi multicégek tulajdonában álló hatalmas latifundiumok hatalmas mennyiségű glifozát és egyéb méreg alkalmazásával látják el Európát olcsó monokultúrás GMO szójával a felégetett őserdők és pampák helyén. Ott a direktvetés azért terjed elsősorban, mert ez a legolcsóbb termelési eljárás.

Ennek a gazdasági előnynek köszönhetően Európa kivételével töretlenül emelkedik a direktvetéses területek mennyisége. Az alacsony európai alkalmazás fő oka a magántulajdonú földek alacsony aránya és az agrártámogatási rendszer. Aki megkapja a területalapút az nem érdekelt sem a talaj javításában, sem a változtatásban, kijön a plusz pénzből az a fél-egy tonna műtrágya hektáronként és a számos permetezés, hogy legyen elegendő hozama.

Miért látható az MVH véleményével szemben a direktvetéses szántók stabil gyarapodása világszerte a legváltozatosabb klimatikus viszonyok és talajtípusok mellett? Már jóval 100 millió hektár felett van a direktvetéses területek mennyisége, ez több, mint tízszer akkora terület, mint Magyarország teljes területe.

Miért is nem működik az MVH vezetője szerint a technológia az apró ország területén, mikor a szomszédos Ukrajnában már Magyarországnyi területen folyik a direktvetés?

Annak ellenére, hogy a magyar közvélekedés alkalmatlan technológiának minősíti, szántóföldi körülmények között a direktvetés a leghatékonyabb eljárás, amely a Talajmegújító Mezőgazdaság keretrendszerében képes a talajokat életre kelteni, hozamokat emelni, talaj minőségét javítani a természetes termékenységet létrehozó folyamatok elősegítésével. Egyetlen hagyományos módon gazdálkodó, magyar gazdával nem találkoztam, aki beszámolt volna szántóföldjének jelentős javulásáról, szerves anyag készletének megsokszorozásáról, örülnek, ha szinten tudják tartani a humusztartalmat.

A humusztartalom pedig fontos értékmérője a talajoknak, 4-5%-os humusztartalmú talaj már hatalmas mennyiségű vizet és tápanyagot képes tárolni szivacsként. Az ilyen humusztartalom mellett nem okoz kárt egy olyan aszály, amely kiszárítja talajt és tönkreteszi a növényeket a szerényebb humusztartalmú területeken.

Az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő direktvetést alkalmazók, mint Gabe Brown, képesek zordabb klímán, kevesebb csapadékkal, cserépgyári agyagon is akár nyolcszorosára növelni a talajuk humusztartalmát, ami kiemelkedő aszálytűrést és stabil hozamokat biztosít műtrágya alkalmazása nélkül is.

Egy évtizede még sárga agyag volt a megye legnagyobb kerámiaüzemének szomszédságában.

Most 10% feletti humusztartalma van ennek a talajnak.

Miért nem merül fel opcióként akkor a direktvetés a magyar tudományos és termelői életben?

Az oktatás és technológia

Dr. Gyuricza Csaba, Dr. Birkás Márta vonalát képviseli, a föld fizikai és kémiai paramétereire koncentrálva a tudományos vizsgálatok során. A föld szó használata szándékos, mert a tisztán kémiai-fizikai egységként kezelt mállástermék csak akkor válik talajjá, mikor megjelenik a biológia is a földben. Ha valaki elolvassa Dr Birkás Márta könyveit, nem sok szó esik bennük a talaj táplálékhálóról, talajéletről, pedig anélkül nem beszélhetünk talajról. Addig csak föld, kosz, por, piszok a neve.

A talajélet és a talaj táplálékháló kihagyása az egyenletből hatalmas probléma a magyar agráriumban, mert egyre növekvő termelési költségeket és gazdasági károkat okoz a romló talajélet.

A magyar mezőgazdaság a vegyipar nagy kedvence, mázsaszám kerül ki a műtrágya hektáronként és van ahol évente 15-20 permetezéssel árasztják el az ültetvényeket növényvédő, rovarirtó, gombairtó, legrosszabb esetben talajfertőtlenítő szerekkel. Ezek a szerek sosem csak a célba vett kórokozót vagy kártevőt pusztítják, sokkal szélesebb a dokumentálatlan és nehezen helyrehozható pusztításuk a talajéletre és a környezetre.

Ebben az erősen leromlott ökológiai szolgáltatású közegben csak a legellenállóbb létformák maradnak fent – közülük kerülnek ki a gyorsan szaporodó, r-stratégiás kártevők és kórokozók, amelyek egyre szélesebb körű kártétellel jelentkeznek természetes ellenségeik hiányában.

A talajélet pusztulása kevéssé látható közvetlenül, közvetetten viszont megjelenik szinte minden agrártechnológiai problémában, amelytől szenvednek a magyar termelők, ezért létfontosságú volna a talajok mielőbbi jobb állapotba hozása.

A talajélet pusztulásának jelei és a direktvetés segítsége

Néhány problémás jelenséget vázlatosan megemlítek, amelyre a Talajmegújító Mezőgazdaság keretrendszere a forgatás nélküli műveléssel és később a direktvetéssel együtt hozhat megoldást.

Tömörödés: A talaj tömörödöttségét az egyre nehezebb gépkapcsolatok mellett a nedves állapotban taposás is erősíti a természetes ülepedés mellett. Azonban míg egy mulccsal takart, jó mikrobiológiájú és aggregátstabilitású talaj gumiként viseli el a taposást, egy mikrobiális életben, stabil aggregátokban szegény föld azonnal letömörödik levegőtlenné már az első nagyobb esőtől. Az egyre nehezebben művelhető föld erősebb, nagyobb súlyú gépeket igényel, több menetes talajműveléssel, amelyek tovább súlyosbítják a mély tömörödés problémájátt.

Ez a tünet a magyar szántók többségére jellemző, a föld agyonművelt és tömörödött egyszerre, a szántás okozta lazultság csak a néhány hónapig áll fenn, közben csapadékmennyiségtől függően előbb vagy utóbb összeomlik a pórustér, letömörödik a talaj. Még a homokban is megjelenik a homokkövesedő réteg a taposási kártól, de kevés termelő veszi kezébe az ásót és nézi meg a szelvényeket az okszerű művelés alapjául.

Ilyen állapotú ásványi frakcióban nem lehet arra számítani, hogy a direktvetés sikeresen működne.

Másik probléma, hogy a talaj tömörödöttségét 20-30 cm, maximum 50 cm mélységig vizsgálja Dr. Gyuricza Csaba is, általában mások sem néznek mélyebbre. Holott a talaj addig tart, ameddig a gyökerek képesek lemenni, szűz talajokban több méter mélyre is lehatolnak a fűfélék gyökerei. Az ökológiai direktvetésnél még méter mélyen is megfelelő pórustérrel rendelkezik a talaj, amelyben a gyökerek akadálytalanul növekednek. Ezzel szemben a művelt talajoknál gyakori probléma az eke és tárcsatalp, s a növekvő súlyú gépek egyre mélyebbre helyezik a tömörödött réteget, amely hátrányosan érinti a vízháztartást, a gyökerek mélyebbre jutását, a tápanyagok elérhetőségét. Minden egyes bolygatás összeomlasztja és átrendezi a pórustereket, miközben a műveléstől függően mikrobák billióit pusztítja el – ismét csak a gyors szaporodású mikrobáknak kedvezve.

A mélyen lazult talajállapot fontos alapfeltétele, hogy a gyökérzóna minél kevésbé legyen művelve, minél több biológiai úton kialakuló mikro- és makropórus maradjon érintetlen, amelyekben minimális ellenállással növekedhet a gyökérzet. A nagyobb gyökérzet pedig a jobb hozammal és egészségi állapottal áll összefüggésben. Ezért az ökológiai direktvetést alkalmazóknál a legjobb a talajállapot, ahogy Dr. Gyuricza Csaba is megállapította hagyományos direktvetéses tartamkísérletében:

„Igazoltuk a direktvetésre jellemző talajon a hosszabb időszak alatt bekövetkezett állapot javulást, továbbá a bolygatott talajon a lazult állapot legfeljebb egy tenyészideig tartó hatását.“

Akkor kérdéses, miért nem a forgatás nélküli művelés és a direktvetés irányába terelik a termelőket?

Kórokozók: a növények lombján található kórokozók jelentős része származik a talajból vagy szerepel életciklusában a talaj. Ha nincs megfelelően kiegyensúlyozott talajélet, a kórokozók fognak nyerni a jótékony hatású mikroorganizmusokkal szemben. A jótékony mikroorganizmusok szerepe a növényvédelemtől kezdve a tápanyagszolgálatásig rendkívül változatos, hiányukban az embernek kell beavatkoznia – ahogy történik is a vegyszerekkel, egyre romló spirálba taszítva a talajok állapotát. A talajélet pedig a minél kevésbé bolygatott talajban lesz változatosabb és képes szélesebb szolgáltatásokat nyújtani, ez a direktvetéssel biztosítható.

Mulcshagyás: szántásnál nem lehet a talajt takaró mulcsrétegre számítani, pedig a felszínen maradó szármaradvány létfontosságú a talajélet szempontjából. A mulcs csökkenti a talaj hőmérsékletét, visszatartja a nedvességet, tápanyagot és életteret szolgáltat a talajlakóknak. A forgatás nélküli művelésnél is marad valamennyi szármaradvány a felszínen, ami a homokot már képes megfogni, de ez még mindig kevés a sikerhez. A direktvetésnél az egyre javuló talajállapot kulcsfontosságú eleme a szármaradvány felszínen hagyása egyfajta páncélként, amely nélkül kiszáradnak, elpusztulnak a jótékony mikroorganizmusok.

Tápanyaggazdálkodás: a jó vízháztartású, jó mikrobiológiájú, magas humusztartalmú talajokban a tápanyagok szinte önfenntartó ciklusban állnak a növények rendelkezésére. Gabe Brown már tápanyagutánpótlás nélkül is magasabb hozamokat ér el, mint a megyei átlagtermés, ezt az élő talajának és a sok éves ökológiai direktvetés javító hatásának köszönheti.

A halott földben csak az a tápanyag hasznosul, amit a növény gyökere el tud csípni, a többi elszivárog a talajvízbe, vagy növény számára felvehetetlenül ásványi kötésben lekötődik. 60-80%-os is lehet ez a tápanyagveszteség műtrágyázásnál, ami jelentős kárt okoz a termelőknek és a környezetnek.

Az ökológiai direktvetés során kialakuló magasabb humusztartalom és a talaj táplálékhálója képes a tápanyagok szinte maradéktalan hasznosítására és folyamatos körforgásban tartva biztosítják a növénynek a megfelelő tápanyagot, a szükséges időpontban, mennyiségben és összetételben.

Vízháztartás: a magyar klíma egyre inkább mediterrán jelleget ölt, időszakosan nagy esők és hosszú, forró és száraz ciklusok váltakoznak. Ezt a szélsőséget csak humuszban és pórusokban gazdag, takart talaj képes átvészelni, amely képes akár 24 órán belül leeső 300 mm csapadék tárolására is. A homok kivételével a magyar földek jelentős része képtelen elnyelni nagyobb mennyiségű csapadékot, az elfolyó víz pedig magával viszi a termőtalajt is vagy belvizeket képez olyan helyen is, ahol jó talajállapotnál nem jelenne meg. A vízháztartást szintén a direktvetésnél kialakuló szivacsszerűen viselkedő, stabil pórustér, magasabb humusztartalom ésa talaj fedettsége fogja javítani.

Zöldtrágya: a legrosszabb fogalom. Ezt a zöldítésnek hívott új intézkedéscsomag sem változtatta meg, kizárva a forgatás nélkül és direktvetéssel gazdálkodókat az ökológiai jelentőségű másodvetés hatékony használatából. Az ok egyszerű: le kell forgatni a takarónövényt.

Ennél rosszabb megoldás nem sok van.

Egy virágzáskor leszántott mustár, ami a leggyakrabban alkalmazott „zöldtrágya“ 70-75%-a víz, elenyésző a tartós szerkezetű szervesanyag benne, minimális hatást képes csak kifejteni a talaj szerkezetére és termékenységre, ahogy Dr. Gyuricza Csaba is megállapította:

„Bizonyítottuk, hogy kedvezőtlen termőhelyi körülmények között az egyszeri zöldtrágyázásnak, a képződő nagymennyiségű 30-60 t/ha zöld-biomassza ellenére nincs az utónövényre termésnövelő hatása, pozitív hatás csak többszöri alkalmazásával érhető el.“

Tehát nem jó a kötelező eljárás, de hogy is kellene csinálni jól? A takarónövények alkalmazásának nincs hagyománya Magyarországon, az AKG miatt vetették monokultúrában a mustrát, olajretket és facéliát, amit még kötelezően a tél előtt bedolgoztak a talajba. Az új magyar rendelet az EU két növénykategóriáját mossa össze szakmai szempontokkal nem törődve és nem foglalkozva pl. az USA 4-5 növénykategóriájával, amelyet kutatók és farmerok hosszú távú együttműködése alakított ki.

A takarónövények sok évtizedes eredményes felhasználói azonban teljesen más stratégiát követnek.

Összetett, akár 20 féle vetőmagból álló keverékeket is vetnek és mindig a felszínen marad a szármaradvány. 

Összetett talajépítő keverék - ezt egyben is kiveti a JD750

Ennek eredményeként javulnak a talajok, csökken a gyomnyomás, hatalmas mennyiségű szabadon elérhető tápanyag keletkezik és áramlik a talaj táplálékhálójában. Él a talaj, mert az élő gyökerek környezetében a legnagyobb aktivitású a talaj, a szármaradványok, halott növényi maradványok csak a McDonalds szerepét töltik be a talajéletben.

Takarónövény keverék alkalmazásánál meg lehet figyelni, hogy a fedett talaj még akkor is laza marad, mikor a szántott területek hantjai már kopogósra fagytak – a talaj egész télen képes élő maradni, ha van rajta bunda és van mit ennie. A megfelelően válogatott növények több mázsa nitrogént és egyéb tápanyagot tudnak felszívni az ősz folyamán, amelyek egyébként tavaszra elvándorolnak a mélyebb rétegekbe vagy megkötődnek elérhetetlenül. Az elfagyó takarónövények pedig pontosan a következő főnövény aktív periódusában adják le az elraktározott tápanyagokat, jelentős megtakarítást hozva a termelőnek. Ez viszont csak akkor igaz, ha a szántás teljes egészében ki van zárva és a forgatás nélküli művelés is minimális menetszámú, optimális technológia itt is a direktvetés. A forgatás nélkül dolgozó magyar termelőknek egyenlőre marad a szabálysértés, amennyiben szeretnék, hogy talajuk jobb legyen a takarónövények használatával.

Komposzt: a komposztnak nem tápanyagnak, hanem mikrobiális oltóanyagnak kell lennie, amely koncentrált formában tartalmazza a talajélet széles spektrumú változatosságát. A nitrogén csak akkor található meg benne szabadon nagyobb mennyiségben, ha éretlen vagy alacsony mikrobiális aktivitású komposzttal találkozunk. A magyar komposztálási gyakorlat számára azonban ismeretlen ez a felfogás, a komposztáló létesítmények fő célja a szerves hulladék mielőbbi eltüntetése, elsősorban szennyvíziszapra és kommunális zöldhulladékra épül a technológia. Ezzel viszont nem lehet elérni megfelelő mikrobiológiai összetételű komposztot, amellyel az elszegényedett talajéletű földeket be lehetne oltani. A baktériumtrágyák néhány törzse is alkalmatlan a talajélet stabilizálására, mert több százezer fajta mikroorganizmus van egy jó minőségű talajban, ott csepp a tengerben egy szárbontó baktériumtörzs. Funkcionális szempontból is problémás a bakteriális szárbontás, mert a hemicellulóz, cellulóz és lignin bontásában a gombáknak van jelentős szerepe a természetben, nem a baktériumoknak. A gombák azonban csak direktvetéssel művelt talajokban képesek úgy felszaporodni, hogy 2-3 hónap alatt számottevő mennyiségű szármaradványt képesek eltüntetni.

A komposzt alkalmazása alapvető fontosságú volna a talajélet változatosabbá és robosztusabbá tételében, felgyorsítja a kolonizálási folyamatot és már kipusztult törzsek pótlásával gazdagítja a talaj táplálékhálójának szolgáltatásait.

A direktvetésnek és forgatás nélküli művelésnek természetesen megvannak az árnyoldalai, az egyik ezek közül a kezdeti erős gyomosodás, azonban a talajélet javulásával ez a probléma is jelentősen csökken. Az árnyoldalak többsége a technológiák nem megfelelő alkalmazásából születnek, a direktvetés önmagában nem csodaszer, kizárólag úgy érdemes alkalmazni, ha a termelő megtanulja az ökológiai összefüggéseket és tudatosan alkalmazza a takarónövényeket, mulcsozást, változatos vetésforgót, mikrobiológiai oltóanyagokat és esetleg az állatokat is.

Egy ilyen rendszerben nagyon gyorsan várható a talaj szerkezetének és termékenységének változása.

A nagyon gyors fogalma a talaj természetes képződéséhez viszonyítandó – míg a természetben 100 év is kell egyetlen centiméter humuszos talaj létrejöttéhez, a talajmegújító rendszerben dolgozó termelőknél dokumentáltan már egy évtized alatt 30-40 cm mély humuszos talaj képződhet.

Ilyennel kevesen találkoztak még, ezért meseként értékelik az efféle híradásokat – szerencsére a Föld is már gömbölyű és nem teknősök hordják a hátukon, noha sokáig tartották magukat efféle elképzelések.

Az úttörő farmerok legtöbb esetben a tudomány előtt járnak, mert nem köti munkájukat a tudományos élet szigorú rendszere.

Ők csak teszik a dolgukat és direktvetéssel, takarónövényekkel új életre keltik a talajokat.

Úttörőnek lenni kellemetlen, mert mindenkit falu bolondjának néznek emiatt.

A legprogresszívebb direktvetéses farmer szomszédja is máig szánt, nem lát át a mezsgyén.

Kérdés, hogy akarunk-e látni vagy elég a vakhit?

Az írás elején említettem a Phylazonit felhasználói értékelését. A cég honlapján a hozamnövelés előkelő helyet foglal el – végülis mi másra van szüksége a termelőnek.

http://phylazonit.hu/menu/koltseghatekony-termesztes-maximalis-hozam

Hatalmas termésátlagok, rekordok sorakoznak az oldalon, amit a Phylazonit használatával értek el – azonban mit is mondtak a felhasználók a konferencián?

Két nagy felhasználó, Gyenei Ferenc a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-től és Samu Gábor az Agro Delo Kft.-től egyaránt kimutathatlannak ítélte a Phylazonit hozamnövelő hatását, de hisznek benne. Azonban mindketten kiemelték, hogy a hozam lehet, hogy nem nőtt, azonban a talajművelés könnyebb lett. Valószínű, hogy a több éves, akár több, mint tíz éves, folyamatos szárbontó baktérium használata megemelte a mikrobiális tömeget, ezen keresztül az aggregátok képződését és javította a talaj szerkezetét. Érdekes kérdés volna, hogy a humusztartalom is pozitívan változott-e az elmúlt évek alatt, mert évenként kétszeri kijuttatás a több éves alkalmazással már számottevő növekedést mutathatna, ha valóban hatásos a készítmény. A humuszosodás folyamata azonban csak egészséges talajban zajlik, mert a lebontó törzsek mellett ott kell lenniük a humuszt építőknek is – a kettő nem ugyanaz.

A kérdés felmerül, hogy akkor miért is használják a szárbontókat, ha nem igazolódik a hozamnövelő hatása?

Samu Gábor több, mint tíz éve használ Phylazonitot és szinte minden gépén van kijuttató, az ő válasza egyszerű volt:

„És az, hogy most ez hat vagy nem hat. Hát én azt mondom, hogy valamiben hinni kell, tehát ez is az a kategória. De komolyan így van. Ilyet, hogy termésnövelő hatást én még soha nem tudtam kimutatni.“

Ha a hiten múlik a mezőgazdaság sikere, érdemes volna a szántás elhagyása után a forgatás nélküli művelés és direktvetés hitét is magunkévá tenni, hogy a magyar talajok valóban jobb állapotba kerülhessenek.

Csak rajtunk múlik talajaink sorsa és ehhez tanulni kell, megszabadulni a szokásoktól, hogy megforduljon a talajpusztítás spirálja.

Kishantos országában nem várhatunk az állami szervekre, hogy ebben segítségen nyújtsanak, de én szívesen segítek a technológiai váltás megtervezésében és végigvitelében.

Évek következetes munkájával mindenkinek jobb lehet a talaja, ezen keresztül stabilabb a hozama, egyre csökkenő költségekkel és munkaigénnyel.

A legjobb időpont a kezdéshez az aratás után lesz, közvetlen a kombájn után tarlóhántásnál már lehet szórni a talajépítő vetőmagkeveréket.

Hajrá!

Bejegyezte: Kökény Attila dátum: 9:18

Esővízgyűjtés Irányelvei

Érdekes előadást lehetett a permafórum weblapjában olvasni amit mi is leközlünk: (E:H)
http://www.permaforum.hu/permaforum/index.php/forditasok/63-esoviz-gyujtes-iranyelvei
Írta: Gergő Székely, Forrás: Brad Lancaster - Rainwater Harvesting for Drylands and Beyond (Vol.2)

Zöld a brüsszeli lámpa a 70 milliárdos Duna-régiós program előtt

http://www.portfolio.hu/unios_forrasok/gazdasagfejlesztes/zold_a_brusszeli_lampa_a_70_milliardos_duna-regios_program_elott.218510.html

2015. augusztus 21. 

Elsősorban az innováció és a vállalkozói készség ösztönzése, a Duna régió természeti és kulturális kincseinek megóvása, az összekapcsoltság fejlesztése és a karbonszegény gazdaság irányába történő elmozdulás támogatása áll az Európai Bizottság által ma elfogadott új "Duna transznacionális együttműködési program" középpontjában. A program az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) több mint 202 millió eurót, az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből (IPA) pedig 19,8 millió eurót kap a Duna-medence területén megvalósuló transznacionális projektek céljára, összesen tehát mintegy 222 millió eurót, ami mai árfolyamon közel 70 milliárd forintot jelent. 

Az Európai Bizottság összefoglalója szerint a program az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájának prioritásaival összhangban támogatja a transznacionális együttműködési projekteket. Földrajzi kiterjedése megegyezik a stratégia által lefedett területtel, azaz 9 uniós tagállam (Magyarország mellett Ausztria, Bulgária, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Németország, Románia, Szlovákia és Szlovénia), valamint 3 Unión kívüli ország (Bosznia és Hercegovina, Szerbia és Montenegró) régióit foglalja magában. Moldova és Ukrajna ugyancsak támogatható lesz majd a program alapján, amint az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből származó finanszírozás rendeződik.

Corina Creţu, regionális politikáért felelős uniós biztos a Duna transznacionális együttműködési program bizottsági jóváhagyásaként azt hangsúlyozta:

Nagy örömömre szolgál a program elfogadása. A programot annak érdekében dolgoztuk ki, hogy az a tematikus prioritásai és a stratégia irányításának támogatása révén hozzájáruljon az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájának sikeres végrehajtásához. A feladata, hogy segítséget nyújtson a Duna régió országainak olyan kézzelfogható és pozitív hatású projektek kidolgozásához, amelyeknek köszönhetően ezen országok továbbra is vonzó helynek számítanak majd, ahol érdemes élni, tanulni, dolgozni, látogatást tenni és beruházni.

A ma elfogadott - négy tematikus prioritásra épülő - program nyomán az első pályázati felhívásokat 2015 őszén teszik közzé. A nyitórendezvényre szeptember 23-24-én kerül sor Budapesten.

A Duna transznacionális program irányító hatóságaként a budapesti Nemzetgazdasági Tervezési Hivatalt jelölték ki. A projektpartnerek tevékenységének legfeljebb 84%-át társfinanszírozzák.

222 millió euró a Duna régión belüli együttműködési és támogatási projektekre

http://ec.europa.eu/hungary/news/2015/20150821_danubeprogramme_hu.htm

Mindenekelőtt az innováció és a vállalkozói készség ösztönzése, a Duna régió természeti és kulturális kincseinek megóvása, az összekapcsoltság fejlesztése és a karbonszegény gazdaság irányába történő elmozdulás támogatása áll az Európai Bizottság által elfogadott új "Duna transznacionális együttműködési program" középpontjában.

A program az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájának prioritásaival összhangban támogatja a transznacionális együttműködési projekteket. Földrajzi kiterjedése megegyezik a stratégia által lefedett területtel, azaz 9 uniós tagállam (Magyarország mellett Ausztria, Bulgária, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Németország, Románia, Szlovákia és Szlovénia), valamint 3 Unión kívüli ország (Bosznia és Hercegovina, Szerbia és Montenegró) régióit foglalja magában. Moldova és Ukrajna ugyancsak támogatható lesz majd a program alapján, amint az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből származó finanszírozás rendeződik.

Corina Creţu, regionális politikáért felelős uniós biztos kijelentette: "Nagy örömömre szolgál a program elfogadása. A programot annak érdekében dolgoztuk ki, hogy az a tematikus prioritásai és a stratégia irányításának támogatása révén hozzájáruljon az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájának sikeres végrehajtásához. A feladata, hogy segítséget nyújtson a Duna régió országainak olyan kézzelfogható és pozitív hatású projektek kidolgozásához, amelyeknek köszönhetően ezen országok továbbra is vonzó helynek számítanak majd, ahol érdemes élni, tanulni, dolgozni, látogatást tenni és beruházni."

Az EU az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) több mint 202 millió eurót, az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből (IPA) pedig 19,8 millió eurót fordít a Duna-medence területén megvalósuló transznacionális projektek céljára.

Az első pályázati felhívásokat 2015 őszén teszik közzé. A nyitórendezvényre szeptember 23–24-én kerül sor Budapesten.

Háttérinformációk

A Duna transznacionális program négy tematikus prioritásra épül:

Innovatív és társadalmilag felelősségteljes Duna régió: az innováció, a tudástranszfer és a vállalkozói készség előmozdítása

Környezetbarát Duna régió: a Duna régió természeti és kulturális kincseinek megőrzése és kezelése

Jobban összekapcsolt és energiaügyi szempontból felelősségteljes Duna régió: fenntartható és biztonságos közlekedési rendszerek kifejlesztése, az energiahatékonyság előmozdítása

Megfelelően irányított Duna régió: támogatás az EU Duna-stratégiájának végrehajtásához, valamint a jogi és politikai keret javítása a fő társadalmi kihívások – például a munkaerő-piaci politikák, az oktatási rendszerek, a demográfiai változás stb. – megoldása érdekében

A Duna transznacionális program irányító hatóságaként a budapesti Nemzetgazdasági Tervezési Hivatalt jelölték ki. A projektpartnerek tevékenységének legfeljebb 84%-át társfinanszírozzák.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) célja az Európai Unión belüli gazdasági és társadalmi kohézió erősítése az EU régiói közötti egyenlőtlenségek csökkentése révén. Az ERFA 2014–2020 között több mint 199 milliárd eurót ruház be az európai régiókban.

Az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) pénzügyi és technikai segítséget nyújt a csatlakozásra váró országokban végrehajtandó reformok támogatásához. Az IPA-alapok építik az érintett országok kapacitását, így fokozatos, pozitív változásokat érnek el a régióban. A 2014–2020 közötti időszakban az IPA költségvetése mintegy 11,7 milliárd eurót tesz ki.

További információk

A 2014–2020 közötti kohéziós politika keretében finanszírozott operatív programok összefoglalója

Duna transznacionális program 2014–2020

Az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiája

Twitter: @EU_Regional @CorinaCretuEU#cohesionpolicy 

https://www.facebook.com/EUinmyregion