2015 máj. 21
2015. május 19-én Sopronban Dr. Borovics Attila, a NAIK-ERTI főigazgatója tartott élmény- és szakmai beszámolót az agroerdészet kapcsán szerzett külföldi tapasztalatairól. A Franciaországban és Törökországban eltöltött tanulmányutak értékes, számunkra is tanulságos példákban bővelkedtek. Az aktualitása pedig az az Európai Uniós forrás (4 milliárd Ft), melyet az erdészeti pályázatok körében kifejezetten agroerdészeti rendszerek kialakítására és tesztelésére lehet majd megpályázni 2020-ig.
Az így kialakított agrár területek legfontosabb feltétele, hogy legalább a felén mezőgazdasági termelést kell folytatni, miközben nem lehet több 200 faegyednél hektáronként. Ez utóbbi könnyen vállalható, hiszen a 9×11 m-es hálózat jelenti a 100 fa/hektáros egyedsűrűséget.
Az agroerdészeti rendszerek számos formája bizonyítja, hogy a kialakításuknak csak a fantázia és a szakértelem szabhat határt: erdő-szántó, erdő-legelő, védősávok, javított ugar, szórvány gyümölcsösök, stb.
Számos előnyös tulajdonságuk van, amelyek bizony elgondolkodtatják azokat a gazdákat, akik hosszú távon a termőföldből szeretnének megélni. Franciaországban több mint két évtizede rádöbbentek már arra, hogy elsősorban maga a termőföld és annak potenciálja az érték. Így ennek megőrzése, sőt növelése az egyik legfontosabb feladat. A domboldalban, rétegvonal mentén telepített fasorok megkötik a talajt, míg köztes műveléssel hasznosítható marad az a földterület, amin megmarad a termőréteg. A sajátos mikroklíma és az árnyalás miatt sokkal kevesebb vizet veszít a feltalaj. Egyes kutatásokból még azt is megtudtuk, hogy 1 hektár agroerdészeti üzemben kezelt területen annyi terményt és faanyagot lehet megtermelni, mint 0,8 hektár szántón és 0,6 hektár erdőterületen együtt. Ez az a pont, ahol a kedves olvasóközönségben talán megfogalmazódik a kérdést: „Miért nem így gazdálkodunk?”.
Az előnyöknek azonban még nincs vége. A lomb többlet-szervesanyagot jelent a talaj számára. A fasorok védik a talajt és a kultúrát is a perzselő napsütéstől, a széltől, miközben megfogják a vizet és nem adnak esélyt az eróziónak. A fa- és cserjefajok élőhelyként szolgálnak a károsítók természetes ellenségei számára. De a rontott, termőréteg nélküli talajainkat feljavíthatjuk például akácsorokkal, amelyek a gyökerükön található nitrogén megkötő baktériumok segítségével egyfajta természetes trágyázást végeznek a földben, miközben kifejtik árnyaló hatásukat, hullajtják lombjukat és nem utolsósorban méhlegelőnként szolgálhatnak. Ez természetesen csak egy lehetőség a sok száz, ha nem sok ezer közül.
De a faültetvények számára is nagy tartalékokat rejt a módszer. Az előadás során bemutatott nyarasban éppen a köztes mezőgazdasági művelés hatására húzódtak mélyebbre a nyárfák gyökerei. Gyökérfeltárásokkal bizonyították a kutatók, hogy míg egy nemes nyár konszociációban a felszín közelében indultak a vízszintes gyökerek, a búzával együtt művelt nyárfák esetében 2-2,5 méter mélyen indult el az oldalirányú gyökérfejlődés, ami nagyban segítheti nyarasaink túlélését.
Azok számára, akik a földből élnek, talán a legnagyobb segítséget az jelenti, hogy több lábra tudják állítani a gazdaságukat. Egy kukorica monokultúrával szemben, ahol 7 hónapig feketén, szántva szárad a termőrétegtől megfosztott föld, lehetőség adódik egy évben több kultúra termesztésére, legeltetésre, miközben faanyagot termelhet (pl. oszlopfának), gyümölcsöt takaríthat be, mézet állíthat elő és a sor még hosszú.
Láttuk, hogy vannak olyan termőhelyi viszonyok, amik indokolttá teszik az agroerdészetet. Azt is láttuk, hogy bizony, pénzben kifejezve is megéri. De egy olyan francia gazda történetét is meghallgattuk, aki azért váltott a hagyományos mezőgazdasági modellről, mert egészségileg nem bírta a sok vegyszert. És itt elérkeztünk a technológia egy újabb múlhatatlan előnyéhez, ez pedig a minőségi, vegyszermentes élelmiszer, ami manapság kitűnő reklám.
Kis hazánk, leginkább az a gyönyörű vidék nagyon sok kihasználatlan potenciált tartogat. Itt a lehetőség megdönteni azt a talán szándékosan elterjesztett tévhitet, hogy a magyar ember a földből, főleg kicsiben, nem tud megélni! Erre mi sem jobb példa, mint a török szociális háló agroerdészeti eleme?! Ott ugyanis nincs segély! Helyette viszont a rászoruló családok megkaphatják ingyen a fasorok közötti sávokat, amelyet megművelve, munkával biztosítják a megélhetésüket
Borovics Attila felhívta a figyelmet azokra az önerdősülő területeinkre, melyeket egyelőre még nem minősítettek át erdőművelési ágba, de már elindult valamiféle fás vegetáció felverődése a területen. Ezek a földek potenciálisan alkalmasak az agroerdészet számára, csak ki kellene használnunk.
Összefoglalva, ha egy agroerdészeti rendszert hozunk létre, akkor egy olyan gazdaságot építhetünk fel, amely több lábon áll, nincs kiszolgáltatva a szélsőséges időjárási viszonyoknak, jövedelmezőbb, egészségesebb termékeket állít elő, nem mellékesen pedig élhetőbb munkakörnyezet a benne dolgozóknak és örömforrás a gazdának, akinek büszkesége lesz egy ilyen, szakmai kihívásokkal teli, összetett rendszert működtetni.
(Hajdu Márk – Erdő-Mező Online – www.erdo-mezo.hu)
