2014. július 6., vasárnap

Az európai szövetkezet statútumáról

Mivel felmerült az európai szövetkezeteknek a létrehozásáról több kezdeményezés alább közreadjuk az EU-s rendeleteket illetve az anyaországban megjelent törvényt!
A Gyöngyösön létrehozott SCE. csak nevében az amit már egy jó éve több helyen is bemutattak egyesek. Annak nincs közreadva sem a statutuma sem pedig kik az alapitók! Igy nem is lehetne helyi szinten úgy alkalmazni, hogy ne ütközzön a hazai szövetkezeti törvénnyel! Sajnálatos, hogy erről csak egyesek tudnak... 
A Gyöngyösi Hangya európai szövetkezetben is legalább három szövetkezet összefogásából alakulhat meg és minimum három országból. (vagy legalább 5 tagországból származó jogi vagy magánszemély egyesüléséből)
Feltehető viszont, hogy a Gyöngyösön már megalakult SCE (ha az európai szövetkezet megalakulási feltételeinek már eleget tett) leányválalatot hozzon létre itt Erdély területén is, de az még nem egyenlő a történelmi HANGYA formájával. (Erdélyi Polgár)
Az Európai Unió sajátosságaik figyelembevételével, megfelelő jogi eszközökkel támogatja a szövetkezetek határokon átnyúló tevékenységeinek fejlesztését. Lehetővé teszi, hogy természetes vagy jogi személyek európai szinten új szövetkezeteket alapítsanak. Biztosítja az európai szövetkezet (SCE) munkavállalói számára az információhoz, a konzultációhoz és a részvételhez való jogot.
JOGI AKTUSOK
A Tanács 1435/2003/EK rendelete (2003. július 22.) az európai szövetkezet (SCE) statútumáról.
A Tanács 2003/72/EK irányelve (2003. július 22.) az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétellel kapcsolatos kiegészítéséről.
ÖSSZEFOGLALÓ
Ez a rendelet létrehozza az európai szövetkezet * (SCE) statútumát. Ez a statútum biztosítja a szövetkezetek és a tőketársaságok közötti versenyben az azonos versenyfeltételeket. A rendelet hozzájárul az európai szövetkezetek határon túli tevékenységei fejlődéséhez.
Az SCE alapítása
SCE a következők szerint alapítható: 
- legalább öt − az Európai Gazdasági Térség (EGT) legalább két különböző tagállamában lakóhellyel rendelkező, egy európai uniós tagállam joga alapján alapított és legalább az Európai Unió legalább két tagállamának joga alá tartozó − természetes és/vagy jogi személy által; 
- egy tagállam joga szerint alapított olyan szövetkezetek egyesülésével, amelyek alapszabály szerinti székhelye és központi ügyvezetése a Közösségen belül van, amennyiben közülük legalább kettő más tagállam joga alá tartozik; 
- egy tagállam joga szerint alapított olyan szövetkezet átalakulásával, amelynek alapszabály szerinti székhelye és központi ügyvezetése a Közösségen belül van, amennyiben legalább két éve működik egy másik tagállam joga alá tartozó létesítménye vagy leányvállalata. 
Egy tagállam előírhatja, hogy az SCE alapításában olyan jogalany is részt vehet, amelynek központi ügyvezetése a Közösségen kívül van, feltéve hogy az adott jogalany: 
- egy tagállam joga alapján jött létre; 
- az alapszabály szerinti székhelye az adott tagállamban van; 
- valós és folyamatos kapcsolatban áll valamely tagállam gazdaságával. 
Az SCE tőkéje
Az SCE tőkéjét a tagok részjegyei jelenítik meg. Összege nem lehet 30 000 EUR-nál kevesebb. A meghatározott tevékenységeket (például banki, biztosítási tevékenységet stb.) végző jogalanyok számára magasabb jegyzett tőkét előíró tagállami jogszabályokat azon SCE-k tekintetében kell alkalmazni, amelyek alapszabály szerinti székhelye az adott tagállamban van.
A közgyűlés évente egyszer állásfoglalásban rögzíti a tőke összegét az üzleti év végén, valamint annak az előző üzleti évhez képest történt változását.
Amennyiben az SCE alapszabálya szerinti székhely szerinti tagállam joga megengedi, az SCE-nek lehetnek korlátozott szavazati joggal rendelkező befektető tagjai.
Az SCE alapszabálya
Az alapító tagok az SCE alapszabályát az SCE alapszabályában meghatározott székhely szerinti tagállamnak a szövetkezetek alapítására vonatkozó jogszabályaival összhangban hozzák létre. Az alapszabályt írásban készítik el, és az alapító tagok írják alá.
Az alapszabály szerinti székhely áthelyezése
Az SCE alapszabály szerinti székhelye áthelyezhető egy másik tagállamba anélkül, hogy ez az SCE felszámolását vagy új jogi személy keletkezését eredményezné. Az SCE alapszabály szerinti székhelynek a Közösség területén kell lennie, és a székhelynek kell a központi ügyvezetés helyének lennie.
A megkülönböztetésmentesség elve
E rendeletre is figyelemmel, az SCE-t valamennyi tagállamban olyan bánásmódban kell részesíteni, mintha tagállami szövetkezet lenne.
A bejegyzés és a nyilvánosságra hozatal
Valamennyi SCE-t az alapszabálya szerinti székhely szerinti tagállamban jegyzik be az adott tagállam joga által kijelölt nyilvántartásba. Az SCE bejegyzéséről, valamint e bejegyzés törléséről – tájékoztatás céljából – közleményt tesznek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
Az SCE szerkezete
Az SCE szerkezete egyrészt a közgyűlésből, másrészt: 
vagy egy irányító szervből és egy felügyelő szervből (kétszintű rendszer); 
vagy egy ügyviteli szervből (egyszintű rendszer) áll, az SCE alapszabálya által elfogadott megoldástól függően. 
A közgyűlésen a tagok fő szabály szerint azonos szavazati joggal rendelkeznek. Bizonyos pénzügyi szövetkezeteknél ettől eltérő, a nagybefektető szövetkezeti tagok számára kedvezőbb szavazati szabályokat is meg lehet állapítani.
A választott szerkezetnek megfelelően az irányító vagy az ügyviteli szerv felelős az SCE vezetéséért és képviseli azt harmadik személyekkel szemben és a bírósági eljárások során.
Az SCE alapszabálya felsorolja azon jogügyleteket, amelyekhez meghatalmazásra van szükség. A felügyelő szerv vagy a közgyűlés meghatalmazást adhat az irányító vagy az ügyviteli szervnek.
Könyvvizsgálat és a beszámoló közzététele
Az éves beszámolók és a konszolidált éves beszámolók összeállítása, valamint ezek könyvvizsgálata és közzététele tekintetében az SCE a székhelye szerinti állam jogszabályi rendelkezései hatálya alá tartozik.
Végelszámolás, felszámolás, fizetésképtelenség és a fizetések beszüntetése
Az SCE megszűnésének kimondása: 
az SCE megszűnését kimondhatja a közgyűlés, amennyiben az SCE-t határozott időre alapították és az alapszabályban meghatározott idő eltelt, illetve ha a saját tőke összege a jegyzett tőke meghatározott minimuma alá csökkent; 
az SCE megszűnését kimondhatja a bíróság, ha székhelyét az EGT-n kívüli államba helyezik át. 
A felszámolási, fizetésképtelenségi vagy fizetések beszüntetése miatti eljárások tekintetében az SCE-re a székhely szerinti állam rendelkezései vonatkoznak.
Munkavállalói részvétel
Valamennyi SCE-ben megállapítják a munkavállalói részvételre (tájékoztatás, konzultáció és részvétel) vonatkozó szabályokat.
Általános szabály szerint különleges tárgyaló testületet alakítanak ki. Ez a testület fogja össze az SCE vagy leányvállalatai megalapításában résztvevő jogalanyok munkavállalóinak képviselőit.
A testület és a résztvevő jogalanyok hatáskörrel rendelkező szervei megállapodásban határozzák meg a munkavállalók leendő SCE-n belüli részvételére vonatkozó szabályokat. Megállapodás hiányában az alapvető szabályok alkalmazandók.
Ugyanakkor a munkavállalók SCE-n belüli részvételére vonatkozó szabályok meghatározására a székhely szerinti állam nemzeti szabályai alkalmazandók azokra az SCE-kre, amelyeket: 
kizárólag természetes személyek vagy egyetlen jogalany és természetes személyek hozzák létre, és 
amelyek együttesen kevesebb mint 50 munkavállalót foglalkoztatnak, illetve legalább 50 munkavállalót foglalkoztatnak egyetlen tagállamban. 
Háttér
Az SCE statútuma létrehozásának célja a belső piac fejlődésének támogatása az ilyen típusú társaságok európai szintű tevékenységének elősegítésével. Ugyanezzel a célkitűzéssel fogadta el a Tanács a 2137/85/EGK rendeletet az európai gazdasági egyesülésről, valamint a 2157/2001/EK rendeletet az európai részvénytársaság statútumáról, valamint a 2005/56/EK irányelvet a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről.

Kulcsfogalmak
  • Szövetkezet: önként társult személyek autonóm egyesülése, amelynek célja a tagok közös gazdasági, szociális és kulturális elvárásainak és szükségleteinek kielégítése egy olyan közös tulajdonban levő vállalkozás révén, amelyben a hatalmat demokratikusan gyakorolják
HIVATKOZÁSOK
Jogi aktus
Az átültetés határideje a tagállamokban
1435/2003/EK rendelet  2003.8.21.
– HL L 207., 2003.8.18.
2003/72/EK irányelv 2003.8.18.
2006.8.18.  HL L 207., 2003.8.18.

KAPCSOLÓDÓ JOGI AKTUSOK
A Bizottság jelentése a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatáról [COM(2010) 481 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
A Bizottság vizsgálatot folytatott az SCE-kben való munkavállalói részvételről szóló irányelv alkalmazásáról. Megállapítja, hogy a tagállamok általánosságban megfelelően ültették át a 2003/72/EK irányelvet, de az átültetés csak 2009-re fejeződött be valamennyi európai uniós tagállamban. A Bizottság a munkavállalói részvételre vonatkozó különböző irányelvek átültetése vonatkozásában megállapít néhány közös problémát, többek között az európai társasági formákkal történő − a munkavállalók jogaiktól való megfosztására irányuló − visszaélés megakadályozása terén. A Bizottság kiemeli, hogy tekintettel az SCE-k, valamint az általuk foglalkoztatott munkavállalók nagyon korlátozott számára, hiányzik az irányelv alkalmazásával kapcsolatos tapasztalat. Megjegyzi továbbá, hogy az SCE alapítási szabályai túlságosan bonyolultak lehetnek a kisebb szövetkezetek számára.
A 2003/72/EK irányelv felülvizsgálata előtt a Bizottságnak értékelnie kell az SCE statútumáról szóló 1435/2003/EK rendeletet, valamint a munkavállalói részvételt szabályozó további irányelveket, mint például az európai társaságokról szóló 2001/86/EK irányelvet.
Communication from the Commission to the Council and the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of Regions on the promotion of co-operative societies in Europe [COM(2004) 18 final – Not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának [2004. február 23.] az európai szövetkezetek népszerűsítéséről Európában) [COM(2004) 18 végleges − a Hivatalos Lapban még nem tették közzé].
A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szövetkezetekben rejlő lehetőségeket nem hasznosítják annyira, amennyire lehetne, és a szövetkezetekről alkotott képen mind tagállami, mind európai szinten javítani kell. E téren olyan intézkedéseket javasol, amelyek elősegíthetnék, hogy Európa-szerte gyakrabban éljenek a szövetkezeti formában rejlő lehetőségekkel. Ezek az intézkedések kihangsúlyozzák a tagállami szövetkezeti szabályozások megnövekedett láthatóságát és megerősített minőségét, valamint a szövetkezeteknek a közösségi politikák megvalósításában való szélesebb körű részvételét. A közlemény főbb irányvonalai a következők:
- a szövetkezeti forma igénybevételének ösztönzése Európa-szerte az ágazat láthatóságának, jellemzőinek és megértésének javításával; 
- az európai szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás javításának folytatása; 
- a közösségi célkitűzésekben a szövetkezetek figyelembevételének, valamint a szövetkezetek e célkitűzésekhez való hozzájárulásának fenntartása és javítása.
Megjegyzés:
A következőkben közreadjuk a magyarországi hatályos törvényt is ami az európai szövetkezetek megalakitására vonatkozik:

2006. évi LXIX. törvény az európai szövetkezetről

A törvény célja, hogy - az európai belső piac kiteljesedése, valamint a letelepedés szabadságának akadálymentes működése érdekében - létrehozza a magyarországi székhelyű európai szövetkezet alapításának és működésének belső jogi kereteit, továbbá megállapítsa a munkavállalói részvétel európai közösségi joggal harmonizált szabályait. Mindezek érdekében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
ELSŐ RÉSZ - AZ EURÓPAI SZÖVETKEZET ALAPÍTÁSA, SZERVEZETE ÉS MEGSZŰNÉSE
I. Fejezet  ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
Hatály
1. § (1) A magyarországi székhelyű európai szövetkezet (rövidített néven: SCE) alapítására, szervezetére, működésére és megszűnésére az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i, 1435/2003/EK tanácsi rendeletet (a továbbiakban: Rendelet) és az e törvényben meghatározott szabályokat kell alkalmazni.
(2)2 E törvény rendelkezéseit magyarországi székhelyű jogi személyre, valamint Magyarországon honos természetes személyre mint az európai szövetkezet alapítójára akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha a létrejövő európai szövetkezet székhelye külföldön van.
(3) A magyarországi székhelyű európai szövetkezet alapítása és működése során a munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonását e törvény második részében foglalt szabályok szerint kell biztosítani.
(4) E törvény második részének rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a részt vevő jogalanyok (52. §), az európai szövetkezet, ezek leányvállalata vagy telephelye belföldön foglalkoztatott munkavállalói képviselőinek (a különleges tárgyaló testület és a képviseleti testület tagjainak, valamint az európai szövetkezet felügyelőbizottságában, illetve igazgatótanácsában lévő munkavállalói küldötteknek) a megválasztására, visszahívására, valamint a részt vevő jogalanyok, az európai szövetkezet, az üzemi tanács, a munkavállalók és a munkavállalói képviselők ezzel kapcsolatos jogaira és kötelességeire, akkor is, ha a létrejövő európai szövetkezet székhelye külföldön van.
(5)3 Ahol e törvény vagy a Rendelet az európai szövetkezet székhely szerinti tagállamának vagy az érintett tagállamnak a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályaira utal, belföldi székhelyű európai szövetkezet vagy alapító esetében azon a Polgári Törvénykönyvnek a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseit kell érteni.
(6)4 Ahol a Rendelet az európai szövetkezet székhely szerinti tagállamának vagy az érintett tagállamnak a részvénytársaságokra vonatkozó jogszabályaira utal, azon a Polgári Törvénykönyvnek a részvénytársaságokra vonatkozó rendelkezéseit, illetve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) rendelkezéseit kell érteni.
(7) Ha törvény valamely tevékenység folytatására szövetkezeti formát ír elő, illetve amennyiben törvény valamely tevékenység végzését szövetkezeti formában lehetővé teszi, azon az európai szövetkezeti formát is érteni kell.
(8) Más jogszabályokban szabályozott jogviszonyai tekintetében
a) az európai szövetkezet tagja a szövetkezet tagjának,
b) az európai szövetkezet személyesen közreműködő tagja a szövetkezet személyes közreműködésre (munkavégzésre) kötelezett tagjának,
c) az európai szövetkezet vezető tisztségviselője a szövetkezet vezető tisztségviselőjének minősül.
Nyilvántartásba vétel
2. § Az európai szövetkezet alapításának nyilvántartásba vételére, valamint az európai szövetkezetre vonatkozó cégeljárásra a Ctv. irányadó.
A cégbíróság hatásköre
3. §5 A Rendelet 7., 29., 30., 35., 54. és 76. cikkében meghatározott esetekben illetékes hatóságnak az a törvényszék mint cégbíróság (a továbbiakban: cégbíróság) minősül, amelynek illetékességi területén az európai szövetkezet, a Rendelet 29. cikkének (2) bekezdésében, egyesülés esetében az alapító székhelye van. A Rendelet 73. cikkében meghatározott esetekben illetékes hatóságnak a cégbíróság minősül azzal, hogy az európai szövetkezet felszámolását az európai szövetkezet székhelye szerint illetékes törvényszék rendeli el.
II. Fejezet AZ EURÓPAI SZÖVETKEZET ALAPÍTÁSA
Székhely
4. § Az európai szövetkezet alapszabályában meghatározott székhelye a központi ügyintézés helye.
Az európai szövetkezet egyesüléssel történő alapítása
5. § (1) Ha a szövetkezet egyesülés útján európai szövetkezet alapításában vesz részt, a létrejövő európai szövetkezetben részt venni nem kívánó, kisebbségben maradó tagokkal (a továbbiakban: kisebbségi tagok) el kell számolni.
(2) Az egyesülő szövetkezet igazgatósága - a közgyűlés által meghatározott fordulónapra - elkészíti a szövetkezet vagyonmérleg-tervezetét és vagyonleltár-tervezetét, amely alapjául szolgál a kisebbségi tagokkal való elszámolás módjáról szóló tervezetnek. A kisebbségi tagokkal való elszámolás a vagyonmérleg-tervezet szerinti saját tőke és a jegyzett tőke, illetve a saját tőke és a mérleg főösszeg arányának figyelembevételével történik.
(3) A vagyonmérleg-tervezetet és a vagyonleltár-tervezetet a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) előírásai szerint kell elkészíteni. Az egyesülő szövetkezet vagyonmérleg-tervezeteként a számviteli törvény szerinti beszámoló mérlege is elfogadható abban az esetben, ha annak fordulónapja az egyesülésről való döntés időpontját legfeljebb hat hónappal előzte meg. A vagyonmérleg-tervezet és a vagyonleltár-tervezet elkészítésére vonatkozó részletes szabályokat a számviteli törvény tartalmazza.
(4) A vagyonmérleg- és a vagyonleltár-tervezet elfogadásáról a közgyűlés dönt. A vagyonmérleg-tervezet fordulónapjától a döntés időpontjáig - a (3) bekezdésben foglalt esetet kivéve - nem telhet el hosszabb idő, mint három hónap.
(5) A vagyonmérleg-tervezet adatai és az igazgatóság előterjesztése alapján a közgyűlés tételesen megállapítja a kisebbségi tagokat megillető vagyonhányadot, továbbá ennek kiadási módját.
(6) A kisebbségi tagokat megillető vagyonhányadot a létrejövő európai szövetkezet cégbejegyzését követő harminc napon belül kell kiadni, kivéve, ha az érintettekkel kötött megállapodás későbbi időpontot jelöl meg.
III. Fejezet AZ EURÓPAI SZÖVETKEZET SZERVEZETE
Nem egységes irányítási rendszer
6. § (1) A nem egységes irányítási rendszerű európai szövetkezet ügyvezetését igazgatóság látja el, amely az alapszabályban meghatározott létszámú, de legalább három természetes személy tagból áll.
(2)6 Tizenöt főnél kisebb létszámú európai szövetkezetben az alapszabály az igazgatóság helyett igazgató elnöki tisztséget rendszeresíthet. Az igazgató elnök az igazgatóság hatáskörében jár el.
(3)7 A nem egységes irányítási rendszerű európai szövetkezet vezető tisztségviselői az igazgatóság tagjai, vagy az igazgató elnök.
(4)8 Az igazgatóság tagjait, illetve az igazgató elnököt a közgyűlés választja meg és hívja vissza.
7. § (1) Az európai szövetkezet felügyelőbizottsága az alapszabályban meghatározott számú, de legalább három természetes személy tagból áll.
(2) Ha a felügyelőbizottság a tagját kijelöli arra, hogy az az igazgatóságból kivált valamely igazgató helyett tagként eljárjon, a kijelölt felügyelőbizottsági tag ezt a tisztséget az új igazgatósági tag megválasztásáig, de legfeljebb hatvan napig töltheti be. Az európai szövetkezet alapszabálya ettől eltérő időtartamot is meghatározhat.
Egységes irányítási rendszer
8. § (1) Az egységes irányítási rendszerben működő európai szövetkezet ügyvezetését az igazgatótanács látja el. Az európai szövetkezet vezető tisztségviselői az igazgatótanács tagjai.
(2) Az igazgatótanács legalább öt és - ha az alapszabály a munkavállalói részvétel érvényesítése érdekében eltérően nem rendelkezik - legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll.
(3) Az igazgatótanács tagjainak többsége független személy. Az európai szövetkezet alapszabálya ennél magasabb arányt is megállapíthat.
(4) Függetlennek minősül az igazgatótanács tagja, ha az európai szövetkezettel az igazgatótanácsi tagságán kívül - figyelemmel az (5) bekezdésben foglaltakra is - más jogviszonyban nem áll.
(5) Nem minősül függetlennek az igazgatótanács tagja különösen akkor, ha
a) az európai szövetkezet munkavállalója vagy volt munkavállalója e jogviszonyának megszűnésétől számított öt évig,
b) az európai szövetkezet vagy igazgatótanácsa számára és javára ellenérték fejében szakértői vagy más megbízási jogviszonyban tevékenységet folytat,
c) az európai szövetkezet eredményes működése esetén igazgatótanácsi tagsága alapján vagyoni juttatásokra jogosult (pl. jegyzési jogot biztosító kötvény, sikerdíj),
d)9 az európai szövetkezet valamely - nem független - igazgatótanácsi tagjának vagy vezető állású munkavállalójának Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója vagy élettársa,
e)10 az európai szövetkezet igazgatótanácsának nem független tagjával egy másik jogi személyben olyan jogviszonyban áll, amely alapján a nem független tagnak irányítási, ellenőrzési joga van,
f) az európai szövetkezet független könyvvizsgálója, a könyvvizsgáló alkalmazottja vagy üzlettársa e jogviszony megszűnésétől számított három évig.
9. § (1) Ha az európai szövetkezet tevékenységének jellege vagy más ésszerű ok indokolja, a szövetkezet az alapszabályban bizottságokat (jelölési, javadalmazási bizottság stb.) hozhat létre.
(2) Egységes irányítási rendszerű európai szövetkezetben audit bizottság létrehozása kötelező. A bizottságnak legalább három tagja van, akiket az igazgatótanács a független tagjai közül választ.
(3) Az audit bizottság hatáskörébe tartozik:
a) a számviteli törvény szerinti éves beszámoló véleményezése,
b) javaslattétel a könyvvizsgáló személyére, díjazására,
c) a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése, valamint az alapszabály felhatalmazása alapján a szövetkezet képviseletében a szerződés aláírása,
d) a könyvvizsgálóval szembeni szakmai követelmények és összeférhetetlenségi előírások érvényre juttatásának figyelemmel kísérése, a könyvvizsgálóval való együttműködéssel kapcsolatos teendők ellátása, valamint - szükség esetén - az igazgatótanács számára intézkedések megtételére való javaslattétel,
e) a pénzügyi beszámolási rendszer működésének értékelése és javaslattétel a szükséges intézkedések megtételére,
f) az igazgatótanács munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése érdekében,
g) továbbá mindazon kérdések, amelyeket az európai szövetkezet alapszabálya a hatáskörébe utal.
IV. Fejezet SZÉKHELYÁTHELYEZÉS
10. § (1)11 Ha az európai szövetkezet székhelyének egy másik tagállamba történő áthelyezését határozza el, a szövetkezet köteles - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - azon hitelezőknek, akiknek a szövetkezettel szemben fennálló követelései a székhelyáthelyezésről hozott döntés közzétételét megelőzően keletkeztek, követeléseik erejéig biztosítékot nyújtani, ha a székhelyáthelyezés a követelések kielégítését veszélyezteti.
(2) A hitelező a biztosítékadásra vonatkozó igényét a székhelyáthelyezésről hozott döntés közzétételét követő 30 napos jogvesztő határidőn belül jelentheti be az európai szövetkezet igazgatóságának (igazgatótanácsának).
(3)12 Nem jogosult biztosítékra a hitelező, ha már rendelkezik a székhelyáthelyezéshez kapcsolódó kockázattal arányos biztosítékkal, vagy az európai szövetkezet székhelyáthelyezés utáni pénzügyi, vagyoni helyzetére tekintettel a biztosítékadás indokolatlan.
(4)13 Az igazgatóság (igazgatótanács) a kérelem előterjesztésére biztosított határidő lejártát követő nyolc napon belül köteles határozni a kérelem tárgyában, és - az elutasítás esetén indokolással ellátott - határozatot a hitelezőnek kézbesíteni. Az elutasító vagy nem megfelelő biztosíték nyújtásáról szóló határozat felülvizsgálatát az érintett hitelező a határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül az európai szövetkezet székhelye szerint illetékes cégbíróságtól kérheti.
(5) A cégbíróság - a törvényességi felügyeleti eljárásra irányadó szabályok megfelelő alkalmazásával - a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül határoz. A cégbíróság az eljárás lefolytatását követően elutasítja a kérelmet, vagy az európai szövetkezetet megfelelő biztosíték nyújtására kötelezi.
11. § (1) Ha a Magyarországon működő európai szövetkezet székhelyét más tagállamba helyezi át, az új székhely bejegyzése napjával - mint mérlegfordulónappal - köteles a számviteli törvény szerinti beszámolókészítési, könyvvizsgálati, letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tenni, az új székhely bejegyzése napjától számított 150 napon belül.
(2) Ha az európai szövetkezet székhelyét egy másik tagállamból Magyarországra helyezi át, a székhelyáthelyezés cégbírósági bejegyzése napjával köteles eszközeiről és az eszközök forrásairól a számviteli törvény előírásainak megfelelő nyitóleltárt és nyitómérleget készíteni.
(3) Az európai szövetkezet könyvviteli nyilvántartásait a (2) bekezdés szerinti nyitóleltárban szereplő eszközök és források tételes adatai (eredeti bekerülési érték, elszámolt értékcsökkenés, értékvesztés, értékelési különbözet) figyelembevételével kell megnyitni.
(4) Ha a beszámoló és a könyvvezetés pénzneme az európai szövetkezet székhelyének Magyarországra történő áthelyezésekor megváltozik, a (2) bekezdés szerinti nyitóleltárt és nyitómérleget a székhely áthelyezése előtt alkalmazott pénznemben kell elkészíteni, majd ezt kell - ugyanezen időponttal - a beszámoló és a könyvvezetés választott pénznemére a számviteli törvény előírásai szerint átszámítani.
V. Fejezet AZ EURÓPAI SZÖVETKEZET MEGSZŰNÉSE
12. § (1) Az európai szövetkezet végelszámolással történő jogutód nélküli megszűnésére a Ctv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Az európai szövetkezet fizetésképtelensége esetén a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
MÁSODIK RÉSZ A MUNKAVÁLLALÓK BEVONÁSA AZ EURÓPAI SZÖVETKEZET DÖNTÉSHOZATALI RENDJÉBE
VI. Fejezet ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
13. § Az európai szövetkezetben biztosítani kell a munkavállalók döntéshozatalba történő bevonását.
14. § A legalább két részt vevő jogalany által vagy átalakulással létrehozandó európai szövetkezet munkavállalóinak a döntéshozatali rendbe történő bevonására a 16-52. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
15. § (1) A kizárólag természetes személyek vagy egyetlen részt vevő jogalany és természetes személyek által létrehozandó európai szövetkezet esetében a munkavállalók bevonására a 16-52. § rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha az alapítók - legalább két tagállamban - összesen legalább ötven munkavállalót foglalkoztatnak.
(2)14 Ha a munkavállalók létszáma - függetlenül attól, hogy őket egy vagy több tagállamban foglalkoztatják - nem éri el az ötvenet vagy az ötvenet meghaladja, de foglalkoztatásukra egyetlen tagállamban kerül sor, a munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonására az európai szövetkezet, illetve magyarországi telephelye és leányvállalata esetében a Polgári Törvénykönyv szövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Ha a (2) bekezdés hatálya alá tartozó európai szövetkezet bejegyzése után az európai szövetkezetben, annak telephelyein és leányvállalataiban foglalkoztatott összes munkavállaló - legalább két tagállamban foglalkoztatott - legalább egyharmada ezt kéri vagy a legalább két tagállamban foglalkoztatott összes munkavállaló száma eléri az ötven főt, a munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonására a 16-52. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(4) Ha egy másik tagállamban az (1) bekezdés szerint alapított európai szövetkezetben a munkavállalók részvételi joggal rendelkeztek, az európai szövetkezet székhelyének Magyarországra történő áthelyezése esetén legalább a korábbival egyező szintű részvételi jogokat kell biztosítani.
16. § (1) A munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonásának szabályait
a) a 19-31. §-ban meghatározott eljárás alapján, vagy
b) e törvényben meghatározott esetekben, a VIII. fejezet rendelkezései szerint kell megállapítani.
(2)15 Az e törvény által nem szabályozott kérdésekben az európai szövetkezet, annak leányvállalata vagy telephelye belföldön foglalkoztatott munkavállalóinak tájékoztatási és konzultációs jogaira a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
(3) Az e rész szerinti tárgyalások és eljárások során a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület, a munkavállalói képviselők, az európai szövetkezet igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általuk felhatalmazott más szerv), továbbá a felügyelőbizottság és a részt vevő jogalanyok ügyvezető szervei a jóhiszeműség és tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
17. § (1) A VIII. fejezet rendelkezéseit az európai szövetkezet bejegyzésének napjától - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - akkor kell alkalmazni, ha
a) a különleges tárgyaló testület és a részt vevő jogalanyok ügyvezető szervei így állapodnak meg, vagy
b) a 26. §-ban meghatározott időtartamon belül megállapodás nem jön létre, továbbá a különleges tárgyaló testület nem hozza meg a 30. § (1) bekezdése szerinti határozatot, és minden részt vevő jogalany ügyvezető szerve úgy határoz, hogy e szabályok alkalmazása mellett, folytatja az európai szövetkezet bejegyzésére irányuló eljárást.
(2) A munkavállalói részvételre vonatkozó szabályokat (49-51. §) akkor kell alkalmazni, ha az (1) bekezdés szerinti feltételek fennállnak, és
a) az európai szövetkezet átalakulással jön létre, és az átalakuló szövetkezet igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában érvényesültek munkavállalói részvételi jogok;
b) az európai szövetkezet egyesüléssel jön létre, és a részt vevő szövetkezetekben vagy valamelyik részt vevő szövetkezetben a munkavállalók részvételi joggal rendelkeztek, úgy, hogy ez a részt vevő szövetkezetek valamennyi munkavállalójának huszonöt százalékát érintette;
c) az a) és b) ponton kívül más módon létrehozott európai szövetkezet esetében a részt vevő jogalanyokban vagy valamelyik részt vevő jogalanyban a munkavállalók részvételi joggal rendelkeztek, úgy, hogy ez a részt vevő jogalanyok valamennyi munkavállalójának ötven százalékát érintette.
(3) A munkavállalói részvételre vonatkozó szabályokat alkalmazni kell akkor is, ha a részt vevő jogalanyokban vagy valamely részt vevő jogalanyban a munkavállalói részvétel joga biztosított, és bár az érintett munkavállalók aránya nem éri el a (2) bekezdés b), illetve c) pontjában meghatározott arányt, a különleges tárgyaló testület mégis a 49-51. § szerinti szabályok alkalmazásáról dönt.
(4) Ha a részt vevő jogalanyokban egymástól eltérő munkavállalói részvételi jogokat biztosítottak, a különleges tárgyaló testület dönt arról, hogy az európai szövetkezetben - a részt vevő jogalanyokban létező jogok közül - melyik érvényesüljön. Ha a különleges tárgyaló testület a döntést nem hozza meg, az európai szövetkezetben érvényesülő munkavállalói részvételi jogokra a részt vevő jogalanyokban létező részvételi jogok közül a munkavállalókra kedvezőbb szabályok az irányadók.
(5) A különleges tárgyaló testület minden, e § alapján hozott döntéséről köteles a részt vevő jogalanyok ügyvezető szerveit tájékoztatni.
18. § Ha a közösségi szinten működő vállalkozás, vagy egy közösségi szinten működő vállalkozáscsoporthoz tartozó ellenőrző vállalkozás [52. § (4)-(8) bekezdés] a Rendelet és e törvény rendelkezései szerint jött létre, rá az európai szövetkezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a különleges tárgyaló testület úgy dönt, hogy a munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonására irányuló megállapodás megkötése érdekében a tárgyalásokat nem kezdi meg, vagy a már megkezdett tárgyalásokat berekeszti (30. §). Ez utóbbi esetben az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
VII. Fejezet A KÜLÖNLEGES TÁRGYALÓ TESTÜLET
A különleges tárgyaló testület megalakítása
19. § (1) Az európai szövetkezet alapítását megelőzően, a részt vevő jogalanyok, érintett leányvállalatok és telephelyek munkavállalóinak képviseletére egy különleges tárgyaló testületet kell létrehozni, abból a célból, hogy a munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonásáról szóló megállapodás megkötése érdekében a részt vevő jogalanyok ügyvezető szerveivel tárgyalást folytasson.
(2) A részt vevő jogalanyok ügyvezető szervei az európai szövetkezet alapítására vonatkozó döntés meghozatalát, valamint az egyesülési tervezet, az átalakulási tervezet közzétételét követő lehető legrövidebb időn belül kötelesek megtenni a különleges tárgyaló testület megalakításához szükséges lépéseket. Ennek keretében a munkavállalói képviselőket tájékoztatni kell a részt vevő jogalanyok, érintett leányvállalatok és telephelyek nevéről és székhelyéről, az ott foglalkoztatott munkavállalók számáról, valamint arról, hogy a tervezett alapítás milyen hatással lehet a munkavállalók tájékoztatási, konzultációs és részvételi jogaira.
20. § (1) A különleges tárgyaló testület legalább tíz tagból áll. A testületben a tagállamot, ahol a részt vevő jogalanyok, érintett leányvállalatok vagy telephelyek munkavállalót foglalkoztatnak, a tagállamokban foglalkoztatott összes munkavállalók számának minden megkezdett tíz százaléka után egy hely illeti meg.
(2) Ha az európai szövetkezet egyesüléssel jön létre, a különleges tárgyaló testületben minden olyan bejegyzett és az adott tagállamban munkavállalókat foglalkoztató részt vevő szövetkezet munkavállalóinak képviseletét is biztosítani kell, amely az európai szövetkezet bejegyzésekor jogutódlással megszűnik. Ennek érdekében, a különleges tárgyaló testületbe további tagokat kell jelölni. E tagok száma azonban nem haladhatja meg az (1) bekezdés alapján megállapított tagok számának egyötödét, és nem vezethet kettős képviselethez az érintett munkavállalók tekintetében.
(3) Ha az egyesülésben részt vevő szövetkezetek száma magasabb, mint ahány további tag - a (2) bekezdés alapján - a különleges tárgyaló testületbe jelölhető, a rendelkezésre álló helyek a különböző tagállamokban lévő részt vevő szövetkezetek között oszlanak meg, az általuk foglalkoztatott munkavállalók száma szerinti csökkenő sorrendben.
21. § (1) A részt vevő jogalany, érintett leányvállalat vagy telephely belföldön foglalkoztatott munkavállalói képviseletében a különleges tárgyaló testület tagját (tagjait)
a) az üzemi tanács,
b) ha központi üzemi tanács működik, a központi üzemi tanács,
c) ha több központi üzemi tanács működik, a központi üzemi tanácsok közösen jelölik.
(2) A különleges tárgyaló testület tagjainak kijelölésével egyidejűleg gondoskodni kell póttag jelöléséről is.
(3) A jelölés során biztosítani kell azt, hogy minden egyes részt vevő jogalany munkavállalói képviselethez jussanak a különleges tárgyaló testületben, amennyiben ez a tagok számának növelése nélkül lehetséges.
(4) A különleges tárgyaló testület tagjainak kijelölése során a nők és a férfiak arányát a részt vevő jogalany, érintett leányvállalat vagy telephely által belföldön foglalkoztatott nők és férfiak arányának figyelembevételével kell megállapítani.
22. § (1) Ha a 21. § (1) bekezdése szerinti valamely részt vevő jogalanynál, érintett leányvállalatnál vagy telephelyen nincs üzemi tanács, e jogalany, leányvállalat vagy telephely munkavállalóinak képviselőjét az üzemi tanács, a központi üzemi tanács, illetve a központi üzemi tanácsok jelölő gyűlésére meg kell hívni. A munkavállalók képviselője a jelölő gyűlésen az üzemi tanács, illetve a központi üzemi tanács tagjának minősül.
(2) A részt vevő jogalany, leányvállalat vagy telephely ügyvezető szerve köteles tájékoztatni a munkavállalókat a különleges tárgyaló testület megalakításának szándékáról, továbbá arról, hogy a munkavállalók képviselőjét az (1) bekezdés szerinti jelölő gyűlésre meg kell hívni.
(3) Az (1) bekezdés szerinti munkavállalói képviselőt a részt vevő jogalanynál, leányvállalatnál vagy telephelyen foglalkoztatott, a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalók választják meg.
(4) A munkavállalói képviselő megválasztásával kapcsolatos feladatok lebonyolítása a választási bizottság feladata. A választási bizottság három tagból áll, akiket a munkavállalók közvetlenül választanak. A választási bizottság meghatározza a választás eljárási rendjét, időpontját, gondoskodik a választás lebonyolításáról és megállapítja a szavazatszámlálás szabályait.
(5)16 Munkavállalói képviselővé az a cselekvőképes munkavállaló választható, aki a munkáltatóval legalább hat hónapja munkaviszonyban áll. A választásra jogosult, valamint a választható munkavállalók jegyzékét a munkáltatónak a választási bizottság kérésére öt napon belül rendelkezésre bocsátott adatai alapján a választási bizottság állapítja meg és teszi közzé. A választás érvényességére az Mt. 247. § (1) bekezdésében foglaltak irányadók. Érvénytelen választás esetén a választást harminc napon belül meg kell ismételni. A megismételt választást akkor kell érvényesnek tekinteni, ha azon a választásra jogosultak több mint egyharmada jelen van.
(6) A munkavállalók képviselőjének azt a munkavállalót kell tekinteni, aki a leadott érvényes szavazatok közül a legtöbbet megszerezte.
23. § (1) A részt vevő jogalany ügyvezető szerve köteles a többi részt vevő jogalany ügyvezető szervét haladéktalanul tájékoztatni a jogalanynál, leányvállalatánál vagy telephelyén kijelölt tag nevéről és elérhetőségéről, valamint arról, hogy a tag melyik leányvállalat vagy telephely munkavállalója.
(2) A részt vevő jogalanyok ügyvezető szerve az (1) bekezdés alapján kapott tájékoztatást köteles a jogalanynál, leányvállalatánál vagy telephelyén működő üzemi tanácsnak (központi üzemi tanácsnak) haladéktalanul továbbítani.
24. § (1) A különleges tárgyaló testület tagjának megbízatása megszűnik, ha
a) lemond,
b) valamely részt vevő jogalanynál, érintett leányvállalatnál vagy telephelyen munkáltatói jogok gyakorlására válik jogosulttá,
c) munkaviszonya megszűnik.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben a tag helyére az azonos tagállamban választott póttag lép.
(3) A különleges tárgyaló testület az európai szövetkezet bejegyzésének napján megszűnik.
A különleges tárgyaló testület eljárása
25. § (1) A különleges tárgyaló testület és a részt vevő jogalanyok ügyvezető szervei - ha e törvény eltérően nem rendelkezik vagy a különleges tárgyaló testület másként nem határoz - megállapodásban rögzítik a munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonására vonatkozó szabályokat. A megállapodást írásba kell foglalni.
(2) A megállapodás megkötése érdekében az ügyvezető szervek a különleges tárgyaló testület részére - az európai szövetkezet bejegyzéséig - folyamatos tájékoztatást nyújtanak az európai szövetkezet alapításának tervéről, és a tájékoztatás alapjául szolgáló iratokat a különleges tárgyaló testület rendelkezésére bocsátják.
26. § (1) A megállapodás megkötése érdekében a tárgyalásokat a különleges tárgyaló testület megalakulása után haladéktalanul meg kell kezdeni, és hat hónap alatt be kell fejezni.
(2) A felek közös megegyezéssel úgy határozhatnak, hogy a tárgyalások időtartamát meghosszabbítják. A tárgyalások tartama ebben az esetben sem haladhatja meg a különleges tárgyaló testület megalakításától számított egy évet.
27. § (1) A különleges tárgyaló testület a tárgyalások során - munkája segítésére - szakértőt vehet igénybe, ideértve a megfelelő közösségi szintű szakszervezetek képviselőit is. A szakértő a testület kérésére - szavazati jog nélkül - jelen lehet a tárgyalásokon.
(2) A különleges tárgyaló testület jogosult tájékoztatni az eljárásban nem érintett szakszervezeteket és más külső szervezeteket is a tárgyalások megkezdéséről.
28. §17 A különleges tárgyaló testület működésével és a tárgyalásokkal kapcsolatban felmerülő indokolt és szükséges költségeket (helyiség, szakértői és tolmácsdíj, utazási és szállásköltség stb.) - az általuk foglalkoztatott munkavállalók arányában - a részt vevő jogalanyok viselik.
A különleges tárgyaló testület határozatai
29. § (1) A különleges tárgyaló testület akkor határozatképes, ha az ülésen tagjainak több mint a fele jelen van.
(2) A döntéshozatal során minden tagnak egy szavazata van. Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a különleges tárgyaló testület határozatait - a teljes taglétszámához képest számított - egyszerű szótöbbséggel hozza meg, feltéve, hogy e szótöbbség egyidejűleg valamennyi munkavállaló többségét is képviseli.
(3) Ha a munkavállalókat részvételi jogok illetik meg
a) az európai szövetkezet egyesüléssel történő alapítása esetén azon részt vevő szövetkezetekben, amelyek az összes munkavállaló legalább huszonöt százalékát foglalkoztatják,
b) az európai szövetkezet nem egyesüléssel történő alapítása esetén pedig azon részt vevő jogalanyokban, amelyek az összes munkavállaló legalább ötven százalékát foglalkoztatják,
a részvételi jogok csökkentéséhez a különleges tárgyaló testület - a teljes taglétszámához képest számított - kétharmados szótöbbséggel meghozott határozata szükséges. E határozat csak akkor hozható meg, ha az igenlő szavazatot leadó tagok az összes munkavállalónak legalább - két különböző tagállamban foglalkoztatott - kétharmadát képviselik.
30. § (1)18 A különleges tárgyaló testület - a teljes taglétszámához képest számított - kétharmados szótöbbséggel hozott határozatával, feltéve, hogy e tagok a részt vevő jogalanyok valamennyi munkavállalójának legalább - két különböző tagállamban foglalkoztatott - kétharmadát képviselik, úgy dönthet, hogy nem kezdi meg a tárgyalásokat vagy a már megkezdett tárgyalásokat berekeszti. Ebben az esetben az európai szövetkezet belföldön foglalkoztatott munkavállalóinak tájékoztatására és a velük való konzultációra az Mt.-nek rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) A különleges tárgyaló testület az (1) bekezdés szerinti határozatot nem hozhatja meg, ha az európai szövetkezet átalakulással jön létre, és az átalakuló szövetkezetben a munkavállalóknak részvételi joga van.
(3) A felek közös megegyezéssel bármikor újra megnyithatják a tárgyalásokat.
(4)19 Az (1) bekezdés szerinti döntés meghozatalától számított két év elteltével, az európai szövetkezet, annak leányvállalatai és telephelyei munkavállalóinak tíz százaléka vagy képviselőik írásban kérhetik az európai szövetkezet igazgatóságától (igazgatótanácsától) a különleges tárgyaló testület összehívását. A kérelem alapján a testületet össze kell hívni. Ha a testület kezdeményezi a tárgyalásokat, de a felek között megállapodás nem jön létre, a belföldön foglalkoztatott munkavállalók jogaira az Mt.-nek a munkavállalók tájékoztatására és a velük való konzultációra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
A munkavállalók bevonására vonatkozó megállapodás tartalma
31. § (1) A 19. § (1) bekezdése szerinti megállapodásnak legalább a következő kérdésekre kell kiterjednie:
a) a megállapodás hatálya;
b) az európai szövetkezetben működő képviseleti testület összetétele, tagjainak száma, és a helyek elosztása;
c) a képviseleti testület feladatai, valamint a tájékoztatással és konzultációval kapcsolatos eljárása;
d) a képviseleti testület üléseinek gyakorisága;
e) a képviseleti testület számára elkülönített pénzügyi és dologi eszközök;
f) ha az egyeztetések során a felek úgy döntenek, hogy a képviseleti testület helyett egy vagy több tájékoztatási és konzultációs eljárást hoznak létre, ezen eljárások szabályai;
g) ha az egyeztetések során a felek úgy döntenek, hogy az európai szövetkezetben a munkavállalók számára részvételi jogokat biztosítanak, akkor e szabályok lényege, ideértve az európai szövetkezet igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában részt vevő azon tagok számát, akiket a munkavállalók jogosultak választani, kinevezni, javasolni vagy ellenezni, e tagok munkavállalók általi megválasztására, kinevezésére, ajánlására vagy ellenzésére vonatkozó eljárási szabályokat, valamint e tagok jogait;
h) a megállapodás hatálybalépésének időpontja és a megállapodás időtartama, továbbá azon esetek nevesítése, amelyek a megállapodás újratárgyalására alapul szolgálnak - ideértve azt az esetet is, amikor az európai szövetkezet létrehozása után az európai szövetkezetben, annak leányvállalatainál és telephelyein szerkezeti változások következnek be -, továbbá az újbóli egyeztetésre vonatkozó eljárás.
(2) A megállapodás tartalmára - a felek eltérő rendelkezése hiányában - nem kell alkalmazni a 36-51. §-ban meghatározott szabályokat.
(3) Ha az európai szövetkezet átalakulással jön létre, a megállapodásban a munkavállalók bevonásának legalább az átalakuló szövetkezetben meglévővel azonos szintjét kell biztosítani.
32. § (1) Ha az európai szövetkezet székhelye szerinti tagállamának joga lehetővé teszi és az európai szövetkezet alapszabálya előírja, hogy a munkavállalók, illetve azok képviselői jogosultak a közgyűlésen, a részközgyűlésen vagy az ágazati közgyűlésen részt venni és szavazni, akkor ezen jogok - a (2) bekezdés szerinti esetekben - az európai szövetkezet belföldön foglalkoztatott munkavállalóit is megilletik.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jogok akkor illetik meg az európai szövetkezet belföldön foglalkoztatott munkavállalóit, ha
a) a különleges tárgyaló testület és a részt vevő jogalanyok ügyvezető szervei a 19. § (1) bekezdés szerinti megállapodásban így határoztak, vagy
b) olyan szövetkezet alakul át európai szövetkezetté, amelyben a munkavállalók az (1) bekezdés szerinti jogokkal rendelkeztek, vagy
c) a nem átalakulással létrehozott európai szövetkezet alapításában olyan szövetkezet vett részt, amelyben a munkavállalók az (1) bekezdés szerinti jogokkal rendelkeztek, feltéve, hogy a munkavállalók részvétele az európai szövetkezet alapításában részt vevő szövetkezetek közül e szövetkezetben biztosított a legmagasabb arányban, és
ca) a 19. § (1) bekezdése szerinti megállapodást a 26. §-ban meghatározott határidőn belül nem kötötték meg, továbbá
cb) a különleges tárgyaló testület nem hozza meg a 30. § (1) bekezdése szerinti határozatot és minden részt vevő jogalany ügyvezető szerve úgy határoz, hogy a VIII. fejezet rendelkezéseinek alkalmazása mellett folytatja az európai szövetkezet bejegyzésére irányuló eljárást, és a 17. § (2) bekezdésének b) és c)pontja, vagy (3) bekezdése alapján a munkavállalói részvételre vonatkozó szabályokat (49-51. §) kell alkalmazni.
Titoktartás
33. § (1) Az európai szövetkezet igazgatóságát (igazgatótanácsát), illetve az európai szövetkezet alapításában részt vevő jogalany ügyvezető szervét az e törvényben foglalt tájékoztatási kötelezettség csak abban az esetben terheli, ha tájékoztatás nyújtása nem veszélyezteti az európai szövetkezet vagy a részt vevő jogalany, illetve azok leányvállalatának vagy telephelyének üzleti titkaihoz fűződő jogos érdekeit.
(2) Ha az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) vagy a részt vevő jogalany ügyvezető szerve nem adta meg a tájékoztatást, a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület vagy a munkavállalói képviselők kérelmére a cégbíróság kötelezheti az európai szövetkezetet, illetve a részt vevő jogalanyt a felvilágosítás megadására.
(3) A különleges tárgyaló testület, továbbá a képviseleti testület tagja és póttagja azokat a tényeket, adatokat, amelyeket részére a részt vevő jogalanyok ügyvezető szervei vagy az európai szövetkezet igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általuk felhatalmazott szerv) - testületi tagságára tekintettel - kifejezetten üzleti titokként adott át, harmadik személynek nem adhatja át, nem hozhatja nyilvánosságra, és azokat semmilyen más módon nem használhatja fel az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységében. Ez a kötelezettség a különleges tárgyaló testület, és a képviseleti testület tagját és póttagját megbízatása megszűnése után is terheli.
(4) A (3) bekezdés szerinti kötelezettség terheli a munkavállalói képviselőket is a tájékoztatási és konzultációs eljárások során megismert tények, adatok tekintetében, továbbá a munkavállalói küldötteket, a tolmácsot és a szakértőt is.
Munkajogi védelem
34. § (1)20 A különleges tárgyaló testület és a képviseleti testület belföldön foglalkoztatott tagjának és póttagjának, a tájékoztatási és konzultációs eljárásban részt vevő munkavállalói képviselőnek, továbbá az európai szövetkezet igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában lévő munkavállalói küldötteknek a munkajogi védelmére az Mt. üzemi tanács tagjára vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
(2)21 Az (1) bekezdésben meghatározott személy a feladatai ellátásához szükséges időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól, és erre az időre távolléti díja illeti meg. A képviseleti testület tagját ez a jog a továbbképzéséhez szükséges időtartamra is megilleti. A munkaidő-kedvezmény időtartamára - ha a 31. § szerinti megállapodás eltérően nem rendelkezik - az Mt. 260. § (1) bekezdése megfelelően irányadó.
Jogorvoslat
35. § (1)22 Az e részben meghatározott jogok vagy kötelezettségek megsértése esetén a különleges tárgyaló testület, a képviseleti testület, a tájékoztatási és konzultációs eljárásban részt vevő munkavállalói képviselők - az Mt. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa), továbbá a részt vevő jogalanyok ügyvezető szervei ellen munkaügyi jogvitát kezdeményezhetnek.
(2) Az (1) bekezdés szerinti jog az európai szövetkezet igazgatóságát (igazgatótanácsát), továbbá a részt vevő jogalanyok ügyvezető szerveit is megilleti a különleges tárgyaló testülettel, a képviseleti testülettel, illetve a munkavállalói képviselőkkel szemben.
VIII. Fejezet VÁLASZTHATÓ SZABÁLYOK
A képviseleti testület összetétele, megalakítása és megszűnése
36. § (1) A képviseleti testület az európai szövetkezet, annak leányvállalatai, illetve telephelyei munkavállalóinak képviselőiből áll.
(2) A képviseleti testület megalakítására a 20. § (1) bekezdése, a 21. § (1)-(2) és (4) bekezdése, továbbá a 22. § rendelkezései megfelelően irányadók.
37. § A képviseleti testület megalakítását követően haladéktalanul tájékoztatni kell az európai szövetkezet igazgatóságát (igazgatótanácsát) a képviseleti testület tagjainak nevéről és elérhetőségéről, valamint arról, hogy a tag melyik részt vevő jogalany, leányvállalat vagy telephely munkavállalója. Az igazgatóság (igazgatótanács) ezekről az adatokról haladéktalanul tájékoztatja az európai szövetkezet valamennyi leányvállalatának, telephelyének ügyvezető szervét, valamint a munkavállalók képviseleti szerveit.
38. § (1) A képviseleti testület megbízatása három évre szól.
(2) A képviseleti testület megszűnik, ha
a) az európai szövetkezet jogutód nélkül megszűnik,
b) megbízatási ideje lejárt,
c) visszahívják,
d) tagjainak száma bármely okból több mint egyharmaddal csökkent.
(3) A képviseleti testület visszahívásáról szavazást kell tartani, ha azt a választásra jogosult munkavállalók legalább harminc százaléka - írásban - indítványozza. A szavazás érvényes, ha ezen a választásra jogosult munkavállalók több mint fele részt vett. A visszahíváshoz a leadott érvényes szavazatok több mint kétharmada szükséges. Visszahívásra irányuló indítvány egy éven belül ismételten nem tehető.
(4) A képviseleti testület visszahívására a megválasztására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(5) A képviseleti testületet olyan időben kell megválasztani, hogy a korábbi képviseleti testület megbízatásának lejártát követően működését azonnal megkezdhesse. Ha a képviseleti testület a (2) bekezdés c)-d) pontban meghatározott okból szűnt meg, három hónapon belül új képviseleti testületet kell választani.
39. § (1) A képviseleti testület tagjának megbízatása megszűnik, ha
a) lemond;
b) megbízatásának ideje lejárt;
c) visszahívják;
d) az európai szövetkezetnél, valamely leányvállalatánál vagy telephelyén munkáltatói jogok gyakorlására válik jogosulttá;
e) munkaviszonya megszűnik;
f) az a leányvállalat vagy telephely, amelyhez a képviselő tartozik, megszűnik.
(2) A képviseleti testület tagjának visszahívására a tagot jelölő üzemi tanács (központi üzemi tanács) jogosult. A tag visszahívásához a leadott érvényes szavazatok több mint fele szükséges. A visszahívásról szavazást kell tartani, ha ezt a tagot jelölő üzemi tanács tagjainak legalább harminc százaléka javasolja. Visszahívásra irányuló indítvány hat hónapon belül ismételten nem tehető.
(3) Ha a képviseleti testület belföldön lévő leányvállalatánál vagy telephelyén választott tagjának megbízatása a képviseleti testület megbízatásának lejárta előtt megszűnik, helyére a belföldön választott póttag lép.
A képviseleti testület működése
40. § (1) A képviseleti testület tagjai közül elnököt és elnökhelyettest választ.
(2) Ha a képviseleti testület legalább tizenöt tagból áll, háromtagú ügyvezető bizottságot választ. A bizottságnak tagja a képviseleti testület elnöke. Az elnököt és a két tagot különböző tagállamokból kell választani.
(3) A képviseleti testület akkor határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van. A testület elfogadja saját ügyrendjét. Ha az ügyrend eltérően nem rendelkezik, a képviseleti testület határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza meg.
41. § (1) A képviseleti testület - munkájának segítésére - szakértőt vehet igénybe.
(2)23 A képviseleti testület működésével kapcsolatban felmerülő indokolt és szükséges költségeket (tárgyalások szervezése, szakértői és tolmácsdíj, utazási és szállásköltség stb.) az európai szövetkezet viseli. Ugyanígy köteles biztosítani a testület tagjainak a feladatuk megfelelő ellátásához szükséges pénzügyi és dologi eszközöket.
42. § (1) A képviseleti testület megalakítását követően, a testület kérésére az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) - legfeljebb - évente megvizsgálja, hogy az egyes tagállamokban foglalkoztatott munkavállalói létszám a 36. §-ban foglaltakhoz képest változott-e oly mértékben, amely a képviseleti testület létszámának, illetve összetételének a változását indokolja. A vizsgálat eredményéről a képviseleti testületet az igazgatóság (igazgatótanács) tájékoztatja.
(2) Ha a képviseleti testület létszámának, illetve összetételének megváltoztatása indokolt, a testület kezdeményezi, hogy az érintett tagállamokban megfelelő létszámú tagot válasszanak. Az új választással megszűnik az adott tagállamban foglalkoztatott munkavállalók képviseletét ellátó tag megbízatása.
43. § (1) Megalakításától számított legkésőbb négy év elteltével a képviseleti testület köteles vizsgálatot lefolytatni, és határozatot hozni arról, hogy a 31. § szerinti megállapodás megkötése érdekében tárgyalást kezdeményez-e az európai szövetkezet igazgatóságával (igazgatótanácsával) vagy a továbbiakban is a 36-51. § szerinti szabályokat alkalmazza.
(2) Ha a képviseleti testület tárgyalások kezdeményezéséről határoz, a 26-31. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
(3) Ha a törvényben megállapított határidő alatt a megállapodás nem jön létre, a munkavállalóknak az európai szövetkezet döntéshozatali rendjébe történő bevonására továbbra is a 36-51. § rendelkezéseit kell alkalmazni.
A munkavállalók tájékoztatása és a konzultáció szabályai
44. § A képviseleti testület hatásköre csak olyan kérdésekre terjed ki, amelyek az európai szövetkezetet, annak egy másik tagállamban lévő leányvállalatát vagy telephelyét érintik, továbbá amelyek meghaladják az egyes tagállamokban működő döntéshozó szervek hatáskörét.
45. § (1) Az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) a képviseleti testület megalakulását, és a 37. § szerinti tájékoztatást követően haladéktalanul első tárgyalásra hívja meg a képviseleti testület tagjait. A képviseleti testület jogosult évente egy alkalommal az igazgatósággal (igazgatótanáccsal) ülést tartani annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon és konzultáljon az igazgatóság (igazgatótanács) által összeállított jelentés alapján az európai szövetkezet gazdasági helyzetéről és annak várható alakulásáról. Az ülés időpontjában és helyszínében az igazgatóság (igazgatótanács) és a képviseleti testület előzetesen megállapodik, és arról az igazgatóság (igazgatótanács) tájékoztatja a leányvállalatok, telephelyek ügyvezető szerveit.
(2) Az igazgatóság (igazgatótanács) és a képviseleti testület megállapodása alapján egy éven belül több ülés is tartható.
(3) Az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) az ülést megelőző legalább 15 nappal a képviseleti testület rendelkezésére bocsátja az igazgatóság (igazgatótanács), illetve a felügyelőbizottság üléseinek napirendjét, valamint a közgyűlés elé terjesztett valamennyi dokumentum másolatát.
46. § (1) Az európai szövetkezet gazdasági helyzetéről és annak várható alakulásáról történő tájékoztatás és konzultáció keretében, a 45. § szerinti jelentés kiterjed különösen
a) az európai szövetkezet szerkezetére, valamint gazdasági és pénzügyi helyzetére;
b) az üzleti tevékenység, a termelés (szolgáltatás), valamint az értékesítés várható fejlődésére;
c) a foglalkoztatási helyzetre és annak várható alakulására;
d) a befektetésekre és befektetési programokra;
e) a szervezetet érintő lényeges változásokra;
f) az egyesülésre;
g) az új munkamódszerek és termelési eljárások bevezetésére;
h) a vállalkozások, telephelyek vagy a működés szempontjából lényeges üzem-, illetve üzletrészek, továbbá a termelés áthelyezésére;
i) a vállalkozások, telephelyek vagy a működés szempontjából lényeges üzem-, illetve üzletrészek tevékenységének csökkentésére vagy megszüntetésére;
j) a csoportos létszámcsökkentésre;
k) az európai szövetkezet társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos döntésekre.
(2) Ha az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) az (1) bekezdés h)-j) pontjaiban meghatározott, a munkavállalók érdekeit jelentős mértékben érintő intézkedés végrehajtását tervezi, köteles a döntést megelőzően legalább 15 nappal a képviseleti testületet tájékoztatni.
(3) Tekintet nélkül arra, hogy az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) a (2) bekezdés szerinti kötelezettségének eleget tett-e, a képviseleti testület, illetve - sürgős esetben - az ügyvezető bizottság jogosult az igazgatósággal (igazgatótanáccsal), illetve az európai szövetkezet megfelelő szintű vezetésével tárgyalást kezdeményezni annak érdekében, hogy tájékoztatást kapjon és konzultáljon a munkavállalók lényeges érdekeit érintő rendkívüli körülményekről. Ha a tárgyaláson a képviseleti testület nevében az ügyvezető bizottság vesz részt, az ülésre meg kell hívni a képviseleti testület azon tagjait, akiket az intézkedéssel közvetlenül érintett munkavállalók választottak meg.
(4) Ha az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) olyan döntést hoz, amely nincs összhangban a képviseleti testület - legkésőbb - a (3) bekezdés szerinti tárgyaláson kifejtett véleményével, a testület - a megállapodás elérése érdekében - 8 napon belül írásban kezdeményezheti újabb tárgyalás tartását. Az újabb tárgyalást a kezdeményezéstől számított 15 napon belül kell megtartani. Az újabb tárgyalás megtartásáig a döntés nem hajtható végre. Ha a képviseleti testület határidőn belül nem kéri az újabb tárgyalás megtartását, vagy a tárgyaláson nem jelenik meg, illetve, ha a felek az újabb tárgyalás eredményeként sem jutnak megállapodásra, az igazgatóság (igazgatótanács) a működésére egyébként irányadó szabályok szerint jár el. Ha a tárgyaláson megállapodás jön létre, azt írásba kell foglalni.
(5)24 Ha az európai szövetkezet igazgatósága (igazgatótanácsa) a 45-46. §-ban meghatározott eljárás rendjét megsérti, a képviseleti testület az európai szövetkezet székhelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bírósághoz fordulhat. Mind az első fokon, mind a másodfokon eljáró bíróság a kérelemről nemperes eljárásban, tizenöt napon belül határoz. Ha a bíróság megállapítja az eljárás rendjének megsértését, elrendeli az eljárási cselekmény végrehajtását vagy megismétlését.
47. § (1) A képviseleti testület, illetve az ügyvezető bizottság tagjai a 45-46. § szerinti tárgyalás előtt jogosultak az igazgatóság (igazgatótanács) képviselőjének távollétében tanácskozni.
(2) Ha a tanácskozást az ügyvezető bizottság tartja, a tanácskozásra meg kell hívni a képviseleti testület azon tagjait, akiket az intézkedéssel közvetlenül érintett munkavállalók választottak meg.
48. § A képviseleti testületnek, illetve az ügyvezető bizottságnak a 45-46. § szerinti tárgyaláson részt vevő tagjai - az üzleti titok körén kívül - kötelesek tájékoztatni az európai szövetkezet, annak leányvállalatai, illetve telephelyei munkavállalói képviselőit a tájékoztatás, illetve a konzultáció tartalmáról és eredményéről.
A munkavállalói részvétel szabályai
49. § (1) Az európai szövetkezetnek, leányvállalatainak, illetve telephelyeinek munkavállalói az európai szövetkezet igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában ugyanolyan arányban jogosultak küldöttről dönteni, amilyen arány a részt vevő jogalanyok közül abban volt, amely a munkavállalói részvétel legmagasabb szintjét biztosította.
(2) Ha az európai szövetkezet átalakulással jön létre, és a részt vevő szövetkezetre irányadó tagállami jog munkavállalói részvételt ír elő az igazgatótanácsban vagy a felügyelőbizottságban, a munkavállalói részvételt - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - az európai szövetkezet igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában ezzel azonos arányban és módon kell biztosítani.
(3) Ha egyik részt vevő jogalanyban sem érvényesültek munkavállalói részvételi jogok, az európai szövetkezet nem köteles azt biztosítani.
(4) A munkavállalói küldötteket - az (5) bekezdésben foglalt kivétellel - a képviseleti testület választja, jelöli ki, ajánlja az európai szövetkezet, annak leányvállalata vagy telephelye munkavállalói közül. A képviseleti testület jogosult a munkavállalói küldöttek visszahívására, valamint arra, hogy a más által javasolt személyek megválasztását ellenezze. A képviseleti testület dönt a munkavállalói küldöttek számára rendelkezésre álló helyek elosztásáról oly módon, hogy valamennyi tagállam munkavállalói képviselethez jussanak, vagy a munkavállalók a tagállamok szerinti megoszlásuk arányában legyenek képviselve.
(5) A képviseleti testület úgy is határozhat, hogy a munkavállalói küldötteket - a munkavállalók tagállamok szerinti megoszlásának arányában - a munkavállalók választják, jelölik ki vagy ajánlják. Ebben az esetben a munkavállalók jogosultak a munkavállalói küldöttek visszahívására, valamint arra, hogy a más által javasolt személyek megválasztását ellenezzék. A képviseleti testületnek meg kell határoznia a munkavállalói küldöttek választására, jelölésére, ajánlására, ellenzésére, továbbá visszahívására vonatkozó eljárás szabályait.
(6) A képviseleti testület tagja nem választható, jelölhető, ajánlható munkavállalói küldöttnek.
50. § A munkavállalói küldötteket az igazgatótanácsban, illetve a felügyelőbizottságban a többi taggal azonos jogok illetik meg (ideértve a szavazati jogot is) és azonos kötelezettségek terhelik.
51. § (1) Ha a munkavállalói küldötteket megillető helyek elosztása következtében valamely tagállam munkavállalói nem jutnak képviselethez, a képviseleti testület e tagállamok egyikéből kijelöl egy küldöttet. Ebben az esetben az európai szövetkezet székhelye szerinti tagállam munkavállalóját előnyben kell részesíteni.
(2) Ha a belföldön foglalkoztatott munkavállalók képviseletére az igazgatótanácsban vagy a felügyelőbizottságban több hely áll rendelkezésre, az a leányvállalatok, telephelyek által foglalkoztatott munkavállalók arányában oszlik meg.
IX. Fejezet ÉRTELMEZŐ RENDELKEZÉSEK
52. § (1) E rész alkalmazásában
a) a munkavállalók bevonása: minden olyan mechanizmus, amely által a képviseleti testület, a munkavállalói képviselők vagy a munkavállalók részt vehetnek az európai szövetkezet döntéseinek meghozatalában. A munkavállalók bevonása magában foglalja a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt, továbbá - ha a 31. § alapján megkötött megállapodás vagy e törvény így rendelkezik - a munkavállalói részvétel jogának gyakorlását is;
b) munkavállalói képviselők: az üzemi tanács tagja és póttagja;
c) különleges tárgyaló testület: a 19-22. §-ban foglaltak szerint létrehozott testület, amely a részt vevő jogalanyok ügyvezető szerveivel tárgyal a munkavállalók bevonása szabályainak meghatározásáról;
d) képviseleti testület: a munkavállalók képviseletét ellátó testület, amely a 31. § alapján megkötött megállapodás, vagy a 36-39. §-ban meghatározott szabályok szerint kerül megalakításra az európai szövetkezet, annak az Európai Közösség területén lévő leányvállalatai és telephelyei munkavállalóinak tájékoztatása és a velük való konzultáció céljából, továbbá, ha az európai szövetkezetben munkavállalói részvételi jogok állnak fenn, ezek gyakorlására;
e) tájékoztatás: a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők tájékoztatása az európai szövetkezet igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általa felhatalmazott más szerv) által olyan kérdésekben, amelyek
ea) az európai szövetkezetet,
eb) az európai szövetkezet egy másik tagállamban lévő leányvállalatát vagy telephelyét érintik, vagy
ec) meghaladják az egyes tagállamokban működő döntéshozó szervek hatáskörét;
f) konzultáció: a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők és az európai szövetkezet igazgatósága, igazgatótanácsa (vagy az általa felhatalmazott más szerv) közötti párbeszéd és véleménycsere kialakítása;
g) munkavállalói részvétel: a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők azon joga, hogy
ga) megválasszák vagy kijelöljék a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács egyes tagjait, vagy
gb) ajánlják, illetve ellenezzék a felügyelőbizottság vagy az igazgatótanács egyes tagjainak kinevezését;
h) a részvételi jogok csökkenése: az európai szövetkezet igazgatótanácsában vagy felügyelőbizottságában a g) pont szerinti munkavállalói részvétel alacsonyabb, mint a részt vevő jogalanyokban meglévő legmagasabb arány;
i) részt vevő jogalany: a Római Szerződés 48. cikkének második bekezdése szerinti társaságok, beleértve a szövetkezeteket is, valamint valamely tagállam joga szerint létrehozott és e jog szerint működő, az európai szövetkezet létrehozásában közvetlenül részt vevő jogalanyok;
j) leányvállalat: olyan gazdasági társaság vagy szövetkezet, amely felett a részt vevő jogalany vagy az európai szövetkezet meghatározó befolyást [52. § (4)-(8) bekezdés] gyakorol;
k) érintett leányvállalat vagy telephely: a részt vevő jogalany olyan leányvállalata vagy telephelye, amelyre nézve javasolják, hogy az európai szövetkezet alapításával annak leányvállalatává vagy telephelyévé váljon;
l) ügyvezető szerv: a szövetkezet igazgatósága vagy igazgatótanácsa, a részvénytársaság igazgatósága vagy igazgatótanácsa, a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője, továbbá más jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet ügyvezetése;
m)25 belföldön foglalkoztatott munkavállaló: a részt vevő jogalanyok, az európai szövetkezet, illetve ezek leányvállalatai vagy telephelye által Magyarország területén foglalkoztatott munkavállaló, tekintet nélkül arra, hogy az európai szövetkezet székhelye Magyarországon vagy külföldön van.
(2) Az (1) bekezdés e) pontja szerinti tájékoztatásnak olyan időben, módon és tartalommal kell történnie, hogy a képviseleti testületnek, illetve a munkavállalói képviselőknek elegendő ideje és ismerete legyen a lehetséges hatások elemzésére, és ha szükséges, az igazgatósággal, igazgatótanáccsal (vagy az általa felhatalmazott más szervvel) való konzultáció előkészítésére.
(3) Az (1) bekezdés f) pontja szerinti konzultáció rendjét úgy kell kialakítani, hogy az lehetővé tegye a képviseleti testület, illetve a munkavállalói képviselők számára, hogy a kapott tájékoztatás alapján olyan időben nyilváníthassanak véleményt az európai szövetkezet igazgatósága, igazgatótanácsa által tervezett intézkedésekről, hogy e vélemény a döntéshozatal során még figyelembe vehető legyen. Konzultációnak az (1) bekezdés ea)-ec) pontjaiban meghatározott kérdésekben van helye.
(4) Az (1) bekezdés j) pontja alkalmazásában a meghatározó befolyás fennállását - az (5)-(6) bekezdésben foglalt kivétellel - az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, ha a részt vevő jogalany vagy az európai szövetkezet egy gazdasági társaság vagy szövetkezet (a továbbiakban együtt: ellenőrzött társaság) tekintetében közvetlenül vagy közvetve
a) az ellenőrzött társaság jegyzett tőkéjének többségével, vagy
b) az ellenőrzött társaságban való részesedéshez kapcsolódó szavazatok többségével rendelkezik, illetve
c) az ellenőrzött társaság ügyvezető vagy felügyelő szerve tagjai több mint a felének kijelölésére jogosult.
(5) Nem vélelmezhető meghatározó befolyás a csődeljárás, a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolás körében a felszámoló, illetve a végelszámoló által tett intézkedés alapján.
(6) A részt vevő jogalany, illetve az európai szövetkezet nem minősül meghatározó befolyással rendelkezőnek a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21-i 4064/89/EGK tanácsi rendelet 3. cikke (5) bekezdésének a) és c) pontja szerinti esetekben.
(7) A (4) bekezdés b) és c) pontja alkalmazásában a részt vevő jogalany, illetve az európai szövetkezet szavazati, illetve kijelölési jogaként kell számításba venni minden más, általa ellenőrzött társaságot megillető jogot, továbbá minden olyan személy vagy testület jogait, aki, illetve amely a saját nevében, de a részt vevő jogalany, illetve az európai szövetkezet vagy az általuk ellenőrzött másik társaság javára jár el.
(8) Ha a (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek ugyanazon vállalkozáscsoporthoz tartozó két vagy több részt vevő jogalany, illetve európai szövetkezet is megfelel, az ellenkező bizonyításáig azt a részt vevő jogalanyt, illetve európai szövetkezetet kell meghatározó befolyással rendelkezőnek tekinteni, amely a (4) bekezdés c) pontja szerinti feltételnek megfelel.
HARMADIK RÉSZ 
ZÁRÓ, MÓDOSÍTÓ ÉS HATÁLYON KÍVÜL HELYEZŐ RENDELKEZÉSEK
X. Fejezet ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
53. § (1) E törvény - a (2) és (3) bekezdésben foglaltak kivételével - 2006. augusztus 18. napján lép hatályba.
(2)-(3)26
54. § (1) Ez a törvény az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló, 2003. július 22-i, 1435/2003/EK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges rendelkezéseket állapítja meg.
(2) Ez a törvény az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003. július 22-i 2003/72/EK tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.
XI. Fejezet27
55. §28 E törvény az egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvénnyel megállapított rendelkezéseinek az európai szövetkezet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó különös átmeneti rendelkezései szerint köteles megfelelni.
56-60. §29
Melléklet a 2006. évi LXIX. törvényhez30
1 Kihirdetve: 2006. VII. 31.
2 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (6).
3 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (5) a).
4 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (5) b).
5 Módosította: 2011. évi CCI. törvény 296. §.
6 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (1). Hatályos: 2014. III. 15-től.
7 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (5) c).
8 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (5) c).
9 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (5) d).
10 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (5) e).
11 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (2). Hatályos: 2014. III. 15-től.
12 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (3). Hatályos: 2014. III. 15-től.
13 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (3). Hatályos: 2014. III. 15-től.
14 Módosította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (5) f).
15 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (1) a).
16 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (1) b).
17 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (2) a).
18 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (1) c).
19 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (1) c).
20 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (1) d).
21 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (1) e).
22 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (1) d).
23 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (2) b).
24 Módosította: 2012. évi CCXI. törvény 52. §.
25 Módosította: 2012. évi LXXXVI. törvény 61. § (2) c).
26 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 919. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től.
27 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 919. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től.
28 Megállapította: 2013. évi CCLII. törvény 114. § (4). Hatályos: 2014. III. 15-től.
29 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 919. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től.
30 Hatályon kívül helyezte: 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 919. Hatálytalan: 2007. VII. 1-től.

Kistérségi létfenntartás: a Hangya szövetkezeti modell lehetőségei ma

Az alábbi cikk mér megjelent egyszer, de a vidéket érő támadások aktualitása nem engedi, hogy elfelejtsük mindazt, amit elődeink önzetlenül megalkottak,felépítettek és ne legyen "közpréda" a vidék fejlesztése, hanem csak azok tegyenek érte, akik nem akarják lenyúlni az ott megtermett javakat!
A cikk szerzője már évekkel ezelőtt megirta, hogy a történelmi Hangya szellemében kialakuló szövetkezés meg tudja védeni a pénz-, és az árúuzsorásoktól a vidéken élő gazdákat.
Eddig a vidéken "ügyeskedő" árufelvásárlók potomárban jutottak a gazdának kinnal keservesen megtermelt termékeihez, újabban megjelentek olyanok akik most már szervezetten szeretnék a gazdatársadalmat "megkopasztani".... E cikkben éppen az van megfogalmazva, hogy hogyan kell ennek a megkopasztásnak a kivédéséért, a gazdák összefogjanak! Az összefogásnak az eredményként pedig a történelmi Hangya által kialakitott saját értékesitési hálózatot kell újra létrehozni! (Erdélyi Hangya)
http://szorgos.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=21&Itemid=23
Szerző: Németh István
Absztrakt 
A mai pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságból való kilábalás lehetőségeit világszerte keresik. A megoldások többsége pénzügyi szemléletben fogalmazódik meg. A pénzügyek azonban csak következmények. Az alapvető okok a valóságos működésben, a gazdaságban jelentkeznek: a gazdaság nem működik megfelelően. A gazdasági működés olyan helyreállítására van szükség, amely a lokális közösségek létfenntartását biztosítja a természeti környezet megőrzése és az emberi-társadalmi környezetben elfogadható viszonyok mellett. Mintegy száz évvel ezelőtt volt már egy sikeres alkalmazkodási példa hasonlóan nehéz helyzetből való kilábalásra: ez volt a Hangya szövetkezeti mozgalom. A mai körülmények között is szükség lenne egy ilyen nemzeti szintre emelt összefogásra. Ennek a lehetőségét és koncepcionális vázlatát foglaljuk össze a cikkben.
A kiindulási helyzet
A pénzügyi válság következtében kibontakozó általános gazdasági és társadalmi válság a világgazdaság működési zavaraira mutat rá.
A gazdaság a teljesítmények olyan összehangolt rendszere, amely egy közösség tagjai számára értéket hoz létre. Alapvető kérdés, hogy mi az érték és ki a közösség?
Ha a létfenntartás, a fenntartható létezés keretei között jelentkező, mások jogos érdekeit, valamint a környezetet nem károsító reális igények kielégítése a cél, az érték, valamint a közösség tagjai azok, akik ezeket az értékeket igénylik, akkor normális gazdasági működésről beszélhetünk, ami a gazdaság → pénz → gazdaság sémával ábrázolható (itt a pénz szolgálja a gazdaságot).
Ha minden cselekedetünk mozgatója a pénz szaporítása, akkor a normális gazdaság háttérbe szorul, elcsökevényesedik, a környezeti és szociális károk ottmaradnak a szenvedő lokális közösségben, a hasznot viszont elviszik a globális pénzforgatók. Ez a pénzimádó viselkedés 
a pénz → gazdaság → pénz sémával ábrázolható, ahol addig zsugorodik a szétzilált gazdaság, amíg a pénzbuborék rendszer össze nem omlik. Ma ez a világszerte uralkodó irányzat (ld. még Kiss Tibor hivatkozott cikke).
A válság nem más, mint egy rendszer alkalmazkodási képtelensége a megváltozott körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy hiába jelzik előre egyesek a várható változásokat, ezeknek a kezelésére a rendszer nem épít ki képességeket. A változás bekövetkeztekor nincs meg az elégséges reagáló képesség (amelynek a kiépítése hosszabb időt és befektetéseket igényel).
Gondoljunk arra, hogy a környezettel harmóniában lévő fenntartható fejlődés már hány évtizede felvetett probléma és ennek az egész emberiséget fenyegető veszedelemnek az elkerülése érdekében alig történik valami. A tényleges döntéshozók mindent a minél előbbi tőkemegtérülés oltárán áldoznak fel: a mai profitért feláldozzák gyerekeink, unokáink alapvető létfeltételeinek a fenntartását. Ahogy Stiglitz kifejti: „A profitot privatizálják, a károkat államosítják”.
A gazdaságot a pénzteremtés eszközének tekintő szemléletben nemcsak a környezet károsodik (sok esetben visszafordíthatatlanul), hanem az ember és a társadalom is roncsolódik. Ha a világgazdasági versenyben valahol nem gazdaságos termelni, onnan a termelést elviszik oda, ahol olcsóbb. Itt megemelkedik a munkanélküliség, ott extraprofit keletkezik. De ki fogja megvenni jó áron azokat az olcsón előállított javakat, amelyeket eddig itt vettek meg a „gazdagok”, mert nehezen adják fel a jólétet és eddig volt bőséggel hitel. Most növekszik a munkanélküliség és nincs hitel. Mesterségesen megemelt fizetőképes kereslettel nem lehet tartósan fenntartani egészséges gazdasági működést. 
Leépülő gazdaságban az egyének, családok létfenntartása kerül veszélybe, torzulnak a társadalmi viszonyok, megszűnik az emberek közötti természetes szolidaritás. Leépülnek meglévő egyéni képességek, elvész a tudás, amit generációkon keresztül halmozott fel egy közösség. Megszűnnek olyan közösségi képességek (pl. több generációs családi összetartás), ami hosszú időn keresztül szociális biztonságot adott. A mindenkit gazdasági bérmunkássá formáló pénz hajhászat elsorvasztja az ambíciót, az alkotóképességet. (Az egyén, a család és a társadalom roncsolódásáról ld. Bogár László publikációit.)
Nehezíti a válságos helyzetből való kilábalást az a mentalitás, amely mindig mástól várja a megoldást. Erre szoktatta rá a társadalmat a szocializmus, amely a nagy újraelosztó rendszerében a mindenkiről való gondoskodás illúzióját éltette az emberekben (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az öngondoskodásnak nem volt meg az alapja, ui. az egyének nem tudtak megtakarítani). Ebből a helyzetből tértünk át a kapitalizmusra, amelyben a túlnyomó többség szegény volt. Ez sem az ütőképes vállalkozásindítást, sem a biztonságos öngondoskodást nem tette lehetővé. Az exponenciálisan növekvő eladósodottság és a nemzetközi egyezményekkel ránk kényszerített – a globális szereplők érdekeit szolgáló – korlátozások egyre kevésbé teszik lehetővé az állam számára azt, hogy besegítsen a létfenntartásba azoknál, akik képtelenek erre. Az egyének többsége elvárja a külső segítséget, és alig tesz valamit saját erőből megmaradása érdekében. 
Ezért teljesen eltorzul az, ami normálisabb mentalitású környezetben jól működne, és valóban javítana a lemaradók helyzetén. Nálunk a pályázatok és a támogatások ügyeskedő lenyúlása vált uralkodóvá, amelyből egyesek meggazdagszanak, a többség pedig egyre reménytelenebb helyzetbe süllyed. Ha a kisközösségek nem döbbennek rá, hogy maguknak is cselekvően tenniük kell az életben maradásukért, akkor nincs reményük a fennmaradásra. Ne mástól (EU, állam)várjuk a megoldást, mert a hatalomban ülők lobbisták által befolyásolt hivatalnokok, akik valószínűleg nem a helyi kisközösségi érdeket képviselik.
A válságból való kilábalás reális lehetősége
A válság valódi okait kell felismerni és ezt nyíltan megvitatni. Ha nem a valódi okokat kívánjuk megszűntetni, hanem a következményeket kozmetikázzuk vagy nem a tényleges alkalmazkodást javító akcióba fektetünk be, akkor nincs remény arra, hogy saját erőből a válságból kilábaljunk.
Kulcsfontosságúnak tatom a gazdaság → pénz → gazdaság paradigma szerinti egészséges gazdasági működésre való visszatérést: egészséges arány megtalálását a helyi létfenntartási érdekek és érvényesülés, valamint a globális versenyben való helytállás között.
A gazdaságot a lakosság emberhez méltó életkörülményeinek, tartós létfeltételeinek a biztosítása, megőrzése érdekében kell újjászervezni. Egyszerre kell szociális önfenntartó képességet teremteni és emellett az előállított jó minőségű termékekből a felesleget exportálni. Az önfenntartás érdekében jelentősen javítható lenne a foglalkoztatás, ami a belső piac fizetőképes keresletét növelné, elősegítené a további gazdasági növekedést. Az elveszett belső piac minél nagyobb hányadát vissza kellene szerezni.
Egy elfogadható jövőképben
- az értéket előállítók produktumaira fizetőképes kereslet is van (a kínálat és a kereslet nagyjából egyensúlyban van)
- az egyéni fogyasztásra szánt termékek/szolgáltatások árát az egyének saját jövedelmükből vagy ellátmányukból meg is tudják fizetni
- az egyéni fogyasztást szolgáló termékek nem ártalmasak az egészségre, előállításuk nem károsítja a természetet
- az egyének lehetőséget kapnak arra, hogy képességeiket fejlesszék és azt a keresletnek megfelelően hasznosíthassák, ezzel jövedelemre tehessenek szert
- a vállalkozások által igényelt termékek/szolgáltatások árát a vállalkozások a fenntartható gazdálkodás keretei között képesek is megfizetni
- a termeléstől a végső felhasználásig (illetve az újrahasznosításig) terjedő vertikum mentén senki sem élvez monopolhelyzetet, amelyben erőfölényével mások kárára visszaélhet
- a gazdaság normálisabb működése érdekében szükséges stratégiai változásokat finanszírozni lehet (pl. vertikumok kiépítése a monopolhelyzetek kiiktatására)
- van annyi tartalék-jövedelem a gazdaságban, hogy stratégiai célokra (a születésszám emelésére, a színvonalas gyermeknevelésre, a képzésre, az egészségmegőrzésre stb.), valamint a „termelni nem képesek” részére is biztosítsák az emberhez és korábbi teljesítményükhöz méltó megélhetést
- a fizetőképes keresletet nem csökkenti a hitelpénz mesterséges (manipulált) kivonása a gazdaságból, mert az igényelt áru/szolgáltatásfedezet erejéig helyi pénzen is lehet biztosítani a forgalmat, a gazdaság működését.
Nyilvánvaló, hogy az egykori Hangya-mozgalomhoz hasonlóan párhuzamos struktúra kiépítése a járható út, amely az összes érintett számára fokozatosan javítja a létfenntartás feltételeit. (A Hangya történetét ld. Németh István hivatkozott cikkeiben.) Nem lehet a pénzuralmat kiiktatni, csak káros hatásait lehet valamelyest csökkenteni. Amilyen mértékben nő a tömegbázisa a jövőképben megfogalmazott kultúrának, értékrendnek, és amilyen mértékben képes ez az egyre bővülő közösség saját fennmaradása érdekében a megfogalmazott célokat mind teljesebben megvalósítani, úgy fog ez a párhuzamos gazdaság biztonságot nyújtani mind több honfitársunknak (ahogy ez 60-80 évvel ezelőtt már megtörtént).
Megújítási kísérletek
A Hangya mozgalom újjáélesztéséért Szeremley Béla vezetésével komoly erőfeszítések történtek 1992-98 között. A fejlett nyugat-európai termékpályás szövetkezés sikeres gyakorlatának (elsősorban a dán példának) a honosítási kísérleteként nálunk is elkezdtek TÉSZ-ek (termelői és értékesítő szövetkezetek) szerveződni. Ezek közül a legismertebb Mórahalom (a 2000-es évek elejére mintegy 400 új típusú szövetkezet alakult). Ezek összefogó érdekképviseleti szerveként alakult meg a Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/Szövetkezetek HANGYA Együttműködése. Sajnos ezek a termékpályás szövetkezések nem tartalmazzák a saját értékesítési hálózatot (amit az eredeti Hangya tartalmazott), így ugyanúgy ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak (multi láncoknak vagy termény nagykereskedőknek), mint a családi gazdaságok, kisebb vállalkozások. A mai válságos helyzetben gyakorlatilag működő TÉSZ már csak néhány tucat maradt. A fő problémának azt érzem, hogy ezek a TÉSZ-ek is a globális versenyben akarnak érvényesülni (olyan áruból van feleslegük, amit a multik nem hajlandók reális áron felvásárolni, ugyanakkor nincs technológiájuk arra, hogy a megtermelt értékeiket megőrizzék addig, amíg kereslet mutatkozik rájuk). Ha a TÉSZ-ek a hangsúlyt a belső piac visszanyerésére és tartós megtartására helyeznék, több esély lenne fennmaradásukra, sőt fejlődésükre is.
Felvetődhet a helyi pénznek a használata, amely a világon mintegy 5.000 helyen működik, és valamelyest segít a hitelpénz szűkén (fizetőképes keresletet teremt olyan teljesítmények iránt, amelyekre a hagyományos hitelpénz hiánya miatt nincs kereslet). Mai magyar kísérletek a cserekörök, a szociális kártya, az engedmény klubok (ÉRME bankó, Hegyvidék Kártya stb.). Induló fázisban van a soproni Kékfrank utalvány. Több közgazdász ajánlja a helyi (kiegészítő) pénz használatát (Síklaky István, Varga István, Szalay Zsuzsanna, Lóránt Károly, Csath Magdolna, Róna Péter, Mellár Tamás stb.). Ahogy önmagában a TÉSZ-ek szervezése sem volt megoldás, úgy véleményem szerint a helyi pénz sem fog magában megoldást biztosítani a gazdaság újjáélesztésére.
Komplex megközelítés
Komplex megközelítésre, változtatási stratégiára van szükség, amelyben a résztechnikák önmagukban nem segítenek. 
A gazdasági újjáépítés kulcsa olyan egymáshoz kapcsolódó tevékenységháló kiépítése, amelyben a pénz, célszerűen helyi pénz, minél tovább körforgásban marad.
A helyi pénz alkalmas arra, hogy kontrolláljuk vele azt, mire költi felhasználója, amennyiben kikötjük, hogy csak valóban magyar eredetű áru/szolgáltatás vásárlására használható. A külföldi eredetű áru vásárlását a hagyományos hitelpénzből lehet megoldani. A helyi pénz tehát nem szorítja ki a hitelpénzt. A helyi pénz bármikor átváltható hitelpénzre és hitelpénzből bármikor helyi pénz vásárolható. A helyi pénz használata elkötelezettséget képvisel: birtokosa a magyar gazdaság újjáépítéséhez kíván hozzájárulni.
Az, hogy a helyi pénz meddig marad körforgásban, alapvetően attól függ, hogy
- az eladott termék/nyújtott szolgáltatás, vagyis az eladott érték elég vonzó-e a vásárló számára, hogy azt megvegye (minősége, ára, megbízhatósága, értékesítési feltételei megfelelők-e)
- a termék/szolgáltatás előállítása érdekében milyen forrásból biztosítjuk a szükségleteket (milyen hányadban lehet helyi pénzben fizetni érte)
- milyen mértékben lehet helyi pénzben fizetni a béreket, az adókat, a közüzemi díjakat stb.
- milyen hányadban jönnek a segélyek, támogatások helyi pénzben 
- hogyan tudjuk garantálni, hogy a helyi pénzt valóban arra költsék, amire elterveztük: 
o a boltok elszámolásaiból világosan derüljön ki: a helyi pénzt csak legálisan elszámolható cikkekre fogadták be
o a boltoknak ne legyen joga a vásárlótól kapott helyi pénzt hitelpénzre átváltani, viszont helyi pénzért vásárolhatnak 
o azt a helyi pénzmennyiséget azonban, amelyet ők vásároltak maguknak hitelpénzből, bármikor átválthatják hitelpénzre
- a helyi pénzt tömegesen nem váltják-e vissza, mert nincs elég megfelelő mennyiségű és árú kínálat, nincs elég elkötelezettség, hogy a magyar gazdaságot fellendítsük stb.
A helyi pénz bevezetése önmagában még nem oldja meg a gazdaság újjászervezését, viszont kedvezőbb működési feltételeket teremt.
A gazdaság újjáépítése, újjászervezése, mint önálló feladat, tehát nem kerülhető meg. A gazdaság helyi pénzzel támogatott újjáépítésére van szükség.
A legnagyobb tömegbázis a létfenntartási piac „visszafoglalásán” alapuló gazdasági újjáépítésre teremthető meg. Ebben ui. majdnem minden magyar állampolgár érdekelt.
A létfenntartás legfontosabb elemei:
1. Egészséges élelemhez való hozzájutás
2. Évszaknak megfelelő öltözettel való rendelkezés
3. Lakhatás
a. Víz, fűtési-főzési képesség, villany
b. Szolidáris, nem deviáns szomszédság
c. Elfogadható és megfizethető közüzemi szolgáltatások, közlekedés, kommunikáció
4. Egészségmegőrzés, alapvető egészségügyi ellátás
5. Az elesettekről való gondoskodás
6. Az érvényesüléshez szükséges tudás megszerzése
7. Közbiztonság
Az egészséges élelemhez való hozzájutás az agrárágazat létfenntartási céljainknak megfelelő újjáélesztésével biztosítható.
Az agrárágazat talpra állítása minimálisan az önellátás érdekében azt kívánja meg, hogy
- legyen termelés az alapvető élelmiszerekből
o a termelés szükségletei reális áron beszerezhetők legyenek
o a termelés szakszerű, gazdaságos, ellenőrzött (vagyis megbízható) legyen
- a termékek/termények reális áron eladhatók legyenek
- megoldott legyen reális áron a termékek végső fogyasztóig való eljuttatása
- a végső fogyasztók jó áron, jó minőségű és megbízható áruhoz jussanak tartósan működőképes bolthálózatban
- a végső fogyasztók tudatosan és megelégedettséggel vásárolják a hazai agrártermékeket
Ha biztosított az önellátás, lesznek termékek, amelyek exportálhatók is. Az elsődleges cél az önellátás terén való minél nagyobb piaci részesedés szerzése.
A feladat komplex: a termeléstől (termelési szükségletek beszerzésétől) kezdve a végső felhasználásig, illetve a hulladék hasznosításáig egy sor vertikumot kell működtetni. Nem elég egy-egy szakaszra koncentrálni, mert a le nem fedett részen vissza fognak élni az ott tevékenykedő „nepperek” erőfölényükkel.
Teljes vertikumot kisközösségben (néhány falu, egy mezőváros környezete) lehet a legkönnyebben kiépíteni.
A MAGOSZ szervezte „szociális” bolthálózat néhány gyümölcsféle, zöldség, méz, esetleg tej, tejtermék esetében versenyképes alternatíva a multikkal szemben, de ez a mozgalom még kezdeti stádiumban van. Az egykori Hangya boltok nagyobbak voltak és áruválasztékuk is szélesebb volt.
Ha minden faluban lenne szociális bolt, amely alapvetően helyi (közvetlen környezetből származó, megbízható körülmények között termelt) árut értékesítene, netán főként helyi pénzért, akkor bizonyos alaptermékekből a vertikum helyi kiépítése megtörténne. Itt is kérdés a hűtés, tárolás, szállítás, de feltételezhető, hogy ez helyi összefogással biztosítható.
Gond azonban a technológiát igénylő termékek előállítása (tejtermékek, vágóhíd és húsfeldolgozás, tartósítás, konzervgyártás, cukorgyártás, gabonatárolás és őrlés stb.). Ezek a technológiák vagy külföldi kézben vannak, vagy hiányoznak. Ez a kiszolgáltatott helyzet kompromisszumra késztet: a tudatos vásárlásnak alapanyagokra és egyszerű technológiákkal előállítható termékekre (aszalt termékek, lekvárok, sűrítmények, füstölt húsáruk, mélyhűtött áruk, liszt stb.) kell koncentrálnia: a beltartalmi értéket kell figyelni, nem a csinos csomagolást és a „vegyipari” („íz-ipari”) csúcsteljesítményeket.
A kistérségi önellátás azonban nem oldja meg az elmúlt 50-60 évben városokba kényszerített többség gondjait. Ehhez a kistérségi termelésnek önellátáson felüli méretűnek kell lennie és a városokban is ki kell építeni az értékesítési hálózatot, illetve meg kell szervezni a szállítást-tárolást. Ez a városi „terjeszkedés” történhet stratégiai szövetségeken keresztül.
Az agrárium felélesztésének csak egyik csatornája a termelőtől a vevőig kiépülő termékút racionális és méltányos működtetése. Fontos a termékút szükségleteinek is minél racionálisabb, méltányosabb biztosítása (alapanyag, vetőmag, gép, szerves- és műtrágya, növény-védőszer, energiaellátás, a szállítás, tárolás biztosítása). Ezekkel a képességekkel kevés termelő rendelkezik. Minél diverzifikáltabb egy gazdaság (növénytermesztés, állattartás, elemi tárolás, feldolgozás), annál több belül termelődő „hulladék” hasznosítható (a megtermelt takarmányt eszi az állat, a trágya jó földekre, bioenergia termelhető stb.).
Az egykori Hangya szövetkezeti rendszer sem egyetlen vállalat (szövetkezet) volt, hanem több ezer önállóan gazdálkodó szövetkezet, üzem, vállalkozás jól koordinált együttese. Ezt a szervezési modellt érdemes ma is követni.
A virtuális vállalat úgy jön létre sok önállóan gazdálkodó egységből, hogy méltányos együttműködési szabályokkal koordinált a működés. Ez tanítást, képzést, fegyelmet, átláthatóságot és ellenőrzést, valamint a hasznon való méltányos osztozkodást jelent.
A virtuális vállalat létrejöttéhez azokat a funkciókat kell a koordináló szervezetbe telepíteni, amelyek az önállóan gazdálkodó egységeket arra kényszerítik, hogy a teljes termékutak racionálisan és méltányos együttműködés alapján valósulhassanak meg. Lesznek régiónként koordinálandó feladatok (pl. szállítás, tárolás), de lesznek valóban egy központból végrehajtandó koordinációs feladatok (pl. központi beszerzés, nagyberuházások, hitellel való ellátás, az egymásnak nyújtott teljesítmények elszámolása, minőségellenőrzés). 
Tekintettel kell lenni az agrárium sajátosságaira: nevezetesen a multi-funkcionalitásra és arészmunkaidős foglalkoztatásra. A szakosodott (mondhatni monokultúrás) szervezetek nem felelnek meg ennek a sajátosságnak, mert vagy árufelesleget termelnek azért, hogy kapacitásaikat kihasználják, vagy a rezsijük lesz olyan nagy, amit az eladási ár nem honorál. Sem az eladhatatlan áru, sem a magas önköltségű áru nem gazdaságos.
Ezért helyre kell állítani, illetve ismét meg kell honosítani az egykori Hangya mozgalom idejében még létező felelős gazda szemléletet, az apáról fiúra szálló tudást és elkötelezettséget, anépiskolát, a faluközösség szellemét (amely összefogásban, egymás segítésében, helyi hitelszövetkezetek megalapításában, a hiányzó technológiai lépcsők közös vállalkozásban történő megvalósulásában jelent meg). Az a gazda, amelyiknek felelősen kell gondolkodnia, hogy milyen értéket tud kínálni és ezt hogyan valósítja meg, hogyan adja el a vevőnek, messze magasabb rendű, intelligensebb tevékenységet végez, mint az a bérrabszolga, akinek megmondják: miből, mit termeljen, és amikor ezt az időjárás viszontagságai ellenére teljesíti, akkor önköltségi ár alatt kívánják tőle a terméket megvenni. Ez az önálló és intelligensen viselkedő gazda fogékony az innovációra, a tudásalapú termelésre, amely ismeretet el kell hozzá vinni. Ez jelentősen javítja piacra jutási esélyeit. De ugyanígy „nevelni” kell a vevőt is, hogy az áron kívül mást, elsősorban a biológiai értéket is vegye számításba, amikor élelmiszert vásárol. Ki kell emelni a vevőt abból a megnyomorított állapotból, hogy csak az olcsó, élelmiszernek látszó hamisítványokat legyen képes a multiktól megvásárolni. Ehhez persze többek között a városi lét alapvető feltételein is változtatni kell, de a falu felé fordulás esetleg többlet keresletet indukál saját hasznosítható képességei számára. A helyi pénz elterjedése mindenesetre ebben is segíthet.
A faluközösség kiépülésével párhuzamosan tartalommal töltődhet fel az önkormányzatiság is (nem az államtól leosztott feladatok alulfinanszírozott és átpolitizált végrehajtására korlátozódna). A valódi öngondoskodáson, önfenntartáson nyugvó önkormányzatiság szintén a létfenntartás legfontosabb elemeire koncentrálva egyre biztonságosabb és tartósan fenntartható környezetet biztosítana a helyi közösség számára azzal az összehangoló erővel, amelyre az együtt érvényesülés kényszeríti a résztvevőket. A felvilágosult önkormányzatok remélhetőleg minél előbb elkezdik ennek a létfenntartási piacnak a megvalósítását, a helyi pénzzel olajozott helyi gazdaság és létfenntartás egyre nagyobb mértékű kiépítését.
Ma is érvényesek mindazok a megállapítások, amelyekre alapozva a Hangya mozgalom létrejött:
1. Fel kellett ismerni, hogy a gazdákat szervezni, tanítani kell, hogy hatásos önvédelemre tehessenek szert (Magyar Gazdaszövetség, Szövetkezés c. folyóirat, Hazánk c. napilap)
2. Fel kellett ismerni, hogy a pénzuzsora kivédésére helyi összefogással hitelszövetkezeteket kell létrehozni, amelyek messze méltányosabb feltételekkel biztosítottak pénzt a gazdák számára, mint az akkori bankok és az uzsorások. Ezzel meg lehetett akadályozni a hitelcsapda kialakulását és a tömeges árveréseket (a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete, majd az Országos Központi Hitelszövetkezet).
3. Fel kellett ismerni, hogy az áruuzsora kivédésére helyi összefogással fogyasztási szövetkezeteket kell létrehozni, amelyek a megtermelt javakat méltányos áron juttatták el végső fogyasztókhoz, kiiktatva a közbeékelődő élősködőket (Mezőgazdák Szövetkezete. majd a Hangya Szövetkezeti Központ és a Hangya kötelékébe tartozó vidéki és városi szövetkezetek)
4. Fel kellett ismerni, hogy a gazdatársadalomnak szüksége van saját biztosító társaságra, mert a pénzhatalom biztosító társaságai éppúgy kiszolgáltatott helyzetbe szorították, mint a pénz- és áruuzsora (Gazdák Biztosító Szövetkezete).
Ezekre a felismerésekre alapozva, - mai szóval hatásos változásmenedzsment keretei között - önfeláldozó segítőkészségre támaszkodva sikerült egy nemzetmentő párhuzamos gazdasági struktúrát létrehozni (Hangya-központ, hitelszövetkezetek, termelő-értékesítő-fogyasztási szövetkezetek, kapcsolt ipari rt. és értékesítő szövetkezetek). Ez a szövetkezeti hálózat hatékony holdingként működött, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb vállalatává nőtte ki magát, sőt a második világháború előtt már a legnagyobb magyar vállalatbirodalom volt. Ebben a holdingban tisztességes belső osztozkodási viszonyok voltak és a hasznot az üzletrészek után járó osztalék („kamat”) felett még vásárlási visszatérítések formájában is felosztották, már ami maradt a közösen elhatározott fejlesztések és támogatások finanszírozásán felül. A Hangya szövetkezeti rendszer a tisztességes munkán és szolidaritáson alapuló élhető élet kialakításának öntevékeny megszervezésére egyedülálló példa. Ma is nagy szükség lenne egy ilyen mozgalom sikeres szervezésére.
A Hangya mozgalom többet tett, mint egyszerű vállalatépítést: a hazáért, a közvetlen környezetért áldozatot vállalni képes közösségeket formált, egy újfajta gazdasági működési mód vezető értelmiségét nevelte ki országszerte, amely a kapitalizmus keretei között mintegy harmadik utas, szociálisan érzékeny, mai szóval ökoszociális piacgazdasági működést testesített meg. Ehhez legalább tíz évre volt szüksége, melynek során alapítóitól, a nemzeti érzelmű arisztokráciától bőkezű támogatást kapva, rendkívül szívós munkával jutott el odáig, hogy 1908-tól kezdve tömegesen jelentkeztek faluközösségek arra, hogy Hangya szövetkezetet alapíthassanak. 
Fel kell tenni a kérdést, hogy a mai magyar újarisztokráciában van-e annyi nemzeti érzés, hogy ennek a létbiztonságot, nemzeti fennmaradást teremtő együttműködésnek a kialakítását anyagilag (alapítványon keresztül) ugyanolyan bőkezűen támogatnák-e egyesek, mint tették azt 100 évvel ezelőtt Károlyi Sándor gróf és társai? Lesz-e olyan kormányunk, amely felismeri ugyanazt, mint amit gróf Bethlen István miniszterelnökként felismert, hogy a Hangya mozgalmat nem eltiporni, hanem támogatni kell? Vagy rettenetes ellenszélben, jogi, pénzügyi, adózási ellehetetlenítés közepette kell küzdeni a létért folyamatosan, mint ahogy ma történik?
Hivatkozások:
• Bogár László: Magyarország és a globalizáció, Osiris, 2003.
• S. Gesell: A természetes gazdasági rend (ford.. Síklaky István), Kétezeregy kiadó, 2004.
• Helyi pénz: www.complementarycurrency.org 
• „Íz ipar”: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0905/megetetett_tarsadalom
• Kiss Tibor: Térségi öko-hálózat : http://www.johafigyelunk.hu/pdf_jhfk/JHFK_2009_23.pdf)
• Németh István: A Hangya szövetkezeti mozgalom egykor és a mai szövetkezési lehetőségek (http://lmv.hu/node/4267)
• Németh István: A Hangya szövetkezeti mozgalom egykor és a mai szövetkezési lehetőségek (2. rész). Gazdaságélénkítés a létfenntartási piac helyi pénzzel segített visszaszerzésével (http://lmv.hu/node/4336)
• Síklaky István: Létbiztonság és Harmónia, Éghajlat, 2003.
• Szeremley Béla: Hiányzó nemzeti intézményünk a termékpályás szövetkezés (A falu , Merítés 2001-2008, különszám, 2009. június, 121-127.old)
• Szeremley Béla: Útmutató örökségünk a 100 éves HANGYA (A falu, 1998. 2. szám 47-55. old.)