AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a tejtermelés hegyvidéki térségekben, hátrányos helyzetű területeken és legkülső régiókban történő, a tejkvótarendszer megszűnését követő fenntartásáról (
2013/2097(INI))
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés III. címére, különösen a mezőgazdaság vonatkozásában,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkének (3) bekezdésére, különösen a hegyvidéki régiók vonatkozásában, valamint 349. cikkére a legkülső régiók vonatkozásában,
– tekintettel az Unió legkülső régiói részére egyedi mezőgazdasági intézkedések megállapításáról szóló 247/2006/EK rendeletre,
– tekintettel a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatokról szóló 261/2012/EU rendeletre
(1),
– tekintettel az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek (
2006/0269(CNS)) a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról szóló rendeletre irányuló javaslatra (
2010/0362(COD)),
– tekintettel az 1991. évi Alpok-egyezmény hegyvidéki gazdálkodás területén történő alkalmazásáról szóló, az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. szeptember 30-án közzétett jegyzőkönyvre (a hegyvidéki gazdálkodásról szóló jegyzőkönyv)
(2)
– tekintettel a Régiók Bizottságának „A piaci helyzet alakulása és a tejkvótarendszer zökkenőmentes és fokozatos megszüntetésének ebből következő feltételei – a fokozatos kvótamegszüntetésről szóló második jelentésről” szóló véleményére (NAT-V-028, 2013. május 30.),
– tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett „A piaci helyzet alakulása és a tejkvótarendszer zökkenőmentes és fokozatos megszüntetésének ebből következő feltételei – a fokozatos kvótamegszüntetésről szóló második jelentés” című jelentésére (
COM(2012)0741),
– tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság által megrendelt, „A hegyvidéki gazdálkodásból származó mezőgazdasági és élelmiszer-termékek címkézése” című tanulmányra (AGRI-2011-0460 / JRC-IPTS 32349-2011-10. sz. igazgatási megállapodás),
– tekintettel a Bizottság által 2009 februárjában készített, „A tejkvótarendszer megszüntetésének gazdasági hatásai – Az uniós tejtermelés regionális elemzése” című tanulmányra,
– tekintettel a B. (Strukturális és Kohéziós Politikák) Tematikus Főosztály által 2008 januárjában készített, „A tejkvóta jövője – Különböző forgatókönyvek” című tanulmányra,
– tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,
– tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0383/2013),
A. mivel a tejkvóták megszűnése hatással lesz az európai tejpiac egészére, és ez különösen érinteni fogja a hegyvidéki területeken és a legkülső régiókban élő tejtermelőket, mert ők e régiók tartós természeti hátrányai miatt nem tudják kihasználni a liberalizáció nyomán kínálkozó növekedési lehetőségeket;
B. mivel a(z) …/…/EU rendelet 33. cikkének megfelelően a 62. szélességi körtől északra fekvő területek és bizonyos velük szomszédos területek hegyvidéki területnek tekintendők;
C. mivel az e területeken élő fiatal mezőgazdasági termelők jövőre vonatkozó döntései a mezőgazdasági üzem nagyságától és pénzügyi erőforrásaiktól függnek, tekintetbe véve, hogy a kvótarendszerbe a közelmúltban beruházó üzemek a kvóták kimerítése után komolyabb likviditásszűkébe kerülnek, és nagyobb pénzügyi teher nehezedik rájuk;
D. mivel a hegyvidéki területeken a tejtermelés az érintett egységek elhelyezkedéséből eredően súlyos költséghátrányokkal jár, valamint a kvóták megszűnése után a tejtermelők számára a többletkötelezettségek és különösen a felhasználási korlátozások miatt gazdaságilag életképes, jövedelmező munkát kell biztosítani;
E. mivel a tejkvóták megszűnése miatt versenyhátrány léphet fel az egyéb kedvezőtlen adottságú területek egyes részein is, veszélyeztetve a termelés fenntarthatóságát ezeken a területeken, részben azért, mert a termelés területileg annyira szétszórt, hogy a begyűjtéssel és feldolgozással foglalkozó vállalkozások vélhetően áttelepülnek más, versenyképesebb területekre, kiváltképp ahol a tej begyűjtésének költsége alacsonyabb;
F. mivel az új KAP egyik fő célkitűzése a termelékeny mezőgazdaság fenntartása a hegyvidéki és a kedvezőtlen adottságú területeken, valamint a legkülső régiókban;
G. mivel ezeken a területeken a kedvező fekvésű területekhez képest lényegesen magasabbak a termelési régión kívüli tejtermelés, -begyűjtés, -szállítás és -értékesítés költségei;
H. mivel a termelői társulások létrehozása elősegítheti a termelési költségek csökkentését, és erősítheti a tejtermelők alkupozícióját, különösen a tejárak meghatározásának tekintetében;
I. mivel a jelenlegi keretfeltételek miatt gyakran nem lehetséges a tejtermékek előállítási helyük közelében való feldolgozása; rámutat arra, hogy az infrastruktúrát figyelembe kell venni, és lehetővé kell tenni egyedi megnevezések, például a „hegyvidéki termék” használatát olyan termékek esetében, amelyeket az érintett hegyvidéki területtől meghatározott távolságon belül dolgoztak fel; alapvetően fontosnak tartja, hogy ezt az intézkedést minden hegyvidéki területről származó tejből készült termék esetén alkalmazzák;
J. mivel a tejtermelés a szóban forgó területeken sok esetben a legfontosabb és legelterjedtebb mezőgazdasági termelési ágazat, és alapvető szerepet játszik a kiváló minőségű és az Unió által elismert márkájú tejtermékek előállításában; mivel fontos a termelési háttér fenntartása az Unió minden területén annak érdekében, hogy minden fogyasztói régiót el lehessen látni, elkerülve az ésszerűtlen szállítási költségeket és környezeti károkat;
K. mivel sok tagállamban és régióban a tejtermelés a regionális gazdaság alappillére, és fontos szerepet játszik a mezőgazdasági hozzáadott érték előállításában;
L. mivel a kiváló minőségű tejtermékek igazi értékükre emelése és népszerűsítése válasz lehet a fokozott tejtermelésre;
M. mivel sok régióban a tejtermelést főként a kis- és közepes méretű családi gazdaságok végzik;
N. mivel a hegyvidéki mezőgazdasági területek 59%-át a tejtermeléshez kapcsolódó állandó gyepterületként vagy legelőként használják, és másféle mezőgazdasági célú földhasználat többnyire nem lehetséges, illetve nem ésszerű, és mivel az Unióban a tej 9,5%-át hegyvidéki területeken termelik; mivel a domborzati viszonyok és az éghajlat korlátozza a mezőgazdasági lehetőségeket és a mezőgazdasági sokféleség igen korlátozott;
O. mivel néhány legkülső régióban a tejtermelés – mint a gazdaság egyik fő mozgatója, a társadalmi stabilitás, a környezet minőségének és a földhasználat biztosítéka – nem helyettesíthető; mivel ezekben a régiókban a POSEI-programok jelentik a legjobb eszközt annak biztosítására, hogy a megnövelt támogatást a termelési szint fenntartására fordítsák;
P. mivel ezekben a régiókban az állattenyésztés nem csupán gazdasági tevékenység és a lakosság megélhetésének eszköze, hanem a helyi lakosság életéhez és hagyományaihoz szorosan kapcsolódó hagyományos kultúra és társadalmi struktúrák alapvető eleme;
Q. mivel az állattartással és az azzal összefüggő tejtermeléssel való felhagyás a hegyvidéki térségekben, a legkülső régiókban és egyéb kedvezőtlen adottságú területek egyes részein gyakran a mezőgazdasági termeléssel való felhagyáshoz, jó mezőgazdasági területek elhanyagolásához, következésképpen elnéptelenedéshez és a vidékről a városok felé irányuló elvándorláshoz vezet;
R. mivel ezeken a területeken a mezőgazdaság sok esetben segít megőrizni a kultúrtájat és a biológiai sokféleséget, illetve korlátok közé szorítani a természeti veszélyeket, és a sikeres regionális fejlődés alapját képezi, amely nélkül más gazdasági ágazatok – különösen az idegenforgalom – nem tudnak fejlődni; mivel a mezőgazdasági termeléssel való felhagyás e területeken valószínűleg komoly károkat okozna az említett ágazatokban is;
S. mivel sok kedvezőtlen adottságú területen a tejtermelés gazdasági és társadalmi kohéziót biztosít, amit nem veszélyeztethet a kvóták megszűnése; mivel a kultúrtáj védelmét, az idegenforgalmi ágazatot, a helyi termelés-feldolgozás-értékesítés körfolyamatokat, a munkahelyeket és a fiatalok hosszú távú kilátásait meg kell őrizni és elő kell mozdítani;
T. mivel a tejkvóták megszüntetése a termelő régiók közötti, egész Európára kiterjedő versenyt eredményez majd, és mivel a hegyvidéki területek piacra jutásának fenntartása érdekében alapvetően fontos a termékek megkülönböztetése;
1. megállapítja, hogy az agrárpolitika első pilléréből származó közvetlen kifizetések sok tagállamban a KAP jelenlegi reformja értelmében is a korábbi referenciaösszegeken alapulnak, ami komoly hátrányt jelenthet e régiók gyepterületei és tejtermelésük számára; ezért felszólítja az ilyen helyzetben lévő tagállamokat, hogy az agrárreform nemzeti átültetése során ellentételezzék az e régiók által elszenvedett hátrányokat;
2. emlékeztet arra, hogy a hegyvidéki tej az EU-27-ben megtermelt tej mintegy 10%-át teszi ki, azonban Ausztriában, Szlovéniában és Finnországban az összes tejtermelés kétharmadát jelenti, amit a termelők háromnegyede termel, továbbá hogy a hegyvidéki tej, illetve a hegyi termelők részaránya mintegy tíz másik országban igen jelentős. emlékeztet tovább arra, hogy e nedves éghajlatú hegyvidéki régiók többségében, illetve a legkülső régiókban is a legelőket elsősorban a tejelő állomány legeltetésére használják, így hozzáférhetők és lakottak maradnak ezek a vidékek, ami előnyös az idegenforgalom, a biológiai sokféleség és a környezetvédelem szempontjából;
3. úgy véli, hogy az állandó gyepterületeket és legelőket, amelyeket ezekben a térségekben többnyire kizárólag szarvasmarha-, juh- és kecsketartásra lehet használni, az első pillérből származó kifizetések számításakor soha nem szabad más mezőgazdasági területeknél alacsonyabb rendűként kezelni;
4. elengedhetetlennek tartja, hogy a KAP első pillére és a legkülső régiókra irányuló POSEI támogatási program keretében a legeltetett állatállományhoz kötött támogatást juttassanak az olyan gazdaságok számára, amelyek az állattartáshoz legeltetést biztosító és takarmányt termő területtel rendelkeznek; elutasít minden olyan, a kérődzők takarmányozására vonatkozó új követelményt, amely a meglévő mezőgazdasági gyakorlatban törést okozna;
5. hangsúlyozza a termeléstől függő kifizetések fontos szerepét a KAP első pillérében; kiemeli, hogy a tagállamoknak ezekre a területekre vonatkozóan további lehetőségeket kell kapniuk a termeléstől függő – tagállami vagy uniós – támogatásra, amint arról a KAP jelenleg zajló reformja keretében megállapodás született;
6. hangsúlyozza, hogy a KAP továbbfejlesztésénél kellő figyelmet kell fordítani az e térségekben működő kisméretű gazdaságokra, mivel azok strukturális okokból intenzívebb munkavégzést követelnek meg, magasabb árat kell fizetniük az inputanyagokért, és különös szerepet játszanak a foglalkoztatási szint megőrzése és a vidékfejlesztés szempontjából;
7. rámutat, hogy a hegyvidéki területek különleges adottságainak fényében a tejkvóták megszűnését e területek tekintetében külön értékelni kell a termelés támogatását és fenntartását célzó intézkedések kidolgozása érdekében;
8. tekintettel arra, hogy egyes legkülső régiókban a tejtermelés mással nem helyettesíthető, a Bizottságnak és a tagállamoknak ezekben a régiókban fel kell használniuk a POSEI-programokat a közvetlen kifizetések és a piaci intézkedések keretében nyújtott támogatások megerősítése céljából, továbbá a vidékfejlesztési programokat a KAP második pillére keretében nyújtott támogatások megerősítése céljából;
9. kéri, hogy a közös stratégiai keret fejlesztésének részeként, a Regionális Fejlesztési Operatív Program, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap részvételével dolgozzanak ki kiegészítő intézkedéseket; úgy ítéli meg, hogy a közös stratégiai keret céljául olyan regionális fejlesztési koncepciók és a struktúrák megőrzését szolgáló programok előmozdítását kell kitűzni, amelyek a mezőgazdaság megtartására és a teljes értéklánc megerősítésére összpontosítanak;
10. felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy – adott esetben – a vidékfejlesztés keretében dolgozzanak ki külön programot az e térségekben folytatott tejtermelésre vonatkozóan;
11. ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy támogatni kell azon projektek megerősítését vagy kidolgozását, amelyek hozzáadott értéket teremtenek, a termékeket területenként differenciálják, és a hegyvidéki területek kihasználására vonatkozó új stratégiákat kínálnak; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot széles körű intézkedésekre e projektek kidolgozásának és végrehajtásának, valamint a hozzájuk kapcsolódó kollektív beruházások támogatása érdekében;
12. felhívja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a gyepterületek eltűnése ellen, és azt a földhasználat tervezésére vonatkozó jogszabályokban vegyék figyelembe;
13. hangsúlyozza, hogy a második pillér alá tartozó intézkedések, így a kompenzációs támogatás, az agrár-környezetvédelmi támogatás az egyéni vagy kollektív termelési, feldolgozási és értékesítési beruházások támogatása, a fiatal mezőgazdasági termelőknek vállalkozásuk elindításához nyújtott támogatás, valamint a minőséget, a diverzifikációt, az innovációt és – a többek között a helyi hatóságokkal való – együttműködést elősegítő támogatások nagy jelentőséggel bírnak az e térségeken belüli fenntartható tejtermelés szempontjából; sürgeti ezért, hogy a tagállamok és a régiók kapják meg a jogi keretet, a finanszírozási szintet és a szükséges mozgásteret az elégséges és erőteljesen differenciált kompenzációs támogatás biztosításához, és hogy a mezőgazdasági termelés környezetbarát, fenntartható és ökológiai formái a jövőben is részesüljenek kiemelt támogatásban; kéri továbbá, hogy a KAP második pillére keretében megfelelően kompenzálják azt, hogy a hegyvidéki térségek és a legkülső régiók különös adottságaiból, e régiók távoli fekvéséből, parcelláinak rendkívüli szétszórtságából és a szigetek földrajzi elszakítottságából adódóan magasabbak a tejtermelésre irányuló beruházások költségei;
14 emellett kéri, hogy biztosítsanak célzott beruházási támogatásokat a fejlődésképes tejgazdaságok számára, például az gazdasági épületekre és a technikai eszközökre vonatkozó értékcsökkenés és kamatok kapcsán a termelési költségek csökkentése, valamint a gazdaságok versenyképességének növelése érdekében;
15. felhívja a tagállamokat, hogy a 2. pillér alá tartozó intézkedések keretében támogassák kiemelten az olyan projekteket, mint a gépek és épületek üzemgazdaságilag ésszerű használatára irányuló együttműködések;
16. felhívja a Bizottságot, hogy a hegyvidéki területekre vonatkozóan határozzon meg újra egy egységes vidék- és tejágazat-fejlesztési programot a kedvezőtlen adottságú tejtermelő területek és azon tagállamok számára, amelyekben a tej legnagyobb részét igen kis gazdaságok termelik;
17. rámutat arra, hogy a szállítással kapcsolatban meglévő alapvető logisztikai problémák és az egyes gazdaságokban termelt tej többnyire kis mennyisége miatt a hegyvidéki térségekben és a legkülső területeken különösen magas a tej begyűjtési költsége és a késztermék szállítási költsége, és ez jelentős területi és versenyhátrányokhoz vezet; ezért kéri, hogy a kedvezőbb fekvésű területekhez képest e területek magasabb begyűjtési és előállítási költségeinek – ideértve az inputanyagokat, a késztermék szállítását – kompenzálása érdekében biztosítsanak támogatást feldolgozó üzemeknek, azon belül is kiváltképp a szövetkezeti tulajdonban lévő feldolgozó üzemeknek;
18. hangsúlyozza, hogy a tejtermeléssel foglalkozó piacfelügyeleti eszközre van szükség a termelésre és a kínálatra vonatkozó adatok és információk gyűjtése és terjesztése céljából;
19. rámutat arra, hogy a hegyvidéki térségekben a gazdaságokon vagy hegyi gazdaságokon belül történő feldolgozás és értékesítés lehetővé teszi a hegyvidéki régiók és más kedvezőtlen adottságú területek mikro- és kisüzemei számára, hogy nagyobb hozzáadott értéket érjenek el, és egyúttal e területek idegenforgalmi jelentőségét is növeli; hangsúlyozza, hogy az ilyen intézkedéseket a KAP második pillére keretében támogatni kellene;
20 hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók és a fogyasztói piacok közötti jelentős távolság szükségessé teszi a modern logisztikai szervezésnek megfelelő kettős tárolást; ezért arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az e régiókban való beruházásokra vonatkozó rendeletek keretében tekintse támogatásra jogosultnak a szóban forgó, legkülső régiókon kívül található tárolási létesítményeket;
21. úgy véli, hogy az alpesi legelőkkel rendelkező területek esetében különös szükség van a beruházásokra és a tejtermelés, -feldolgozás és -értékesítés számára megfelelő környezetet fenntartó vagy újrateremtő egyedi intézkedésekre;
22. hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell elfogadni a kisüzemi úton készülő jellegzetes termékek előállításának lehetővé tétele érdekében;
23. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jogszabályok kidolgozása során vegyék figyelembe, hogy az adminisztratív terheknek, a higiéniai, illetve címkézési követelményeknek, valamint a tájékoztatási kötelezettségeknek arányosaknak kell lenniük, hogy a kisméretű tejtermelők és -feldolgozók teljesíteni tudják őket;
24. hangsúlyozza, hogy támogatni kell, hogy a hegyvidékeken és a kedvezőtlen adottságú területeken tevékenykedő kistermelők termelői szervezeteket hozzanak létre, amelyek erősítik alkupozíciójukat, mivel e területek kistermelői számára fontos, hogy megtartsák a regionális és helyi piacokat, illetve újakat teremtsenek;
25. hangsúlyozza, hogy a higiéniai és forgalmazási szabályoknak a piacok méretéhez és azok igényeihez igazíthatónak kell lenniük, illetve hogy a higiéniai normáknak a hegyvidéki, a kedvezőtlen adottságú területeken és a legkülső régiókban tevékenykedő tejtermelők és tejfeldolgozók számára megfelelőeknek és alkalmazhatóaknak kell lenniük;
26. rámutat arra, hogy a hatékony tejtermelésre irányuló tenyésztési módszerek a kisüzemekben különösen költségesek; ezért kéri az állattenyésztés támogatását annak érdekében, hogy e térségekben működő tejgazdaságok mindennek ellenére képesek legyenek a kiváló minőségű, saját tenyészállomány létrehozására;
27. úgy véli, hogy támogatni kellene a tejtermelők termelői szervezetekbe tömörülését, hogy az e térségekben működő valamennyi gazdaság számára biztosított legyen a megfelelő piaci hozzáférés, valamint hogy az agro- és ökoturizmus elősegítését célzó partnerségek jöjjenek létre;
28. hangsúlyozza, hogy a zöldség- és gyümölcspiacok közös szervezésének mintájára lehetővé kell tenni a termelői szervezetek számára a közösségi költségvetésből társfinanszírozott operatív programok létrehozását; e tekintetben a termelői szervezeteknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy kezdeményezéseket támogassanak az új piacokra való jutás, a piacfejlesztés, a minőségbiztosítás, a termékinnováció és a reklám területén, különös tekintettel az újonnan bevezetett „hegyvidéki termék” jelölésre vagy az egyéb jóváhagyható, választható fenntartott jelölésekre, az oltalom alatt álló eredetmegjelölésekre és egyéb minőségi jelzésekre, valamint hogy ösztönözzék a képességfejlesztést és a válságkezelő intézkedések életbe léptetését;
29. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fel a közös kutatási programokba a kedvezőtlen adottságú térségeken belüli legelők és tejtermelés kérdését, és vizsgálják azt kiemelten a közös kutatási projektek keretében, ösztönözve az e területeket érintő innovatív megoldásokat, figyelembe véve, hogy megoldást kell találni a termelékenységi és éghajlat-változással kapcsolatos kihívásokra; úgy véli, hogy e kutatásnak a fogyasztóknál jelentkező kedvező egészségügyi hatások feltárására is törekednie kellene;
30. felhívja a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel e területek tejtermelésének alakulását, és tekintse át, hogy a tejkvóták megszűnése milyen gazdasági hatást gyakorol e területek tejgazdaságaira; felhívja a Bizottságot, hogy 2017-ig nyújtson be erre vonatkozó jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és amennyiben e területek tejtermelése jelentősen csökkent, terjesszen elő jogalkotási javaslatot;
31. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki – például a támogatásszerzési modellen alapuló – programokat a termelőkkel, a termelői szövetségekkel és marketingszervekkel együttműködve, amelyek célja a tejárak várható gyors zuhanása által kifejtett hatások mérséklése;
32. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az uniós iskolatejprogram hatékonyságát, és különösen tegyék lehetővé az érdekelt felek számára, hogy a pályázati felhívásokban a „hegyvidéki termék” megnevezéssel kifejezetten hivatkozzanak a hegyvidéki térségekből származó tejre; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az iskolatejprogramban alkalmazzanak rövid ellátási láncokat a helyi tejtermelés ösztönzése és a szállításból eredő szén-dioxid-kibocsátások korlátozása érdekébe
33. felhívja a Bizottságot, hogy a „hegyvidéki termék” jelölésre vonatkozó jogszabály kidolgozása és végrehajtása során vegye figyelembe az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező, különleges származási szabályok hatálya alá tartozó termékek különleges sajátosságait azáltal, hogy megvizsgálja rugalmas feltételek bevezetésének lehetőségét a hegyvidékekre vonatkozóan, amelyeket sajátos – többek között a takarmánynövények terméshozamát érintő – hátrányos helyzetük miatt kizárnának az 1151/2012/EU rendelet szerinti rendszerek hatálya alól, ami ellentmondana a rendeletben megfogalmazott céloknak;
34. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő és támogassák a felhagyott legelők termelési ciklusba való visszaállítását, a gyepterületek hozamának növelését és azok ésszerű használatát;
35. felhívja a figyelmet a hegyvidéki területeken letelepedő fiatal tejtermelők támogatását célzó intézkedések fontosságára, tekintettel e területek lakosságának átlag feletti elöregedési arányára;
36. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a szükséges kereteket annak lehetővé tétele számára, hogy a hegyvidéki és a kedvezőtlen adottságú területeken élő termelők és feldolgozók hozzájussanak tanfolyamokhoz és hitelekhez;
37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
(1)HL L 94., 2012.12.30., 38. o.
(2)HL L 271., 2006.09.30., 63. o.
INDOKOLÁS
Az európai tejágazat nagy átalakuláson fog átmenni a kvóták 2015-ös megszűnése után. 31 év után először nem lesznek tejkvóták az ágazatban. Ez az alapvető változás piaci zavarokat okozhat a tejágazatban, különösen a hátrányos helyzetű területeken és a legkülső régiókban. E térségekben gyakran a tejtermelés az egyetlen jövedelemforrás, és a helyi közösségek nagymértékben függenek a tejágazattól.
Az ágazat szilárd jövőjének biztosítása és a vidéki területek negatív gazdasági és környezeti következményekkel járó elnéptelenedésének megakadályozása érdekében további lépésekre van szükség európai szinten..
Az előadó véleménye szerint a termelők alkupozícióját erősíteni hivatott, tejtermékekre vonatkozó jogszabálycsomag csak az első lépést jelenti, de nem fogja tudni biztosítani a tejtermelés jövőjét a szóban forgó legkiszolgáltatottabb térségekben.
Emellett alapvető fontosságú annak további vizsgálata, hogy milyen hatással jár a kvóták megszüntetése, különösen a hátrányos helyzetű térségekben és a legkülső régiókban.
E saját kezdeményezésű jelentés fő célja ezért ezeknek a leginkább veszélyeztetett területeknek a középpontba állítása a termelők tisztes megélhetésének és a vidéki területek jövőjének biztosítása érdekében, különös tekintettel arra, hogy a KAP reformja nem kezelte ezt a kérdést.
Brüsszelben 10 éves megalakulását ünnepelte az Ökológiai Gazdálkodási Mozgalmak Nemzetközi Szövetségének Európai Regionális Csoportja, az IFOAM EU. Az ebből az alkalomból tartott szakmai konferencia témája az EU új mezőgazdasági programjának (KAP) politikai és jogi keretrendszere volt. A programon mintegy százötvenen vettek részt. Első nap aktuális szakmapolitikai kérdésekről hallhattak eszmecserét a jelenlévők az Európai Parlament és szakbizottságok képviselőitől. A rendezvény másnapján az IFOAM EU jelentős személyiségei foglalták össze a csoport 10 éves tevékenységét, míg az utolsó napon a jövőbeli tervekről, a következő évtized víziójáról tartottak műhelymunkát a résztvevők.
