Simon Sándor A szövetkezeti törekvések múltja és jelene

http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&cikk=m990120.htm

Összefoglaló

A szövetkezeti eszme kifejlôdését a kapitalizmus keletkezése váltotta ki – bár a történelem folyamán voltak különféle társulások korábban is –, ugyanis a kibontakozó egyoldalú tôkeközpontúság mellékhatásaira kínált alternatív megoldást. A szövetkezeti mozgalom bölcsôje Európa, de a világ csaknem minden részére eljutott. Megállapítható, hogy a mozgalom történelme során számos változata alakult ki. A közép- és kelet-európai országokban lezajlott szocialista politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás kimunkálta a szövetkezetek egyik különleges formáját, a termelôszövetkezeteket. Mivel a szervezôdés alulról építkezik, így a felmerülô igényekhez gyorsan és könnyen lehet kialakítani a megfelelô szervezetet és érdekeltségi rendszert. Ez egyben azt is jelentette, hogy sokféle struktúra alakult ki. A fejlett országokban a klasszikus szövetkezeti elvek mellett új, tôkeérdekeltségû elemek is beépültek a szövetkezetekbe. A szövetkezeti mozgalom legfontosabb jellemzôje, és ez adja különleges gazdasági és szociális lehetôségeit, hogy önszervezôdésre és önérdekeltségre épít.

Bevezetés

Végigtekintve az emberiség történetén, kitûnik, hogy az emberi összefogás szükségessége már a legkezdetlegesebb korok óta napjainkig jelentôs tényezôje volt a gazdasági életnek. A társaságoknak, melyek az együttmûködés minden elônyével rendelkeznek, nagy szerepük volt a mai kapitalista gazdálkodás kialakulásában. A szövetkezetek kialakulása a kapitalista társadalmi-gazdasági rendszer megszilárdulásával magyarázható. Kifejeztek egy alternatívát a tôkekoncentráció káros mellékhatásaival szemben. Mivel a mozgalom alapvetôen alulról szervezôdô, rendkívül sok változatot dolgoztak ki, valamint ezek összetett, régiónként, nemzetenként gyakran eltérô képet mutatnak. Az egyes próbálkozások dokumentálása és tudományos igényû rendszerezése még kívánnivalókat hagy maga után.

A szövetkezeti mozgalom Nyugat-Európában

Czettler Jenô (1926) Szövetkezeti ismeretek c. mûvében az akkori hazai és külföldi szövetkezetek számáról és típusairól felmérést készített. Ebbôl kiderül, hogy a mennyiséget tekintve elsô helyen állt Oroszország, azután következett: Németország, a volt Ausztria, India, Franciaország, Japán, Egyesült Államok, Svájc, Olaszország stb. Nagy-Britannia a fogyasztási szövetkezetek klasszikus hazája. A mezôgazdasági szövetkezeti mozgalom aránylag új keletû, csak a jelen század elején vett lendületet, elôbb Írországban, majd Angliában, Németország – bár elsôsorban a hitelszövetkezetek szülôföldje – szövetkezeti élete igen változatos és minden irányban való fejlettségrôl adott tanúbizonyságot. A vezetô szerep mindenesetre a mezôgazdasági szövetkezeteké volt. Franciaország Angliával ellentétben a törpeszövetkezetek hazája; ez az ország adta a mozgalomnak a munkásszövetkezeteket, a mezôgazdasági szindikátusokat, melyekben szövetkezet és gazdakör egyesül. Belgium a szocialista szövetkezés országa és egyszersmind a szövetkezeti pártoskodás színterét jelentette. Megtalálhatók voltak vörös (szociáldemokrata), fekete (klerikális falusi) és sárga (liberális polgári) szövetkezetek; említésre méltók munkaszövetkezetei. Dánia szövetkezeti élete elsôsorban a belterjes mezôgazdálkodást szolgálta. Svájcban szintén a mezôgazdasági szövetkezeti mozgalom volt a domináns. Ugyanez jellemezte Finnországot, ahol különösen a rohamos fejlôdés figyelemre méltó. Olaszország hasonlított Belgiumhoz abban, hogy a városi és falusi szövetkezés pártpolitikai ellentéteket is szült. A munkavállaló szövetkezetek itt érték el a legnagyobb eredményt. Svédország fejlettebb ipari élete és havasi gazdálkodása a fogyasztási és tejszövetkezeteknek alkalmas talaj; Norvégia Svájchoz mutatott hasonlóságot. A Balkán-államok nagyjában Németország hatása alatt álltak; ezekben különösen a Raiffeisen-rendszerû hitelszövetkezetek voltak gyakoriak; külön kell említeni Románia földbérlô szövetkezeteit, ami a birtokviszonyokban lelte magyarázatát. Az amerikai, dán és finn gazdák telefonszövetkezeteirôl, a belga gyógyszertár- és a svéd kávéház-szövetkezetekrôl, valamint a svájci hegyi tanyák vízvezeték- és a német városi háziurak szemétkifuvarozó és kéményseprô szövetkezeteirôl nem is beszélve, találunk opera- és színházszövetkezetet (London, San Francisco), mûvészszövetkezetet (Magyar Mûvészek Szövetkezete az OKH kötelékében), iskolaszövetkezetet és adófizetési szövetkezetet (Olaszországban), bútorkölcsönzô szövetkezetet (Svájcban), malária ellen védekezô szövetkezetet (Bengáliában) stb.

A szövetkezetek legfontosabb gazdasági jellemzôi

A szövetkezeti eszme megértését a nemzetközi hírû közgazdász – Ihrig Károly – gondolataira (Ihrig 1937) alapozhatjuk. A szövetkezet gazdasági lényegének feltárásához azokat a gazdasági folyamatokat célravezetô felidézni, amelyek az európai gazdaságfejlôdés liberálkapitalista idôszakában a tôketársulásokat, legfôképp a részvénytársaságokat általánossá tették, majd a tôkekoncentráció elleni küzdelem jegyében létrehozták a szövetkezeket. A kizsákmányolást az elsô szövetkezeti törekvések a munkaeszközök és a munka egyesítésével, az áru- és pénzviszonyok megszüntetésével igyekeztek felszámolni. Mind az utópisztikus (Owen, Luis Blanc), mind pedig a termelôszövetkezeti szocializmus hívei (Lassalle) feltételezték, hogy a szövetkezés alkalmas eszköze a szocialista társadalmi rend kialakításának. A termelôtôl (mezôgazdasági, ipari kistermelôk) a fogyasztóig kiépült tôkés vállalkozói láncolat (felvásárlás, feldolgozás, továbbadás) következtében mindaz a vállalkozói nyereség, amelyre a kapitalista vállalkozó szert tesz, a fogyasztó, a kistermelô és a munkás vesztesége. Függetlenül a tevékenység szervezettségétôl, valamennyi társulási formára jellemzô, hogy az mindig valamilyen forgalmi mozzanat körül alakul ki, úgy, hogy két irányban kötött ügyletek csomópontjává válik. Az ügyletek kötése egyrészt a tagokkal befelé, másrészt a nem tagokkal kifelé történik. Egy gazdasági társaságnak tulajdonosaival kötött belsô ügyletek alapvetôen a mûködéshez szükséges tôkét biztosítják, és meghatározzák a tôke alapján a részesedés mértékét és a kockázatvállalás mértékét. Kizárólagosan ettôl a tôkeérdekeltségtôl függ tehát a tulajdonos haszna a társaság mûködésébôl, és teljesen közömbös, hogy a tôkehozzájáruláson kívül tett-e valamit a nyereség növelése érdekében. A szövetkezet ugyanúgy, ahogy egy gazdasági társaság, két irányban köt ügyleteket. Egyrészt tagjaival, másrészt nem tagokkal. A nem tagokkal kötött külsô ügyletekben a szövetkezet úgy viselkedik, mint az általa kiváltott vállalkozó, vagyis minden lehetô gazdasági elôny megszerzésére törekszik. A belsô ügyleteken keresztül a szövetkezet úgy továbbítja a tagoknak a külsô ügyletekbôl származó nyereséget – a szövetkezet hiányában a vállalkozó szerzett volna meg a szervezetlen fogyasztótól, kistermelôtôl vagy munkástól –, hogy a szövetkezet tagjának mint fogyasztónak, mint termelônek csak önköltséget számít fel. Ha a külsô ügyletekben a szövetkezet költségen felüli áron adott el vagy szerzett be, tehát pénzügyi többletet gyûjtött, a többletet úgy osztja fel a tagok között, ahogyan az egyes tagok a szövetkezettôl való vásárlás, vagy a szövetkezetnek való értékesítés, vagy a szövetkezet más szolgáltatásainak igénybevétele alapján járultak hozzá a pénzügyi többlethez. A fogyasztási, ill. beszerzési szövetkezet által a tagok takarítják meg maguknak azt a nyereséget, amelyet a vállalkozó például egy elárusítóhelybe fektetett tôkéje után elvárna. A kistermelôk értékesítô szövetkezeteinek külsô ügyleteiben a tagok termékei együttesen jobb piaci alkupozíciót tudnak kivívni. A munkásszövetkezetekben a munkások munkaerejüket összevontan értékesítve szintén elônyösebb feltételekkel tudnak tárgyalni. A hitelszövetkezetben a tôke a tagoktól származik, és a szövetkezet dönt arról, hogy ki kaphat hitelt. Természetesen a tagok itt is önköltségen jutnak a hitelhez. A német és osztrák mintájú gépkörökben szintén a vállalkozói tôke nyereségigényét lehet megkerülni a – természetesen megfelelôen dokumentált és értékelt — ún. körbeszolgáltatásokkal.

Új elemek a klasszikus elvek mellett

A szövetkezetek másfélszáz éves történelme során kialakult néhány fontos ismérv, mely legfontosabban jellemzi a szövetkezeteket, valamint megkönnyíti elhatárolásukat más gazdasági szervezôdésektôl.

A szövetkezeti alapelvek:

1. önkéntesség és nyitott tagság

2. szövetkezeti demokratizmus

(1 tag – 1 szavazat)

3. korlátozott tôkekamat

4. nonprofit jelleg

(a személyes közremûködéssel arányos részesedés)

5. demokratikus nevelés és képzés

6. helyi, országos és nemzetközi közremûködés, együttmûködés

A hagyományos szövetkezeti formák átalakulása Európában napjainkban a piaci verseny egyre élesedô körülményei között felgyorsult. A korábbi együttmûködések nemzeti szintû kereteit az egységes európai piac létrejötte feloldotta. A tagsági kör és a piaci hatókör bôvülése mellett természetes, hogy a közvetlen tagi kontroll elvét egyre inkább a közvetett úton gyakorolt ellenôrzés veszi át. Különösen Írország és Nagy-Britannia szövetkezetei esetében jelenik meg az egységes értékû részjegy helyett a változó tulajdonosi arányú részvény alapján történô döntési mechanizmus, ahol már nem csupán a tagi források, hanem esetenként külsô befektetôk forrásai is bevonásra kerülnek e társasági forma jegyeit mutató szövetkezetek életébe. Ez a tendencia megjelent Ausztriában és Finnországban is. A szövetkezeti tagság piaci manôverezôkészségét fokozza az, amikor a szövetkezet leányvállalatothozhat létre, amelybe külsô befektetôk is bevonásra kerülnek kisebbségi tôkerészesedéssel.

A sokszínû fejlôdés változatainak megemlítése mellett is kiemelendô, hogy az új formák keresése ellenére a hagyományos struktúrájú szövetkezetek meghatározóak az európai mezôgazdaságban.

Ma még nincs egységes jogi szabályozás a szövetkezeti szektor létrejöttére és mûködtetésére az EU szintjén. Ugyanakkor a szövetkezetek gazdasági, társadalmi elônyeinek és a versenyfeltételeknek egységes érvényesülése érdekében megindultak azok a törekvések, hogy a Közösségi Agrárpolitika (CAP) elônyeinek igénybevételéhez a termelôi közösségeken keresztül juthassanak hozzá a gazdálkodók (Agenda 2000). A termékre irányuló támogatások csökkentése mellett a termelôk gazdasági-szociális lehetôségeit tekintik a támogatási keretek fô meghatározójának. Ezért a termelôi közösségek egységes szabályozására (elôször a zöldség-gyümölcs szektorban), illetve a termelôi közösségek országhatárokon átnyúló rendszerét eredményezô nemzetközi szövetkezeti szervezetek kialakításának közösségi szabályozására biztató kezdeményezések történtek. Az elôbbit a zöldség-gyümölcs Termelôi Értékesítô Szervezetek (TÉSZ), az utóbbit az ún. SCE-k (Societies Cooperative Europeannes) képviselik. A TÉSZ-szervezetek létrehozását és mûködtetését az EU jelentôs mértékben hajlandó támogatni. Ennek érdekében ugyanakkor a szervezetek tagjai kötelesek az adott termékpályán a termésüket a szervezeten keresztül értékesíteni, bekapcsolódni az ellenôrzött piaci mechanizmusba, adatszolgáltatásba. Belsô szabályaikban a hagyományos szövetkezeti rendszer alapelvei érvényesülnek, ugyanakkor nyitottak a szövetkezeti együttmûködés nemzetközi dimenzióira is (amennyiben a partner azonos elveken nyugvó alapszabállyal rendelkezik). A szövetkezetek nemzetközi együttmûködésének elve érvényesül az SCE-k rendszerében is azzal, hogy az SCE lényegében társasági formát jelent, de ebben csak a szövetkezeti mozgalom nemzetközileg elismert alapelveit érvényesítô szövetkezetek lehetnek tôkebefektetô tagok.

A szövetkezeti mozgalom története Magyarországon

Czettler (1926) tanulmánya tükrözi azt a közép- és kelet-európai mentalitást, mely szerint az emberi szubjektum és ebbôl következôen a gazdasági érdekek mellett a társadalompolitika is erôteljesen meghatározza a szövetkezeti mozgalmat.

Magyarországon elôször a hitelszövetkezés alakult ki. Ennek elsô hírmondója az 1851-ben megalakult Besztercei Takarék és Kisegítô (Hitelegylet) volt. A két világháború között mûködtek a kereskedôk árubeszerzô szövetkezetei, jelentôs volt az értékesítô mozgalom is. Jelentôs számban mûködtek tejértékesítô szövetkezetek, pinceszövetkezetek, gyümölcsértékesítô és szeszfôzô szövetkezetek. A fogyasztási szövetkezetek közül a legjelentôsebb az 1949-ig mûködô Hangya volt. A II. világháború után a fogyasztási szövetkezetek Népszövetkezetek és Földmûves-szövetkezetek néven kezdtek újjászervezôdni. A kormányzat politikai nyomás hatására 1949-ben megszüntette a Hangya szövetkezeteket, a hitelszövetkezeteket, a lakásszövetkezeteket, de a diákszövetkezeteket is azok központjaival együtt. 1949-ben létrehozták a Szövetkezetek Országos Szövetségét, a SZÖVOSZ-t.

1949–1950-tôl kezdve fokozatosan elsorvadt a beszerzô, értékesítô és termelésszervezô tevékenység, és a földmûves-szövetkezetek mindinkább falusi bolthálózattá alakultak – lényegében állami begyûjtô- és ellátószervekké váltak –, és ez a tevékenységük is lényegében az állami kereskedelem kiegészítését szolgálta. A termelôszövetkezeti szervezés nem a földmûves-szövetkezetek keretében már kialakult termelési bázisokra támaszkodott, hanem kívülrôl, közvetlenül a párt és állami szervek akciójaként szervezôdött. A termelôszövetkezetek üzemi szerkezetét, szemben a kereskedelmi szövetkezetekével, az jellemzi, hogy a tagok gazdaságai közös szövetkezeti üzemben egyesülnek.

A ’90-es évek elején lezajlott rendszerváltás több tekintetben nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. Gazdasági szempontból nem alakult ki az önkéntes társulási forma, és komoly technológiai leépülés indult meg. A megszûnt szövetkezetek helyébe nem az óhajtott családi farmok léptek, hanem alkalmazottakkal dolgozó tôkés vállalkozók és "kistermelôk" tömegei. A kiváláskor a legnagyobb gond az volt, hogy a nagyüzemi vagyontárgyak (állattenyésztô telepek, szárító-tárolók, gépmûhelyek, infrastrukturális létesítmények, nagygépek) nem konvertálhatók kisvállalkozási eszközökké. Az egyéni kiválók célja legtöbbször nem az önálló gazdálkodás, hanem a kivitt vagyon mielôbbi pénzzé tétele volt.

Az elhúzódó és az agráriumot teljesen átható válság ellenére elindultak olyan alulról építkezô szervezôdések, melyekrôl elmondható, hogy a klasszikus (mostanában új típusúnak nevezett) szövetkezeti elvek alapján mûködnek. Az egyik legtipikusabb példa ilyen szervezôdésre a gépköri mozgalom. A beszerzô és értékesítô funkciót az átalakult szövetkezetek általában ellátják, így e területeken nem jelentek meg olyan markánsan az alulról induló szervezôdések. A szövetkezeti mozgalom kiszélesedését ma még több tényezô gátolja. Ezek közül egyik a gazdálkodók nem mindig pozitív szemlélete, ami azonban minden bizonnyal fôként az információ, valamint az együttmûködés elônyeire vonatkozó felismerés hiányának és talán kisebb részben a bizalmatlanságnak tudható be. A mozgalom terjedésének további – szintén meghatározó – gátja az anyagi erôforrások hiánya.

A szövetkezeti mozgalom Erdélyben

A jelenlegi Románia területi kialakulásával párhuzamosan a romániai szövetkezeti mozgalom is rendkívül összetetté vált. Ennek oka az ország egyes vidékeinek és népeinek kulturális, politikai, gazdasági és mentális különbözôsége. Mindhárom erdélyi nemzetiség, illetve kisebbség szövetkezeti mozgalmának gyökerei az Osztrák–Magyar Monarchia idejére nyúlnak vissza. Az 1876-ban elfogadott kereskedelmi törvény és az azt követô szabályozások a német és az osztrák e vonatkozású törvényhozás hatása alatt jöttek létre, és a modell kérdésében is az volt az irányadó, a Schultze–Delitsch és a Raiffeisen típusú szövetkezetek példáját követték.

E keretben indult a román nemzetiségû lakosság szövetkezeti mozgalma is. Az elsô szövetkezeti egység 1867-ben alakult Rasnari helységben, egy takarék- és hitelegyesülés formájában. Késôbb elterjedtek a népbankok és a népbanki központok. Megalakultak az elsô erdôkitermelô és fafeldolgozó, földbérlést és földvásárlást segítô, tejfeldolgozó, ipari, ásványvíz-értékesítô, nyomdai, villamos energiát értékesítô, állatbiztosítási és brikett-elôállító szövetkezetek.

A német szövetkezeti mozgalom életében jelentôs mozzanat volt, hogy 1886-ban tartották az elsô szövetkezeti kongresszust, amikor megalakult a Raiffeiseni Szövetkezetek Szövetsége. Kezdetben a földvásárlás és -elosztás volt a központi feladata ezen intézményeknek, annak meghitelezésével foglalkoztak.

A késôbbiekben, az 1800-as évek végére megjelentek Schultze–Delitzsch típusú szövetkezetek is, városközpontú tevékenységgel, termelô típusú szövetkezetek alapításával. Az elôbbi – fôként az erdélyi szászokra jellemzô – formákkal ellentétben a bánáti sváboknál a fogyasztói és a hitelszövetkezetek kerültek elôtérbe.

Erdélyben a szövetkezeti mozgalom a múlt század 80-as éveiben indult útjára. de nagyobb méretû kibontakozására a századfordulón került sor. Fodor (1995) kutatásai alapján az elsô erdélyi szövetkezet az 1882-ben alakult Marosvásárhelyi Hitelszövetkezet volt. Említésre méltó még az 1825-ben Bölöni Farkas Sándor alapította Kolozsvári Gondoskodó Társaság. Bár nincs szó szerint kijelentve, az alapszabályzatot elemezve besorolható a hitelszövetkezet kategóriába. Az elsô fogyasztási szövetkezet pedig Csíkszeredában alakult meg 1888-ban. Az I. világháborút lezáró békeszerzôdésig az erdélyi szövetkezeti törekvések ideológiailag és az állami támogatások tekintetében is szervesen illeszkedtek a magyarországi mozgalmakba.

A szövetkezeti törekvések számára nagy kihívást jelentett az 1919-es földreform során megnövekedett kisgazdaságok száma és ezek megfelelô termelôeszközökkel – illetve az ezekhez szükséges tôkével – való ellátása. Az eluralkodó fizetésképtelenséget csak súlyosbította az 1929–33-as gazdasági világválság. Az ugrásszerûen megszaporodó kisgazdaságok hiteligényét nem lehetett kielégíteni, ami magas kamatokhoz vezetett (az uzsorakamat gyakran elérte a 300%-ot is). Ezt az állapotot erôsítette a beinduló iparosodás is. Erre a problémára próbált megoldást találni a nagytôke érdekeit megkerülô hitelszövetkezeti kezdeményezés. A másik gondot az jelentette, hogy úgy városon, mint falun egyre nôtt a szegény rétegek kiszolgáltatottsága a közvetítô kereskedelemnek. Erre keresett megoldást gróf Károlyi Sándor, kinek kezdeményezésére és támogatásával 1898-ban megkezdôdött a fogyasztási szövetkezetek szervezése. E szövetkezetek Hangya néven hálózatba tömörültek. Kezdetben a Hangya az áruk felvásárlásával és a fogyasztókhoz való eljuttatásával foglalkozott. A továbbiakban a Hangya elkezdte kiterjeszteni tevékenységét más területekre is, mint a termelés, biztosítás a mezôgazdaság körében (tûz- és jégkár ellen).

Az általánosan romló gazdasági helyzetben – valamint a földreformok következtében megszaporodó kisgazdaságok miatt – sok termelô érezte hiányát a rendelkezésükre álló feldolgozó kapacitásnak. Megkezdôdött a tejszövetkezetek és egyéb ipari profilú (konzervgyár, lenfeldolgozó), gépkölcsönzô és géphasználati szövetkezetek intenzív szervezése.

A hitel, valamint a termelô és értékesítô szövetkezetek a Gazdasági Hitelszövetkezetek Szövetségében, a fogyasztási szövetkezetek pedig a Hangya központ kötelékében mûködtek a hatalomváltás után kolozsvári, illetve nagyenyedi központtal.

A szövetkezeti mozgalom keretében mûködött egy iskolaszövetkezeti hálózat elemi, közép- és felsôfokon. Az iskolai szövetkezetekben, azok boltjaiban saját gyártmányú füzeteket, saját nyomtatású tankönyveket és más ifjúsági könyveket árusítottak. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdaság-tudományi Karán külön szaktárgyként szerepelt a szövetkezeti szervezés.

A mai román állam területi kialakulásával párhuzamosan fontos politikai célként merült fel az ország minél szélesebb körû egységesítése, így a szövetkezeti mozgalmak területén is. Az átalakításhoz a mintát a francia szövetkezeti mozgalom adta. Franciaországban ez erôteljes állami támogatást jelentett. Romániában a támogatások mellé erôteljes állami ellenôrzés is társult. Az így kötelezôvé váló állami felügyelet megtestesítôje az Országos Szövetkezeti Tanács volt.

A romániai szövetkezeti mozgalomra akkoriban jellemzô nemzeti elkülönülést jelzi az úgynevezett konverziós veszteségek aszimmetrikus jóváírása a román szövetkezetek javára.

Az 1929. évi román szövetkezeti törvény átalakította az addig a magyarországi jogi és szervezeti hagyományokon nyugvó kisebbségi szövetkezeti rendszert. A törvény értelmében a szövetkezetek anyagi és szellemi irányítása a "federálék" (az bukaresti INCOOP szövetkezeti központ helyi szervei), az ellenôrzés az "uniók" kezébe került. E szervezeten belül a kisebbségi szervezôdések decentralizáltan mûködhettek 1938-ig.

Az 1947. esztendôtôl fokozatosan beindult az állami irányítás elôbb burkolt, majd nyílt kiterjesztése a szövetkezeti hálózatra és az alulról építkezô, hagyományos formák felülrôl történô átszervezése. A felszámolási folyamat során a fogyasztási szövetkezetek beolvadtak az állami össz-szövetkezeti hálózatba (ICECOOP), és a szocialista tervgazdaság, az állami kézben összpontosult árualapok elosztásának eszközévé váltak. A hitelszövetkezetek hálózata a pénzügyminisztérium felügyelete és irányítása alá került. Az ipari szövetkezetek beolvadtak a kisipari termelôszövetkezetek szövetségébe (UCECOM), melyet a hajdani kisiparosok bekényszerítésével hoztak létre. Az "önkéntes" egyesülés úgy nézett ki, hogy megvonták tôlük a mûködési engedélyt, és választhattak a belépés vagy a munkanélküliség között. Így sikerült a középosztály egy tehetôs rétegét felszámolni. Az erdôkitermelô és fafeldolgozó szövetkezetek az erdôk államosításakor tûntek el, esetleg az ipari szövetkezetek vonták hatáskörükbe ôket.

E korszakban jelent meg a szocialista szövetkezetek egy új típusa, a mezôgazdasági termelôszövetkezet (CAP), ami nem más, mint a szovjet kolhoz másolata. A szövetkezet, szövetkezés fogalmak éppúgy falun, mint városon a kommunizmus fogalomrendszeréhez kötôdtek. Sokan úgy gondolták, ez egyenlôsdi, szocialista tulajdon, tervutasításos gazdaság, felülrôl jövô irányítás. Ebben nem kis szerepet játszik az, hogy az ifjúság – de még a mostani középkorúak körében is – ismeretlen a történelmi múlt, nem tudják, mit jelentett a szövetkezeti mozgalom a proletárdiktatúra beköszöntéséig, és az utána bekövetkezett fogalomtorzulásokat sem ismerik.

Az 1990-es évek eleji politikai és gazdasági változások bonyolultabbá tették a helyzetet. Új életforma megjelenését szerette volna a társadalom, de ehhez új fajta szemléletre is szükség van mind a gazdaságban, mind a politikában. A szerkezetváltást legfôképpen a magántulajdon tiszteletének és a szerzôdéses fegyelemnek hiányosságai akadályozzák. A szövetkezeti közös tulajdon felosztásával megpróbálták érvényre juttatni a tulajdonosi érdekeltséget, de a bizonyos területeken gyors és mélyreható magánosítás során olyan rendszereket is felszámoltak, melyeket nem sikerült helyettesíteni (pl. a mezôgazdasági szolgáltatások). A gazdasági és politikai átalakítás fôként jogszabályok megalkotásán alapult, de az emberek mentalitásának meghatározó jellegére nem sokan gondoltak. Ez lett az oka annak, hogy a tulajdonviszonyok megváltoztatása nem az anyagilag virágzó és politikailag plurális szociális piacgazdaságot alakította ki, hanem a nehezen átlátható helyzetben a visszaélések széles körére nyílt lehetôség.

A nehézségek ellenére megindultak törekvések, melyek az önálló gazdasági egységek közös szervezôdései bizonyos feladatokra, melyeket vagy nem képesek, vagy gazdaságosan nem tudnak önállóan megoldani. Sok gazda tudhat maga mögött egy nyugat-európai, elsôsorban szakmai kirándulást. Az ott látottak "hazai földbe ültetése" viszont nagy hozzáértést igényel. Ezt a mûveletet olyan – fôként szakmailag jól képzett – személy tudja csak elvégezni, aki tisztában van mind a piacgazdasági szövetkezeti modellek mûködésével, mind a hazai sajátosságokkal.

Következtetések, javaslatok

A tanulmány készítésének a célja a szövetkezeti mozgalom fejlôdésének, változásainak feltárása.

Megállapítható, hogy a mozgalom történelme során számos változata alakult ki. A legfontosabbak a fogyasztási-beszerzési, az értékesítési, a hitel-, a mezôgazdasági közös géphasználói, a munkavállalói, a lakás-, a földbérlô, a telefon-, a gyógyszertár-, a kávéház-, a fuvarozó, a különféle mûvész-, az iskolaszövetkezet.

A szövetkezetek legtöbb változata a kapitalista berendezkedésû európai és észak-amerikai országokban található. A közép- és kelet-európai országokban lezajlott szocialista politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás kimunkálta a szövetkezetek egyik különleges formáját, a termelôszövetkezeteket.

Mivel a szervezôdés alulról építkezik, így a felmerülô igényekhez gyorsan és könnyen lehet kialakítani a megfelelô szervezetet és érdekeltségi rendszert. Ez egyben azt is jelentette, hogy sokféle struktúra alakult ki, és ezek összetett, régiónként, nemzetenként gyakran eltérô képet mutatnak. A mozgalomhoz idôszakonként és régiónként nagy elhivatottságú szervezô egyéniségek köthetôk.

A szövetkezeti mozgalmon belül bizonyos módosulások érzékelhetôk. E tendencia fôként a fejlett országokat jellemzi, ahol a rendelkezésre álló viszonylag nagy mennyiségû tôke keresi a számára legkifizetôdôbb befektetési lehetôséget, valamint ezzel párhuzamosan a szövetkezetekben is igény merül fel a költségek finanszírozásának tôkebefektetéses megoldására. Így vannak szövetkezetek, melyek létrehoznak tôkeérdekeltségû alvállalatokat.

A volt szocialista országokban az 1990-es évek eleji gazdasági és politikai átalakulás céljainak megvalósulását sikeressé tehetné a piacgazdasági szövetkezeti modellek kialakítása, de ehhez hiányzik a megfelelô tájékozottság és üzleti tisztesség.

A jogi szabályozást vizsgálva elmondható, hogy az Európai Unióban nincs egységes szabályozás, viszont a szövetkezetek gazdasági és társadalmi szerepének hangsúlyozása markáns politikai szándékként jelenik meg. Különösen nagy jelentôsége van a szociális feszültségek kialakulásának megelôzésében, hiszen a szövetkezeti tagok önszervezôdése és önérdekeltsége lehetôséget teremt társadalmi és gazdasági pozíciójuk önerôbôl történô felemelésére.

Irodalom

Bakos László (1942): A földbérlô szövetkezetek szerepe a magyar mezôgazdaság fejlesztésében. Bp.

Cságoly Ferenc (1946): Termelô, értékesítô és hitelszövetkezetek szerepe az agrárpolitikában. Doktori disszertáció, Bp.

Czettler Jenô (1926): Szövetkezeti ismeretek.

Duka László (1932): Gróf Károlyi Sándor szerepe a szövetkezeti mozgalomban.

Erdei Ferenc (1977): Mezôgazdaság és szövetkezetek. Akadémiai, Bp.

Fodor László (1995): Adalékok az erdélyi magyar szövetkezetek történetéhez. I. Szövetkezés XVI. 1. sz. 61–82.

Guzs Ferenc (199?): Üzemszervezés a mezôgazdaságban. Erdélyi Gazda.

Hermann Nándor (193?): Részvénytársaságok és szövetkezetek gazdaságtörténeti szerepe a kapitalizmus kialakulásában. Doktori disszertáció.

Ihrig Károly (1937): Szövetkezetek a közgazdaságban. Szerzôi magánkiadás. Bp.

Kalmár Sándor (1996): A mezôgazdasági szövetkezetek érdekeltségi rendszerének változása. Gazdálkodás Bp. XL 4. szám. 42–47.

Laczó Ferenc (1991): Szövetkezeti átalakulások irányai. Szövetkezés Bp. 1991/1.

Nagy László (1978): Szövetkezeti enciklopédia. Mezôgazdasági, Bp.

Óberding József György (1938): Az erdélyi magyarság szövetkezeti mozgalma.Magyar Gazdák Szemléje XIII. évf. 2. szám. 49–73.

Simon Sándor (1994): Új típusú szövetkezési lehetôségek a magyar mezôgazdaságban. Diplomadolgozat, Gödöllô.

Süveges Márta (1991): A szövetkezet jogi formája és természete a piacgazdaságban. Szövetkezés Bp. 1991/1.

Vincze Mária (1993): Ne halasszuk el az alkalmat! Mezôgépállomások privatizációja. Erdélyi Gazda.

Wünscher Frigyes (1944): A szövetkezetek jelentôsége Gróf Tisza István agrárpolitikai törekvéseiben. Bp

Visszaállítanák a lápvidéket Biharfélegyháza és Pocsaj térségében

http://erdely.ma/kornyezetunk.php?id=117209

2012.05.02.

Forrás: erdon.roUniós támogatásból újratelepítenék a lápvidéket Biharfélegyháza és Pocsaj térségében. A tervek már készen vannak – közölték szerdán.

Nem az egyetlen ilyen jellegű projekt térségünkben, de talán ez a legelőrehaladottabb: elkészültek a tervek a romániai Biharfélegyháza és a magyarországi Pocsaj térségének kvázi rehabilitációjára. E zónákban ugyanis régebben lápvidék volt, amit a kommunizmus időszakában lecsapoltak – ezt a tájegységi jellegzetességet állítanák most vissza. A szakértői dokumentációk kidolgozására a román-magyar együttműködési program keretében kaptak 128.000 eurót, s a terveket tegnap mutatták be Félegyházán, a két település polgármesterének jelenlétében.

Kivitelezni kellene…

Kecskés Gyula, Pocsaj elöljárója elmondta: másodszorra próbálták meg közösen ezt a projektet, s most összejött. Magyarországi területen gond viszont, hogy egyes lecsapolt területeket megművelés alá vontak. Még nem tudják, ezekkel mit lehet tenni, ettől is függhet a megvalósítás. Kelemen Zoltán, Biharfélegyháza polgármester kérdésünkre elmondta: náluk viszont nincs ilyen gond, s remélik, lesz majd olyan uniós kiírás is, amelynek nyomán gyakorlatba ültethetőek a tervek. A pályázatírók nevében Nagy Tímea, az OTP Consulting irodavezetője tudatta: a most lezárult, 16 hónapig futó projekt csak egy azok közül, amelyek révén ők is segítik a vidéket.

A bevont szakértői cégek képviselői elmondták, amikor majd megkezdődik a munka, évekbe, de talán egy évtizedbe is beletelik, amíg újra kialakul a lápvidék. Balajti Róbert, a Ronoaqua képviselője, a tervek egyik készítője például részletezte: zsilipkapukat kell majd építeni a vízszabályozáshoz, aztán visszatelepíteni mintegy harminc növény- és tizenöt állatfajt, végül a turizmusra való előkészítés jöhet. A projektet ugyanis egyszerre szánják környezetvédelmi és turisztikai beruházásnak is.

Egyébként Biharfélegyháza és Pocsaj másik közös projektje is készülőben van: úttal kötik össze a két települést. Szeghalmi Örs erdon.ro

Helyi természeti értékek nyomában

2012. május 07.

Röszke, Felszabadulás u. 84.

„Miért fontos a biológiai sokféleség megőrzése? Mik az ökoszisztéma szolgáltatások? Melyeket eddig úgy tekintettünk, hogy „Isten ingyenes adománya”. Ez valóban így igaz?
Akik a helyi természeti értékek iránt érdeklődnek és szívesen vennének részt azok megismerésében és fenntartásában. Jöjjenek el Röszkére.

A Berertzk Péter Természetvédelmi Klub sikeres pályázati programja - 2011.évi Zöld Forrás, Projekt azonosító: PTKF/2112/2011. - keretében öt alkalommal fogunk találkozni, előadásokat hallgatunk, kimegyünk a természeti területekre és egy újabb röszkei természeti értékeket bemutató kiadványt készítünk.

Az első program időpontja: 2012. május 07. 14.00 óra
Helyszíne: Konferencia terem, 6758 Röszke, Felszabadulás u. 84.

Web: www.termeszetvedo.roszkenet.hu

E-mail: kornyezetved@roszkenet.hu

II. Szalma az építészetben konferencia

2012. május 05.

Budapest, XI. kerület, Cirmos u. 8.

A Magyar Szalmaépítők Egyesülete konferenciát rendez "II. Szalma az építészetben" címmel.
A szalmaépítészeten kívül szó lesz természetes anyagokról, ökologikus megoldásokról, technológiákról. Az előadások után biztosítunk időt kérdések feltevésére. A rendezvény alkalmat teremt arra is, hogy a résztvevők hasonló érdeklődésű emberekkel megismerkedjenek, többet tudjanak meg egyesületünk tevékenységéről.

Várható előadóink:
Búzás Miklós: A téglakészítést és tapasztást megelőző vályogvizsgálat
Dr. Németh László: Környezettudatos faanyagvédelem
Szentendrei Imre: Nádfedés elmélete és gyakorlata
Dudok Tímea: mész alkalmazásának lehetőségei, kender, mint építőanyag
Novák Ágnes: szalmaépítészet jogszabályi háttere
Máthé Kata: építészet-erdőkert-permakultúra
Grátz János: Vakolathímek, épület lelke, térképzés
Mednyánszky Miklós: Vályogépítészet tapasztalatai, lehetőségei

A konferencia helyszínén az előadók könyveinek megvásárlására is lehetőség lesz.

Helyszín, időpont:
A konferencia időpontja 2012. május 5. szombat, 9-18h.
Helyszín: Őrmezei Közösségi Ház, 1112 Budapest, XI. kerület, Cirmos u. 8.

Belépődíj 2000 Ft. Regisztrációval egyidejű belépődíj átutalás esetén vendégünk egy hideg büfés ebédre.
 

Web: regisztráció >>>

E-mail: Révész Gabriella

Precíz ember, pontos terv (LAM-történet)

http://www.3szek.ro/load/cikk/48849/preciz_ember_pontos_terv_lam-tortenet

2012. május 2., 

A tej minősége felől a berendezés kezeskedik A szerző felvételei

Még fiatal, alig 44 éves, annál is kevesebbet mutató férfi a kőröspataki Költő Sándor tejgazdaság-tulajdonos.

A minden hivalkodást és felesleges fényűzést nélkülöző, európai uniós elvárásoknak mégis eleget tevő farm a megye egyik legjobban menő tehenészete. A kőröspataki letérőtől pár száz méterre a zöld mezőben fekszik: úttörője tehát annak a faluból kiköltözésnek, melyet az unió is szorgalmaz, és amely a nagyüzemi termelésre való átállás egyik nélkülözhetetlen feltételévé vált. Beszélgetés közben mindenekelőtt a gazda szabatos fogalmazása, találó fordulatai, mondandójának nyelvi helyessége tűnik fel nekem, utóbb meggyőződöm róla: a fejében uralkodó rend abból fakad, hogy világos, áttekinthető tervet követ, és annak kemény munkával ("engem estig a farmon talál") gazdaságában is megteremtette a párját. Két évtized nem kis idő, azóta építi, többek közt a LAM kitartó segítségével azt, amiből ma, mint mondja, már tisztesen meg lehet élni.

Öt téesztehén

Szerencsés nemzedékhez tartozik, a gazdában rejlő vállalkozó kedvnek, mint annyi esetben, a rendszerváltás nyújtott kibontakozási lehetőséget.

A háromszéki tehenek hamarosan hollandiai szomszédokat kapnak

– Kézdivásárhelyen végeztem állat-egészségügyi technikusként 1986-ban, és a kőröspataki téeszbe helyeztek ki, onnan 1989-ben a körhöz kerültem, ahol tíz évig voltam alkalmazásban, míg önállósítottam magam. Párhu­za­mosan már gazdálkodtunk, azzal az öt téesztehénnel kezdve, melyet a felosztáskor ne­künk kiadtak. Föld első lépésben tíz hektár jött vissza, most húsz körül van, erdő még egy annyi, bérelt földekkel együtt százkilenc hektárt művelünk. Az idén úgy döntöttünk, ezentúl csak állattartásra és takarmánytermesztésre állunk rá. Eddig például burgonyatermesztéssel is foglalkoztunk, de többé nem tesszük, nem éri meg. Van kukorica, búza, egyéb, amit az állatok számára termesztünk. Földjeink itt találhatók egy kilométeres körzetben, jó részük nagyobb tagokban. Vásárolnék is, de egyszerre fejleszteni és vásárolni nem lehet. Az is évtizedbe telt, amíg a földeket sikerült ide, a körzetbe "hozni".

– Milyen szerepet játszottak ebben a hitelek?

– A nulláról indultunk, bankkölcsönhöz kellett folyamodni. A kilencvenes évek legelején előbb az akkori Bankcoophoz fordultam, aztán még abban az évben a LAM-hoz. Azóta a LAM minden évben folyósított nekem kölcsönt. Nekem főleg a lámosok rugalmassága és bizalma tetszett meg, ha az nem lett volna kölcsönös, akkor lehet, nem sikerült volna azt elérnem, amit elértem. Kezdetben egyéves futamidőre kisebb, ún. termelési hiteleket vettem fel, aztán gépvásárlásra is, szóval, nem kimondott befektetési hitelek voltak, olyan három-négyszáz millió lejesek (harminc-negyven ezer mai lejnek megfelelő összeg). Arra 2010-ben érkezett el az alkalmas pillanat.

Az ugrás

A pálya legérdekesebb fordulata következik, mely tanulságos lehet sok háromszéki gazda számára, Költő Sándornak ugyanis jószerével saját erőből sikerült az áttörés, a kis volumenű gazdálkodás lehúzó nyűgeinek leküzdése és egy új érvényesülési terep megnyitása. Ezzel mintegy kiemelkedett ama középmezőnyből, mely ma a háromszéki mezőgazdaság vállalkozói köreiben általánosnak nevezhető. Farmja ugyan nem számít egyedülállónak a megyében, nála nagyobb és korszerűbb is létezik, de eredményeivel ott az élbolyban a fél tucat legversenyképesebb közt, s mindezt, ismételjük, úgyszólván helyben elérhető forrásokból merítve valósította meg. A LAM-hitel nélkülözhetetlenül fontos volt számára, de ahogyan: az benne az érdekfeszítő. A személyes invencióra érdemes odafigyelni a továbbiakban.

– Addig a ház mellett otthon tartottuk a teheneket, létszámnövelésre istállóépítésbe kezdtünk itt, a mezőben. Ez mindössze két és fél milliárdos befektetés volt, a LAM-tól vettem fel. Ami itt látható, régi lejben úgy hárommilliárdban áll. A Sapard-pályázattal kísérleteztem, nem sikerült, utána a FADR-vel (vidékfejlesztési alap) is, az sem ment. Nem tudom, miért. De egyrészt örvendek, hogy így történt, mert amúgy sokkal többe került volna. Egy mainál valamivel nagyobb istálló és környezeti átalakítás 800 ezer euró az uniós ajánlatban, az 37 milliárd lej, s annak felét nekem kellett volna lepengetnem. A 18-tól a háromig, amibe ez került, még sok van!

– Na, de a LAM: talán a legnagyobb hitelt folyósította, amit adni szokott, ezt istállóépítésre kértem. Azelőtt beltelkesítettem ezt a területet, s legfontosabb az volt, olyan korszerű istálló legyen, hogy abban uniós minőségű tejet tudjak előállítani. Olyan fejőrendszert szereltünk be. Kötött tartású a rendszer, ezt ked­velem. A tehenet a helyén fejjük, a tej a csövön keresztül egyenesen a hűtőtankba megy, a levegővel nem érintkezik. A kölcsönt hét év alatt kell visszatérítenünk havi részletekben. A fedezetet a földbirtok és az otthoni ház képezi. Akármelyik bankhoz fordultam, nem akartak kölcsönt adni. A lamosok viszont ismertek, régi kuncsaft vagyok. 

Íme a bizalom emberi dimenzióinak fontossága, a személyes kapcsolatok szülte emberismeret, mely a megbízhatóság tekintetében mérvadó lehet a döntés pillanataiban. Az istálló végében található külön helyiségben a hatalmas hűtőtank rozsdamentes acélból, példásan tiszta, hasonló rend és higiéniai feltételek uralkodnak az istállóban is, melyben különben három gondozó (munkakönyves alkalmazott) látja el az ötvenhat fejőstehenet. A gazdasághoz tartozó huszonnégy borjút és üszőt egyelőre a szülői háznál tartják, róluk az édesapa gondoskodik, s azokat akkor lehet majd kiköltöztetni, ha a mai istálló mellett megépül a második is a növendékeknek. Ezzel a farm készen is lesz, elöl, kissé távolabb pedig lakóházát készül idetelepíteni a gazda, ezzel kerekedik ki majd az a terv, melyre úgy látom, életét tette fel.

Saját erő és példaképek

– No de hogyan bújt ki e korszerű istálló úgyszólván a földből?

– Annyiból szerencsém volt, hogy édesapám, a feleségem, Zoltán fiam és én szereltük össze a fémrészeket, a tetőzetet, mindent, ami zöldre festett, az itatókat, tettük be az ablakokat stb., az mind nem került pénzbe. Két éve működik, 2010 áprilisában fogtunk hozzá, és november harmadikán az állatok be voltak kötve.

– Most már akkor nagyobb pénzek forognak.

– Úgy van, mert több tejet termelünk. Most akarok éppen húsz üszőt hozni Hollandiából, hamarosan kiutazom értük, eljött a bővítés ideje. A törlesztőrészlet évente csökken. Eddig olyasmibe fektettünk, ami közvetlenül pénzt nem hoz, muszáj olyasmivel folytatni, ami a jövedelem növekedéséhez vezet. Hogy jól festenek az állatok? Ezek bizony a téesztehenek leszármazottai, ámbátor azok 12–15 litert adtak, ezeknél pedig 21 liter az átlaghozam, de van negyvenliteres tehenünk is. Csoporto­sítottuk őket, amelyik többet ad, többet eszik. A friss fejősök többet kapnak, amelyeket szárazra készítjük elő, azok kevesebbet. A hozam nyilván a fajtától függ, de a takarmány is nagyon hordozza. Ezek mind itt születtek, mesterséges megtermékenyítéssel javítottuk fel, minden generáció egy fokkal jobb lett. Se nem tej-, se nem húsmarhák, inkább vegyes fajtának nevezném. Jön a tavasz, a kaszálás, takarás ideje. A gépekkel mi dolgozunk, a szántást, vetést mi végezzük. Még a feleségem is rengeteget segít, ért a traktorhoz, s besegít egy traktorista. Életszínvonalunk? Olyan jó közepes. Az utóbbi öt évben nyaralásra nem gondolhattunk, de tervezzük azt is. Felnőtt a nagyobbik fiam, egy-két hétre kölcsönösen szabaddá tehetjük egymást. 

Mikor kérdem, közlik: a 23 éves fiatalember – közgazdaságit végez Sepsiszentgyörgyön – "nincs befogva, ő jó szándékából végzi a munkát". Azt már maga a fiatalember teszi hozzá, hogy jövőjét a gazdálkodásban képzeli el.

A LAM-hitelről megtudom, hogy bár a kamat nem kisebb a szokásosnál, de nagy előny, hogy ha hamarabb törleszti az ember, nem számítanak fel büntetőkamatot, mint a bankok. Állandó vásárlójuk a Covalact tejgyár, tizenöt éves a kapcsolat, és bár az árai valamivel alacsonyabbak, de előny, hogy nekik mindig pontosan fizetett.

– Igaz, innen naponta 700–720 litert visznek el. Olyan közel a gyár, hogy akár csövön is küldhetnénk a tejet – neveti el magát.

Meséli, a tejgyár jóvoltából hollandiai tapasztalatcserén is részt vett, ott szabad és kötött tartású farmokat is meglátogattak.

– Ők kétszáz évvel előbb vannak a tehenészetben, automata fejőrendszereket láttunk, ember meg sehol, a tehenet mégis megfejik. Lengyelországban is megfordultunk, de ott egészen más a világ: egy fiatal kezdő gazda 1,2 százalékos kamatra kap hitelt, nem 15-re! Nekem 1,2 százalékos kamattal már kétszáz férőhelyes istállóm lett volna tizenöt évvel ezelőtt! Ebben a bizonytalan világban mi csak lassan tudunk haladni. No de a látogatásnak nagy hasznát vettem, láttam, uniós tejet csak új technológiával lehet termelni, nem is korszerűsítettem volna, ha nem látom saját szememmel.

A holland értékesítési és feldolgozási szövetkezetek hasznáról is megvan a véleménye, nálunk, bár sokat tett a szarvasmarha-tenyésztő egyesület, a mozgalom még gyermekcipőben jár.

Családi elégtétele, hogy fia beletanult és megkedvelte az állattartást, meri erre építeni a jövőjét. "Inkább itt építsünk jövőt, mint külföldön valahol hányódjunk. Nem ítélem el, aki kimegy, és ott keresi a pénzt, de valahogy mégis lehetne másképpen" – vallja.

Költőéknél tehát nem áll fenn a családszakadás, a szétesés veszélye, mely ma nálunk össznépi megpróbáltatás, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. No de a gazda példájában mégis azt érzem leginkább kiemelendőnek, ahogy kevés pénzzel, nagyfokú takarékosság árán sikerült pénzt és lehetőséget felhalmoznia, olyan hitelképességre szert tennie, amellyel már betörhetett a tőkeforgás minőségileg magasabb, nagyüzemi körébe, s csak kívánhatom neki és a hozzá hasonlóknak, vethessék ott meg a lábukat! Szerző: B. Kovács András

Kistérségi létfenntartás: a Hangya szövetkezeti modell lehetőségei ma

http://rekreator.hu/kistersegi-letfenntartas-a-hangya-szovetkezeti-modell-lehetosegei-ma/

Írta: lenhardt 2011. máj. 21. Magyar jelen

Absztrakt 

A mai pénzügyi, gazdasági és társadalmi válságból való kilábalás lehetőségeit világszerte keresik.  A megoldások többsége pénzügyi szemléletben fogalmazódik meg. A pénzügyek azonban csak következmények. Az alapvető okok a valóságos működésben, a gazdaságban jelentkeznek: a gazdaság nem működik megfelelően. A gazdasági működés olyan helyreállítására van szükség, amely a lokális közösségek létfenntartását biztosítja a természeti környezet megőrzése és az emberi-társadalmi környezetben elfogadható viszonyok mellett. Mintegy száz évvel ezelőtt volt már egy sikeres alkalmazkodási példa hasonlóan nehéz helyzetből való kilábalásra: ez volt a Hangya szövetkezeti mozgalom. A mai körülmények között is szükség lenne egy ilyen nemzeti szintre emelt összefogásra. Ennek a lehetőségét és koncepcionális vázlatát foglaljuk össze a cikkben. 

A kiindulási helyzet 

A pénzügyi válság következtében kibontakozó általános gazdasági és társadalmi válság a világgazdaság működési zavaraira mutat rá.

A gazdaság a teljesítmények olyan összehangolt rendszere, amely egy közösség tagjai számára értéket hoz létre. Alapvető kérdés, hogy mi az érték és ki a közösség?

Ha a létfenntartás, a fenntartható létezés keretei között jelentkező, mások jogos érdekeit, valamint a környezetet nem károsító reális igények kielégítése a cél, az érték, valamint a közösség tagjai azok, akik ezeket az értékeket igénylik, akkor normális gazdasági működésről beszélhetünk, ami a gazdaság → pénz → gazdaság sémával ábrázolható (itt a pénz szolgálja a gazdaságot). 

Ha minden cselekedetünk mozgatója a pénz szaporítása, akkor a normális gazdaság háttérbe szorul, elcsökevényesedik, a környezeti és szociális károk ottmaradnak a szenvedő lokális közösségben, a hasznot viszont elviszik a globális pénzforgatók. Ez a pénzimádó viselkedés 

a pénz → gazdaság → pénz sémával ábrázolható, ahol addig zsugorodik a szétzilált gazdaság, amíg a pénzbuborék rendszer össze nem omlik. Ma ez a világszerte uralkodó irányzat (ld. még Kiss Tibor hivatkozott cikke). 

A válság nem más, mint egy rendszer alkalmazkodási képtelensége a megváltozott körülményekhez. Ez azt jelenti, hogy hiába jelzik előre egyesek a várható változásokat, ezeknek a kezelésére a rendszer nem épít ki képességeket. A változás bekövetkeztekor nincs meg az elégséges reagáló képesség (amelynek a kiépítése hosszabb időt és befektetéseket igényel). 

Gondoljunk arra, hogy a környezettel harmóniában lévő fenntartható fejlődés már hány évtizede felvetett probléma és ennek az egész emberiséget fenyegető veszedelemnek az elkerülése érdekében alig történik valami. A tényleges döntéshozók mindent a minél előbbi tőkemegtérülés oltárán áldoznak fel: a mai profitért feláldozzák gyerekeink, unokáink alapvető létfeltételeinek a fenntartását. Ahogy Stiglitz kifejti: „A profitot privatizálják, a károkat államosítják”. 

A gazdaságot a pénzteremtés eszközének tekintő szemléletben nemcsak a környezet károsodik (sok esetben visszafordíthatatlanul), hanem az ember és a társadalom is roncsolódik. Ha a világgazdasági versenyben valahol nem gazdaságos termelni, onnan a termelést elviszik oda, ahol olcsóbb. Itt megemelkedik a munkanélküliség, ott extraprofit keletkezik. De ki fogja megvenni jó áron azokat az olcsón előállított javakat, amelyeket eddig itt vettek meg a „gazdagok”, mert nehezen adják fel a jólétet és eddig volt bőséggel hitel. Most növekszik a munkanélküliség és nincs hitel. Mesterségesen megemelt fizetőképes kereslettel nem lehet tartósan fenntartani egészséges gazdasági működést. 

Leépülő gazdaságban az egyének, családok létfenntartása kerül veszélybe, torzulnak a társadalmi viszonyok, megszűnik az emberek közötti természetes szolidaritás. Leépülnek meglévő egyéni képességek, elvész a tudás, amit generációkon keresztül halmozott fel egy közösség. Megszűnnek olyan közösségi képességek (pl. több generációs családi összetartás), ami hosszú időn keresztül szociális biztonságot adott. A mindenkit gazdasági bérmunkássá formáló pénz hajhászat elsorvasztja az ambíciót, az alkotóképességet. (Az egyén, a család és a társadalom roncsolódásáról ld. Bogár László publikációit.) 

Nehezíti a válságos helyzetből való kilábalást az a mentalitás, amely mindig mástól várja a megoldást. Erre szoktatta rá a társadalmat a szocializmus, amely a nagy újraelosztó rendszerében a mindenkiről való gondoskodás illúzióját éltette az emberekben (az igazsághoz hozzátartozik, hogy az öngondoskodásnak nem volt meg az alapja, ui. az egyének nem tudtak megtakarítani). Ebből a helyzetből tértünk át a kapitalizmusra, amelyben a túlnyomó többség szegény volt. Ez sem az ütőképes vállalkozásindítást, sem a biztonságos öngondoskodást nem tette lehetővé. Az exponenciálisan növekvő eladósodottság és a nemzetközi egyezményekkel ránk kényszerített – a globális szereplők érdekeit szolgáló – korlátozások egyre kevésbé teszik lehetővé az állam számára azt, hogy besegítsen a létfenntartásba azoknál, akik képtelenek erre. Az egyének többsége elvárja a külső segítséget, és alig tesz valamit saját erőből megmaradása érdekében. 

Ezért teljesen eltorzul az, ami normálisabb mentalitású környezetben jól működne, és valóban javítana a lemaradók helyzetén. Nálunk a pályázatok és a támogatások ügyeskedő lenyúlása vált uralkodóvá, amelyből egyesek meggazdagszanak, a többség pedig egyre reménytelenebb helyzetbe süllyed. Ha a kisközösségek nem döbbennek rá, hogy maguknak is cselekvően tenniük kell az életben maradásukért, akkor nincs reményük a fennmaradásra. Ne mástól (EU, állam) várjuk a megoldást, mert a hatalomban ülők lobbisták által befolyásolt hivatalnokok, akik valószínűleg nem a helyi kisközösségi érdeket képviselik. 

A válságból való kilábalás reális lehetősége 

A válság valódi okait kell felismerni és ezt nyíltan megvitatni. Ha nem a valódi okokat kívánjuk megszűntetni, hanem a következményeket kozmetikázzuk vagy nem a tényleges alkalmazkodást javító akcióba fektetünk be, akkor nincs remény arra, hogy saját erőből a válságból kilábaljunk. 

Kulcsfontosságúnak tatom a gazdaság → pénz → gazdaság paradigma szerinti egészséges gazdasági működésre való visszatérést: egészséges arány megtalálását a helyi létfenntartási érdekek és érvényesülés, valamint a globális versenyben való helytállás között. 

A gazdaságot a lakosság emberhez méltó életkörülményeinek, tartós létfeltételeinek a biztosítása, megőrzése érdekében kell újjászervezni. Egyszerre kell szociális önfenntartó képességet teremteni és emellett az előállított jó minőségű termékekből a felesleget exportálni. Az önfenntartás érdekében jelentősen javítható lenne a foglalkoztatás, ami a belső piac fizetőképes keresletét növelné, elősegítené a további gazdasági növekedést. Az elveszett belső piac minél nagyobb hányadát vissza kellene szerezni. 

Egy elfogadható jövőképben 

- az értéket előállítók produktumaira fizetőképes kereslet is van (a kínálat és a kereslet nagyjából egyensúlyban van) 

- az egyéni fogyasztásra szánt termékek/szolgáltatások árát az egyének saját jövedelmükből vagy ellátmányukból meg is tudják fizetni 

- az egyéni fogyasztást szolgáló termékek nem ártalmasak az egészségre, előállításuk nem károsítja a természetet 

- az egyének lehetőséget kapnak arra, hogy képességeiket fejlesszék és azt a keresletnek megfelelően hasznosíthassák, ezzel jövedelemre tehessenek szert 

- a vállalkozások által igényelt termékek/szolgáltatások árát a vállalkozások a fenntartható gazdálkodás keretei között képesek is megfizetni 

- a termeléstől a végső felhasználásig (illetve az újrahasznosításig) terjedő vertikum mentén senki sem élvez monopolhelyzetet, amelyben erőfölényével mások kárára visszaélhet 

- a gazdaság normálisabb működése érdekében szükséges stratégiai változásokat finanszírozni lehet (pl. vertikumok kiépítése a monopolhelyzetek kiiktatására) 

- van annyi tartalék-jövedelem a gazdaságban, hogy stratégiai célokra (a születésszám emelésére, a színvonalas gyermeknevelésre, a képzésre, az egészségmegőrzésre stb.), valamint a „termelni nem képesek” részére is biztosítsák az emberhez és korábbi teljesítményükhöz méltó megélhetést 

- a fizetőképes keresletet nem csökkenti a hitelpénz mesterséges (manipulált) kivonása a gazdaságból, mert az igényelt áru/szolgáltatásfedezet erejéig helyi pénzen is lehet biztosítani a forgalmat, a gazdaság működését. 

Nyilvánvaló, hogy az egykori Hangya-mozgalomhoz hasonlóan párhuzamos struktúra kiépítése a járható út, amely az összes érintett számára fokozatosan javítja a létfenntartás feltételeit. (A Hangya történetét ld. Németh István hivatkozott cikkeiben.) Nem lehet a pénzuralmat kiiktatni, csak káros hatásait lehet valamelyest csökkenteni. Amilyen mértékben nő a tömegbázisa a jövőképben megfogalmazott kultúrának, értékrendnek, és amilyen mértékben képes ez az egyre bővülő közösség saját fennmaradása érdekében a megfogalmazott célokat mind teljesebben megvalósítani, úgy fog ez a párhuzamos gazdaság biztonságot nyújtani mind több honfitársunknak (ahogy ez 60-80 évvel ezelőtt már megtörtént). 

Megújítási kísérletek 

A Hangya mozgalom újjáélesztéséért Szeremley Béla vezetésével komoly erőfeszítések történtek 1992-98 között. A fejlett nyugat-európai termékpályás szövetkezés sikeres gyakorlatának (elsősorban a dán példának) a honosítási kísérleteként nálunk is elkezdtek TÉSZ-ek (termelői és értékesítő szövetkezetek) szerveződni. Ezek közül a legismertebb Mórahalom (a 2000-es évek elejére mintegy 400 új típusú szövetkezet alakult). Ezek összefogó érdekképviseleti szerveként alakult meg a Magyar Termelői Értékesítő és Szolgáltató Szervezetek/Szövetkezetek HANGYA Együttműködése. Sajnos ezek a termékpályás szövetkezések nem tartalmazzák a saját értékesítési hálózatot (amit az eredeti Hangya tartalmazott), így ugyanúgy ki vannak szolgáltatva a felvásárlóknak (multi láncoknak vagy termény nagykereskedőknek), mint a családi gazdaságok, kisebb vállalkozások. A mai válságos helyzetben gyakorlatilag működő TÉSZ már csak néhány tucat maradt. A fő problémának azt érzem, hogy ezek a TÉSZ-ek is a globális versenyben akarnak érvényesülni (olyan áruból van feleslegük, amit a multik nem hajlandók reális áron felvásárolni, ugyanakkor nincs technológiájuk arra, hogy a megtermelt értékeiket megőrizzék addig, amíg kereslet mutatkozik rájuk). Ha a TÉSZ-ek a hangsúlyt a belső piac visszanyerésére és tartós megtartására helyeznék, több esély lenne fennmaradásukra, sőt fejlődésükre is. 

Felvetődhet a helyi pénznek a használata, amely a világon mintegy 5.000 helyen működik, és valamelyest segít a hitelpénz szűkén (fizetőképes keresletet teremt olyan teljesítmények iránt, amelyekre a hagyományos hitelpénz hiánya miatt nincs kereslet). Mai magyar kísérletek a cserekörök, a szociális kártya, az engedmény klubok (ÉRME bankó, Hegyvidék Kártya stb.). Induló fázisban van a soproni Kékfrank utalvány. Több közgazdász ajánlja a helyi (kiegészítő) pénz használatát (Síklaky István, Varga István, Szalay Zsuzsanna, Lóránt Károly, Csath Magdolna, Róna Péter, Mellár Tamás stb.). Ahogy önmagában a TÉSZ-ek szervezése sem volt megoldás, úgy véleményem szerint a helyi pénz sem fog magában megoldást biztosítani a gazdaság újjáélesztésére. 

Komplex megközelítés 

Komplex megközelítésre, változtatási stratégiára van szükség, amelyben a résztechnikák önmagukban nem segítenek. 

A gazdasági újjáépítés kulcsa olyan egymáshoz kapcsolódó tevékenységháló kiépítése, amelyben a pénz, célszerűen helyi pénz, minél tovább körforgásban marad. 

A helyi pénz alkalmas arra, hogy kontrolláljuk vele azt, mire költi felhasználója, amennyiben kikötjük, hogy csak valóban magyar eredetű áru/szolgáltatás vásárlására használható. A külföldi eredetű áru vásárlását a hagyományos hitelpénzből lehet megoldani. A helyi pénz tehát nem szorítja ki a hitelpénzt. A helyi pénz bármikor átváltható hitelpénzre és hitelpénzből bármikor helyi pénz vásárolható. A helyi pénz használata elkötelezettséget képvisel: birtokosa a magyar gazdaság újjáépítéséhez kíván hozzájárulni. 

Az, hogy a helyi pénz meddig marad körforgásban, alapvetően attól függ, hogy 

- az eladott termék/nyújtott szolgáltatás, vagyis az eladott érték elég vonzó-e a vásárló számára, hogy azt megvegye (minősége, ára, megbízhatósága, értékesítési feltételei megfelelők-e) 

- a termék/szolgáltatás előállítása érdekében milyen forrásból biztosítjuk a szükségleteket (milyen hányadban lehet helyi pénzben fizetni érte) 

- milyen mértékben lehet helyi pénzben fizetni a béreket, az adókat, a közüzemi díjakat stb. 

- milyen hányadban jönnek a segélyek, támogatások helyi pénzben 

- hogyan tudjuk garantálni, hogy a helyi pénzt valóban arra költsék, amire elterveztük: 

o a boltok elszámolásaiból világosan derüljön ki: a helyi pénzt csak legálisan elszámolható cikkekre fogadták be 

o a boltoknak ne legyen joga a vásárlótól kapott helyi pénzt hitelpénzre átváltani, viszont helyi pénzért vásárolhatnak 

o azt a helyi pénzmennyiséget azonban, amelyet ők vásároltak maguknak hitelpénzből, bármikor átválthatják hitelpénzre 

- a helyi pénzt tömegesen nem váltják-e vissza, mert nincs elég megfelelő mennyiségű és árú kínálat, nincs elég elkötelezettség, hogy a magyar gazdaságot fellendítsük stb. 

A helyi pénz bevezetése önmagában még nem oldja meg a gazdaság újjászervezését, viszont kedvezőbb működési feltételeket teremt. 

A gazdaság újjáépítése, újjászervezése, mint önálló feladat, tehát nem kerülhető meg. A gazdaság helyi pénzzel támogatott újjáépítésére van szükség. 

A legnagyobb tömegbázis a létfenntartási piac „visszafoglalásán” alapuló gazdasági újjáépítésre teremthető meg. Ebben ui. majdnem minden magyar állampolgár érdekelt. 

A létfenntartás legfontosabb elemei: 

1. Egészséges élelemhez való hozzájutás 

2. Évszaknak megfelelő öltözettel való rendelkezés 

3. Lakhatás 

a. Víz, fűtési-főzési képesség, villany 

b. Szolidáris, nem deviáns szomszédság 

c. Elfogadható és megfizethető közüzemi szolgáltatások, közlekedés, kommunikáció 

4. Egészségmegőrzés, alapvető egészségügyi ellátás 

5. Az elesettekről való gondoskodás 

6. Az érvényesüléshez szükséges tudás megszerzése 

7. Közbiztonság 

Az egészséges élelemhez való hozzájutás az agrárágazat létfenntartási céljainknak megfelelő újjáélesztésével biztosítható. 

Az agrárágazat talpra állítása minimálisan az önellátás érdekében azt kívánja meg, hogy 

- legyen termelés az alapvető élelmiszerekből 

o a termelés szükségletei reális áron beszerezhetők legyenek 

o a termelés szakszerű, gazdaságos, ellenőrzött (vagyis megbízható) legyen 

- a termékek/termények reális áron eladhatók legyenek 

- megoldott legyen reális áron a termékek végső fogyasztóig való eljuttatása 

- a végső fogyasztók jó áron, jó minőségű és megbízható áruhoz jussanak tartósan működőképes bolthálózatban 

- a végső fogyasztók tudatosan és megelégedettséggel vásárolják a hazai agrártermékeket 

Ha biztosított az önellátás, lesznek termékek, amelyek exportálhatók is. Az elsődleges cél az önellátás terén való minél nagyobb piaci részesedés szerzése. 

A feladat komplex: a termeléstől (termelési szükségletek beszerzésétől) kezdve a végső felhasználásig, illetve a hulladék hasznosításáig egy sor vertikumot kell működtetni. Nem elég egy-egy szakaszra koncentrálni, mert a le nem fedett részen vissza fognak élni az ott tevékenykedő „nepperek” erőfölényükkel. 

Teljes vertikumot kisközösségben (néhány falu, egy mezőváros környezete) lehet a legkönnyebben kiépíteni. 

A MAGOSZ szervezte „szociális” bolthálózat néhány gyümölcsféle, zöldség, méz, esetleg tej, tejtermék esetében versenyképes alternatíva a multikkal szemben, de ez a mozgalom még kezdeti stádiumban van. Az egykori Hangya boltok nagyobbak voltak és áruválasztékuk is szélesebb volt. 

Ha minden faluban lenne szociális bolt, amely alapvetően helyi (közvetlen környezetből származó, megbízható körülmények között termelt) árut értékesítene, netán főként helyi pénzért, akkor bizonyos alaptermékekből a vertikum helyi kiépítése megtörténne. Itt is kérdés a hűtés, tárolás, szállítás, de feltételezhető, hogy ez helyi összefogással biztosítható. 

Gond azonban a technológiát igénylő termékek előállítása (tejtermékek, vágóhíd és húsfeldolgozás, tartósítás, konzervgyártás, cukorgyártás, gabonatárolás és őrlés stb.). Ezek a technológiák vagy külföldi kézben vannak, vagy hiányoznak. Ez a kiszolgáltatott helyzet kompromisszumra késztet: a tudatos vásárlásnak alapanyagokra és egyszerű technológiákkal előállítható termékekre (aszalt termékek, lekvárok, sűrítmények, füstölt húsáruk, mélyhűtött áruk, liszt stb.) kell koncentrálnia: a beltartalmi értéket kell figyelni, nem a csinos csomagolást és a „vegyipari” („íz-ipari”) csúcsteljesítményeket. 

A kistérségi önellátás azonban nem oldja meg az elmúlt 50-60 évben városokba kényszerített többség gondjait. Ehhez a kistérségi termelésnek önellátáson felüli méretűnek kell lennie és a városokban is ki kell építeni az értékesítési hálózatot, illetve meg kell szervezni a szállítást-tárolást. Ez a városi „terjeszkedés” történhet stratégiai szövetségeken keresztül. 

Az agrárium felélesztésének csak egyik csatornája a termelőtől a vevőig kiépülő termékút racionális és méltányos működtetése. Fontos a termékút szükségleteinek is minél racionálisabb, méltányosabb biztosítása (alapanyag, vetőmag, gép, szerves- és műtrágya, növény-védőszer, energiaellátás, a szállítás, tárolás biztosítása). Ezekkel a képességekkel kevés termelő rendelkezik. Minél diverzifikáltabb egy gazdaság (növénytermesztés, állattartás, elemi tárolás, feldolgozás), annál több belül termelődő „hulladék” hasznosítható (a megtermelt takarmányt eszi az állat, a trágya jó földekre, bioenergia termelhető stb.). 

Az egykori Hangya szövetkezeti rendszer sem egyetlen vállalat (szövetkezet) volt, hanem több ezer önállóan gazdálkodó szövetkezet, üzem, vállalkozás jól koordinált együttese. Ezt a szervezési modellt érdemes ma is követni. 

A virtuális vállalat úgy jön létre sok önállóan gazdálkodó egységből, hogy méltányos együttműködési szabályokkal koordinált a működés. Ez tanítást, képzést, fegyelmet, átláthatóságot és ellenőrzést, valamint a hasznon való méltányos osztozkodást jelent. 

A virtuális vállalat létrejöttéhez azokat a funkciókat kell a koordináló szervezetbe telepíteni, amelyek az önállóan gazdálkodó egységeket arra kényszerítik, hogy a teljes termékutak racionálisan és méltányos együttműködés alapján valósulhassanak meg. Lesznek régiónként koordinálandó feladatok (pl. szállítás, tárolás), de lesznek valóban egy központból végrehajtandó koordinációs feladatok (pl. központi beszerzés, nagyberuházások, hitellel való ellátás, az egymásnak nyújtott teljesítmények elszámolása, minőségellenőrzés). 

Tekintettel kell lenni az agrárium sajátosságaira: nevezetesen a multi-funkcionalitásra és a részmunkaidős foglalkoztatásra. A szakosodott (mondhatni monokultúrás) szervezetek nem felelnek meg ennek a sajátosságnak, mert vagy árufelesleget termelnek azért, hogy kapacitásaikat kihasználják, vagy a rezsijük lesz olyan nagy, amit az eladási ár nem honorál. Sem az eladhatatlan áru, sem a magas önköltségű áru nem gazdaságos. 

Ezért helyre kell állítani, illetve ismét meg kell honosítani az egykori Hangya mozgalom idejében még létező felelős gazda szemléletet, az apáról fiúra szálló tudást és elkötelezettséget, a népiskolát, a faluközösség szellemét (amely összefogásban, egymás segítésében, helyi hitelszövetkezetek megalapításában, a hiányzó technológiai lépcsők közös vállalkozásban történő megvalósulásában jelent meg). Az a gazda, amelyiknek felelősen kell gondolkodnia, hogy milyen értéket tud kínálni és ezt hogyan valósítja meg, hogyan adja el a vevőnek, messze magasabb rendű, intelligensebb tevékenységet végez, mint az a bérrabszolga, akinek megmondják: miből, mit termeljen, és amikor ezt az időjárás viszontagságai ellenére teljesíti, akkor önköltségi ár alatt kívánják tőle a terméket megvenni. Ez az önálló és intelligensen viselkedő gazda fogékony az innovációra, a tudásalapú termelésre, amely ismeretet el kell hozzá vinni. Ez jelentősen javítja piacra jutási esélyeit. De ugyanígy „nevelni” kell a vevőt is, hogy az áron kívül mást, elsősorban a biológiai értéket is vegye számításba, amikor élelmiszert vásárol. Ki kell emelni a vevőt abból a megnyomorított állapotból, hogy csak az olcsó, élelmiszernek látszó hamisítványokat legyen képes a multiktól megvásárolni. Ehhez persze többek között a városi lét alapvető feltételein is változtatni kell, de a falu felé fordulás esetleg többlet keresletet indukál saját hasznosítható képességei számára. A helyi pénz elterjedése mindenesetre ebben is segíthet. 

A faluközösség kiépülésével párhuzamosan tartalommal töltődhet fel az önkormányzatiság is (nem az államtól leosztott feladatok alulfinanszírozott és átpolitizált végrehajtására korlátozódna). A valódi öngondoskodáson, önfenntartáson nyugvó önkormányzatiság szintén a létfenntartás legfontosabb elemeire koncentrálva egyre biztonságosabb és tartósan fenntartható környezetet biztosítana a helyi közösség számára azzal az összehangoló erővel, amelyre az együtt érvényesülés kényszeríti a résztvevőket. A felvilágosult önkormányzatok remélhetőleg minél előbb elkezdik ennek a létfenntartási piacnak a megvalósítását, a helyi pénzzel olajozott helyi gazdaság és létfenntartás egyre nagyobb mértékű kiépítését. 

Ma is érvényesek mindazok a megállapítások, amelyekre alapozva a Hangya mozgalom létrejött: 

1. Fel kellett ismerni, hogy a gazdákat szervezni, tanítani kell, hogy hatásos önvédelemre tehessenek szert (Magyar Gazdaszövetség, Szövetkezés c. folyóirat, Hazánk c. napilap) 

2. Fel kellett ismerni, hogy a pénzuzsora kivédésére helyi összefogással hitelszövetkezeteket kell létrehozni, amelyek messze méltányosabb feltételekkel biztosítottak pénzt a gazdák számára, mint az akkori bankok és az uzsorások. Ezzel meg lehetett akadályozni a hitelcsapda kialakulását és a tömeges árveréseket (a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete, majd az Országos Központi Hitelszövetkezet). 

3. Fel kellett ismerni, hogy az áruuzsora kivédésére helyi összefogással fogyasztási szövetkezeteket kell létrehozni, amelyek a megtermelt javakat méltányos áron juttatták el végső fogyasztókhoz, kiiktatva a közbeékelődő élősködőket (Mezőgazdák Szövetkezete. majd a Hangya Szövetkezeti Központ és a Hangya kötelékébe tartozó vidéki és városi szövetkezetek) 

4. Fel kellett ismerni, hogy a gazdatársadalomnak szüksége van saját biztosító társaságra, mert a pénzhatalom biztosító társaságai éppúgy kiszolgáltatott helyzetbe szorították, mint a pénz- és áruuzsora (Gazdák Biztosító Szövetkezete). 

Ezekre a felismerésekre alapozva, – mai szóval hatásos változásmenedzsment keretei között – önfeláldozó segítőkészségre támaszkodva sikerült egy nemzetmentő párhuzamos gazdasági struktúrát létrehozni (Hangya-központ, hitelszövetkezetek, termelő-értékesítő-fogyasztási szövetkezetek, kapcsolt ipari rt. és értékesítő szövetkezetek). Ez a szövetkezeti hálózat hatékony holdingként működött, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb vállalatává nőtte ki magát, sőt a második világháború előtt már a legnagyobb magyar vállalatbirodalom volt. Ebben a holdingban tisztességes belső osztozkodási viszonyok voltak és a hasznot az üzletrészek után járó osztalék („kamat”) felett még vásárlási visszatérítések formájában is felosztották, már ami maradt a közösen elhatározott fejlesztések és támogatások finanszírozásán felül. A Hangya szövetkezeti rendszer a tisztességes munkán és szolidaritáson alapuló élhető élet kialakításának öntevékeny megszervezésére egyedülálló példa. Ma is nagy szükség lenne egy ilyen mozgalom sikeres szervezésére. 

A Hangya mozgalom többet tett, mint egyszerű vállalatépítést: a hazáért, a közvetlen környezetért áldozatot vállalni képes közösségeket formált, egy újfajta gazdasági működési mód vezető értelmiségét nevelte ki országszerte, amely a kapitalizmus keretei között mintegy harmadik utas, szociálisan érzékeny, mai szóval ökoszociális piacgazdasági működést testesített meg. Ehhez legalább tíz évre volt szüksége, melynek során alapítóitól, a nemzeti érzelmű arisztokráciától bőkezű támogatást kapva, rendkívül szívós munkával jutott el odáig, hogy 1908-tól kezdve tömegesen jelentkeztek faluközösségek arra, hogy Hangya szövetkezetet alapíthassanak. 

Fel kell tenni a kérdést, hogy a mai magyar újarisztokráciában van-e annyi nemzeti érzés, hogy ennek a létbiztonságot, nemzeti fennmaradást teremtő együttműködésnek a kialakítását anyagilag (alapítványon keresztül) ugyanolyan bőkezűen támogatnák-e egyesek, mint tették azt 100 évvel ezelőtt Károlyi Sándor gróf és társai? Lesz-e olyan kormányunk, amely felismeri ugyanazt, mint amit gróf Bethlen István miniszterelnökként felismert, hogy a Hangya mozgalmat nem eltiporni, hanem támogatni kell? Vagy rettenetes ellenszélben, jogi, pénzügyi, adózási ellehetetlenítés közepette kell küzdeni a létért folyamatosan, mint ahogy ma történik? 

Hivatkozások: 

• Bogár László: Magyarország és a globalizáció, Osiris, 2003. 

• S. Gesell: A természetes gazdasági rend (ford.. Síklaky István), Kétezeregy kiadó, 2004. 

• Helyi pénz: www.complementarycurrency.org 

• „Íz ipar”: http://www.hetivalasz.hu/cikk/0905/megetetett_tarsadalom 

• Kiss Tibor: Térségi öko-hálózat : http://www.johafigyelunk.hu/pdf_jhfk/JHFK_2009_23.pdf) 

• Németh István: A Hangya szövetkezeti mozgalom egykor és a mai szövetkezési lehetőségek (http://lmv.hu/node/4267) 

• Németh István: A Hangya szövetkezeti mozgalom egykor és a mai szövetkezési lehetőségek (2. rész). Gazdaságélénkítés a létfenntartási piac helyi pénzzel segített visszaszerzésével (http://lmv.hu/node/4336) 

• Síklaky István: Létbiztonság és Harmónia, Éghajlat, 2003. 

• Szeremley Béla: Hiányzó nemzeti intézményünk a termékpályás szövetkezés (A falu , Merítés 2001-2008, különszám, 2009. június, 121-127.old) 

• Szeremley Béla: Útmutató örökségünk a 100 éves HANGYA (A falu, 1998. 2. szám 47-55. old.) 

• E-mail: nemeth_istvan@controlling.hu 

A MEGÚJULÓ HANGYA-2010 Szövetkezet célja

Írta: Kocsondi S. Dániel

A Szövetkezet célkitűzése a szövetkezeti alapú termelői együttműködések, ezen keresztül a vidék társadalom megerősítése, érdekeinek képviselete. A szövetkezeti tagok és partnerek által előállított termékek és végzett szolgáltatások (egyénileg és csoportosan) felvásárlása, feldolgozása és értékesítése, a termeléshez szükséges eszközök és anyagok beszerzése, valamint a tevékenységhez kapcsolódó piaci munka végzése, azzal a céllal, hogy a tagok vállalkozásainak versenyképessége növekedjen, elősegítse önálló és közös projektjeik megvalósítását, a tagok vállalkozásának és a regionális vagy lokális szövetkezésnek a fejlesztését, növelje a működés biztonságát és a likviditást.

A Szövetkezet céljainak megvalósítási módja

• beszerzi a tevékenységhez szükséges anyagokat és eszközöket,
• tagjai tekintetében ellátja a szövetkezeti érdekképviseletekre vonatkozó, törvényben vagy más jogszabályban meghatározott feladatokat,
• nyilvántartja tagjai tevékenységét,
• a piaci helyzetnek megfelelően koordinálja a termelést, szolgáltatást,
• ajánlásokat tesz tagjai részére minden olyan kérdésben, amely a tag gazdálkodását és a szövetkezet működését elősegíti,
• raktározásra, feldolgozásra és továbbértékesítésre átveszi a megtermelt termékeket,
• kiépíti bel- és külföldi kapcsolatrendszerét,
• saját piac és bolthálózatot hoz létre elsősorban egységes rendszerben,
• saját oktatási-, képzési- és tanácsadó hálózatot hoz létre,
• tagszervezeteinek fejlődése érdekében szakmai továbbképzési, oktatási tevékenységet folytat,
• szervezési és tanácsadási segítséget nyújt az önszerveződő termelői szervezetek létesítéséhez, piaci szerepük és pénzügyi  kapcsolataik előnyös alakításához,
• lehetőségeket teremt jelentős közérdekű szövetkezési kérdések megvitatására,kiadói, kommunikációs és PR eszközökkel,
• ápolja tagszervezeteinek nemzetközi kapcsolatait és képviseli őket hazai és nemzetközi fórumokon,
• folyamatosan kapcsolatot tart a tagok és a szövetkezet tevékenységére, működésére hatással lévő intézményekkel, szervezetekkel.

Jövőt kínálnak a gazdáknak

http://hnepe.files.wordpress.com/2012/04/1204270116-2.pdf

Hargita megye 2020-ig szóló gazdaságfejlesztési programtervezetének mezőgazdaságra, élelmiszertermelésre és -feldolgozásra irányuló elképzeléseit vitatták meg tegnap a felcsíki állattenyésztő és növénytermesztő gazdákkal a megyei tanács munkatársai.

Állattenyésztők és helyi termelők számára mutatták be tegnap Csíkdánfalván a megye gazdaságfejlesztési programtervezetét Hargita Megye Tanácsának munkatársai. A szakmai-társadalmi egyeztetésre szánt vitaanyagot Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke vezette fel. 

„Ne várjunk Bukarestre, Budapestre vagy Brüsszelre, hanem saját magunk, saját erőből tegyük meg azt, amit lehet”– fogalmazott Borboly, aki a gazdaságfejlesztési program öt pillérét emelte ki. „A pityókát, a búzát és a tejet ne nyersáruként adjuk el, hanem feldolgozott termékekként. Minimális beruházással 

óriási pénzeket tudnánk megmozgatni patakjaink, a szél és a nap energiájának felhasználásával. Ásványvíz-nagyhatalmak vagyunk, Székelyföld és különösen Hargita megye az ásványvizek régiója. A turizmus a megyében még mindig sok kiaknázatlan lehetőséget rejt” – magyarázta a tanácselnök. A 2012–2020-as időszakra kidolgozott Hargita megyei gazdaságfejlesztési program részleteit ezt követően András Zoltán mutatta be, kiemelve az élelmiszertermelést és -értékesítést, a fafeldolgozást, valamint az alternatív energiák lehetőségeit. Ábrahám Emma, a megyei tanács vidékfejlesztési igazgatóságának képviselője a Székely termék védjegyről, a székely termékek feldolgozásáról és értékesítéséről tájékoztatta a jelenlévőket, míg Szentes Csaba, Madéfalva polgármestere a Csík LEADER-térség hamarosan induló pályázati kiírásairól beszélt.

A fórum keretében ugyanakkor Borboly Csaba és Ábrahám Emma, a Székely Konyha Egyesület alelnöki minőségében a megyei tanács vidékfejlesztési egyesületénél nyertes pályázataik nyomán egy-egy lekvárfőző kuktát adott át a csíkdánfalvi gazdasszony-egyesület és a csíkkarcfalvi közbirtokosság képviselőinek

V. juhszemle Nyomáton

http://erdely.ma/kisregio.php?id=116974&cim=v_juhszemle_nyomaton

2012.04.29. 

A megyei tanács, a megyei mezőgazdasági kamara, Nyárádgálfalva Polgármesteri Hivatala, a Bekecs Juhtenyésztő Egyesület szombaton Kovács Sándor nyomáti tetői farmján szervezte meg az V. juhszemlét. A tenyésztők az anyajuh, tavalyi jerke, berbécs kategóriákban mérették meg egyedeiket.

Mindenképpen elismeréssel kell adózni a szervezőknek a kiállítás létrejöttéért. Elismerést érdemel a Nyárádgálfalvai Polgármesteri Hivatal, a Mezőgazdasági kamara, a civil szervezetek, azért, hogy sikerült támogatniuk a juhtenyésztőket a bemutató megszervezésével. Fábián Attila a megyei mezőgazdasági kamara nyárádszeredai központjának mérnöke ezúttal is alaposan kivette részét a szervezésből. Az előbbi négy kiállítás is, Kovács Sándor farmján zajlott, akit már jól ismernek a szakmabeliek és a vásárlók is nem csupán a Nyárádmentén, a megyében is. Több száz juhot és anyajuhot tart, berbécsállománya pedig a legjobb genetikai értékű. És ami méltányolandó, hogy a farmnak utódai is vannak. A juhász fiai már nemcsak besegítenek, hanem kezdenek önállóvá válni a tenyésztésben. A farm területe mindenféle szempontból eleget tesz azoknak a feltételeknek, amelyek egy ilyen rendezvény szervezéséhez szükségesek.

Összesen 12 juhtenyésztő hozta el egyedeit a bemutatóra. Kevesebben, mint az előző években, a gyatra gazdasági helyzet mellett ennek másik oka talán az, hogy a rendezvényt idén kissé későn hirdették meg. A jelen lévő szakemberek együttes véleménye – közöttük a dr. Suba Kálmáné az Állatnemesítési és Szaporodásbiológiai Hivatal igazgatójáé – szerint le a kalappal a megjelent tenyésztők előtt, mert szakmai szempontok alapján szép állatokat mutattak be. Évről évre tapasztalható a tenyésztők előrelépése. Ez elsősorban az egyedek testtömegében, küllemében, a tejtermelésben mutatkozik meg.

A kiállítás egyik látványossága volt az a két bárány, amely szombaton reggel született a székelysárdi Frunza József gazdaságában. Ő már több mint 30 éve juhászkodik, az összállomány 504 egyed. Szerinte az elég rendkívüli késői bárányzás oka a múlt őszi szokatlan időjárás. Ezek a bárányok különleges figyelmet igényelnek, mert nem úgy fejlődnek, mint az előbb születettek. Frunza József elmondta, hogy a több mint 30 éves juhászkodása idején egyszer megtörtént az is, hogy a nyírás után az egyik bárány nem ismerte meg szülőanyját, annak ellenére, hogy a kisállatok szaglása kitűnő. A juhászkodásban is adódnak előre nem látható gondok, amelyeket a juhásznak meg kell oldania.

Odébb, egy másik ketrecben a szovátai Csorba Tibor mutatta be immár lenyírt juhait.

Elmondta, hogy évekkel ezelőtt 200 juhval kezdett juhászkodni, az állományát mára 700-ra növelte. Időközben egy új húsfajta a Merinolandschsaf – tartásába is belekezdett, ezeket hozta el a kiállításra. Mivel ezt a fajtát a megyében nem tenyésztik, utánanézett a tartástechnológiának, és a tenyésztés során jó tapasztalatokra tett szert: ennél a húsfajtánál a bárányok rövid idő alatt elérik a 30-40 kilogrammos súlyt; 2 év alatt háromszor is ellenek. A kérdésre, hogy milyen évet zárt 2011-ben, elmondta: jó év volt. Kedvező volt a kereslet a bárányok iránt, a bőrökből is valósított meg jövedelmet.

Csorba Tibor a díjkiosztáson, mivel ilyen fajtához tartozó egyedekkel csak ő rendelkezett, rendkívüli bemutatói díjat vett át.

Mindenik kategóriában a díjak egyformán oszlottak meg: I. – 150 lej, II.-100 és III. – 50 lej . Anyajuh kategóriában: I. Kovács Sándor (Nyomát), II. Kovács Levente (Deményháza), III. Jankó István (Mikháza). Tavalyi jerke kategóriában: I. Frunza József (Székelysárd), II. Kovács Sándor Barna (Székelysárd), III. Szente Attila (Koronka), Berbécs kategóriában: I. Kovács Sándor (Nyomát), II. Kovács Zsombor (Nyomát), III. Frunza József (Székelysárd). A juhnyíró verseny díjazottjai: I. Kovács Sándor Barna, II. Mikó József (Székelysárd), III: Kovács Zsombor (Nyomát).

Végül dr. Suba Kálmánt, a Megyei Állatnemesítési és Szaporodásbiológiai Hivatal igazgatóját kértük arra, hogy szakmailag véleményezze az V. nyomáti juhbemutatót.

– Véleményem szerint a bemutatott állatokról több információt kellett volna közölni, hogy minél jobban megközelítsék a valós pontszámokat. Például a 12 gazda közül csak 10-nek a juhai vannak termelésellenőrzésben, ezek közül csak négynek volt kitéve a származása és egyéb jelentős mutatói, mint például a termelési eredményeik. Tehát a szakmai hátteret biztosító szervezőktől (hangsúlyozom: nem a helyi tanácstól, az anyagi hátteret biztosító szervezőktől) vártam jobb, több hozzáállást, hogy az egyedekről minél több szakmai információ jusson el a látogatóhoz – vélekedett dr. Suba Kálmán. A kiállításon részt vett Antal Lehel, a Megyei Vidékfejlesztési és Halászati Kifizetési Hivatal igazgatója is, aki az érdeklődők pályázatokkal, pályázati lehetőségekkel kapcsolatos kérdéseire válaszolt. Kilyén Attila e-nepujsag.ro

Falugondnoki szolgálatot indítanak Ákosfalván

http://erdely.ma/kisregio.php?id=117119&cim=falugondnoki_szolgalatot_inditanak_akosfalvan

2012.05.01. 

A nyár folyamán be szeretnék indítani a falugondnoki szolgálatot Ákosfalván – újságolta Osváth Csaba, a község polgármestere, aki jónak látná, hogy mind a kilenc faluban legyen egy ügyintéző, akihez a helybéliek gondjaikkal fordulhatnának és aki közvetítene az önkormányzat és a falu lakossága között.

– Szükség van erre, mert bármennyire is szeretnénk jól végezni a munkánkat, nem tudunk egy időben mindenütt jelen lenni. Ákosfalván lenne egy fő ügyintéző és minden faluban egy-egy személy, akihez a lakosság bármilyen probléma esetén fordulhatna, valamint általa a közérdekű információkról első kézből értesülnének a falvak lakói. Az is fontos szempont, hogy egy helybéli személy sokkal jobban ismeri az adott település sajátos gondjait, igényeit – sorolta az érveket a polgármester. Hozzátette: a falugondnokok mindenképpen köztiszteletnek örvendő személyek kell legyenek, és munkakönyves alkalmazottakként, egy pontosan kidolgozott szabályzat szerint látják majd el teendőiket. Részt vesznek a tanácsüléseken is, hogy az ott elhangzottak eljussanak a lakossághoz is. Mindemellett, azért, hogy a községközponttól távolabb eső falvak lakóinak a helyzetét megkönnyítsék, a szabályzatot úgy dolgozzák ki, hogy az ügyintézőt feljogosítsák bizonyos hivatalos ügyek intézésére, hogy a lakók ne kelljen gyakran személyesen megjelenjenek a polgármesteri hivatalban.

Ebéd a rászorulóknak

Osváth Csaba hangsúlyozta, az ákosfalvi kultúrotthon egy részében konyhát alakítanak ki, ahonnan időközönként ingyenebédet hord majd ki a szolgálati autóval a falugondnok a községhez tartozó települések hátrányos helyzetű lakóinak. Menyhárt Borbála e-nepujsag.ro

A Szatmár megyei Turcon Erdőd nyerte az I. Puliszka Fesztivált

http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=116965

2012.04.29.
Forrás: szatmar.ro

Pazar idő, ragyogó napsütés és remek hangulat jellemezte a Turc-on első alkalommal megtartott Puliszka Fesztivál elnevezésű gasztronómiai rendezvényt. A versenyen, ahol tényleg nem a győzelem volt a fontos, összesen tizenöt csapat vett részt: öt csoport Magyarországot, tíz pedig Szatmár megyét képviselte.

A Megyei Tanács és a Turc Önkormányzata első alkalommal szervezte meg a Puliszka Fesztivált, amely egy magyar-román határon átnyúló közös projekt második mozzanata. Az elsőre tavaly került sor Nyíregyháza-Sóstón. A cél a hagyományos konyha népszerűsítése. Ha megismerjük egymás kultúráját és múltját, akkor reménységgel tekinthetünk a jövő felé – fogalmazott Ioan Belbe, Turc polgármestere.

Turc-on összesen tizenöt csapat vett részt, több tájegységet (Szatmárnémeti környéke, Bükkalja, Sváb falvak) képviselve. Minden egyes csapat igyekezett bemutatni saját specialitásait, ám a szervezőknek egy kikötésük volt: mindenképpen lennie kellett puliszka, kukorica alapú ételnek is az elkészített finomságok között. Ennek köszönhetően például a mezőpetri Svábok Csapatának standjánál, a hagyományos strudli mellett mindenki megkóstolhatta a „nagymamám receptje alatt készült" celta nevű, kukoraica-alapú sütit. 

Egy különlegességgel állt elő Kaplony és Napkor közös csapata is: a nyakas kukoricás húsgombóc-levessel. Az igen ízletes eledelben pulykanyak, csirkemell, húsgombóc és a kukorica alkotta a legfőbb alapanyagot.

És ha már verseny jellege is volt a szombati vendéglátásnak, akkor a zsűrinek, amelynek két magyarországi mesterszakács is tagja volt, eredményt is hirdetni kellett. Az első helyen Erdőd végzett, megelőzve Turc-ot és Vásárosnaményt. Minden csapat kapott azonban különdíjat. 

Így Napkor-Kaplony csapata kapta a legkülönlegesebb leves; a mezőpetri Svábok Csapata a legjobb strudli; Szatmárcseke a legszebb tálalás; a nyíregyházi Ízkirályok a leghagyományőrzőbb étel; Nyírvasvári a legjobb töltött-káposzta; Szatmárhegy a legjobb desszert; Avasfelsőfalu a legjobb gulyás; Vámfalu a leginnovatívabb konyha; Szamosborhíd a legjobb almás süti és Szatmár Vidéke a legjobb puliszka díját. A szatmar.ro nyomán