2013. december 23.,
ünneplők és ünnepelni vágyók. Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat a sajtó hasábjain is, azzal a mindnyájunk számára létfontosságú isteni üzenettel, amelyet János evangéliuma 1. részében találunk megírva, és amely által a mi szívünket is keresi Isten ezekben a külső fényekkel teljes, belső sötétségtől terhes napokban: „És az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk és mi láttuk az Ő dicsőségét”. (Jn. 1, 14)Annyira érthetetlen és mégis annyira egyértelmű szavak. Tartalmazzák mindazt, amit minden keresztyén embernek tudnia kell, és azt a felfoghatatlan titkot is, amit az emberiség soha nem tud megfejteni, bármennyire is igyekszik megérteni, vagy spekulál körülötte. „Az Ige testté lett” – ebből kifolyólag világos, hogy nem valamiről, hanem valakiről van szó: nem azonos és nem azonosul gyenge, esendő, gyarló, sokszor gyalázatos emberi beszéddel, hanem Isten. Ezért írjuk az Igét is, ugyanúgy, mint Istent nagy I-vel. Nem akkor lett, amikor megfogant, nem férfi és nő szerelmi indulatából, kapcsolatából, hanem „öröktől fogva volt”. Ő vette magára az emberi testet, annak minden velejárójával – éhével, szomjával, fájdalmával, kísértéseivel, szenvedésével, halandóságával – együtt, Szűz Mária által, aki Isten rendelkezésére bocsátotta szent edényül az ő testét, életét. Azért lett testté az örökkévaló Ige, hogy lakozzék miközöttünk, azért, hogy testté és vérré, egy szóval testvérünkké legyen. Azért, hogy benne és általa, szenvedései, halála és feltámadása által bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerjünk. A betlehemi jászolbölcsőre tehát, már most rávetül – a csillag fénye mellett – a Golgota keresztjének az árnyéka. Csak, ha ezt megértjük, láthatjuk meg az Ő dicsőségét, és csak, ha dicsőségét meglátjuk, lesz igazi, áldott, szeretetben és lelki békességben zajló ünnepünk. Ezekkel a szavakkal kívánok minden olvasó számára ISTENTŐL GAZDAGON MEGÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPET ÉS BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Kovács Zsombor, evangélikus lelkipásztor, Temesvár