2025. december 23., kedd 13:35:55 / Agroinform.hu / Horváth Attila
Az aszályt hajlamosak vagyunk kizárólag időjárási problémaként kezelni, pedig a mezőgazdaság vízhiányának valódi oka sokszor nem a kevesebb csapadék.
A növényzet nem egyszerűen „fogyasztja” a vizet. Az erdők, fasorok és mély gyökerű növények vizet emelnek fel a talajból, majd visszajuttatják a légkörbe, ahol az csapadékként tér vissza. Ez a folyamat – a párolgás és az eső újrahasznosítása – alapvető szerepet játszik abban, hogy egy térség mennyire marad nedves vagy válik szárazságra hajlamossá.
Amíg ez a kör működik, a táj ellenálló:a talajvíz átvészeli az aszályos időszakokat,
a növényzet életben marad,
a csapadék újra és újra visszatér.
Ha azonban a rendszer meggyengül, nem fokozatos romlás következik, hanem gyors átbillenés.
Amikor a talajvíz eltűnik a gyökerek közül
A talajvíz a táj egyik legfontosabb, de legkevésbé látható eleme. Mélyebb gyökérzetű növények és fák száraz időszakban is képesek ebből a készletből élni, így fenntartják a párolgást és a mikroklímát.
Ha viszont:túlzott vízkivétel történik,
tartós aszály jelentkezik,
vagy eltűnik a vízhez kötődő növényzet,
akkor a talajvízszint a gyökérzóna alá süllyed. Ezzel megszűnik a rendszer pufferképessége, a növények leállítják a párologtatást, csökken a helyi csapadékképződés, és a táj gyorsan kiszárad.
Ez már nem egyszerű vízhiány, hanem rendszerszintű összeomlás.
Erdők nélkül nincs esőbiztonság
A nemzetközi kutatások szerint egyes térségekben a csapadék akár 30–50 százaléka is a helyi növényzet párologtatásából származik. Az erdőirtás ezért nemcsak a talajvédelmet és a biodiverzitást érinti, hanem közvetlenül csökkenti a csapadék utánpótlását is.
Ha egy kritikus küszöböt átlépünk:kevesebb növény → kevesebb párolgás
kevesebb párolgás → kevesebb eső
kevesebb eső → még kevesebb növény
Ez az úgynevezett pozitív visszacsatolás, amely hirtelen tájpusztuláshoz vezethet. Ilyenkor már nem segít a hagyományos vízpótlás: a rendszer „emlékszik” a száraz állapotra.
Mit jelent ez a magyar agrárium számára?
Magyarországon az aszály elleni védekezés ma már nem oldható meg pusztán:öntözéssel,
kutakkal,
csatornákkal.
Ha ezek nem a táj vízmegtartó képességével összhangban működnek, akkor hosszú távon tovább rontják a helyzetet. A talajvíz túlhasználata rövid távú megoldás, amely hosszú távon csökkenti a csapadék visszatérésének esélyét.
A valódi kérdés nem az, hogy mennyi vizet veszünk ki, hanem az, hogy:mennyit tartunk meg,
mennyit forgatunk vissza a rendszerbe,
és mennyire segítjük a növényzet–víz–légkör természetes körforgását
A vízgazdálkodás nem technikai, hanem rendszerszintű kérdés
A modern agrár-vízgazdálkodás kulcsa nem a több beavatkozás, hanem az okosabb együttműködés a természeti folyamatokkal:vízvisszatartás a tájban,
talajvízszint stabilizálása,
fásítás, mezővédő erdősávok,
mélyre nyúló gyökerű növények szerepének újragondolása.
A klímaváltozás korszakában a víz nem pusztán erőforrás, hanem klímaszabályozó tényező. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, nemcsak termést, hanem egész tájrendszereket veszíthetünk el.
Forrás: Climatewaterproject