Bácsy Tibor: A szövetkezeti nevelés hiánya.[1]
Az alábbi cikk a két világháború közt kiadott “Szövetkezeti Értesítő”-ben jelent meg, de a mostani kürülmények között is értékes információkat tartalmaz, amit érdemes lenne áttanulmányozni. A két világháború közt működtek az “Iskolaszövetkezetek”, ahol a diákok tapasztalták, megtanulták a szövetkezetek működési folyamatát, feladatait és a tagok feladatkörét, jogait és kötelességeit. Megismerték a az alapkömnyvelési fogalmakat és a szövetkezeti üzletrészsel való műveleteket
“A szövetkezeteket, bármilyen természetűek is azok, azért hozták létre, hogy a tagok minden időre mentesítsék magukat a tőke túlkapásaitól. Mikor a régi szövetkezeteket megalapították, távolról sem volt olyan súlyos, nyomasztó a gazdasági helyzet mint ma, de még akkor is szüksége volt a falusi lakosságnak a gazdasági önvédelemre s még akkor is, amikor bővében voltak a javaknak és vígan gördült minden a maga’ természetes útján, nem tudtak élni egymás támogatása és az erőatomok egyesítése nélkül.Igen meggondolkoztató jelenség ezzel szemben az, hogy ma, ámikor már valóban katasztrófával fenyeget ez a már állandó jelleget öltött válság, éppen akkor indult meg szövetkezeti életünkben egy meggyengülési folyamat. Ez kivétel nélkül minden szövetkezettel emi községben tapasztalható jelenség, amit abból lehet megállapítani, hogy a tagok feltűnően nagy százalékban elidegenültek, elhidegültek a szövetkezettől, sőt igen sokan vannak, akik pillanatnyi kétes értékű előnyökért képesek feláldozni szövetkezetüket (…)Amióta beállott ez a világra szóló nehéz gazdasági helyzet, azóta hihetetlenül felfokozódott a szövetkezeti mozgalom, a szervezkedésre és összefogásra való hajlandóság. A szövetkezetek folyton szaporodnak, mivel az egészségesen gondolkozó ember feltétlenül érzi, hogy ebből a lehetetlen helyzetből, ebből a halálosan nyomasztó állapotból emi a szövetkezeten át vezet kiút s boldogulását, jelenét és jövőjét kizárólag a szövetkezés segítségével leli fel. (…)A hiányzik mi népünkből a szövetkezeti öntudat. Ez pedig abból ered, hogy megfelelő szövetkezeti nevelést és oktatást nem kapott és ma sem kap. (…) A szövetkezeti eszme csirája eltorzultan él lelkűkben, annak fogalmával nemcsak, hogy tisztában nincsenek, hanem sokan egészen félreértik, még hivatásos vezető egyének is. (…)A tagok igen nagy hányada előny és pedig anyagi előnyök hajhászására vagy kényszer útján szövetkezett s nagyon csekély marad olyan, akit önzetlen szép célok, a szövetkezésben rejlő magasztos, szociális értékű elgondolások vezéreltek a szövetkezeti táborba. Tehát ne csodálkozzunk, ha egy ilyen összetételű közösség nem életképes, ha az első pillanatban szétbomlik, mihelyt nem lát kézzelfogható és megszámlálható hasznot. Hogyan is lehetne egy ilyen moralitású és felkészültségű sereggel felvenni a harcot a nagy láthatatlan gazdasági szörny emi, hiszen ma már ott tartunk, hogy nemcsak hasznot nem várhatunk a szövetkezettől, attól a csenevész, gyenge valamitől, hanem még áldozatot kíván, hogy továbbra is fennmaradhasson. El lehet így, ilyen körülmények között képzelni, hogy szövetkezeti ösz- szességünk megtudja vívni a maga nagy súlyos harcát! Lehet küzdeni gyengén, betegen testben s szövetkezeti emi és öntudat nélkül lélekben! (…) A szövetkezeti eszme virágját mindig gondozni, ápolni és öntözni kell. Ennek a gondozásnak legeredményesebb módja egy erős, áldozatkész szövetkezeti propaganda, melyhez eszközül fel kell használni elsősorban a sajtót, ismerve a nyomtatott betű nagy hatalmát, másodsorban az élőszó szépségét és varázsát. A sajtó útján lehet tervszerű oktató, nevelő munkát végezni megfelelő tárgyú cikkek, szakmunkák közlésével és széles rétegben való terjesztésével- Hihetetlen eredményeket lehet elérni ezen az úton. Nem volna azonban értéktelenebb munka az sem, ha rendszeres szövetkezeti jellegű előadások és ünnepségek tartatnának. Az ilyen „szövetkezeti est“-éken szövetkezeti gondolatot tartalmazó színdarabok, dialógok, versek, emila stb. Töltenék ki a prog- rammot, melynek igen nagy lelkesítő, nemesítő és buzdító hatása soha sem maradna el. Itt igaz, hogy van egy hiányosságunk, amennyiben ilyen tárgyú szépirodalmi dolgokkal nem igen rendelkezünk s így, ha meg akarjuk csinálni, mindenekelőtt ki kell termeljiink egy úgynevezett szövetkezeti irodalmat. Nagyon megkönnyíti, ennek lehetőségét lapjaink, a „Szövetkezeti Értesítő”, valamint a „Szövetkezés”. Természetesen, mindezeknek keresztül vitele sok munkaáldozatot kíván, de ha azt akarjuk, hogy a szövetkezés útján boldogulhassunk, nem riadhatunk vissza emi nemű áldozathozataltól sem. Egy szebb és boldogabb jövendő megéri a jelen sok fáradozását és áldozathozatalát". 1933, Kibéd
[1]
Szövetkezeti Értesítő 1933, 4 szám 5. old