Egy biokémiai folyamat, amikor a különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) enzimek, oxigén és hő segítségével lebontják a szerves anyagokat. Ez a jelenség megy végbe például a lehullott levelek lazább rétegeiben is, ahol még megfelelő az oxigénellátás.
Mit tehetünk a komposztba?
Konyhai hulladékot, mely bármiféle zöldség, gyümölcs, fűszernövény nyers maradéka lehet.
Fűnyírásból származó nyesedéket.
Sövények és fák, rózsák metszéséből származó nyesedéket, apróra vágott ágrészeket, leveleket, elnyílt virágokat.
Letermett növények földi maradványait, egynyáriak, kétnyáriak, évelők és zöldségnövények részeit.
Veteményeskertből kihúzgált, még fel nem magzott gyomokat, nem tarackoló növényeket.
Kávézaccot, teafüvet (filter nélkül).
Fekete-fehér papírt (módjával és csak egy vékony rétegben).
Tojáshéjat.
Vadon termő, gyűjtött gyógynövényeket.
Virágcserepekből kikerülő, gyökérzöldségekről, letermelt növények gyökeréről leszedett földet.
Mi nem kerülhet a komposztba?
Építési törmelék
Vegyszerrel kezelt faáru
Húsmaradék, olaj
Üveg-, fém- műanyag- és színes papírhulladék
Hogy készül a jó komposzt?
Félárnyékos, sík területet válasszunk a komposztáláshoz!
A lényeg, hogy rétegesen, alulról felfelé haladva mindig először a nehezebben (nagyobb gallyak), majd a könnyebben korhadó részek (finomabb fűnyesedék) kerüljenek komposztunkba.
Nedvesítsük be a komposzthalmot, hogy a mikroorganizmusoknak megfelelő életkörülményeket tudjunk biztosítani. Ám a túlzottan nedves komposzt sem ideális, mert, így rothadási folyamat indulhat be a halom belsejében.
A korhadás elősegítésére néha adhatunk a komposzthoz egy lapát kerti földet, kőport, vagy már korábban érett komposztot, így gyorsítva az érési folyamatot.
Akkor a leggyorsabb a komposztálódás folyamata, ha minden egyes rétegben tápanyagban gazdag (pl. friss fűkaszálék, konyhai hulladék) és cellulózban bővelkedő (pl. fanyesedék, száraz lomb) hulladékot tudunk egymással összekeverni.
Kárpáti Rita
Natura Hungarica Közhasznú Alapítvány