A Lada lényegében leporolta a Niva terveit és egy zsír új terepjáróval kedveskedett a márka szerelmeseinek. A név változott, de a lényeg nem, íme a funkcionalitás jegyében készült 4×4 Urban!
A tesztautót a LADA Hungary biztosította – http://lada.hu/
A Lada nem mélyedt bele a Niva fejlesztésébe, maradtak az 1994-ben ráncfelvarráson átesett karosszériánál, álló hátsó lámpás kialakításnál. Ugyanaz a nyers vezetési élmény, illat fogadja a sofőröket, mint annak idején.
Niva formavilág? Maradhat.
Sajnos az oroszok eladták a nevet a Chevrolet-nak, akik egy ötajtós terepjárót gyártottak le a Lada közreműködésével, ám az túl nagy sikert nem aratott az országban. Úgyhogy nem nevezhetjük nevén a Nivát, marad a 4×4.
A tesztautónk Urban kivitelű, amelynél már színre fújt lökhárító és a 16 colos könnyűfém felnik jelzik, hogy nem egy mezei 4×4-ről van szó. Az összhatáshoz hozzájárul még a százezer forintért kérhető modern metálfény is. A fényezés rétegmérős ellenőrzése után maximum száz mikronos értéket mutatott, ez elég vékonynak számít, így nem árt vigyázni rá.
Megmaradt tehát a klasszikus forma, a kerek fényszórókat mindenki jól ismeri, viszont az Urban jelzésű autó kapja csak meg a műanyag, fekete hűtőmaszkot. Az Urbanban a nagyobbra méretezett külső tükrök elektromosan állíthatóak, a kapcsolók a középkonzol végén, az elektromos ablakemelő mellett figyelnek. A megszokott Ladás billenőkilincset is megtartották, viszont már matt feketére vannak fújva és ugyanúgy képesek odacsípni az ember ujját, ha nem ismerjük a nyitás technikáját.
A Classic kivitelt azoknak ajánljuk, akik a régi arcú Nivára vágynak, kevesebb műanyaggal az orrán és szerényebb felszereltséggel. A karosszéria szögletes és magas, légellenállási együtthatókkal most nem dobálóznánk. A ki- és beszállás viszonylag könnyen megy, az ajtók tágra nyílnak, nem akadályoz semmi a belibbenésben. Hátul viszont már más lehet a helyzet, magasra vannak emelve az ülések, a jól ismert lyukacsos tetőkárpit laza lógásával simogatja a fejünk búbját.
A csomagtér viszonylag nagy mérete a motortérben elhelyezett pótkeréknek köszönhető. A hátsó üléssor két gomb benyomásával lehajtható, csak semmi trükk és máris egy köbméteres tér áll a rendelkezésünkre. Mióta áttértek az állólámpás megoldásra az óriási rakodóperem is már múlté. Komoly erőt igényel a csomagtartó feltárása, melynek a nyitásához a vezető oldali ülés mögött, az oldalfalon található, kis szövetdarabbal lefedett kart kellett meghúzni. Meg kellett szokni a rendszert, ez is Lada sajátosság.
Néhány apró újítás mellett tehát, megmaradtak a régi, jól bevált megoldásoknál. Az ajtók nyitásához még mindig külön kulcs kell és másik kulcs nyitja a tanksapkát is. Egy centrálzár azért 2017-ben már igazán elfért volna, ráadásul ha nem csaptuk be gyakorlatilag izomból az ajtót, nem lehetett bezárni sem.
Emlékkép a ’70-es évekből
A kabin sem változott szinte semmit, a rideg, itt-ott sorjás műanyagoktól kezdve a bajuszkapcsolókon át a lyukacsos tetőkárpitig, a bepattintós napellenző is teljesen ugyan az mint a ’70-es évek Niváiban. A B-oszlopon található beltéri lámpák is a megszokott, kis fekete kapcsolóval szabályozhatóak, fényük halvány sárgán pislákol, viszont előre a két napellenző közé bekerült egy újabb, kékes-fehér fénnyel világító egység.
A szervókormány jó húzásnak bizonyult, bár a vezetés íratlan szabálykönyve szerint álló helyzetben nem szabad a kormányt tekerni, most mégis jól esik, hogy egy Ladánál ezt tök könnyedén megtehetjük. A légzsák kimaradt sajnos, de kárpótoljanak bennünket az új ülések, melyeknek a méretei kielégítőek, de a párnázottságra lehet némi panasz. A szövet viszont rendben van, a varrás kifejezetten szépnek mondható, az elődhöz képest.
Sajnos klímát sem érdemes keresni még, de az oroszok már dolgoznak rajta, mert a régi freongázos rendszert nem szabad már Európában használni, illetve be sem fért volna a lapos műszerfal mögé. A hűtő-fűtő konzolnál is visszakalandozhatunk a 80-as évekbe, a tolós fűtéskarok és a billenőkapcsolók is tökéletesen betöltik a szerepüket.
Az elektromos ablak csak az Urban kivitelben kérhető, bár meglepődve észleltük, hogy nem engedi le teljesen, kb. 2-3 centi az üveg felső részéből a szabad levegőn marad. A könyökünket kényelmesen nem tudjuk megtámasztani az ajtó peremén, ami apró, de bosszantó hiba, főleg, hogy a klíma hiánya miatt igenis indokolt a lehúzott ablakkal történő közlekedés.
A váltógomb sajnos még mindig elég messze található a sofőrtől, főleg ötöshöz és a hátramenethez kell magunkat kissé előre lendíteni, egyébként a hosszúságához képest egész jól veszi a sebességeket, a váltóút rövid és viszonylag pontos. Kellemes kattanással érzékelteti, hogy megtaláltuk a fokozatot. A szerény hangszigetelésnek köszönhetően hangos is az autó, a kuplunggyorsabb felengedésénél pedig meglehetősen csattog, kattog a rendszer. Akinek ez a perverziója, nem fog csalódni, mi imádtuk.
Oké, hogy Urban, de ez az autó mégis csak munkagép, a belteret éppen ezért nem is kell túlgondolni, jól bírja a mindennapos igénybevételt, nem árt neki a sáros cipő sem, könnyen takarítható, nem kell sajnálni. A lemezcsavaros kárpitok rögzítésén már meg sem lepődünk, teljesen felesleges is lenne, ilyennek kell lennie.
Nyers menetdinamika
Elöl a tárcsafék, hátul a dobfék már a jól megszokott párost alkotja, a terepjáró 1285 kg-os súlyához bőven elegendő a fékerő. Bár egy ADAC-os mérés szerint a 4×4-nek 50 méterrel több kellett a 100 km/h-ról való megálláshoz, mint egy új Golfnak. Nézzük el neki ezt is, hiszen ez egy vérbeli terepjáró, a laza talajt kedveli igazán, ahol ritkábban száguldozik az ember 90-es tempó felett.
Az erőforrás az Euro 6-os normáknak már megfelel, köszönhetően annak, hogy javítottak a szelepvezérlésen és a kipufogórendszeren. Az 1,7 literes, 82 lóerős motor tényleg elég az autóhoz, a menetszél és az osztómű búgása nélkül pedig nem is lenne Niva a Niva,vagyis 4×4 a 4×4.
A német Spritmonitor.de weboldal valós tulajdonosi adatbázisa szerint, az új Lada terepjárók másfél-két literrel kevesebbet esznek, mint a régiek. Perszer azért a 10-12 liter ma már nem hasonlítható a dízel SUV-okhoz, az állandó 4×4 hajtás bizony nagy motorféket eredményez, városi használatra így viszont nem a legkényelmesebb.
Mint medve a málnásban
A 4×4 szereti eltolni az orrát ha nagyobb tempóval veszel be egy kanyart, a merev hátsó híd hajlamos a pattogásra, kanyarban pedig a magas bódé imbolyog, földúton, terepen viszont tényleg kisimul a járása. Összességében jól manőverezhető, átsuhan a bukkanók felett és nem ijed meg a nagyobb, pocsolyás árkoktól sem.
A hátsó merevhidas felfüggesztést tekercs rugókkal kombinálták, elöl pedig független a kerékfelfüggesztés, ami szintén tekercsrugókkal párosul, ezáltal jól vezethetővé vált. Viszont a független első futóműben a kisebb rugóutak miatt hamarabb tapadást veszíthet, ha egy kerék a levegőben van, könnyen elpörög a rendszer. Alapvetően mindenhol jól mozog, a titok a méretében és a súlyában keresendő, meglepően ügyes volt a bütykös gumik nélkül is.
A felezővel és a difizárral különösen élvezetes vezetni, csak úgy pakolgatod a sebességeket, ráadásul alapjáraton, gázadás nélkül is elhúzza magát, nem is kívánhatnánk jobbat a szűk erdei utakra. A Nivák mindenki által ismert hibája a túlmelegedés volt, ezt egyszerű megoldással küszöbölték ki, a 4×4 kapott egy sokkal nagyobb hűtőt, dupla ventillátorokkal. Gyakran hallatta a hangját a tesztünk során, igaz, csak pár percig duruzsolt, amíg a motor vissza nem állt az üzemi hőmérsékletre.
Összegezve
A közvetlen vetélytársai közül a Suzuki Jimmy és a Dacia Duster említhető, a kis japánt 4,5 millió forintért lehet megvenni, a Duster már inkább SUV jellegű, 3,8 milliótól szerezhető be.
A Lada 2 év garanciát vállal a 4×4 modellekre, a legfelszereltebb Urban kivitel 3,2 millió forinttól indul, a Classic 2 849 000 forintért már elvihető, a cégeknek ajánlható Pack verziót pedig már 2,3 millió forintért ki lehet hozni a szalonból.
A Lada 4×4 tehát egy kitűnő alternatívája az olcsó terepjárónak, bírja a nyúzást, ahogyan eddig is megszokhattuk. Az erdészeknek, vadászoknak, mezőgazdaságban tevékenykedőknek lehet igazán jó választás, mert a legolcsóbb a piacon, ráadásul kicsi és könnyű, egy jó terepgumival bárhol elmegy. Tényleg egy nagyon szerethető, nosztalgikus kisterepjárót alkotott a Lada, ami a múltjának köszönhetően még kedvesebb lehet az embereknek, mosolyogva fordultak többen is utánunk az utcán. A vezetési élmény sem fogható jelenleg máshoz a piacon, ritka élvezetes lehet azoknak, akik szeretnek vezetni és érezni akarják a kormányon, a váltón keresztül az autó minden egyes mozzanatát.
Ennek értelmében kell vizsgálni a teszt végén található pontszámokat is. Pontjaink bizonyos értelemben a felét és a dupláját is érik egyszerre. Szerettük a 4×4-et, aki kedvelte a Nivát, nem fog csalódni.
A Lada nem mélyedt bele a Niva fejlesztésébe, maradtak az 1994-ben ráncfelvarráson átesett karosszériánál, álló hátsó lámpás kialakításnál. Ugyanaz a nyers vezetési élmény, illat fogadja a sofőröket, mint annak idején.
A tesztautónk Urban kivitelű, amelynél már színre fújt lökhárító és a 16 colos könnyűfém felnik jelzik, hogy nem egy mezei 4×4-ről van szó. Az összhatáshoz hozzájárul még a százezer forintért kérhető modern metálfény is. A fényezés rétegmérős ellenőrzése után maximum száz mikronos értéket mutatott, ez elég vékonynak számít, így nem árt vigyázni rá.
Megmaradt tehát a klasszikus forma, a kerek fényszórókat mindenki jól ismeri, viszont az Urban jelzésű autó kapja csak meg a műanyag, fekete hűtőmaszkot. Az Urbanban a nagyobbra méretezett külső tükrök elektromosan állíthatóak, a kapcsolók a középkonzol végén, az elektromos ablakemelő mellett figyelnek. A megszokott Ladás billenőkilincset is megtartották, viszont már matt feketére vannak fújva és ugyanúgy képesek odacsípni az ember ujját, ha nem ismerjük a nyitás technikáját.
A Classic kivitelt azoknak ajánljuk, akik a régi arcú Nivára vágynak, kevesebb műanyaggal az orrán és szerényebb felszereltséggel. A karosszéria szögletes és magas, légellenállási együtthatókkal most nem dobálóznánk. A ki- és beszállás viszonylag könnyen megy, az ajtók tágra nyílnak, nem akadályoz semmi a belibbenésben. Hátul viszont már más lehet a helyzet, magasra vannak emelve az ülések, a jól ismert lyukacsos tetőkárpit laza lógásával simogatja a fejünk búbját.
A csomagtér viszonylag nagy mérete a motortérben elhelyezett pótkeréknek köszönhető. A hátsó üléssor két gomb benyomásával lehajtható, csak semmi trükk és máris egy köbméteres tér áll a rendelkezésünkre. Mióta áttértek az állólámpás megoldásra az óriási rakodóperem is már múlté. Komoly erőt igényel a csomagtartó feltárása, melynek a nyitásához a vezető oldali ülés mögött, az oldalfalon található, kis szövetdarabbal lefedett kart kellett meghúzni. Meg kellett szokni a rendszert, ez is Lada sajátosság.
Néhány apró újítás mellett tehát, megmaradtak a régi, jól bevált megoldásoknál. Az ajtók nyitásához még mindig külön kulcs kell és másik kulcs nyitja a tanksapkát is. Egy centrálzár azért 2017-ben már igazán elfért volna, ráadásul ha nem csaptuk be gyakorlatilag izomból az ajtót, nem lehetett bezárni sem.
Sajnos klímát sem érdemes keresni még, de az oroszok már dolgoznak rajta, mert a régi freongázos rendszert nem szabad már Európában használni, illetve be sem fért volna a lapos műszerfal mögé. A hűtő-fűtő konzolnál is visszakalandozhatunk a 80-as évekbe, a tolós fűtéskarok és a billenőkapcsolók is tökéletesen betöltik a szerepüket.
Az elektromos ablak csak az Urban kivitelben kérhető, bár meglepődve észleltük, hogy nem engedi le teljesen, kb. 2-3 centi az üveg felső részéből a szabad levegőn marad. A könyökünket kényelmesen nem tudjuk megtámasztani az ajtó peremén, ami apró, de bosszantó hiba, főleg, hogy a klíma hiánya miatt igenis indokolt a lehúzott ablakkal történő közlekedés.
A váltógomb sajnos még mindig elég messze található a sofőrtől, főleg ötöshöz és a hátramenethez kell magunkat kissé előre lendíteni, egyébként a hosszúságához képest egész jól veszi a sebességeket, a váltóút rövid és viszonylag pontos. Kellemes kattanással érzékelteti, hogy megtaláltuk a fokozatot. A szerény hangszigetelésnek köszönhetően hangos is az autó, a kuplunggyorsabb felengedésénél pedig meglehetősen csattog, kattog a rendszer. Akinek ez a perverziója, nem fog csalódni, mi imádtuk.
Elöl a tárcsafék, hátul a dobfék már a jól megszokott párost alkotja, a terepjáró 1285 kg-os súlyához bőven elegendő a fékerő. Bár egy ADAC-os mérés szerint a 4×4-nek 50 méterrel több kellett a 100 km/h-ról való megálláshoz, mint egy új Golfnak. Nézzük el neki ezt is, hiszen ez egy vérbeli terepjáró, a laza talajt kedveli igazán, ahol ritkábban száguldozik az ember 90-es tempó felett.
Az erőforrás az Euro 6-os normáknak már megfelel, köszönhetően annak, hogy javítottak a szelepvezérlésen és a kipufogórendszeren. Az 1,7 literes, 82 lóerős motor tényleg elég az autóhoz, a menetszél és az osztómű búgása nélkül pedig nem is lenne Niva a Niva,vagyis 4×4 a 4×4.
A 4×4 szereti eltolni az orrát ha nagyobb tempóval veszel be egy kanyart, a merev hátsó híd hajlamos a pattogásra, kanyarban pedig a magas bódé imbolyog, földúton, terepen viszont tényleg kisimul a járása. Összességében jól manőverezhető, átsuhan a bukkanók felett és nem ijed meg a nagyobb, pocsolyás árkoktól sem.
A hátsó merevhidas felfüggesztést tekercs rugókkal kombinálták, elöl pedig független a kerékfelfüggesztés, ami szintén tekercsrugókkal párosul, ezáltal jól vezethetővé vált. Viszont a független első futóműben a kisebb rugóutak miatt hamarabb tapadást veszíthet, ha egy kerék a levegőben van, könnyen elpörög a rendszer. Alapvetően mindenhol jól mozog, a titok a méretében és a súlyában keresendő, meglepően ügyes volt a bütykös gumik nélkül is.
A felezővel és a difizárral különösen élvezetes vezetni, csak úgy pakolgatod a sebességeket, ráadásul alapjáraton, gázadás nélkül is elhúzza magát, nem is kívánhatnánk jobbat a szűk erdei utakra. A Nivák mindenki által ismert hibája a túlmelegedés volt, ezt egyszerű megoldással küszöbölték ki, a 4×4 kapott egy sokkal nagyobb hűtőt, dupla ventillátorokkal. Gyakran hallatta a hangját a tesztünk során, igaz, csak pár percig duruzsolt, amíg a motor vissza nem állt az üzemi hőmérsékletre.
Lada 4×4 Urban
Lökettérfogat: 1690 cm3
Hengerek/szelepek: S4/8
Max. teljesítmény: 61 kW (82 LE) 5000/perc
Max. forgatónyomaték: 129 Nm 4000/perc
Hossz./szél./mag.: 3640/1690/1640 mm
Tengelytáv: 2200 mm
Fordulókör: 11,0 m
Saját tömeg/teherbírás: 1285/325 kg
Városi fogyasztás: 12,2 l /100 km
Országúti fogyasztás: 8,0 l /100 km
Vegyes fogyasztás:9,5 l /100 km
CO2-kibocsátás: 216 g/km
Végsebesség: 137 km/h
0-100: 17,0 s
A modell alapára: 2 849 000 Ft (4×4 Classic)
A tesztelt verzió ára: 3 199 000 Ft (4×4 Urban)
A tesztet készítette:
Aranyossy Medárd
Erős Márk
