2013. augusztus 24. Daczó Dénes
Rögeszmés, elkötelezett és megszállott emberek kellenek a biogazdálkodáshoz. Aki a közgazdasági sémákat vagy a megszokott képleteket – a befektetett munka és érték arányát – akarja belekeverni, el is felejtheti. A beszűkülő lehetőségek időszakában a termőföld képes a megélhetést biztosítani. Megélhetést azoknak, akik tudják, milyen alázattal kell a földhöz nyúlni. Szeretetlenséggel ez nem működik.
A felnőttoktatásban tapasztalattal rendelkező szervezetnél úgy vélik, a diákok azt hiszik, amit látnak, ezért is fontos számukra, hogy példát mutassanak. Erre törekszenek a gazdálkodásban is: megmutatni azt, miként lehet felépíteni egy családi méretű gazdálkodást, ami megélhetést is biztosít. Az itt működtetett gazdaságban korábban sem éltek a konvencionális gazdálkodás megoldásaival, a biogazdálkodás tudatos alkalmazásában azonban most léptek túl az első kísérletezéseken – mondja Bányász József.
Jó-jó, de...
A többségi, konvencionális gazdálkodás elsöprő erejű propagandájával szemben az ésszerű magyarázatok is ritkán tudnak talpon maradni. Ismert „urban legend”, hogy a német biogazdák az éj leple alatt permeteznek azért, hogy ne lássák őket. Az ilyen városi legendákkal szemben talán csak magyarázkodásnak tűnik az, ha az ember elmondja, a biogazdálkodás keretében használt készítmények egy részét éppen az élőflóra miatt nem lehet a tűző napra kijuttatni – jegyzi meg Bányász József. Nehéz az évtizedek alatt sulykolt véleményekkel szemben az újat, a nem konvencionálist elfogadtatni. Akadémiai körökben is megoszlanak a vélemények az új módszerekről, nem véletlenül tartozott a Caritasnál az első lépések közé, hogy megmutassák az oktatóknak azokat a jó biogazdálkodási eredményeket, amelyeket külföldi gazdaságokban értek el. Ezek láttán a helyi oktatóknak is könnyebb az érvelés a diákok előtt, amikor a „jó-jó, de...” mondatokkal szemben kell érvelni.
Nem a pecsét a fontos
A Caritas gazdaság számára eddig nem kérték a bio minősítést, hiszen nem a pecsét és nem a papíros a fontos – véli a vezető. „A jelenlegi minősítési rendszer nem ad hozzá semmit a folyamathoz, jelentős kiadással jár a gazdálkodó számára, és az eljárás a bürokráciát duzzasztja. Ehhez pedig én nem szeretnék hozzájárulni. Inkább akadályt látok benne, mint segítséget” – fogalmaz Bányász József.
Vetésforgó-terv 2021-ig
Minősítéssel vagy anélkül, a biogazdának elsősorban türelemre, munkára és hosszú távú elképzelésre van szüksége. A Senior Experten Service program keretében nemrég egy biogazdálkodási szakértő töltött el több hetet a Caritasnál. Az itteniekkel közösen készítették el azt a vetésforgó tervet, amely abban segíthet, hogy azokon a szántóföldeken, ahol gazdálkodnak, helyreálljon az egyensúly. A 2021-ig kidolgozott vetésforgó-terv a pillangósok, a gumós növények, valamint a kalászosok váltakozásaként érheti el a várt eredmény.
Nyitottak a kísérletezésre is, ezért már az idén kipróbálták az effektív mikroorganizmusok használatát, amit permet formájában juttattak ki a növényekre. Szemmel látható a különbség a kontroll parcella és az effektív mikroorganizmussal permetezett növények között.
A biogazdálkodáshoz „rögeszmés, elkötelezett, nagyon megszállott emberek kellenek” – állítja Bányász József. Az ökológiai gazdálkodás iránt megvan az érdeklődés, és benne van a levegőben, hogy közelebbről szükség lesz erre a tudásra.
Nincs alternatíva az összefogásra
A székelyföldi vidéki gazdaságok jelentős többségében megtermelik az élelmiszer egy részét. Egyelőre azonban a törvényhozás, az ipari gazdálkodás lobbija nem kedvez a kistermelőknek – véli beszélgetőtársunk. „A versenyképesség családi léptékkel, természet közeli módon elég nehezen lehetséges, szövetségbe kellene tömöríteni a termelőket, és akkor el lehetne érni a versenyképességet is. Ennek viszont még nagyon az elején vagyunk” – fogalmaz Bányász.
Meglátása szerint az összefogásnak nincs alternatívája. „Azt is tudomásul kell venni, hogy a lehetőségek kezdtek beszűkülni a munkahelyek szempontjából, így a földművelés lehet az, ami a megélhetést biztosítja. Abban az esetben, ha a termelők száma elér egy kritikus számot, megkerülhetetlenek lesznek, azonban a tudatos termelő mellett szükség van a tudatos vásárlóra is. Amennyiben a megvásárolt élelmiszer, ruházat 80-90 százaléka külföldről származik, nincs amiért itthoni munkahelyekről beszéljük.”
Sárga papír és egérragasztó: csapda a kártevőknek
Beszélgetésünk során a megtermelt élelmiszer ára is előkerül, Bányász József erre egy példával áll elő: a kilós házi kenyérhez 70 dkg liszt, 3 dl víz, kevés kovász és só kell, a pékiparihoz 40 dkg lisztet, térfogatnövelőt és 6 dl vizet használnak. Jogosan tevődik fel a kérdés, lehet azonos ára a két egykilós kenyérnek? A beltartalmi értékek tekintetében a házi javára húz a mérleg nyelve.
Támogatással, mellesleg élelmiszert termelnek
A példák kéznél vannak
A tangazdaság számára a helyi példák jelentik a legjobb oktatási felületet. Miközben az irodában beszélgetünk, csatlakozik hozzánk Ferencz Lehel is, aki a felnőttoktatási programokban több diákot beavatott már a szakma titkaiba. Ő az udvarban lévő 16,5 áras bérelt területen zöldséget termel ökológiai módszerekkel. A termésért előre fel kell iratkozni, ami azt bizonyítja: van kereslet a minőségi árura.
A bióba néha ez is belefér
Nem ragya - csapadékhiány
Büdöske a takácsatkák ellen
Beérnek az eredmények
Átmegyünk egy szomszédos helyiségbe: a sajtérlelőben 95 százalékos páratartalom mellett, 14 fokon érnek a sajtok négy hónapig. Végigkóstoljuk, akárcsak a zöldségeket, és azonnal tapasztaljuk: az eredmények beértek.