Kiosztották Az év ökoturisztikai létesítménye díjakat

http://nepszava.hu/cikk/1071329-kiosztottak-az-ev-okoturisztikai-letesitmenye-dijakat/

MTI|2015. szept 27.

Látogatóközpont és Tanösvény kategóriában három-három nyertest hirdettek a Földművelésügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium, valamint a Magyar Turizmus Zrt. közös Az év ökoturisztikai létesítménye 2015 pályázatán, egy komplex ökoturisztikai élményt nyújtó helyszín pedig különdíjas lett.

A Magyar Turizmus (MT) Zrt. a díjátadót követően az MTI-vel közölte: az idei pályázatban az ökoturisztikai létesítmények kínálatuk látogató- és családbarát jellege alapján mérettek meg, a címet idén hatodik alkalommal adták át. A díjátadó ünnepség a Turizmus Világnapján, szeptember 27-én volt az Országos Élelmiszeripari és Mezőgazdasági Kiállítás és Vásáron (OMÉK).

Látogatóközpont kategóriában első helyezést ért el a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság által üzemeltetett Ős-Dráva Látogatóközpont Szaporcán. Második lett a Rippl-Rónai Múzeum Fekete István Látogatóközpontja a kaposvári Deseda-tónál. Harmadik a Bakonyerdő Zrt. gyenesdiási Természet Háza Látogatóközpontja lett.

Tanösvény kategóriában első helyezést ért el a Zalaerdő Zrt. által létrehozott zalakarosi Csiga-túra tanösvény, második a gyomaendrődi Erzsébet-ligeti tanösvény, kilátó és lombkoronasétány. Harmadik a tiszafüred-tiszaörvényi Örvényi Pákász tanösvény lett. Különdíjat kapott a leginnovatívabb létesítmény, a zselickisfaludi Zselici Csillagpark.

A közlemény idézi Fazekas Sándor földművelésügyi minisztert, aki elmondta: a nemzeti parkok és a védett területek másfél milliós látogatottsága is azt mutatja, hogy nő az érdeklődés irántuk. Ruszinkó Ádám turizmusért felelős helyettes államtitkár kiemelte: míg korábban a turizmusfejlesztés főbb területeiként az egészségturizmus, a hivatásturizmus és a kulturális turizmus került a fókuszba, jelenleg a turizmusfejlesztési koncepcióban a szerényebb jövedelműek által is igénybe vehető turisztikai kínálat bővítése hangsúlyos, különös tekintettel a természetjárásra, a kerékpáros és falusi turisztikai lehetőségekre, a vallási turizmusra és az ökoturizmusra.

Faragó Péter, az MT Zrt. vezérigazgatója örömtelinek nevezte, hogy az ökoturizmus területén is folyamatosak a fejlesztések, amelyek arra irányulnak, hogyan lehet a természetet minél színesebben, kreatívabban, interaktívan bemutatni. A cím elnyerésére ökoturisztikai létesítmények üzemeltetői pályázhattak ökoturisztikai látogatóközpont és tanösvény kategóriákban. A pályázatra az ország különböző tájairól összesen 14 pályamunka érkezett.

Extenzív zöldtető a magánházakon

http://ezermester.hu/cikk-7333/Extenziv_zoldteto_a_maganhazakon

2015-09-09

Az elmúlt két évtizedben egyre több zöldtető épült világszerte, sőt egyes helyeken kötelezővé tették az összes újonnan épülő lapostető növényesítését. Talán nem véletlenül! Hóbort? Semmiképpen! Tudatos gondolkodás, és egy kis elhivatottság a természet iránt, mely javítja közérzetünket szűkebb és tágabb viszonylatban is: ez az extenzív zöldtető.

Divatos hóbort vagy tudatos építkezés?

A modern lapos- és alacsony hajlásszögű tetők megjelenése új ötleteket és technikai megoldásokat hozott magával. A cserepet felváltotta a bitumen, műanyag vagy a gumi, mely anyagok megjelenése (ezek UV-sugarakkal szembeni rossz ellenálló képessége) megkövetelte azok takarását. A kavics vagy zúzalék – mint fedőréteg – megfelelőek, de további előnyük nincs. Ezzel szemben egy 12 centiméter rétegvastagságú extenzív zöldtető telepítése megvédi a vízszigetelést, jelentősen növeli a lakók komfortérzetét (főleg nyáron biztosít kellemesebb hőmérsékletet), és még a természetnek is visszaadunk egy darabot a beépített területből.

Mi a zöldtető?

A zöldtető növényzettel telepített, csapadékvíz ellen szigetelt zárófödém, ahol a szerkezet, a tetőszigetelés és a vegetáció egymással összehangolt, megtervezett egységet képez.

Kétféle típust különböztetünk meg: a minimális fenntartású 12–15 centiméter rétegvastagságú extenzív zöldtetőt és a komplett kertélményt adó intenzív tetőkertet. Hazánkban is egyre több családi házon építenek extenzív zöldtetőt, könnyű fenntarthatóságuk és szerényebb kialakítási költségük miatt, ezért jelen cikkünkben erről a típusról írunk bővebben. Ezt az ökológiai védőréteget már meglévő vagy új építésű tetőre is telepíthetjük, szükséges azonban, hogy a vízszigetelés gyökérálló legyen, és a födém statikailag megfeleljen a 120–150 kg/m2 többlet tehernek.

Amire érdemes figyelni

Ahhoz, hogy zöldtetőnk megfelelően működjön, a következőkre kell ügyelnünk a kialakításnál:

– Amennyiben a speciális ültetőközeget termőtalajjal vagy deponált földdel helyettesítjük a tetőn, úgy a kezdeti sikerek után sűrűsödő problémákkal fogunk szembesülni: intenzív gyomosodás, pangó vizek miatti növénypusztulás, lefolyók eltömődése.

– A lefolyók és túlfolyók tisztíthatóságát biztosítanunk kell, mert az extenzív növényzet szinte mindent kibír, kivéve a pangó vizet! Kavicssávban elhelyezett kontrollaknákat (levehető fedelű, nyitott aljú akna, mely kizárja a fényt) használjunk, amelyeket évente ellenőrizve bizonyosodhatunk meg a lefolyók megfelelő vízelvezetéséről.

– A kavicssávok és az ültetőközeg elválasztására L-alakú alumínium kavicslécet alkalmazzunk, mely meggátolja a közegek keveredését, és rendezett kontúrt biztosít a tetőnek.

A növényzetről

Mivel az extenzív zöldtetők egyik legvonzóbb tulajdonsága az alacsony fenntartási igény, ezért a számtalan lehetőség közül azokat a növényeket alkalmazzuk, melyek fénykedvelők, alacsony igényűek, jól terjednek, esetleg örökzöldek és díszértékük is jelentős. Ezekkel a jellemzőkkel definiálhatjuk például a varjúhájfélék családját. Képviselői jól érzik magukat olyan helyeken is, ahol más (gyom) növények csak hetekre vagy napokra találják meg számításaikat. Nagyszerű terjedő-képességüket legyökeresedő hajtásaiknak, szárazságtűrésüket szukkulens (kaktuszhoz hasonló) leveleiknek köszönhetik. Virágaik jellemzően fehér, sárga és mályva árnyalatúak, főként késő tavasszal és nyáron virágoznak, leveleik tavasszal és nyáron zöldesek, míg késő ősszel és télen a hideg hatására bordóvá válnak. Az évszakokkal nemcsak színük, hanem magasságuk is változik. Nyáron – hogy minél több vizet tudjanak tárolni – elérik a 10-15 centimétert is, míg télen 2-5 centiméterre visszahúzódnak, hogy a fagy elől megvédjék magukat.

Növénytelepítési technológiák

Több telepítési technológia létezik, melyek közül a magyarországi éghajlati viszonyok mellett bevált megoldásokat ismertetjük. Az igényekhez és anyagi lehetőségekhez mérten három megoldást emelünk ki:

Sarjvetés: a varjúhájak nagyszerűen szaporodnak hajtásokról, ezért gyakran apró növénydarabokat (150-200 g/m2) szórunk ki az ültetőközegre, melyek 3-4 hét elteltével (időnkénti locsolás mellett) begyökeresednek.

Cserepes telepítés: ha tervezett látványt szeretnénk elérni, akkor konténeres növényeket ültessünk, de figyelnünk kell a megfelelő fajok kiválasztására (minimum 16 db/m2). Az ültetést követő gondozás itt kiemelten fontos, mert fokozatosan le kell szoktatnunk a növényeket a kertészetekben megszokott intenzív öntözésről.

Varjúhájszőnyeg: a leglátványosabb megoldás a varjúhájszőnyeg alkalmazása, mely a gyepszőnyeghez hasonlóan egy 95% feletti fedéssel rendelkező vegetációs paplan, ez egyből takar és díszít, utógondozás ugyan szükséges, de minimális.

Fenntartás

Egy extenzív zöldtető fenntartása két jól elkülöníthető ciklusra osztható. Az első két nyáron a hosszú csapadékmentes időszakokban öntözésre szorulhat a tető, emiatt megjelenhetnek nemkívánatos növények is, így gyomlálni is gyakrabban kell. A 70 százalék körüli növényborítás elérése után a varjúhájak már átvészelik a szárazabb időszakokat is, a feladatunk inkább a „terelgetés”, azaz ki kell szedni a terjedő egyedeket a kavicssávokból, vagy tervezett megjelenés esetén olyan helyekről, ahol semmi keresnivalójuk. A gyomlálás ilyenkor már évente két alkalomra csökken, melyet érdemes egy-két héttel egy kiadós tavaszi eső utáni és egy késő őszi időpontra tervezni.

Miért érdemes családi házunk tetejét növényzettel borítani?

– Mert megvédi a vízszigetelést a fizikai behatásoktól, hőmérsékleti szélsőértékektől és az UV sugárzástól (megduplázza a szigetelés élettartamát).

– Mert kiváló hő- és hangszigetelő, a fűtési és hűtési energiafogyasztást akár 8–15 százalékkal csökkenti.

– Mert a lehulló csapadékmennyiség 60–70 százalékát megtartja, és visszapárologtatva javítja a mikroklímát.

– Mert megköti a szálló port, fotoszintézissel oxigént termel.

– Mert növeli az ingatlan értékét.

Somogyi Mihály – Sami Hatim

Milyen növények maradnak meg a diófa alatt? Kiemelt

http://www.sokszinuvidek.hu/kertunk/milyen-noevenyek-maradnak-meg-a-diofa-alatt

27 szept. 2015 Administrator

Sokan azért nem szeretik a diófát, mert állítólag nem marad meg alatta semmi. Ez így nem igaz, például a vadon nőtt diófa körül is van aljnövényzet. 

Az is tény, hogy a diófa gyökerében, levelében, kopáncsában jelen lévő juglon nevű vegyületet sok növény nem bírja. Itt egy kis segítség (esetleg bátorítás), mi mindent ültethetünk a diófa alá, és mi az, amit érdemes elkerülni.

JÓL BÍRJÁK

Fák

Akác, bálványfa, ezüstfa, japán juhar és korai juhar (de más juharfélék károsodhatnak), júdásfa, körte és általában a Pyrus fajok, meggy, cseresznye, őszibarack és nektarin, szilva és ringló, általában a Prunus fajok, szivarfa, a Tsuga nemzetség fenyőféléi.

Bokrok, cserjék

Aranyvessző ,borostyán, boroszlán, havasszépe, kányabangita és a Viburnum fajok többsége,kecskerágó, klemátisz, málna, mályvacserje, nyírfa, repkényszőlő, vadszőlő, Rhododendron fajok kisebb része, rózsa, szőlő, tatárlonc és más Lonicera fajok, tuja fajok

Egynyáriak, kétévesek, évelők

Articsóka, árnyékliliom, árvácska, babok, begónia, búza, ciklámen, cinnia, claytonia, csalán, csatavirág, csápvirág, csillagvirág, csótárvirág, dinnyék, endymion, geránium, gólyaorr, gyermekláncfű, gyöngyike, hajnalka, harangvirág, hármasszirom, hófény, hóvirág, hölgymál, hydrophyllum, ibolya, indás ínfű, írisz, jácint, kankalin, kapotnyak (vad gyömbér), királysáfrány, körömvirág, krizantém (a Chrysanthemum fajok többsége), krókusz fajok, kukorica, lángvirág, legényvirág, rézvirág, ligetszépe, mályvarózsa, méhbalzsam, mustár, nárcisz, nyíllevél, onoclea, orvosi tüdőfű, pajzsika, pázsitfüvek többsége, a Gramineae család fajai, repce, néhány Peonia faj, salamonpecsét, sanguinaria,árgarépa és egyéb répák, sásliliom, sedum, szagos müge, szellőrózsa, szívvirág, téltemető (boglárka), tisztesfű, tökfélék, tradescantia, tulipán, turbolya, tűzeső, uvularia, varjúháj, violák, zergevirág, zsálya.

NEM BÍRJÁK

Fák

Alma és általában a Malus fajok, égerfa, fenyőfélék, Picea és Pinus fajok, hársfa, egyes juharok, nyírfák, Betula fajok, ostorfa.

Bokrok, cserjék

Áfonya, berkenye, fagyal, Hydrangea fajok, Kalmia fajok, lonc, orgona, pimpó, Rhododendron fajok nagyobb része, szeder, tiszafa, Viburnum fajok kisebb része

Egynyáriak, kétévesek, évelők

Aquilegia, baptisia, burgonya, néhány Chrysanthemum faj, dohány, galambvirág, havasi harangláb, hortenzia,káposzták, liliom fajok, különösen az ázsiai hibridek, lucerna (bár nem egynyári, mégis), nárcisz, padlizsán, paprika (néhány Capsicum faj), paradicsom, néhány Peonia faj, petunia fajok, rebarbara, spárga, uborka.

Újra - Komposztkazán

http://ezermester.hu/cikk-7365/Komposztkazan

2015-09-22 

A komposztkazán a szerves anyagok humusszá alakulásakor, lélegző baktériumok által termelt hőt hasznosító rendszer. Lényeges előnye, hogy nincs fizikai égés, így a széntömeg nem szén-dioxiddá, hanem éltető humusszá alakul, miközben hőt termel. Ezt a szabad energiát télikert, padló és fal fűtésére, illetve használati meleg víz előállításra is használhatjuk.

A komposztkazán egy nagy komposztáló

A keletkező komposzthőt egy hőcserélőn keresztül hasznosíthatjuk. A hőcserélő ez esetben padlófűtés-csőből készül, egymással párhuzamosan kapcsolt spirálok alkotják, a komposzt belsejét egyenletesen járja be. A hőcserélőnek van egy ki- és egy bemenete, amivel a fűtési rendszerre csatlakozik. A rendszerben a vizet keringető szivattyú mozgatja, ennek ki-be kapcsolása szabályozást igényel. Hátránya a technológiának az a tény, hogy a biotömeg közvetlen égetésével (biogáz, pellet, bio-üzemanyagok) szemben használható hőenergiát csak fűtésre alkalmas, alacsony hőmérsékleten termel.

A biomassza ezen a módon történő energetikai hasznosítása nem új keletű, a XX. század derekán egy francia erdész az erdei aljnövényzet segítségével már működtette ezt a technológiát. Hazánkban Tőgyi Balázsegerszalóki mérnök kezdte el újra szolgálatba állítani, felfedezni a komposztkazánt, és az ebben rejlő lehetőségeket. Állítása szerint a rendszer napi 30-50 MJ hőt termel, azaz egy nap alatt 300 liternyi 5 °C-os vizet 45 °C-ra tud melegíteni.

A berendezés szíve egy 8, 10 vagy 12 köbméteres komposztáló, amely tehát a szokványos kerti méreteknél jóval nagyobb. Benne az energiát növényi és állati, illetve emberi eredetű szerves anyagok erjedése szolgáltatja. A komposztkazán biotömegében tárolt energiájának felszabadításához nagy mennyiségű oxigénre van szükség, így a rendszerbe sok levegőt kell juttatni. A másik fontos elem a víz, melyet nemcsak az építéskor, de működés közben is biztosítani kell.

A komposzt belsejébe kell telepíteni a hőcserélő berendezést, figyelembe véve a komposzthalom belsejében termelődő hőmennyiség eloszlását, ami jellemzően a komposzt közepén a legmagasabb, és a széleken egyre alacsonyabb! Ebből a feltételezésből következett a hőcserélő kívülről befelé tekeredő csigavonal-alakja, ahol a visszatérő hideg vizet a csigavonal külső ívétől befelé, a komposzt közepe felé áramoltatjuk, és a kimenő meleg vizet a csigavonal, illetve a komposzt közepén, ahol a legmelegebb a hőmérséklet, sugárirányba vezetjük ki.

A komposztálás, biológiai lebomlás során keletkezett hő így elszállítható, melyet padló- és falfűtésre, valamint használati meleg víz előállítására lehet hasznosítani. A meleg vizet a „kazánból” egy erre alkalmas cső elviszi a felhasználási helyre, majd a hideg víz a levezető ágon újra visszatér a komposztba. A berendezést direktben kell rákötni a padló- vagy falfűtési rendszerre, így egy az egyben a komposztkazán által termelt hő fogja fűteni. A komposzt hőmérséklete 40-50 °C-ra áll be, de elérheti a 60-70 °C-ot is, így átlagban 35-40 °C-os meleg vizet kaphatunk, ami padlófűtésre ideális. Télen szükség lehet valamilyen plusz rásegítő fűtésre, pl. cserépkályhára.

A komposztkazános technológia nincs és nem is lesz levédve, az építő és kísérletező mérnök, Tőgyi Bálint nem titkolt célja az, hogy mindenki számára megvalósíthatóvá, elérhetővé tegye. A komposztkazán, ha „megérik”, egy-szerű és olcsó megoldás lehet a fűtésre, ami lehetővé teszi, hogy a vidéken élő szegényebb családok is elérhető, házilag megvalósítható fűtéshez juthassanak. Egy jól összerakott és megtervezett komposztkazán akár egy 100 négyzetméteres családi ház fűtését is el tudja látni.

Európa egyik legzöldebb faluja

http://ecolounge.hu/zoldmotor/europa-egyik-legzoldebb-faluja

 Kiss Gábor  2014/09/24

A skóciai Eigg után itt a következő önfanntartó település! A lengyelországi Kisielice falu példamutató módon kizárólag zöld energiát hasznosít.

Kisielice szélerőművei

A 17 280 hektáron elterülő falu a 2014-es ManagEnergy Award-on díjat kapott az önellátás kategóriában. Hogy mivel érdemelte ki? - A Kisielice-en található, nyílt zöld területekkel körülhatárolt két szélerőműtelep 48 szélturbinából áll, amelyek összesen 82 Megawatt energiát termelnek. Egy központi 6 MW-os kapacitású, szalmával működő biomassza kazán fűti a helyi épületek 85%-át a téli időszakban, nyáron pedig ezt az energiát használják vízmelegítésre. 2013 decemberében megépült a falu első biogáz erőműje is, amely 1 MW fűtőenergiát és 1 MW elektromos áramot szolgáltat. Az elért eredmény rendkívülinek mondható, tekintve, hogy Lengyelország energiaszükségleteinek 90%-át szénből nyeri.

Az egyrészt adományokon és helyi adóbevételeken alapuló beruházások koordinálását a faluközösség végzi, amelynek fő célkitűzése, hogy az apró, 2 300 főt számláló falu néhány éven belül teljesen függetlenné váljon az óriás energiaszolgáltatóktól. (Így természetesen a széndioxid kibocsátása is csökken, ami természetesen a levegő minőségének javulását is jelenti.)

A falu lakossága mindössze 2300 fő

Adok-kapok

A helyi lakosok anyagi szempontból is jól járnak a fejlesztésekkel: a közösség turbinánként évente 5000 eurót fizet kárpótlásul azoknak a farmereknek, akiknek a földjén szélerőmű kerül kilhelyezésre. Sőt, az általuk megrermelt - egyébként teljesen felesleges - szalmát fel is vásárolják tőlük, ami végül a biomassza kazánban kerül felhasználásra.

Van jövője

Már épül a harmadik, 24 MW-os szélerőműtelep, és tervbe van egy egész naperőműtelep kiépítése is, és ha ez még nem lenne elég, a következő fázisban minden egyes középületen 10k W kapacitású napelemet is el fognak helyezni! - Reméljük, hogy a Kisielice üzenete nyitott fülekre talál, a környezettudatos gondolkodásmód egyre szélesebb körben válik elfogadottá, és a falu nyomdokaiba lépve egyre több ilyen "zöld" projekt valósul meg Európában, így hazánkban is.

HOZZÁSZÓLÁS 

Rajnai Gábor - Minden embernek, így a lakosságnak és a települési közösségeknek is át kell gondolnia a saját és a közösségi energiafelhasználásuk hatékonyságát, ésszerűsítési lehetőségeit! Fontos, hogy a hosszú téli estéken a tűzhely, a kályha, vagy a kandalló mellett családonként és települési közösségenként is számba vegyük hol vannak a házunk, vagy a településünk energialékjei, hol szökik az energia, illetve hol lehetne energiát, így költséget megtakarítani? Sokszor egyszerű kalkuláció igazolhatja, hogy kisebb fejlesztések gyorsan megtérülő jelentős költségmegtakarítást eredményezhetnek. Egy-egy faluközösség arra is összefoghat, hogy – amennyire lehetséges – a helyi és/vagy térségi zöld, vagy napenergia potenciált közösen hasznosítsa és ezáltal csökkentse a függőségét a nagy költségnyelő hálózatoktól. Ezt a lehetőséget ma már sok külföldi, illetve néhány hazai törekvés vissza is igazolja.

Szervezzünk tehát helyi Energia Köröket a közös gondolkodásra, hogy a téli hidegben egyre kevesebbszer kelljen kimenni fáért az udvarba, hogy kevesebb legyen a fűtési számla!?

Csordás László - Az energiaforrások és az energia felhasználás ma még két önálló , sokszor érthetetlen módon egymástól távol álló fogalmak. Naponta láthatjuk a sarki öröknek már egyáltalán nem nevezhető jég és hó birodalom csökkenését, a sarkvidék állatállományának egyre kétségbeesettebb viselkedését, a leszakadt, háztömbnyi jéghegyek lassú áramlását a hajózó utak mentén és a már hajózható északi területek hajóforgalmát. Tudományos teórriák születnek a Golf áramlat változásáról és annak drámai következményeiről. Európa középső része a gázvezetékek körüli konfliktusok zajában él, és ahogy a szén, majd a fűtőolaj, most éppen az orosz gáz felhasználásában látja a legfontosabb fűtőanyagot, főleg télen. Itthon a Kárpát Medencében, közelebb Magyarországon ugyancsak a gáz, és a nukleáris energia a belpolitika központi kérdése. Már elég sok tapasztalat született a megújuló energiaforrások előállítása terén, mégis az eredmények mind a gyakorlatban, mind a közfelfogásban alatta maradnak a lehetséges elvárásoknak. Bizonyára vannak tudományos konferenciák erről, ahol több megalapozott eljárás, technikai és technológiai megoldásról születtek kitűnő dolgozatok, de a mindennapi élet nem igazolja vissza a törekvéseket. Természetesen készültek és működnek már biogáz erőművek, kisebb objektumokat ellátó geotermikus energiát felhasználó egységek, a napenergiát hasznosító egyéni és közösségi megoldások szerte az országban, azt is állíthatjuk hogy a lakosság egyre nagyobb hányada energiatudatos szemlélettel építi házait, újítja fel azokat, felhasználva az építőanyag kereskedelemben megtalálható anyagokat. A szemléletváltás kétségtelenül érzékelhető. Már azt is elfogadjuk, hogy nem az egyes családi házak tetőszerkezetén kell napkollektor mezőket kialakítani, mintegy jelezve a köznek, itt tehetős ember lakik, aki még több rezsit tud megtakarítani, hanem a települések arra alkalmas területén napkollektor telepet létesítenek, a település közössége számára. Még távoli az optimális állapot. Amíg a tavaszi metszés után az egész országban szőlő venyige máglyák lobognak napokon át, ez jó példa arra, mennyi még a tartalék.Amíg nincs érdekeltség komplex értelemben, csak az energia árának emelése, vagy csak a Paks 2. egyáltalán nem felfogható költségkihatása évtizedekre előre, addig a társadalom számára ez a fontos kérdés nem megoldott és állandó forrása a belső feszültségnek. Az energia kiszolgáltatottság állandó érzete frusztrálja a társadalmat, bel- és külpolitikai ürügyet ad a politikai érdekcsoportoknak. A Kárpát medence országai együttes és közös ügye és érdeke lehetne ez az egyre feszültebbé váló helyzet.A természeti adottságok, a geodéziai feltételek, a környező hegyek, völgyek, a Duna és a Tisza folyók és vízgyűjtő területei, a föld mélyében szinte mindenütt található termálvizek, a még feltáratlan gázmezők együttes , átgondolt, a gazdaságosság és a fenntarthatóság egymástól már elválaszthatatlan követelményei közepette felmérése és közös feltárása megoldást jelenthetne hosszú évtizedekre, és még tovább.

A 30 Aranykoronás termőföldeken energiafüvet termeltetni – minden bizonnyal gyorsan megszüntethető és elfelejthető, ahogy a történelmi borvidékeken a kivágott szőlőültetvényeken akácost telepíteni. Mindkettő a szellemi restség mintapéldája. Egy több szempontból átgondolt vidékfejlesztés, energiapolitika, a messzi távlatokba is utat mutat. A lakosság életkörülményei sokoldalú javítása is kézzelfogható eredményekhez vezet. A vidék gazdasága nem a végeláthatatlan kukorica, búza, napraforgó mezőkben, a szárnyaszegett nagyvárosok mellé telepített külföldi ipari megaméretű objektumokban, gumi gyárakban, acélkohókban rejlik. A gabonaexportőrök és az ezerhektáros nagygazdák a legkevésbé sem érintettek a hazai általános gazdaság felemelésében ahogy sokunk számára ez úgy tűnik, lehet nem látjuk a fától az erdőt. Ezek a nagyüzemek pedig ma a legnagyobb energiafelhasználók itt nálunk, csak azért, mert munkát adnak egy – két ezer dolgozónak. Öreg falusi ” kis ” gazdától hallottam , a tranzitutak mellé a globális gazdaság szereplői hozzanak maguknak energiát is, ne a miénket pocsékolják. Elgondolkodtató , talán nem is olyan naív gondolatok ezek.

Összefoglalva talán elmondható egy vidéki olvasó részéről, az energia helyben előállítva ipart, foglalkoztatást, szó szerint ” világosságot ” teremt. Fényt, melegvizet, meleget ad ahhoz hogy a ” fagyasztott ” energiák újra termelőerővé változzanak.

Drámai figyelmeztetés: ha eddig nem félt a klímaváltozástól, most fog

http://valasz.hu/itthon/dramai-figyelmeztetes-ha-eddig-nem-felt-a-klimavaltozastol-most-fog-114992

Laky Zoltán / 2015.09.10.

Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a klímaváltozás, Magyarország alkalmatlanná válhat a hagyományos értelemben vett földművelésre – mondja Hetesi Zsolt fizikus a friss Heti Válaszban. A Pécsi Tudományegyetem kutatója a Teremtésvédelem című kerekasztal-beszélgetés vendége lesz a hétvégi debreceni Katolikus Társadalmi Napokon.

„Az IPCC előrejelzései egyre borúlátóbbak. Egy évtizede még 2100-ra jósoltak 1-2 fokos felmelegedést, ma már 2050-re várnak ugyanennyit. Vannak olyan vészforgatókönyvek is, amelyek szerint 2050-re akár öt fokkal nőhet az átlaghőmérséklet. Ez már az a tartomány, amivel az emberi civilizáció nem fog tudni mit kezdeni. Az élővilág is nehezen – kihalási hullám is elképzelhető –, de a társadalom semmiképp. Ekkora felmelegedés azt jelentené, hogy az idén nyáron látott hőhullámokból sokkal több lenne, és Magyarországon lehetetlenné válna a hagyományos értelemben vett földművelés” – mondja Hetesi Zsolt.

Az éghajlatváltozás miatt már korábban is több figyelmeztetést megfogalmazó tudóst annak apropóján kérdeztük, hogy a hétvégén részt vesz a debreceni Katolikus Társadalmi Napok Teremtésvédelem című kerekasztal-beszélgetésén. A környezetvédelemmel foglalkozik Ferenc pápa júniusi, Laudato si’, azaz Áldott légy! kezdetű, A közös otthon védelme alcímű enciklikája is. „Ha mint kutatót kérdez, hogy az enciklika képes lesz-e kiváltani a Föld állapotát érdemben befolyásoló hatást, akkor könnyen lehet, hogy elkéstünk” – véli Hetesi.

Nitrogén – a kétélű fegyver

http://talajdoktor.blogspot.ro/2014/10/nitrogen-ketelu-fegyver.html

2014. október 31.

A műtrágyák és elsősorban a nitrogén műtrágyák alkalmazása károsan befolyásolja a termőtalajok egészségét. A hozamok emelkedése megállt világszerte, a műtrágya ára azonban folyamatosan emelkedik, ezért új utakat keresnek a parasztok, miként lehet más módon biztosítani a termékenységet. Köszönhetően a parasztok sok évtizedes gyakorlati tevékenységének és a kutatásoknak, már ismertek az egyszerű alapelvek, miként lehet fokozatosan átállni egy olyan termelési módszerre, ahol a nitrogént és egyéb tápanyagokat a talajban élő mikroorganizmusok szolgáltatják a növényeknek.

1. Az első alapelv a folyamatos, élő növényi fedettség fenntartása a legelőkön, kaszálókon és/vagy sokszorosan összetett fedő- és társnövénytársulásokkal a szántókon.

2. A második alapelv, hogy fokozatosan csökkentsük a kijuttatott nitrogén és foszfor műtrágyák dózisát, amelyek gátolják a gyökér és a mikrobák közti bonyolult biokémiai folyamatokat.

3. A harmadik alapelv, hogy segítsük elő a növények és mikrobák sokféleségét jó biológiájú komposzt és ALKO alkalmazásával valamint sokféle fedő és társnövény vetésével.Minél több féle növény nő egy adott területen, annál gyorsabban fejlődik jó irányba a talaj termékenysége.

4. A negyedik alapelv, hogy a talaj pozitívan reagál az állatok jelenlétére, feltéve, hogy a legeltetés megfelelő alapelvek mentén történik. A trágya és a vizelet haszna egyértelmű és a rövid időtartamú, koncentrált állományú legeltetés folyamatosan javítja a talajt és annak termékenységét.

A biológiai úton megkötött nitrogént a növény pontosan olyan mennyiségben és akkor veszi fel, amikor arra szükség van, teljes egészében hasznosul, ellentétben a szintetikus nitrogén formákkal, amelyeknek töredéke hasznosul, ellenben jelentős környezeti károkat okoz.

Ha ez a kivonat felkeltette az érdeklődésed, a cikkben megtalálod a bővebb kifejtést.

*********************************************************************************

Káposztasorok fehérhere növénytakaró között

A nitrogén a fehérjék és a DNS alkotóeleme, ezáltal alapvető fontosságú minden élő szervezet számára. Az ipari forradalom előtt a földi életet támogató nitrogén 97%-át a biológia kötötte meg a légkörből, ahol gyakorlatilag korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. (A maradék felvehető nitrogén egyéb természetes folyamatok során keletkezett, mint a villámcsapások)

Az elmúlt évszázad során azonban a mezőgazdasági termelés intenzív eljárásai, párosulva a talaj mikrobiológiai ismeretek hiányosságával, a mezőgazdasági területeken lecsökkentett biológiai aktivitást és emelkedő mennyiségű, iparilag előállított nitrogén alkalmazását eredményezte.

2013-ban az ausztrál gabonatermelők nagyjából 3 milliárd dollárt költöttek szervetlen nitrogén vásárlására (Marino, 2014), miközben világszerte több, mint 100 milliárd dollár értékben juttattnak ki évente szintetikus nitrogént szántóföldekre és legelőkre. A kijuttatott nitrogénmennyiség mindössze 10-40%-a felvehető a növényeknek, a maradék 60-90% elszivárog a talajvízbe, elpárolog a levegőbe vagy megkötődik a talajban. (Krupnik et al. 2004, Oenema et al. 2009)

A szervetlen nitrogén hatásai

A nagy mennyiségű szervetlen nitrogén alkalmazása a talaj működésére és a környezet egészségére számos nem várt negatív következménnyel járt.

Észak Amerika leghosszabb ideje tartó, mezőgazdasági termelési módszerek talaj minőségére gyakorolt hatásával foglalkozó tartamkísérletéből származó adatok azt mutatják, hogy a nagy dózisú nitrogén műtrágya alkalmazása kimeríti a talaj széntartalékait, rontja a talaj vízmegtartó képességét - és ironikus módon kimeríti a talaj nitrogéntartalmát is (Khan et al. 2007, Larson 2007)

Mindezt összevetve ezek a tényezők mögöttes okként szerepet játszanak a hozamok világszerte tapasztalható stagnálásában, amelyek tovább már nem növelhető több műtrágya alkalmazásával (Mulvaney et al. 2009)

A bizonyítékok azt sugallják, hogy bár a nitrogén alapvető fontosságú elem a növények növekedéséhez, a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén műtrágya használata hátrányos a talajnak, s nem utolsósorban a talajvíz minőségére is.

Az USDA becslése szerint több, mint 4.8 milliárd dollárt fordítanak a nitrát eltávolítása az amerikai ivóvízekből, miközben a Mexikói öbölben kialakult hatalmas halott zónának a mezőgazdasági területekről elfolyó tápanyagok az egyetlen és legnagyobb forrása. (Ceres 2014)

Szerencsére az új hírek nem túl rosszak, a fejlett országokban az elmúlt években csökkent a műtrágyafelhasználás. Franciaország, Németország és Nagy Britannia ért el sikereket ezen a területen úgy, hogy az 1980-as évekhez képest 40-50%-al kevesebb műtrágya alkalmazásával érnek el magas hozamokat. (Krietsch 2014)

A költséghatékony nitrogén kezelés a kulcsa a nyereséges és termékeny gazdálkodásnak és a talaj kötöttszén mennyiségének növelésének is.

A szén stabil formái, mint a humusz, ugyanis nem képződnek nagy mennyiségű szintetikus nitrogén jelenlétében, mivel az gátolja a megkötő mikrobák működését.

Biológiai nitrogén megkötés

Globális szinten a biológiai nitrogén megkötés teszi ki a növényi kultúrák és legelők nitrogénigényének 65 százalékát, ezért bőségesen van még lehetőség a növekedésre.

A nitrogén kínálata kimeríthetetlen, közel 80% dinitrogént (N2) tartalmaz a földi légkör, ezért kulcsfontosságú annak megismerése, hogy az inert nitrogén gáz miként is alakítható át biológiailag aktív formába.

A mezőgazdaság által használt nitrogén az 1900-as évek elején kialakított Haber-Bosch eljárásból származik. Ez a folyamat katalitikusan egyesíti a légköri nitrogént természetes vagy kőszénből származó hidrogénnel, magas hőmérsékleten és nagy nyomáson ammóniát létrehozva .

A költséges Haber-Bosch eljárás nem megújuló forrásokat használ és jelentős az energiaigénye, de az eljárást hadásati célokra fejlesztették ki, ott nem számít a pénz.

Szerencsére némi „enzimatikus varázslattal“ a légköri nitrogén ingyen alakítható át ammóniává sokféle baktérium és archea segítségével.

Ideális esetben a frissen megkötött ammónia gyorsan beépül szerves molekulákba, mint az aminosavak és humusz. Ezek a stabil molekulák létfontosságúak a talaj termékenységében, mivel ezek nem mosódnak ki vagy nem illannak el, mint a nitrát vagy ammónia. Fontos, hogy a nitrogén stabilizálása állandó szénforrást igényel, amely szintén biológiai úton kötődik meg, nem inert bioszén formájában kerül a talajba, de ezt később részletesen kifejtem.

Mely mikrobák érintettek?

Fontos felismerni, hogy a nitrogén megkötése nem korlátozódik a hüvelyesekkel társulásban élő Rhizobium baktériumokra. A klorofill is egy fehérjekomplexum része, ezért ahol zöld növényeket láthatunk, ott találhatunk nitrogénkötő baktérium vagy archea társulást is.

Ellentétben a gyökérszimbióta nitrogénkötőkkel, a legtöbb nitrogénkötő baktérium nem tenyészthető laboratóriumban, ezért az ökológiai funkciójuk értékelése technikai kihívást jelentett.

A legfrissebb biomolekuláris módszerekkel már számtalan szabadon vagy társultan élő baktériumban és archeában mutatták ki a nitrogenáz -reduktáz enzim működéséért felelős nifH gén jelenlétét az élőhelyek széles választékában.

Bár az említett mikrobák által megkötött nitrogén mennyiségének számszerűsítésére hiányosak az eljárások, azonban azt pontosan tudjuk, hogy a nitrogénmegkötésben résztvevő mikrobák száma és változatossága sokkal nagyobb, ahol a talajt egész évben élő növények fedik (elsősorban a fűfélék családjából), mint azokban a talajokban, amelyeket barnára művelve parlagon hagytak.

A nitrogénkötő baktériumok és archeák mellett a mikorriza gombák szerepe létfontosságú a nitrogénkötés folyamatában. Bár a mikorriza gombák nem képesek a légköri nitrogén megkötésére, azonban ők szállítják az energiát a tárult nitrogénkötőknek folyékony szén formájában. (Jones 2008)

A mikorrizák szállítják emellett a szerves formában kötött nitrogént is, például aminosavak formájában, mint a glycin, arginin, kitozán és glutamine. (Leake et al. 2004, Whiteside et al. 2009).

A mikorrizák szerves nitrogén beszerzése és szállítása rendkívül módon energiahatékony.

Ez az útvonal bezárja a nitrogénciklust, csökkenti a nitrifikáció, denitrifikáció, párolgás és kimosódás veszteségét és a nitrogén szerves formában tárolva megakadályozza a talaj savanyodását.

A folyékony szén útja

Annak ellenére, hogy a légkörben korlátlan mennyiségű a nitrogén, ez a növények növekedését leggyakrabban korlátozó elem. Ennek mi lehet az oka?

A szén létfontosságú a fotoszintézishez és a talaj működéséhez, ugyanakkor mindössze a légkör 0.04%-át kitevő nyomelemként fordul elő széndioxid formájában.

A széndioxid stabil szenet és nitrogént tartalmazó talajkomplexek formájába átalakításának leghatékonyabb módja a folyékony széndioxid útvonal, amely a biológiailag kötött nitrogénhez kötődik.

Ha a növények képesek volnának közvetlenül hozzáférni a légköri nitrogénhez, a növekedésük akadályokba ütközne a szénben gazdag termőtalaj hiányában.

Hasonló helyzetnek vagyunk tanúi jelenleg világszerte a mezőgazdaságban, mert a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén jelenléte a nitrogénkötő baktériumok szénellátását gátolja, aminek szénben kimerülő talaj a végeredménye.

A csökkentett szénáramlás a mikrobiális közösségek széleskörű hálózatára van hatással. Ez korlátozza létfontosságú ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok és hormonok rendelkezésre állását, amelyek szükségesek, hogy a növény sikeresen reagáljon a környezeti stresszekre, mint az aszály, fagy, és ellenálló legyen a kártevőkkel és betegségekkel szemben. Az alacsonyabb nyomelem sűrűség a növényekben az alacsonyabb tápértékben jelenik meg. (Benbrook et al. 2008)

A felszín felett a növények gyakran normálisnak néznek ki, ezáltal a hiányzó talajfunkciók nem nyilvánvalóak, de a felszín alatt a talajok egyre jobban pusztulnak.

Ideális esetben a talajhasználat módszere és a mezőgazdaságban alkalmazott anyagoknak fokoznia kell a fotoszintetikus rátát és a szén áramlását a talajba, támogatva a növényekkel szimbiózisban élő mikrobiális közösségeket.

A mikorriza szállítja a napsugár becsomagolt energiáját folyékony szén formájában a növénytől a táplálkozásában és fertőzéselnyomásban résztvevő gyökérzónában élő mikrobáknak. Ugyanezen az úton áramlik a növény felé a szerves nitrogén, foszfor, kálium, kalcium, magnézium, vas és létfontosságú nyomelemek, mint a cink, mangán és réz, cserébe a szénért.

Ezt a táplálékáramlást gátolja a nagy mennyiségű szervetlen nitrogén és foszfor alkalmazása

Foto: Jill Clapperton

A Brix szintet refraktométerrel mérve egyszerű módon lehet értékelni a zöld levelek fotoszintetizációs aktivitásának szintjét és ezáltal a mikrobiális közösségek támogatását.

A kérdés az, miként tudjuk hasznosítani a folyékony szén útjának ismeretét, hogy visszaállíthassuk a termőföld természetes termőképességét?

Az aggregátum a kulcs

Az aggregátumok azok a mikroszkopikus méretű, egymáshoz kötődő halmazok a talajban, amelyek a talaj stabilitását, porozitását, textúráját, rugalmasságát és víztartó képességét befolyásolják. Amennyiben a talajban nem képződnek aggregátumok, a talaj nem lesz képes jelentős mennyiségű légköri nitrogént és stabil szenet megkötni. A három funkció, az aggregátképződés, a biológiai nitrogén és stabil szén megkötés kölcsönös függőségben működnek.

A talajaggregátumok kialakításában résztvevő mikrobák energiaforrást igényelnek, ez az energia elsőként a napból érkezik. A fotoszintézis csodája során a zöld növények a fényenergiát, vizet és széndioxidot átalakítják biokémiai energiává, amely folyékony szén formájában szállítódik a talajba a mikorriza gombák és a kapcsolatban lévő baktériumok bonyolult hálózatán keresztül.

Hogyan néz ki egy talajaggregátum?

A két búzanövény a bal oldalon évelő fűfélékkel nőtt Pasture Crop kezeléssel, míg a jobb oldalon lévő búzanövény ugyanazon a helyszínen nőtt a csupasz földben, 100 kg/Ha DAP műtrágya alkalmazásával.

A Pasture Cropped búza gyökeréhez tapadt kis csomókat a mikrobák hozták létre, amelyek a folyékony szén felhasználásából nyerik az energiát.

A szabad szemmel láthatatlan mikroaggregátok, amelyeket a baktériumok ragasztója és a mikorrizák gombaszálai kötnek össze, nagyobb csomókká egyesülnek, amelyek általában 2-5 mm méretű kis morzsák.

A makroaggregátok létfontosságúak a talaj szerkezete, levegőssége, vízáteresztése és víztartó képessége , a biológiai nitrogénkötés és szénmegkötés szempontjából. Röviden, a mikro és makroaggregátok nélkül nem lehetséges egészséges talajt fenntartani.

Vessünk egy pillantást egy makroaggregát belsejébe az alábbi remek grafika segítségével,amelyet Rudy Garcia, az Új Mexikói USDA Natural Resources Conservation Service állami agronómusa készített.

A talaj makroaggregátumának vázlatos rajza. A zöld függőleges vonal egy hajszálgyökér, a zöld víszintes szálak a gyökérszőrök. A vörös és narancs részecskék halmaza a mikroaggregátok, míg a szétszórt barna alakzatok a szerves anyag részecskék. A világos színű gömbök a változatos méretű homokrészecskék, gyakran bevonva vas- és alumíniumoxiddal, míg a kis sárga ovális részecskék bakteriális kolóniák, beleértve a nitrogénkötő és foszformobilizáló fajtákat. A több irányba futó finom szálacskák a mikorriza gombák hifái, amelyek hálóként tartják össze a talaj részecskéit és szállítják a folyékony szenet az aggregátumok belsejében dolgozó mikrobiális közösségeknek. 

A kék háttér az aggregátumban tárolt víz.

Az egyik legfontosabb jellemzője ennek a rendszernek, hogy a nedvesség és a folyékony szén koncentrációja magasabb a gyökér által támogatott aggregátumokban, mint a környező talajban, míg az oxigén parciális nyomása alacsonyabb a támogatott aggregátumokban, mint a környező talajban.

Ezek a feltételek elengedhetetlenek a nitrogenáz enzimek működéséhez és a humusz képződéséhez. A biológiai nitrogénkötésnek nagyon magas az energiaigénye és ez a folyamat néhány kivételtől eltekintve oxigénmentes környezetben zajlik.

A gyökér által támogatott aggregátumokban a folyékony szén a hajszálgyökerektől a mikorrizák hifáin keresztül áramlik az összetett mikrobiális közösségekhez.

A mikrobák megkapják ezt a folyékony szenet és metabolitjait, s az egyszerű cukrokat stabil humuszpolimerekké alakítják, amely tartalmazza a biológiailag megkötött nitrogént és bakteriálisan oldott foszfort is.

A vas és az alumínium, amely oxidok formájában találhatóak meg a talajban fontos katalizátorai a folyamatnak.

Mára felismerték, hogy a növényi gyökérváladékok sokkal nagyobb mértékben járulnak hozzá a talajszén stabil formáinak (azaz a szerves szenet és nitrogént tartalmazó ásványi komplexek) képződéséhez, mint a felszín feletti biomassza. (Schmidt et al. 2011)

Azonban van itt egy kis bökkenő.

A mikorrizás kolonizáció alacsony, mikor nagy mennyiségű szerves nitrogén kerül a talajba….és a mikorrizák teljesen inaktívak, mikor nincs élő gyökér a talajban.

Ezért a biológiai nitrogénkötés és humuszosodás ritka az olyan mezőgazdasági rendszerekben, ahol erősen nitrogén műtrágyázott kultúrnövényeket termesztenek vetésforgóban barnára művelt, csupasz földön.

Továbbá kimutatták, hogy akár 80 kg/Ha nitrogén is eltávozhat gázok formájában a nyári parlagon hagyott földből.

Ha zöld növények fedik ekkor is a szántót, ezt a nitrogénmennyiséget felveszik és újrahasznosítják, megakadályozva a helyrehozhatatlan veszteséget.

A feketeugaron vagy parlagon megszűnik a fotoszintézis és nagyon alacsony a biológiai aktivitás. A parlagon hagyott szántóból nitrogén és szén távozik, a tápanyagok körforgása működésképtelenné válik, a talaj szerkezete és víztartó képessége romlik.

A szántón, amelyet pontosan a tápanyagok és nedvesség eltárolására üresen, önpusztító folyamat indul el.

A tarlókezelés, feketeugar vagy a magas dózisú nitrogén műtrágyázás eredményeként – legrosszabb esetben mindezek kombinációjaként - azok a szén és nitrogén ciklusok válnak szét, amelyek százmillió éveken keresztül szinergikusan működtek és biztosították a létező legnagyobb biomasszával rendelkező ökoszisztémák létrejöttét. (Gondoljanak csak a kőszénre, amely több száz méteres vastagságban találhatók helyenként – ha a Földön jelenleg megtalálható összes szerves anyagot elszenesítenénk centiméterekben mérhetnénk mindössze a képződő szenet)

A fotoszintézis a Föld legfontosabb életfolyamata, a nem pillangós nitrogénkötés a második legfontosabb, nélkülük nem léteznének magasabb rendű növények és rájuk épülő táplálékláncok (a végén az emberrel).

Fontos különbséget tenni a pillangós növények gyökérgümőiben megkötött és az egyéb növények gyökérzónák aggregátjaiban szabadon élő mikroorganizmusok által megkötött nitrogén között.

A második esetben a nitrogén aminosavakat és humusz alkotóelemeket épít fel a talajban, amely folyamat kevésbé zajlik a tisztán pillangós növénykultúrában.

A pillangósok fontos összetevői a vetésforgónak, azonban ha a pillangósok nem keverékben vannak termesztve, ugyanúgy kimerítik a talaj széntartalmát, mint a magas dózisú műtrágyázás.

A folyékony szén áramlásának fokozása

Egyre inkább elismert a talaj mikrobiális közöségeinek a növények termékenységére gyakorolt alapvető jelentőségű hatása. Sajnos az általánosan használt mezőgazdasági gyakorlat, beleértve a HMKÁ eszközrendszerét és a 2015-től érvényes KAP reform zöldítési programát is, veszélyezteti a talaj biológiai funkcióit. Ezeket az intézkedéseket talaj mikrobiológiai ismeretekkel nem rendelkező tanácsadók tervezték, s környezeti hatásuk nem akadályozza meg a mezőgazdasági területek további leromlását.

A mezőgazdasági gyakorlat talajéletet támogató újratervezése azonban nem nehéz.

Az első lépés az egész éves zöld fedettség fontosságának felismerése, s annak, hogy ezek a növények milyen mértékben támogatják a talaj mikrobiológiát.

Az újratervezésben megvan a lehetősége számos probléma hatásának csökkentésére, amelyet a vegyipari mezőgazdaság okoz, beleértve a talaj szénveszteségét ( megjegyzem, hogy a Föld klímaváltozásáért elsősorban felelős CO2 kibocsátás felét a mezőgazdaság okozza!), a csökkenő nitrogéntartalmat, talaj tömörödését, savasodó talajokat, tápanyagok alacsony rendelkezésre állását, növényvédőszer rezisztenciát és csökkent vízmegtartó képességet.

A regenerative mezőgazdaság négy alapelve bizonyítottan vissza képes állítani a talaj egészségét és növelni a szerves szén és nitrogén mennyiségét a talajban. Ezekből az alapelvekből minden földtulajdonos felépítheti a saját integrált művelési rendszerét, amely megfelel az egyéni lehetőségeknek, adottságoknak és termelési céloknak.

1. Az első alapelv a folyamatos, élő növényi fedettség fenntartása évelő növényekkel a legelőkön, kaszálókon és/vagy sokszorosan összetett fedőnövénytársulásokkal a szántókon.

Szinte az összes élőlény létezése a felszínen vagy alatta az élő növényeken (vagy ami valamikor élő növény volt) múlik. Minél több az élő, zöld növény, annál sokrétűbb az élet a területen. Közismerten elfogadott tény, hogy a talaj fedése csökkenti az eróziót és a szélsőséges talajhőmérséklet változásokat, azonban az kevésbé felismert, hogy az aktívan növekvő növények töltik fel a folyékony szén áramlását, amely viszont támogatja többek között a mikorriza gombákat, nitrogénkötő és foszformobilizáló baktériumokat és archeákat – mindazon létfontosságú mikroorganizmusokat, amelyek létfontosságúak úgy a növények táplálkozása, mint a stabil, humuszban lekötött szén kialakításában.

2. A második alapelv, hogy nyújtsunk támogatást a mikrobiális folyamatoknak, fokozva a folyékony szén áramlását a növényektől a talajba. Ez megköveteli a nitrogén és foszfor műtrágyák dózisának jelentős csökkentését, amelyek gátolják a gyökér és a mikrobák közti bonyolult biokémiai folyamatokat.

3. A harmadik alapelv, hogy segítsük elő a növények és mikrobák sokféleségét. Minél nagyobb a növényi változatosság, annál széleskörűbbek a kártevők és betegségek elkerülésére, valamint a szélesebb tartományban tudnak működni a mikroorganizmusok a tápanyag feltárásban, tápanyag körforgásban, talajépítésben és a növényi egészség biztosításában.

4. A negyedik alapelv, hogy a talaj pozitívan reagál az állatok jelenlétére, feltéve, hogy a legeltetés megfelelő alapelvek mentén történik. Ahogy a trágya és a vizelet haszna egyértelmű, a rövid időtartamú, koncentrált állományú legeltetés növeli a gyökérváladékok (folyékony szén) képződését és a levélzet vesztesége serkenti többek közt a gyökérrel kapcsolatban élő nitrogénkötő baktériumok számát és aktivitását is, amelyek viszont extra adag nitrogént biztosítanak a növényeknek az újranövekedéshez.

Leválás a szintetikus nitrogénről

Mind a szimbióta, mint a szabad nitrogénkötő baktériumok működését akadályozza a talajba juttatott szintetikus nitrogén nagy mennyisége. Más szavakkal, minél több nitrogén kerül kijuttatásra, annál kevesebb nitrogén kötődik meg biológiai úton., ez a klasszikus huszonkettes csapdája.

Ezért fontos leválasztani a talajt a szintetikus nitrogén műtrágyákról - azonban ezt nem lehet elsietni, lassan lehet csak végrehajtani, mert a mikrobiális közösségeknek időre van szükség a regenerálódásra, ez nem egyik napról a másikra történik. Az átmeneti időszak általában három év szokott lenni, de kedvező évjáratok, jó talaj, jól időzített tevékenységek, változatos növényi kultúrák használatával, komposzt és ALKO használatával ez az időszak lerövidülhet. Ettől eltérően viszont hosszabb is lehet az átállási idő, rosszul időzített munkálatok, intenvíz növényvédőszer használat évekre visszavethetik az átállást, ezért fontos a fegyelmezett munkavégzés és megfelelő szaktudás.

Az első évben 20, a másodikban 30, a harmadikban újabb 30 százalékkal érdemes csökkenteni a nitrogénbevitelt. A negyedik és rákövetkező években nagyon alacsony, 5 kg/Ha mennyiségű nitrogén kijuttatása segítheti a természetes nitrogénkötő folyamatokat a mikrobiális élet akadályozása nélkül. (Szakértők szerint a 30 kg/Ha nitrogéndózis a felső határ, ami még nem okoz kárt fizikailag a mikrobákban (ozmotikus sokk), de ennyi nitrogén már képes negatívan befolyásolni a természetes folyamatokat.)

Az átállási folyamat közben a csökkenő szintetikus nitrogénbevitel mellett fontos a lehető legváltozatosabb, egész évben zöldellő növényi fedettséget, legelőkön és szántókon, amennyire csak lehetséges.

Következtetés

A biológiai nitrogén megkötő folyamatok a természetes ökoszisztémák nitrogén- és szénciklusának kulcsfontosságú hajtóereje szárazföldön és a vizekben egyaránt.

Amennyiben megfelelően van kezelve, a biológiai nitrogénkötés a mezőgazdasági területek termékenységének elsődleges meghatározója lehet.

Számos farmer világszerte elsőkézből szerzett tapasztalatok alapján fedezte fel, hogy a feketeugar egész eves növényi fedettségre cserélése, párosítva a megfelelő állattartási szokásokkal és a csökkenő szintetikus nitrogénbevitellel képes helyreállítani a talajok természetes taápanyagszolgáltató képességét, termékenységét.

A talajfunkciók javítása előnyökkel jár, mind a gazdaságban, mint a szélesebb természeti környezet számára.

Az átállás már megkezdhető….

A cikk szerzője Christine Jones PhD, a világszerte elismert talajökológus, aki évtizedek óta dolgozik együtt aktív farmerokkal a regeneratív mezőgazdasági megoldások tökéletesítésén..

További információk a www.amazingcarbon.com oldalon olvashatók a témában.

Idézett tanulmányok:

• Ceres (2014). Water and climate risks facing U.S. corn production. 11 June 2014. http://www.ceres.org/issues/water/agriculture/the-cost-of-corn/the-cost-of-corn

• Jones, C.E. (2008). Liquid carbon pathway unrecognised. Australian Farm Journal, July 2008, pp.15-17. www.amazingcarbon.com

• Khan, S.A, Mulvaney, R.L, Ellsworth, T.R. and Boast, C.W. (2007). The myth of nitrogen fertilization for soil carbon sequestration. Journal of Environmental Quality 36:1821-1832. doi:10.2134/jeq2007.0099

• Krietsch, B (2014). Artificial fertilizer use levels-off as regions reach state of diminishing returns. http://foodtank.com/news/2014/04/fertilizer-use-levels-off-as-regions-reach-state-of-diminishing-returns

• Larson, D. L (2007). Study reveals that nitrogen fertilizers deplete soil organic carbon. University of Illinois news, October 29, 2007. http://www.aces.uiuc.edu/news/internal/preview.cfm?NID=4185

• Leake, J.R., Johnson, D., Donnelly, D.P., Muckle, G.E., Boddy, L. and Read, D.J. (2004). Networks of power and influence: the role of mycorrhizal mycelium in controlling plant communities and agroecosystem functioning. Canadian Journal of Botany, 82: 1016-1045. doi:10.1139/B04-060

• Marino, M. (2014). Managing microbes to manage nitrogen. GRDC Ground Cover, Issue 110, May-June 2014, p.11. https://grdc.com.au/Media-Centre/Ground-Cover/GC110/Managing-microbes-to-manage-nitrogen

• Mulvaney, R.L, Khan S.A. and Ellsworth, T.R. (2009). Synthetic nitrogen fertilizers deplete soil nitrogen: a global dilemma for sustainable cereal production.Journal of Environmental Quality 38: 2295-2314. doi:10.2134/jeq2008.0527

• Schmidt, M. W. I., Torn, M. S., Abiven, S., Dittmar, T., Guggenberger, G., Janssens, I. A., Kleber, M., gel-Knabner, I. K., Lehmann, J., Manning, D. A. C., Nannipieri, P., Rasse, D. P., Weiner, S. and Trumbore, S. E. (2011). Persistence of soil organic matter as an ecosystem property. Nature, 478: 49-56. doi:10.1038/nature10386

• Whiteside, M. D., Treseder, K. K. and Atsatt, P. R. (2009). The brighter side of soils: Quantum dots track organic nitrogen through fungi and plants. Ecology 90:100–108. doi:10.1890/07-2115.1

Bejegyezte: Kökény Attila

FALUGONDNOKI HÁLÓZAT KITERJESZTÉSE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN - SZAKMAI WORKSHOP

http://www.duna-haz.com/#!faq/c1ia6

 2015. szeptember 8.

Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnökének előadása a Magyar Értéktárról, és a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat kiépítéséről.

"Az Országgyűlés 2012 tavaszán fogadta el a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvényt, amely szerint a nemzeti értékek azonosítása, rendszerezése és védelme egy többszörösen összetett, alulról felfelé építkező rendszerben, az ún. Magyar Nemzeti Értékek Piramisában történik. A külhoni magyar értéktár bővítését segíti a lakiteleki Népfőiskola értékfeltáró programja. Ennek keretében szerveztük meg a Drávaszög és Szlavónia Kollégiumot. Az értékfeltáró terepmunkában nyolc egyetem és főiskola hallgatói, tanárai vettek részt. A Miniszterelnökség, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Hungarikum Bizottság támogatásával a lakiteleki Népfőiskola szervezésében Kárpátalján négy, Erdélyben négy, Bákó környékén egy, a Vajdaságban három, a Felvidéken két, az Őrvidéken és Muravidéken egy-egy kollégium értékfeltáró munkáját készítjük elő” – írja Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Népfőiskola Alapítvány elnöke, a Hungarikum Bizottság Tagja, aki a torockói előadásában a Kárpát-medencei Népfőiskolai Hálózat kiépítéséről is beszélni fog.

A Falugondnokok Vas és Győr-Moson-Sopron Megyei Egyesülete kezdeményezésére szervezett szakmai tréningen részt vesznek szociális, vidékfejlesztési, közösségfejlesztési területen tevékenykedő szakemberek, civil és állami szervezetek képviselői az anyaországból és a határon túli magyarlakta térségekből. Az 1995 májusában Szociális gondjaink címmel romániai és magyarországi civil szervezetek részvételével megszervezett tanácskozás és kapcsolatfelvétel eredményeként napjainkban kb. 25-30 falugondnoki szolgálat működik Románia magyarlakta térségeiben. 2005-ben az egyesület Kapuk és hidak egymás felé címmel szervezett konferenciát, 2015-ben pedig nagyszabású szakmai találkozóval ünnepelték a 20 éves évfordulót. A június utolsó hetében szintén Torockón, a Romániai Falugondnokok Szövetségével, a torockói Kulturális-Közösségépítő Egyesülettel és a Brassais Véndiák Alapítvánnyal közösen megrendezett Szociális gondjaink 1995-2015 című szakmai konferenciának is kiemelt témája volt a falugondnoki hálózat kiterjesztése a Kárpát-medencében.

Ökológiai gazdálkodás, biotermékek piacai - A biotermesztés gazdaságtana

http://videkfejlesztes.net/oktatas/videkfejlesztesi-tananyag/okologiai-gazdalkodas-biotermekek-piacai/a-biotermesztes-gazdasagtana.html
2010. FEBRUÁR 01. BCE MENEDZSMENT ÉS MARKETING TANSZÉK

A biotermesztés gazdaságtana

Az ökológiai minőség gazdasági értéke a közgazdaságtan talán egyik legbonyolultabb és legvitatottabb kérdése. Mennyit ér a tiszta levegő? Attól függ, kinek és mikor. Illetve felmerül az a kérdés is, hogy mennyit ér a szennyezett levegő?! A környezeti értékbecslő módszerek általában fordított logikával működnek: azt a kérdést teszik fel, hogy kinek mit ér meg egy-egy természeti elem minőségi javulása vagy romlása. Például, ha a levegő tisztáságánál maradunk, és statisztikai adatokból tudjuk, hogy egy budapesti lakos - a levegő szennyezettsége folytán - két évvel rövidebb életre számíthat, mint az átlagos magyar állampolgár, akkor úgy is feltehetjük a kérdést, hogy mennyit ér a két elvesztett életév. Esetleg beleszámolhatjuk azt is, hogy a társadalombiztosításnak mennyibe kerül a légszennyezés miatt kialakuló légúti megbetegedések gyógyítása. De azt is számba vehetjük, hogy milyen más hatásai vannak azoknak a javaknak, amelyek előteremtése során megnő a levegő szennyezése. Elméletileg akár az is lehetséges, hogy a Budapesten kívül élő lakosság azért él két évvel tovább, mert a légszennyezéssel előállított javak növelik az életminőségüket. Hogy hol húzzuk meg a határt az ökológiai minőség által befolyásolt gazdasági tényezők körül, az inkább filozófiai, mint ökonómiai kérdés.

Az ökológiai minőség és értékek megítélése során a közgazdászt szinte minden lehetséges probléma hátráltatja: a szubjektivitás, a gazdasági-társadalmi, sőt természettudományos összefüggések feltáratlansága, az értékelhető adatok hiánya, a kockázatok becslésének lehetetlensége.

Magyarország múltjában többször előfordult, hogy az ökológiai értékeket a hatástalan bürokrácián túlmenően az egyéni termelőkre bízták, és csak miután természeti botrányok során (erdők felparcellázása majd tarvágása, vegyszerek visszaélésszerű használata stb.) a közvélemény számára is világossá vált a rendszer hibája, merült fel a környezeti felelősség kérdése.

Az ökopolitika kialakításakor ügyelni kell tehát arra, hogy a gazda ne kényszerüljön nyereségmaximálásra. A környezet minősége (az állatok jóléte, az esztétikus táj, a veszélytelen élelmiszer stb.) jelentsen számára értéket, amelyért cserébe ebből származó nyereségének csökkenését - kizárólag elvileg - tudomásul veszi. A nyereségnek ugyanis nem célnak, csupán eszköznek kell lennie: a cél az életminőség fokozása. A mezőgazdasági tevékenység a következőképp érheti el ezeket: a) gazdasági sikeren keresztül, b) a természet megóvásán keresztül és c) környezeti felelősségvállaláson keresztül. A gazda feladata, hogy a megoldások közül válasszon, vagy egy neki tetsző kompromisszumot keressen. A választásban az ökopolitika segít.

Az ökológiai gazdálkodásra való támogatott átállás eredményei az Európai Unióban hasonló következtetést sugallnak (Fischler, 1997). Az extenzív gazdálkodásra való - az EU által is támogatott - áttérést az a gazda nézte jó szemmel, akinek ezért nem kellett lemondania gazdasági előnyökről, tehát például eleve extenzív volt a gazdasága, vagy az átállással egy új gazdasági tevékenységre (turizmus, direktmarketing) nyílt módja.

A környezeti károk (közvetve vagy közvetlenül) a mezőgazdaságban a termőföld és az állatok túlzottan intenzív kihasználásának következményei. Az ökológiai gazdálkodásra való áttérés, illetve a mezőgazdaságilag művelt terület egy részének kivonása a művelésből (ahol azután a környezettudatos gazda és a természetes élővilág gondoskodik a fajgazdagság fenntartásáról) megoldást jelenthet a környezeti károk csökkentésére, de egyben a mezőgazdasággal foglalkozni kívánók megélhetésére is: az ökológiai előnyökhöz így szociális előnyök járulnak. Az ökológiai gazdálkodás például magasabb emberi munkaráfordítást igényel, és újra szerves egységgé kovácsolja a növénytermesztést és az állattenyésztést. Terjesztése csökkenthetné a gyors struktúraváltozás, modernizálás és az egyre intenzívebbé váló gazdálkodás által keltett magas mezőgazdasági munkanélküliséget. Mindezek ellenére eddig viszonylag kevés megértésre találtak az ökológiai gazdálkodást folytatók: hiába vált a téma a média kedvencévé, mostanáig a mezőgazdasági termelés alig 3%-át teszi ki termelésük az Európai Unió országainak átlagában, és Magyarországon ez az arány a százalék töredéke. Persze a teljes mezőgazdaság öko-fordulatával is túllőhetünk a célon: egyrészt csak annyi biotermékre van szükség, amennyit felvesz a piac, másrészt nem lenne előnyös, ha a hagyományos mezőgazdaság kerülne kiszolgáltatott helyzetbe.

Az ökológiai szemléletbe persze nem csak az ökológiai gazdálkodás "fér bele". A jelen mezőgazdaságában - szintén az ökológiai gondolatkörben - sokkal nagyobb szerepe van az integrált termelési módszereknek és a géntechnológiának. Az integrált termelés (IP) a mai magyar (és európai) mezőgazdaság nagyobbik hányadára jellemző gazdálkodási forma. Azt jelenti, hogy a gazdálkodás során a termelők minden rendelkezésre álló tudományt felhasználnak annak érdekében, hogy a termelési folyamat ne terhelje meg a kelleténél nagyobb mértékben a környezetet. Az integrált termelés során a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem épp megfelelő mértékű (nem több vagy erősebb, mint szükséges). Az integrált termelésnél is több lehetőséget tartogat a mezőgazdaság számára a géntechnológia, amellyel a terméshozamok fokozhatók, a környezetterhelés pedig (a kisebb inputigény miatt) csökkenthető - kétségkívül némileg kockázatos úton.

A fenntartható (például ökológiai) gazdálkodás termelési költségei a megfelelő etikai alapok betartása következtében magasabbak a hagyományos mezőgazdasági termelés költségeinél. Ezért az ökológiailag fenntartható gazdálkodást folytató gazdák vagy a termékeiket magasabb árakon is megfizető új vevőkörre vannak utalva, vagy tartós (költségvetési) támogatást igényelnek. Az új vásárlóréteg, ha még nem is elég erős, de már létezik. Az ökotermékek vásárlói általában ugyanazokat az elveket követik, mint az ökogazda, vagyis hisznek abban, hogy a biotermékek egészségesebbek, illetve legalább nem annyira egészségtelenek, mint a hagyományos termesztésből származók. Tehát a csak speciális piacokon jelentkező kereslet az ökológiai gazdálkodás terjedését ily módon határolja be.

Az agrárpolitikának több lehetősége is van arra, hogy támogassa a fenntartható gazdaságot. Egyik megoldás az, hogy a termelést nem korlátozza, hanem a kereslet növekedésének elősegítésével hagyja azt kibontakozni. A másik megoldás például az ökológiai gazdálkodás gyors terjesztése lenne, esetleg a kereslet növekedését is megelőzve. Az utóbbi esetben előre látható az ökotermékek árának csökkenése: így a termelők kieső hasznát csak állami támogatással lehetne pótolni. Az ökológiai gazdálkodás állami támogatással való terjesztése, a támogató piaci réteg megléte nélkül csak abban az esetben vezethet eredményre, ha a teljes mezőgazdasági területet érintő átállás tartós, hosszú távú céllá válik (Elek, 2002), és ezt a célt agrárpolitikai és anyagi eszközökkel valósítják meg.

Ha intenzív támogatásra nincs mód, akkor tartós megoldást csak az jelenthet, ha a fenntartható gazdálkodást folytató gazdák szervezetekbe tömörülve saját érdekeiknek megfelelően növelik termelésük és értékesítésük hatékonyságát. A hosszú távú cél számukra az, hogy a fenntartható gazdálkodás hívei közül minél több olyan fogyasztót toborozzanak, akik meggyőződésből vásárolják az ökotermékeket. A fogyasztók célja a biotermékek vásárlásával az, hogy saját egészségüket javítsák, illetve hozzájáruljanak a természet megóvásához a fenntartható gazdálkodás környezetkímélő volta által, amely szerencsés esetben átfedésben van a termelő céljaival. Ennek az esetnek a megvalósításához nem csak ökológiai minőség szükséges, hanem ennek a minőségnek a hagyományos termesztésből származó termékekkel szembeni konkurenciaképes ára is. Az Európai Unió agrárpolitikája alapján fontos továbbá a termékek ideológiai és fizikai tulajdonságaihoz igazított értékesítési lánc felépítése is: ne csak ott legyen kínálat, ahol a termelés folyik, hanem elsősorban ott, ahol kereslet van. Ha a fenti feltételek beteljesednek, akkor végül a fogyasztók fogják eldönteni, hogy az ökológiai és ökonómiai fenntarthatóság (Pezzey, 2002) milyen arányban váljon meghatározóvá a mezőgazdaság jövőjében.

"A minőség szociális követelménnyé vált" - terjedt el a szlogen az Európai Unió Mezőgazdasági Főigazgatóságán, az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatban. A minőségi élelmiszer iránti növekvő kereslet tehát gyakorlatilag együtt jár Európában az ökológiai gazdálkodásból származó termékek piaci terjedésével és a forgalom növekedésével. Bár ez még csak a hagyományos gazdálkodás 2%-át jelenti, ugyanakkor a piaci trendekből következtethetünk a jövőben előrejelezhető folyamatos növekedésre. A piacon bevezetett védjegy legfőbb konkurense jelenleg az integrált termesztésből (IP) származó termények védjegye. Ez utóbbi ugyan vegyszeres, viszont a tudomány állása szerinti legmodernebb és kizárólag okszerű termesztési technológiát használja a mezőgazdaságban. Mindkét termesztéstechnológiai irányzat esetében fontos a védjegy, ugyanis a termesztői cél közös: a fogyasztók bizalmának elnyerése.

Az ökológiai gazdálkodás jövője szempontjából meghatározó jelentőségű a kereslet folyamatos növekedése. A magyarországi kereslet jelenleg (a hazai ökogazdálkodás kezdetétől egészen napjainkig) csekély és a megtermelt biotermékek legnagyobb részét Nyugat-Európában értékesítik. Ugyanakkor a nyugat-európai fogyasztás növekedése sem töretlen, inkább lassan bővülő tendenciát mutat (különösen a fiatalok körében). A biotermékek egyre kevésbé keresleti piacon értékesülnek, az eladás tehát elsősorban push-stratégiával növelhető. E stratégia lehet a hagyományos és biotermékek közötti árkülönbség csökkentése, a disztribúciós csatornák javítása, a termékválaszték és a minőség növelése. Mindezeket az eszközöket célzott kommunikációs stratégiával átszőve érdemes bevetni. Ausztria példáján látható (Kaas, 1993), hogy az ökológiai termékek piaca mesterségesen is kiépíthető: komoly állami támogatás és az ország belső fogyasztásának élénkítése magával hozta a várt hatást. Hasonló célokat tűzött ki maga elé az FVM és az Agrármarketing Centrum, amely 2002-től az ökotermékek fogyasztói csoportjait egyenként fogyasztást ösztönző akciókkal célozta meg.

A belpiac fejletlensége mellett az ökológiai gazdálkodás terjedésének egy másik akadálya a különféle szakmai szövetségek konzervatív, új technológiákat elutasító szemlélete. A vegyszermentes gazdálkodás legújabb irányzatát, a biotechnológiát és a génmódosítást, az ökológiai gazdálkodást minősítő szervezetek és segítő egyesületek gondolkodás nélkül elvetik. Holott kívülről szemlélve ezek az irányzatok az alternatív mezőgazdaság éllovasai lehetnének. A tanúsító szervezetek GMO-ellenessége persze részben üzleti megfontolásokból ered: a "tisztán bio" technológiára e szervezetek gyakran igen magas szakértői díjak ellenében nyomják rá pecsétjüket. Ha elismernék a génmódosítással elért nemesítési eredményeket, akkor sok esetben nem maradna mit tanúsítani, így csökkenne szervezetük jelentősége.

Ezzel párhuzamosan az utóbbi időben napvilágot látott néhány olyan kutatási eredmény, amely a biotermékek egészségre ártalmas voltát hangsúlyozta. Ilyen eset volt az afla-toxinnal fertőzött gabona, vagy a magas csíraszámú gyümölcslé (Bálint - Juhász, 1998). Ez alapjában rengette meg a fogyasztók biotermékekbe vetett hitét. Igaz, hogy a biotermékek vásárlása mellett szóló másik érv - a fenntartható mezőgazdasági termelés, munkahelyteremtés, vidéki foglalkoztatás - egyre inkább elfogadottá és elismertté válik. A jövőben is ennek a folyamatnak a folytatódása várható: ugyan a biotermékek egészségessége jelenleg egzakt módon nem bizonyítható, azonban azt senki nem vonja kétségbe, hogy a biotermék vásárlása élménnyel jár, ráadásul a fogyasztó a vásárlással saját - ökológiai és ökonómiai - környezetét támogatja. Az ökológiai gazdálkodás hazai jövőjét elsősorban tehát a fogyasztók hozzáállása határozza meg, csakúgy, mint minden egyéb szektorban.

A közgazdaságtan az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás tudománya, amelyet a javak szűkösségének felismerése hívott életre. A szűkösség nemcsak fogyasztásunkra vagy tőkénkre vonatkozik, hanem természeti környezetünkre is: a tiszta vízre és levegőre, a fajgazdag élővilágra, vagy akár a szemet gyönyörködtető tájra. Ha az imént említett erőforrásokkal ésszerűen bánunk, akkor jól gazdálkodunk, míg ha pazaroljuk őket, akkor rosszul gazdálkodunk. A gondolatmenetet követve megállapíthatjuk, hogy környezet és gazdaság között nem lehet nagy ellentmondás, hiszen a környezettel való ésszerű gazdálkodás szintén a közgazdaságtan része, egész pontosan a környezet-gazdaságtané. Az ökológia és ökonómia szembenállásának sokat emlegetett elmélete tehát lefordítható a környezeti javak és egyéb fogyasztási javak társadalmunkon belüli versenyére.

Az ökológiai termékek fogyasztói - mint minden fogyasztó - különböző motivációk hatására vásárolnak bioterméket.

Van, akit a betegsége késztet, de van olyan is, aki az egészségét szeretné megőrizni. Sokan pedig a környezet iránt érzett felelősségtudatból válnak biofogyasztóvá. A betegségtudat tűnik a legerősebb motivációs tényezőnek, így az ár ebben az esetben játszhatja a legkisebb szerepet a vásárlási döntésben. Minél árérzékenyebb a fogyasztó, annál kevésbé törődik az egészségmegőrzéssel és a környezet védelmével, így öko-fogyasztása kizárólag saját élelmiszereire korlátozódhat. Az egészségtudat a módosabb rétegek sajátja, amely akár a családi élelmiszerfogyasztási preferenciákat is befolyásolhatja. Az egészség-megőrzési célzatú fogyasztás ezért nagyobb mennyiségű öko-fogyasztásban nyilvánulhat meg. A környezet egészségéért feltehetőleg az a réteg aggódik, akinek egyéb - alap szintű - igényei már kielégültek. E népcsoport nemcsak a bioélelmiszer, hanem egyéb ökológiai termékek és szolgáltatások fogyasztójává is válhat.

A jövő mezőgazdasága: a termés másodlagos

http://www.energiacentrum.com/fenntarthato-fejlodes/a-jovo-mezogazdasaga-a-termes-masodlagos/

Lehetséges-e a mezőgazdaságban több terméket előállítani kevesebb erőforrás felhasználásával? Ezt kutatják Bolognában a Figaro nevű európai projekt keretében. (euronews.com)+(VIDEÓ!)

A fenntartható vízhasználat a jól működő mezőgazdaság fontos ismérve: az Élelmezésügyi Világszervezet szerint 2030-ra az emberiség vízfogyasztásának 80%-át öntözésre használják majd el. A folyamat optimalizálása elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük a vízhiányt.

- Ebben a projektben mindenféle adatot össze kell gyűjtenünk, amely szükséges a gazdáknak egy precíziós vízhasználati rendszer kidolgozásához – magyarázta a Figaro lényegét Adriano Battilani agronómus, a projekt koordinátora. – Precízió alatt értve azt, hogy az öntözés és a műtrágyázás során a vízfelhasználást a jelenleg elérhetőnél sokkal kisebb léptékben lehessen mérni.

A kihívást az jelenti, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amely egyetlen gabonatáblára vetítve komplex adatokat tud szolgáltatni. Ezzel az eszközzel a gazdák a megfelelő időpontban a megfelelő döntéseket hozhatnák meg.

- Nagyon fontos tudni, éppen mennyi víz van a talajban, mert így pontosan meg tudjuk mondani, mikor kell öntözni, és mennyi víz szükséges a megfelelő hozamhoz – mondta az Euronews-nak Domenico Solimando agronómus.

A tudósok a cél érdekében különböző talajba süllyesztett nedvességmérő rendszereket próbálnak ki.

- A kutatások alapján több dolgot is megtudunk. Azoknál a mintáknál, ahol a cél a szenzorok kalibrálása, megnézzük milyen a talaj nedvességtartalma. Más mintákból az derül ki, milyen egyéb összetevők találhatók a talajban – magyarázta Gioele Chiari, agronómus.

A területen, ahol a kísérletek folynak, csöveket fektettek a talajba, amelyeken apró lukak vannak a növények gyökerei közelében. A csatornarendszer minden ágán külön lehet szabályozni, mennyi vizet kapjanak a növények.

A gazda akár egy bizonyos növényre jutó vízmennyiséget is beállíthatja egy digitális központhoz kapcsolódó táblagép segítséghével. A projekt lelke az a digitális platform, amely összegyűjti és feldolgozza a talajban lévő szenzoroktól érkező adatokat a műholdas időjárás-adatokkal együtt.

A vízhasználat lehető leghatékonyabbá tétele a biomassza-termelés szempontjából is kulcsfontosságú – ezt pedig sokan a jövő mezőgazdasági kulcskérdésének tekintik.

- A mezőgazdaság elsősorban biomasszát fog termelni, mert ebből készül majd az új üzemanyag. Magunk mögött hagyjuk a petróleumok világát, és áttérünk a ketonra, azon túl is a cukrokra – mondta Adriano Battilani. – Néhány év múlva például a paradicsom másodlagos termékké válik. Azt fogják termleni az emberek, amit több pénzért tudnak eladni. Valószínűleg minden növény kettős termék lesz, az egész biomassza értéket képvisel majd. Egyik oldalról ki lehet belőle termelni a ketont vagy más növényi vegyületet, és maga a gyümölcs lesz a másodlagos termék.

Teljes cikk >>

Forrás: euronews.com

A túlfogyasztás napja

http://greenfo.hu/hirek/2015/09/01/a-tulfogyasztas-napja

Haag Ders  2015. szeptember 1. 

Talán erről már többen hallottak. Valami olyasmi, amikor a rendelkezésünkre álló erőforrásokat idő előtt feléljük, képletesen értelmezve hány Föld bolygó kellene jelenlegi életvitelünk fenntartásához, de talán a cikkben szereplő gyümölcsöskert a legszemléletesebb példa.

Gyakorlatilag az ökológiai lábnyomunkról van szó, csak nem egyenként szemlélve, hanem társadalmi szinten. Persze ez egy olyan komplex dolog, amit kábé sosem tudunk majd pontosan felmérni, csak megközelítőleg modellezni. Nem tudjuk mennyi is a fogyasztásunk és azt sem mennyi is a bolygó eltartóképessége (tartalékról, túlméretezésről, tűrésről nem is beszélve). Sajnos nagyon kevesen pallérozzák e területen az agyukat, aki meg igen, az egyből elnöknek nevezi ki magát, de fogadjuk el kiindulási alapként a jelenlegi modellt.

Magyarországon ez a nap május 8-án jött el idén, onnantól a saját és a gyerekünk jövőjét éljük fel, akinek nincs (még) gyereke, az a többinek a hülye gyerekéjét. Amikor én voltam az alany, ezt még nem is tudták a felnőttek, most tudjuk, tudhatjuk, de leszarjuk. Feltehetőleg, ha az akkoriak tudják ugyanúgy leszarták volna. Ezért tartunk most itt.

Nézzük meg, hogy ha szeretnénk ezen változtatni milyen lehetőségeink vannak. Felhívnám a figyelmet, különösen az idióta ellendrukkerekét, a cikkben szereplő grafikonra, valamikor néhány évtizeddel ezelőtt voltunk nullszaldósak, tehát nem kell visszaköltöznünk a barlangba.

Épületek. Néhány évtizeddel ezelőtt a háromszobás lakás nagynak számított, mostanság az „etalon” konyhában simán beférnének azok a lakások. Nem volt külön TV-szoba vagy 100 m2-es nappali a másfélméteres tévének és még Torgyán doktor villájában is csak lift volt, úszómedence nem. Szóval a négyzetmétereken lehetne faragni, leginkább azért, mert ezen méretek fűtése-hűtése a komoly tényező. Néhány évtizeddel ezelőtt az emberek leginkább egy helységet fűtöttek, ahol amúgy is főztek, ez volt a fő életszíntér, aki fázott közelebb ült a fűtőtesthez. Télen nem szaladgáltunk egy gatyában a lakásban, viszont dunyhával takaróztak. A fürdőszobát is észszerű fűteni időszakosan, nem az úszómedencét vagy a csónak méretű sarokkádat, a megfázást elkerülendő, 

Vajon mekkora áldozattal járna, a család létszámától függően 40-90m2-re „bezsúfolódni”, az átlaghőmérsékletet 21-22 fokon tartani télvíz idején? 

Vajon május 8-ról ez esetben hova tolódna ki a túlfogyasztás napja? Ha az ember nem létező boldogság indexét nézzük a belső tér és a hőmérséklet csökkentése 100-as skálán hány egységet rontana?

Persze nem csak az otthon melege számít. Közintézmények, középületek, közületek, munkahelyek szerintem legalább akkora mértékben számítanak. 

Mi nem volt néhány évtizeddel ezelőtt?

Ennyi bank, pláza, üzlet, autószalon, étterem, utazási iroda, biztosító és még sorolhatnánk, ami a túlzott fogyasztás velejárója. (Mozi például több volt akkoriban, a multiplexes koncentráció még az online hullám előtt megtörtént.) A munkahelyek átalakultak, a hozzátartozó csarnokok, irodaházak száma jelentősen megnőtt. Az állami bürokráciát szolgáló épületek száma talán különösebben nem változott, persze a létjogosultságuk, a számukat tekintve mindenképp, akkor is, ma is megkérdőjelezhető. 

Ha a korszerű szigetelési, fűtési, épülettervezési technikákat összevonnánk a néhány évtizeddel ezelőtti épületszámmal, jelentős lépést tennénk a túlfogyasztás napjának eltolásában. (A hőszivattyú a baromi beruházásával, instabil működésével nem korszerű, ellenben a kék gazdaságban is népszerűsített, a gyakorlatban több helyen megvalósított termeszvárakat utánzó szellőzőrendszerek kialakítása igen, bár azóta nyomokban sem hallok, erről a vonalról.)

A hűtéssel néhány évtizeddel ezelőtt nem kellett foglalkoznunk, nem voltak 39 fokok heteken keresztül, pláne úgy hogy éjszaka sem megy 30 fok alá a hőmérséklet.

Közlekedés. Néhány évtizeddel ezelőtt a nagytöbbségnek nem volt autója, akinek volt, annak is csak egy és nem azzal járt vécére is. Az üzemanyag fogyasztás csak egy dolog, az egyik legnagyobb dolog, de mellette 1-2 tonnás járművekről beszélünk, amiket elő is kell állítani, ami hatalmas nyersanyag és termelési erőforrás felhasználását jelenti. Egyébként a kettő összefügg, a tömeg és az üzemanyag-fogyasztás, lásd shell eco-marathon. Egyrészt a rövidtávú, néhány kilométeres autóhasználat a jelenlegi körülmények mellett is abszurd, másrészt az autót a mindennapokban munkavégzésre, munkába járásra használjuk. Olyan munkához, amely a profittermelést leszámítva, felesleges és értelmetlen. Itthon is láthatjuk saját szemünkkel, hogy kerékpárral majd minden közlekedés megoldható, de külföldön láthatjuk városi szinten is működni a dolgot. A tömegközlekedés előtérbe helyezése is jelentősen csökkentené a lábnyomunkat, amit szintén lehet kulturáltan és profin csinálni. 

A módszerek adottak, egyszerűen szándék kérdése az egész. Le kell mondani a kényelemről és a kisebbségi komplexusból fakadó hivalkodásról. Ma az autó státuszszimbólum. Ezért használjuk és ezért cseréljük le indokolatlanul.

Szintén jelentős faktor a teher és áruszállítás, amit még nagyobb mértékben jellemez a kizárólagos profittermelés, értelmetlen és felesleges. Ennek a közúton történő megvalósítása néhány évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag nem létezett, leszámítva a városi infrastruktúrát kiszolgáló teherautókat, amik a lovaskocsikat váltották (Elverlek, mint szódás a lovát.)

Na repkedés aztán pláne nem volt. Ma emberek milliói használják, túlnyomórészt szintén munkavégzés céljából. Csak ismételni tudom magam, olyan munkavégzésre, ami a profittermelést leszámítva, értelmetlen és felesleges. (Ráadásul mindezt az internet fénykorában, amikor bárki, bárhol ott tud lenni „fejben”, de majdhogynem „gyakorlatban” is. Egy jóval kisebb szelet a nyaraláscélú repülés, elrepülünk a világ másik felére, hogy egy szálloda területén kényelmesen henteregjünk, enélkül szar az élet. 

Ne felejtsük el, hogy a közlekedési eszközöknek nem csak az üzemeltetése, előállítása jelent óriási nyersanyag és erőforrás felhasználást, hanem ugyanilyen mértékű káros anyag kibocsátó és hulladékképző faktor is.

Ha a jelenlegi közlekedési és áruszállítási struktúránkat feladnánk, lecserélnénk, hova tolódna ki a túlfogyasztás napja? A nem létező boldogság indexünk egyáltalán csökkenne-e, ha nem az autóból anyáznánk a dugóban, hanem például helyette tekernénk (ne felejtsük el a technológiai fejlődést itt sem, elsősorban a fogaskerék áttételt, de a rásegítő hajtások is eltörpülnek az autóhasználat mellett), gyalogolnánk stb. érezve, hogy élünk. Az egészségünkről nem is beszélve, az általánosról, nem az autóbalesetben elhunyt, nyomorékká vált emberekéről. 

Tartós fogyasztási cikkek. Hogy is nézett ez ki néhány évtizeddel ezelőtt? Nem is kellene részletezni, de azért néhány mondat idefér. A tartós jelzőt ma már nyugodtan elhagyhatjuk, szó nincs róla, ellenben mindenki a legújabb űrhajós technika tulajdonosa és használója. Otthon, a munkahelyen, a zsebében, mindenhol. Hogy ezt a technikát arra használjuk, hogy idétlenül lefényképezzük vagy szórakoztassuk magunkat, az az ostobaság netovábbja, de a lényeg itt is a profittermelés. Persze azért mert mindenki űrhajós technikával rendelkezik, űrhajós képzettséggel nem. Bőven elegendő, hogy egy ikont felismerünk és meg tudjuk nyomni, nem kell már a sötétszobában tökölődni. De hát pontosan ez a cél, a fogyasztás. Ehhez szükségszerű, hogy mindenki számára elérhető és kezelhető legyen a technika. Az előállítás mellett a működtetés itt is jelentős lábnyommal jár, hatalmas infrastruktúra, kiszolgáló személyzet áll mögötte, mindkettőt „etetni” kell. Némely esetben az energiacsökkentés szlogent meg is lehet lovagolni a profit érdekében, lásd mosógép, hűtő.

A gyártók parasztvakító dumájának bedőlve, energiafogyasztás csökkentés címén indokolatlanul lecseréljük, régebbi berendezésünket, holott az új előállítása nagyságrendekkel nagyobb energiafogyasztást jelent, ezt fizeted ki, amikor százezerért megveszed az új készüléket. A régit meg kidobod az ablakon. Hova? Persze a kormányzat is támogatja csereprogramokkal, hadd pörögjön a pénz, a gazdaság, növekedjen a GDP, legyenek „boldogabbak” az emberek. Mert vásárolni jó és megteheted. (A tervezett elavulást hagyjuk, létezik, de nincs nagyon rá szükség, a vásárlási mánia úgy is felülírja.)

Vajon hány nappal tolódna ki a túlfogyasztás napja, ha csak azokat a tartós fogyasztási cikkeket vásárolnánk meg, melyekre valóban szükségünk van, nem minden kacatot. Ha azokat nem cserélnénk le idő előtt, csupán „elavultság” okán? Meghibásodás esetén pedig javítanánk, nem kidobnánk? A boldogság indexes kérdést ez esetben felesleges feltenni a legintelligensebb faj számára, vásárlási mánia, birtoklási vágy, ugyan már, ez csak valami téveszme lehet, nem?!

Élelmezés. Repdesni, telefont évenként cserélni, stb. nem kötelező, de enni muszáj. Csak nem így. Már többször szerepeltek a problémák a blogban, írásban és vizuálisan egyaránt, így inkább itt is a néhány évtizeddel ezelőtti állapotokat venném alapul. Nem volt nejlon, PET palack, tetra pack, ásványvíz, energia ital, mirelit áru stb. Sörös, üdítős doboz kiállítási tárgyként szerepelt otthon, amit a Balatonon kukáztunk a német turistáktól. Sokan gyűjtötték a csokis papírokat hobbiból. Ma már ezek nevetséges dolgok lennének. Az üdítőt úgy ittuk, mint ma a koktélt, s leginkább szörp formájában. Soha nem ettünk, nem idény szerinti „friss” zöldséget, sem a világ másik feléről származó gyümölcsöt. Volt narancs és mandarin karácsonykor, banán ha kórházba kerültél. Ja és nem dobtunk ki semmilyen kaját a kukába, most meg az egyharmadát. 

Vajon hány nappal tolódna ki a túlfogyasztás napja, ha helyi, szezonális, nem húsközpontú étkezést folytatnánk, pazarlás nélkül?

Mennyivel csökkenne a boldogság indexünk, ha nem háziállat módjára zabálnánk, hanem ember módjára étkeznénk? A túlsúly és egészség indexünk bizonyára jelentősen javulna …

Energia. Az előző és egyéb szegmenseket szolgálja ki, így nem is tekintem önálló területnek. Nem a jelenlegi energiafogyasztásunkat kell megoldani és biztosítani!!! Hanem a néhány évtizeddel ezelőttit. Ment az atomenergia nélkül is, de a jelenlegi tudásunkkal azt az igényt röhögve kielégítenénk. Persze a hidegháborúhoz elengedhetetlenek voltak az urán alapú atomerőművek, meg ha már egyszer atombomba van, legyen akkor már atomerőmű is. Mindegy melyik okoz megoldhatatlan problémákat.

A mostani tudásunkkal és infrastruktúránkkal a szénerőműveknek egyáltalán nincs létjogosultsága, de a ló túloldalára sem kell átesni! Ne gondolja senki, hogy az alternatív vagy megújuló energiaforrások a bolygó vagy az ökológiai lábnyomunk csökkentésének érdekében kerülnek piacra, egyszerűen az egy másik lobbi, szintén a haszonszerzés irányítja. Pár évvel ezelőtt ezen fedősztori alatt elözönlötték a piacot a nagyon gyenge hatékonyságú napelemek, ma ugyanolyan beruházásokkal vagy inkább olcsóbban kétszer-háromszor-négyszer hatékonyabb rendszereket építhetünk. És csak pár évről beszélünk. Hiába a pénz nagy úr. 

A szélmalom és a vízimalom hány százéves technológia? Csak az a baja, hogy minden hülye megépítheti saját maga, arra alkalmas helyszínen, de hát az kinek éri meg?

A fatüzelésű erőmű felér egy nemi erőszakkal a bolygó ellen, ahogy a bioüzemanyag is, erre el vannak adva „zöldként”. A biomassza, szennyvízalapú erőművek pedig csak egy alapvetően hibás, rossz rendszer csökevényei.

Erdőgazdálkodás. Ez sem egy önálló szegmens. A bútoripar egyáltalán nem jelentene problémát, ha az épületek bekezdésben foglalt normális igényt kellene kiszolgálnia. A papíripar szerencsére leáldozóban van, köszönhetően az űrhajós technikáknak, de még így is rengeteg, felesleges ostobaságot nyomtatunk ki, túlnyomórészt az értelmetlen munkavégzéssel kapcsolatosan. Ezt legalább csökkenti az újrapapír. A könyv egy értelmes dolog, de semmi szükség intellektualitásunk bizonygatása végett saját könyvgyűjteményt fenntartanunk, arra való a könyvtár. Ha a könyvtáros meghal, jön helyette egy másik és nem válik az enyészetté a könyvállomány, nem úgy, mint a sajátunk. 

Persze a legnagyobb erdőpusztító a termőföld igény. Az a termőföld, mely legkevésbé sem az éhezést hívatott felszámolni, sokkal inkább a nagyüzemi állattartást, a húsközpontú étkezést, a legnagyobb profitot ígérő élelmiszeripart szolgálja. Aztán még egy rakás pálmaerdőt rákenünk az arcunkra meg a hátsónkra, szintén azért, mert azon van a legnagyobb profit. 

Vegyipar. Ez is egy kiszolgáló ágazat, de egy nagyon fontos elemét azért kiemelném. Műanyagipar. Néhány évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag ez sem létezett. Vannak azért jó vagy nélkülözhetetlen termékei is, így „csak” olyan 95%-a felesleges, de hát mi tudna versenyezni az olcsóságával és tömeges előállíthatóságával? Már megint az a rohadt pénz. Ugye a műanyagipar is a kőolajon alapszik, hatalmas volumene miatt, jelentős a nyersanyagigénye és az előállítása is nagy erőforrásokat igényel, mégis a legnagyobb problémát, a gyakorlatilag le nem bomló, hulladék formájában jelenti. Persze lehet újrahasznosítani, további energia és erőforrás felhasználásával, na adtunk a szarnak egy pofont. Itt is, mint mindenhol a megelőzés lenne a legfontosabb …

Vajon hány nappal tolódna el a túlfogyasztás napja, ha nem használnánk műanyagot? És a boldogság indexünk mennyire sérülne?

Hadiipar. Elérkeztünk a fényponthoz. Ez aztán végképp felesleges. Morális oldalról nem ecsetelném, megtették ezt már sokan, sajnos eredménytelenül. Naivitás lenne azt képzelni, hogy majd pont az ökológiai aspektus miatt számolnánk fel. Hát itt néhány évtizedet nem elegendő visszamenni az időben, inkább jó néhány évezredet kellene. Ha már a legintelligensebb faj képtelen háborúskodás nélkül élni, tegyük azt pusztán kézzel-lábbal. Két pofon után még van esélyünk elgondolkodni rajta, hogy valóban szükségünk van-e erre, két golyó után már nem. 

Adjuk össze a fentieket. Nagyjából erről szól a túlfogyasztás napja.