2015. július 31., péntek

Útmutató az átverős magyar sajtpultokhoz

PÉTER ANNA
A fogyasztók a magyar üzletekben, hiperekben olyan sajtkategóriákkal találkoznak, amelyek a sajtokhoz kicsit is konyító szemlélődőt is meglepik, a hozzáértőket pedig egyenesen megríkatják. De miért teremt egy sajtkultúrával nem rendelkező nép új kategóriákat? És mi a helyes osztályozás?
A hazai gyakorlat
Az Auchanban nyomokban felfedezhető a nyolc sajtcsalád (ezekről bővebben lentebb), az áruház sajtkategóriái - sajtkrémek, ömlesztett sajtok, camembert jellegű sajtok, kemény és félkemény sajtok, juh- és kecskesajtok, kékpenészes sajtok, sajtspecialitások - egy része megfelel a nemzetközi osztályozásnak, egy része összevon egyes sajtcsaládokat, a maradék nemzetközileg nem értelmezhető, és a megnevezett polcok alá simán bepakolnak oda nem illő tételeket.
Így kerül a kecske- és juhsajt polcára a mascarpone és a cottage cheese (mindkettő tehéntejből készül és hivatalosan friss sajt), vagy a darabolt friss sajtok alá a Niva (kék sajt) és a trappista (érlelt). Az aquincumi áruházban a sajátos túró kategória - alatta lapkasajtokkal - mellett láttunk reszelhető és reszelt sajtok feliratot, alatta tömb és zacskós reszelt parmezánnal. Már itt gyanússá vált, hogy a sajtosztályozási gyakorlatot a hazai piac és fogyasztók elvárásai diktálhatják, eleve a hazai sajtfogyasztás 70 százalékát a trappista teszi ki.
A Tescóban sem jobb a helyzet, sőt sokkal rosszabb. Ott csomagolt sajtok és sajtok felirat alatt sorakozik minden, a kék castello mellett a hajdúsági ömlesztett, mellette a friss mascarpone. A csemegepultban a kékek és a brie-k egy sarokban vannak, de semmi más rendezőelv nincs. Az Intersparban osztályozási kategóriák sincsenek feltüntetve, a sajtok a pultban és a csemegepultban is minimális rendezőelv mentén vannak kipakolva, a kecske a kék mellett, a juh a mascarpone alatt.

A hazai furcsa sajtosztályok okai a hiper szemszögéből

A sajátos fogyasztói elvárásokkal kapcsolatos gyanúnkat megerősítette az Auchan kommunikációs menedzsere. "A kategóriák kialakításánál két fő szempont volt: a csoportszintű, nemzetközi kategóriák alapján alakítsuk ki a hazai nómenklatúrát - hogy alapvetően összehasonlítható adataink legyenek -, illetve, hogy a hazai fogyasztói szokásokat is tükrözzék" - mondta.
Szerinte "a magyar sajtkultúra, fogyasztói és vásárlási szokások jelentősen eltérnek a nemzetközi trendektől, a nagyobb - francia, svájci vagy német - piacokétól. Például Franciaországban sok más típus között a nemes penészes és a kéksajtok, addig hazánkban az ömlesztett sajtok a legnépszerűbbek, ez utóbbiak nemzetközi szinten nem ilyen népszerűek, és kevésbé is ismertek. A nemzetközi osztályozási rendszer szerinti bizonyos kategóriák Magyarországon kevésbé indokolt, kis forgalmú, szűk igényt kielégítő kategóriák lennének, ezért nem külön kategóriaként kezeljük őket, hanem kialakítottunk ezekre a sajtfélékre egy átfogó, úgynevezett 'sajtspecialitások' kategóriát, amelybe például a friss, nyers tejből érlelt és pasztörizált tejből érlelt sajtokat soroljuk, alkategóriaként".
És melyek a valódi kategóriák? Interjú T. Nagy Tamás sajtkereskedővel.
Mi az a sajt?
A sajt nem más, mint tej, só, oltóanyag és egy kis poézis. A poézis nem mást jelent, mint hogy mivé kreáljuk, mik az ismereteink, amelyek befolyásolhatják az első három tényezőt. Ilyenek a terroir, az évszak, a tej fajtája vagy az érlelés.
Miben tér el a hazai rendszerezési gyakorlat a nemzetközitől?
Amikor sajtokat rendszerezünk a kereskedelemben, a hazai gyakorlat eltér a nyugat-európaitól, mert a hazai elsősorban a gyártás elvét követi (kemény, félkemény, lágy). Ez azért butaság, mert vannak sajtok, amelyek az érés során lehetnek lágyak, kemények és félkemények is. A hazai szókincsben például jellemzően összetévesztik a lágyat és a frisset. A camembert lágy sajt, de amikor friss, akkor nem lágy, tehát a kort és a technológiát is keveri a magyar kategorizálás.
Így sehol a világon nem beszélnek a sajtról, ez nem rendszerezőelv, hiszen textúrát jelöl. Még a sajt származási országának megjelölése is pontosabb rendezőelv lenne. Azért fontos a megfelelő kategorizálás, mert ha a fogyasztónak van egy emléke egy sajtról, úgy könnyebben megtalálja, de ha nem konkrét terméket keres, akkor a nyolc sajtcsaládba rendezett sajtpult megfogja a kezét, és végigvezeti sajtországon.
A hazai osztályozás és pultok nem visznek el sehova, nem mesélnek el történetet. Pedig aki a sajtot megtanulja, az megtanulja a csokoládét, teát, kávét is. Aki ezt megérti, megért más világokat is.
Miért alakulhatott ki ez a hibás rendszer?
Itthon a pasztörizált tejből készült érlelt sajtok vannak túlsúlyban, magyar sajtok szinte csak ebben a kategóriában készülnek. Azért ilyen egysíkú a magyar sajtkultúra, mert ezt érti a fogyasztó - ez nem ragad magával, nincs gyümölcsösség, ez jó kolbászhoz és töltött káposztához is.
Hazánkban nincsenek sajttermelő területek. A sajtkészítés itthon ősállapotban van, ezek a termékek természetes körülmények között fejlődnek, kötődnek a termőterülethez, annak jellegzetességeihez, a terület jellegzetes iparához, más jellegzetes termékeihez, mindezt okkal, logikusan szerveződve, közösen teszik. Miért olyan nagy az ementáli? Arról van szó, hogy ez egy hegyi sajt, 2600 méterről így lehet a legegyszerűbben lehozni a tejet, mert egy kiló sajthoz 10 liter tej kell. Egy 90 kilós gurigát könnyebb lehozni, mint 900 liter tejet, ez a magyarázat a létezésére, erre van kitalálva. Vagy a chimay trappista kérgét a szintén helyi, Chimay sörrel mossák. A roquefort a termőterület barlangjainak sajátos klímáján érlelődik. Ha a sajtok mögé néz, mindig logikát talál.
Itthon követhetetlen, hol élt, mit legelt a tehén, nincsenek szilárd alapok, a gyártás összefüggéstelen rendszerben építkezik, ebből nem tud kialakulni semmi.
Itthon az ötvenes években átvettünk és utánozunk sajtokat, minden rúdban készül, de ezek az utánzatok már nem tudnak elmondani semmit. És tudni kell, hogy a magyar tejgyártás ötven százalékából tejföl készül. Ami nem baj, de alapvetően a mi kultúránkat a tejföl hatja át. Mi a tejföl országa vagyunk, nem a sajté.
Mi a helyes rendszer?
Nyolc sajtcsalád van. Mindegyik mögött egy stílus található, és ezek olyan rendszert állítanak fel, amelyben ami igaz az egyik családra, az nem igaz a másikra.
Az első kategória a friss sajtoké. Így azokat a sajtokat nevezzük, amelyeket nem érlelünk. Ilyen például a mascarpone, ricotta, feta, orda, ez lényegében préselt ricotta. Marinált és füstölt lehet ez a sajt, amivel tartósítani lehet, de fermentáció, érlelés nincs.
A következő kategória a lágy sajtoké, ennek két alkategóriája van. Ez a lágyság azt jelenti, hogy már van fermentáció - tehát nem friss -, és amikor a sajtot az oltóanyaggal felolvasztják, majd nagy szemű töretet készítenek belőle, azt nem préselik, ettől lesz lágy. Tehát még egyszer, nem préselik, és nagy a töret, ettől lágy.
Az egyik altípusa a nemes penésszel érlelt lágy sajtok, például camembert, brie, a másik a mosott kérgű lágy sajtok, például pálpusztai, romadur. Mindkét altípus közös tulajdonsága a nagy töret, és hogy nem préselik, de az egyiknek a felületét nem kezelik, a másikét kezelik (ezért mosott) egy fermentummal, amely elkezdi felzabálni a fehérjét, ettől lesz a jellegzetes zokniszaga. Ezt a karaktert később alkohollal finomíthatják, visszamoshatják. A köznyelv ezt a kategóriát rúzsos sajtnak nevezi, hiszen a felülete narancsos-vöröses.
A negyedik család az érlelt sajtoké. Az elnevezésben az érlelés az időre utal, olyan sajtok, amelyekhez az idő teszi hozzá a legtöbbet. A parmezán, a gouda minél tovább érik, annál értékesebb lesz. Ezek gyártásakor az alvasztás után készített töret mindig kicsi, és a sajtot mindig préselik.
Itt is két kategóriát különböztetünk meg, a pasztörizált és a nyers tejből készült érlelt sajtokat. Előbbi például a trappista vagy az ementáli. Ugyanezek analógiája elkészül nyers tejből is, amikor a még testmeleg tejet oltják. A különbség a végeredményben pont olyan, mint meginni egy pohár tőgymeleg tejet, vagy kinyitni egy Tetrapakba csomagoltat, ugyanis a pasztörizáláskor rengeteg ízanyag elvész.
Az elnevezés ettől függetlenül azonos, mindkettő trappista, de a különbséget feltüntetik, a nyers tejből készülteken még az évszakot is, hiszen télen a tehén nem tud legelni, teljesen más karakterű tejet ad. Ezeket a nyers tejből készült érlelt sajtokat a köznyelv hegyi sajtoknak nevezi, mert jellemzően 2000 méter felett, az Alpokban készülnek. Ilyen például a Comté, a Gruyere és a Bregenzerwälder. A Comté és Gruyere között annyi a különbség, hogy Franciaországban vagy Svájcban legel a tehén. Ha pedig Ausztriában, akkor Bregenzerwälder.
A következő család a kecskesajtok. Ezen belül megjelenik az összes többi kategória, például van nemes penésszel érlelt kecskesajt. Jellemző rájuk a szezonalitás, hiszen amíg tavasszal el nem választják a gidát az anyjától, addig nincs sajt sem.
A kékpenészes sajtok családját itthon tévesen rokforti típusúnak nevezik, ezt a félreértést a kékpenészes sajtokhoz használt oltógomba neve, a Penicillium roqueforti okozza, de a roquefort eredetvédett sajt, más terméket nem lehet így nevezni, csak a törvényben szabályozott feltételeknek megfelelő sajtot. Kékpenészes sajt például a gorgonzola vagy a stilton is.
Az utolsó kategóriába tartoznak az ömlesztett sajtok, amelyekhez melegen öntenek össze különböző sajtokat. Az ömlesztett sajt karakterét a felhasznált sajtok befolyásolják.
Vannak nehezen kategorizálható sajtok, például a cambozola egy brie, amit kékpenésszel oltottak be. Nem egy, hanem két fermentummal kezelték, ilyenkor abba a kategóriába kerül, amelyiknek a tulajdonságait jobban hordozza. Így lesz kékpenészes családtag a cambozola és a gorgonzola is, jóllehet az utóbbi mosott kérgű és kék is egyben.

2015. július 20., hétfő

Júliusi programok a Hortobágy Nemzeti Parkban

Júliusban is változatos programokkal várunk kicsiket és nagyokat egyaránt
HNP.HU

2015. július 12., vasárnap

Zöldfülűnek nézik a zöld gazdát

2013. 09. 13. Írta Daczó Dénes
Könnyebb ma Romániában biogazdának lenni, mint évekkel ezelőtt – véli Nagy Miklós, a Bioterra Egyesület elnöke. Az agrármérnök szerint a változások elsősorban abban érezhetők, hogy a romániai piacon is megjelentek a biogazdálkodásban használatos anyagok, vannak értékesítési lehetőségek. A civil szervezet vezetője úgy véli: a hosszú távú ágazati stratégia, a következetesség hiánya miatt a gazdák nehezen tudnak előre tervezni, miközben a biogazdálkodásban erre hatványozottan szükség lenne. A civil szervezet vezetője szerint kevesen vannak ahhoz, hogy befolyásolni tudják a kormányzat politikáját. Próbálják hallatni hangjukat, de ezt legtöbbször nem hallják meg a fehér asztaloknál.
– Mit kell tudnunk a Bioterra Egyesületről?
– Nem az egyedüli egyesület Romániában, még öt hasonló egyesület foglalkozik ugyancsak ökogazdálkodással, de a legnagyobb a Bioterra. Azoknak a gazdáknak, akik hozzánk tartoznak, a szántóterületei is a legnagyobbak, ezért mi vagyunk a hangadók. Vannak egyesületi tagjaink egész Erdélyben, de még a Duna-deltában és Konstancán is. Közülük néhányan 1-2 hektáron gazdálkodnak, de vannak, akik 100 hektáron, és olyan is akad, aki ezer hektáron tevékenykedik.
– Milyen változások figyelhetők meg a romániai biogazdálkodás terén?
– Romániában jelenleg az ökogazdálkodásba bevont terület nagysága eléri a 300 ezer hektárt. Tudni kell, hogy a területek jelentős része átállási időszakban van. Kezdenek megalakulni kis feldolgozók is, vannak már végtermékek – sajt, húsfélék, száraztészták, aszalványok, erdei gyümölcsök –, amelyeknek nagy részét az országban értékesítik, vagy olyan boltokban, amelyek tulajdonosai vállalták, hogy külön polcot rendeznek be biotermékekkel. Óriási mennyiségben exportálnak gabonát és más szántóföldi növényeket is. Biogazdálkodni nehéz, az időjárási körülmények nagyban befolyásolják az eredményeket, és a hosszú csapadékos időjárás, mint az idei tavasz is volt, megnehezíti a biogazdák dolgát.
– Van, aki feladja?
– Sajnos van. Alapítója vagyok az egyesületnek, az elmúlt évtől elnöke is, de velem is előfordult, hogy látva a sok nehézséget, a sok eredménytelen dolgot majdnem feladtam.
Romániában ma könnyebb biogazdának lenni, mint évekkel ezelőtt. Amikor mi elkezdtük, nem volt törvényes keret, ellenőrző szervek sem léteztek, akik hitelesíthették volna azt, amit csinálunk. Nem voltak áruházláncok, vásárlók, nem voltak növényvédő szerek, amelyek a biogazdaságban elfogadottak. Ezek ma már mind adottak, sőt van egy olyan plusz támogatás is, amit az APIA-n keresztül igényelhetnek a gazdák. Ez a támogatás kell a gazdáknak, mert óriásiak a veszteségeik. A legszerencsésebb évben is egy biogazdának mindig tudnia kell, hogy 25-30 százalékkal – ez akár ötven százalékos is lehet – kevesebb termése van a konvencionális termelőhöz képest.
– Ön szerint ez a támogatás is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen látványosan nőtt – legalábbis statisztikailag – a biogazdaságok száma?
– Igen. Az a támogatás abban segített, hogy megálljon az apadás, hogy ne adják fel annyian. A pályázatok pontrendszere úgy volt felépítve, hogy aki biogazdaságban dolgozik és utána végterméket akar előállítani, az tíz többletpontot kapott, ami elég volt ahhoz, hogy nyerjen mással szemben. Ehhez kötelező volt, hogy szerződést kössön egy ellenőrző szervvel, és vállalnia kellett, hogy öt évig nem mondja fel a biogazdálkodást. Sokan vállalták ezt.
Sajnos a jelenlegi kormány nagyon rossz agrárpolitikát folyat, ez hosszú távon befolyásolja az ágazatot. Agrárszakemberként kritikus szemmel nézem a kormány agrárpolitikáját, hiszen elvette, amit az előző kormány adott. Elvette az üzemanyag támogatást, azonkívül megadóztatja a kisgazdát, aki így is alig él a bevételeiből. Nem így kellene építeni egy olyan ágazatot, ami egy egész országot tudna húzni, fenntartani. Egyetlen vezetőnek sem szabadna a mában vagy rövid távon gondolkodnia.
– Egyesületként is hallatták hangjukat?
– Nagyon sokszor kérvényeztük, hogy legyenek meghallgatások a szakminisztériumnál. Írásban is benyújtottuk a véleményünket, de ott maradt a fiókban vagy abban a szobában, ahol beszélgettünk. Nem hallgatnak meg senkit sem, felkészületlen emberek vezetik a minisztériumokat.
– Van a bioszervezetek között együttműködés?
– A bioszervezetek föderációjának (FNAE – Federația Națională de Agricultură Ecologică) az alelnöke vagyok, de még így is kevesen és kicsik vagyunk ahhoz, hogy egy hetven százalékos többségű kormányt befolyásolni tudjunk. Egyszerűen nem hallgatnak meg, mélyreható sikereket nem tudtunk elérni.
– Ha nem létezne a támogatás, megtorpanna a biogazdaságok fejlődése?
– A gazdák józan paraszti ésszel gondolkodnak, felmérik, hogy mit lehet csinálni. Nagyon nehéz vidéken megélni és megmaradni, mert nem elég egy jó gazdasági üzlettervet kidolgozni, az időjárás viszontagságaival is szembe kell nézni. A fiatalok elmenekülnek a munka elől. A vidéki munka nagyon nehéz. Bármilyen befektetés az agráriumba hosszú távon hozza meg a gyümölcsét, emiatt mondom, hogy nem szabad csak a mában gondolkodni. Nem szabad visszariadni az első pofontól, hanem mindenkit arra bátorítok, hogy ki kell tartani és össze kell fogni. Az összefogás az, ami a sikerhez közelebb tud vinni, mert egy embernek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen.
– A bióval szemben is vannak fenntartások, sokan úgy látják, hogy a hagyományos termék zavart okoz a fejekben.
– A fogyasztók ma már tudatosan választják a biotermékeket. A mai egészségügy nyíltan bevállalja, hogy a betegségek egy részét a káros táplálkozás okozza. Szinte nincs olyan élelmiszer a polcon, amely ne tartalmazna színezéket vagy adalék anyagot. Az emberi szervezet egyszer telítődik, feladja. Amíg az ember fiatal, bírja, és nem veszi figyelembe, de mi felelősek kell legyünk a gyermekeinkért, az utókorért. Nem mindegy, hogy mit teszünk az asztalra.
– Sokan megkérdőjelezik a biotermékek eredetiségét?
– Nyugat-Európa országaiban végeztek egy kísérletet több mint tíz évvel ezelőtt, amelynek a lényege az volt, hogy ugyanolyan gyógyszerrel kezelték két beteget azzal a különbséggel, hogy egyiküknek bio élelmiszert adtak, a másiknak nem. Az a beteg, akinek csak annyit változtattak, hogy bio élelmiszert adtak, sokkal hamarabb meggyógyult. Az ember a táplálékkal nehéz anyagokat, gyomirtókat, műtrágya maradványokat visz a szervezetébe.
Van egy ismerősöm, akit arról akartam meggyőzni, hogy váltson biogazdálkodásra, ezért a fóliasátrába tettem egy látogatást. Szép, mutatós zöldségek termettek ott, és amikor a fóliaház végére értünk, láttam, hogy ott kisebbek a növények. Kérdeztem, ott mi történt? Megtudtam, hogy ott a család számára termelt zöldségek voltak, amit nem vegyszerez. Ennyit arról, mi az, ami jó és a piacra kerül. Permetezve többet teremnek, olcsóbb az előállításuk, és nyugodtam megmérgezünk velük másokat.
– Ön termelő is?
– Agrármérnök vagyok, az egyesületet vezetem, tanítok, és mellette 130 hektáron gazdálkodok, így amit mondok, azt tapasztalatból teszem. Van egy feldolgozó műhelyünk is, ahol száraztésztát gyártunk. Átmentem a buktatókon, látom és tudom, mi van. Arra oktatom a vidéki ifjúságot, ne szégyellje magát azért, hogy vidéki ember, hanem próbáljon kitartóan dolgozni, és megtalálja a helyét vidéken is. Persze ezt akkor, ha tudunk alternatívát biztosítani, megélhetést vagy anyagi forrást.
A biogazdák kötelesek egy ötéves vetésforgó tervet elkészíteni, emiatt nem lehet monokultúrában gondolkodni. Be kell tartani a vetésforgót, amiben benne kell legyen a pillangós, a kapás növény, az őszi és tavaszi gabona is. Egy gazdaságnak akkor jó, ha több lábon áll, nem is lehetne egyetlen típust termelni. Látjuk, hogy jelenleg mennyire lement a gabona ára… Attól tartok, a többié is lemegy, mert összeesküdtek a felvásárlók a termelők ellen.
– Tésztaüzemet működtet: a feldolgozáshoz másoktól is vásárolnak nyersanyagot? 
– Nem vásároljuk fel senkitől sem. Szerződésünk van egy bio tyúkfarmmal, amelynek minden héten szüksége van biotakarmányra – búzára, napraforgóra és kukoricára –, ezt tőlem szerzik be. Nekem mindig szükségem van friss tojásra a tésztához. Nem vagyunk mi egymás vetélytársai, egységben és összefogásban van az erő. Így a piacon tudunk maradni mind a ketten, együtt szabjuk meg az árainkat, egymásra támaszkodunk, és így készül el a végtermék.
– Vannak a piacon csalók, spekulánsok?
– Nagyon sok a csaló Romániában. Főként a piacokon találtunk olyanokat, hogy a paradicsomra kiírta, bio, mert látta, hogy a szomszédnak az van és neki jobban megy. Ma már van egy olyan törvény, amely életbe lépett ebben az évben, és ami keményen fellép a csalók ellen, hogy szavatolni lehessen a bio minőséget. Ezt az egyesületek közös fellépésével tudtuk elérni a kormánynál.
A mi egyesületünk azt népszerűsíti, hogy ha tehetik, a vásárlók menjenek ki a termelőhöz és onnan vásároljanak. A polcokon a terméknek nincs neve, nem lehet tudni, ki áll mögötte. Amennyiben a fogyasztó kimegy és helyben vásárol zöldséget, gyümölcsöt a gazdaságból, akkor ott még barátságok is kötődhetnek, sokkal nagyobb a bizalom és sokkal olcsóbb a termék.
– Találkoztunk már olyan kijelentéssel, hogy néha az ellenőrző szervek is szemet hunynak azért, hogy ne veszítsenek ügyfeleket. Merülhetnek fel kételyek az ellenőrzések kapcsán?
– A törvény világosan kimondja, hogy az ellenőrző szervek kötelesek egy évben a gazdát kétszer megvizsgálni, egyszer bejelentve a látogatást, egyszer váratlanul. Egy szakember rögtön látja, hogy a gazdaságban volt olyan művelet, ami nem bio. Persze, hallottam olyan ellenőrző szervezetről is, amelyet ki kellene zárni Romániából, vagy a RENAR (Romániai Akkreditáló Hatóság) nem kellene akkreditáljon. A külföldön bejegyzett ellenőrző szervek munkájába nem lehet betekinteni, mert nem kötelesek kinyitniuk az ajtót a román legfelsőbb hatóság előtt. Ez a torvény gyengesége. A 23 ellenőrző hatóság közül, amelyek a biogazdaságokat és feldolgozást ellenőrzik, kettő vagy három romániai, a többi külföldi, így azt tesznek, amit akarnak. Ezért vannak a kérdőjelek…
– Hogy látja, melyek jelenleg a legnagyobb hiányosságok a bio tekintetében? Mi az, ami nincs leszabályozva, amin változtatni kellene?
– A bio terén ma már könnyebb a helyzet. Vannak üzletláncok, amelyek vevőt akarnak magukhoz csalogatni, ezért a polcaikon bioterméket kínálnak. Vannak gazdaboltok, amelyek külön bio növényvédő szereket biztosítanak. Nem ezzel van a gond, hanem a kormány agrárpolitikájával, azzal, hogy Romániában a földtörvény és a földtulajdon rendezetlen. Bonyolítják a helyzetet a különböző léptékű – 1:10 000, 1:2280 vagy 1:5000 – térképek. Egy földet eladnak kétszer, háromszor, ugyanarra a földterületre több léptékkel készítenek térképet, ez nagy gond. Az uniós ellenőrzés a biogazdának azt mondja, ugyanazon a területen kell gazdálkodnia, nem mozdíthatja el a parcelláját, mert akkor megbüntet. A földalapú támogatásnál az emberek ide-oda rajzolgatják, tologatják a területeket. Elsőként az egész térképrendszert kellene egységesíteni.
Ceaușescu korából ránk maradt a grandománia: csak nagyban tudunk gondolkodni. Azt hisszük, csak azok a gazdaságok életképesek, amelyek száz hektár fölött gazdálkodnak. Az unióban sem így van, de ott szinte minden gazdaságban van egy kisebb feldolgozóüzem, vagy egymást kiegészítik a farmok úgy, hogy van egy biobolt. Összefognak a gazdák, és közösen értékesítik a termékeiket.

Mi van, ha a traktor találkozik a raliautóval?

2015.07.10. Andróczi Balázs
Az eset Németországban történt, ahol egyes csapatok már az augusztusi német világbajnoki futamra készülnek. Itt éppen a Hyundai csapat belga menője, Thierry Neuville kereste a beállításokat az i20-ashoz, amikor a szőlőből az útra merőlegesen elővánszorgott egy traktor.

Lejátszás Traktor találkozik a raliautóval

Szerencsére a traktoros és a versenygép pilótája is figyelt, ha másra nem is, az út mentén várakozó, alighanem a Hyundai gyári csapatához tartozó férfi integetésére mindenképp. Az azonban jól látszik, hogy ha a traktoros nem kap észbe, a versenygép nem tudott volna időben megállni, hisz pontosan ott állt meg az i20 WRC, ahol néhány másodperce még a munkagép töltötte ki a teret. Így mindenki megúszta épségben, de nem sokon múlt.

2015. július 9., csütörtök

Maga a csoda a fákból épített élő templom

Írta: Vaskor Máté 2015. július 09. 
Az új-zélandi Brian Cox elbűvölően gyönyörű építményén négy éven keresztül dolgozott.
Az úriember gondosan válogatta ki a fákat, melyekből végül megalkotta a templomot. Nem véletlen, hogy ilyen jól sikerült, hiszen ő a tulajdonosa egy neves kertészeti cégnek, így volt miből merítenie. 
Cox azért kezdett bele a projektbe, mert munkája miatt rengeteget utazik és a világ számos pontján találkozott hasonló egyházakkal.
"Egy nap kimentem a hátsó kertbe és azt gondoltam, ez a hely igényel egy templomot. 2011 áprilisában megtisztítottuk a területet, mostanra pedig sikerült megvalósítani tervemet" - nyilatkozott.
Nem semmi!
templom
templom1
templom2
templom3
templom4
templom5
templom7

Csodaszép nemzeti virágok nyomában: a levendulától a tulipánig

2015. július 07. 
Tudtad, hogy Magyarország hivatalos nemzeti virága a tulipán? Nem véletlenül imádjuk annyira, az egyik leggyakoribb növény, ami egyaránt előfordul a kis kertekben és a köztereken, illetve parkokban. A kézműves iparban is gyakori szimbólumunk.
A teljesség igénye nélkül kiválasztottunk 10 európai országot és nemzeti növényüket, melyekről nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg, amiket most veletek is megosztunk.
Ausztria – havasi gyopár
Az apró, csillagformájú fehér virág gyakori jelenség Ausztria hegyeiben, igaz nagyon rovid ideig virágzik. A mintát dekorációra is előszeretettel használják szomszédaink. Az osztrák kétcentesen is ez a virág szerepel. A nagy méretű havasi gyopárnak varázserőt is tulajdonítottak a mondavilágban.
Belgium – pipacs
A piros kis mezei virág májusban meghatározó látványt nyújt a mezőkön és dombokon. Egyébként az egyik legegyszerűbben termeszthető vadvirág. Belgiumban az elesett katonák sírján pipacs nőtt az első világháborúban egy ütközet után, amelyről az egyik alezredes még verset is írt. Azóta a pipacs nemcsak Belgium, hanem az elesett katonák szimbóluma világszerte.
John McCrae: Flandria mezején

Flandria mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; 
s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben 
nem hallod őket. (Fordította: Nika Géza)
Horvátország – írisz
A lila horvát írisz Horvátország északi és észak-nyugati területein honos. A horvát nyelvű neve a villámlás és mennydörgés istenének nevéből származik. A monda szerint ott nőttek perunikák, ahol Perun isten tüzes nyilai földet értek.
Finnország – gyöngyvirág
Finnországban az esküvők és a menyasszonyi csokrok gyakori alkotója nemzeti növényük, a gyöngyvirág. Kellemes illatát sokan imádják, itthon főleg az anyák napjával azonosítjuk (az orgonával együtt), mivel olyankor virágziik.
Németország – búzavirág
Amellett, hogy a német nép növénye, egy aranyos szokás is fűződik hozzá: a az egyedülállók a gomblyukjukban hordják a kékeslila virágocskát.
Görögország – medveköröm
A szúrós kis növény gyakorta adott inspirációt az építészeknek, és szívesen díszítették ezzel a mintával a különböző oszlopokat, épületeket, vázákat stb. A ókori görögök legelőször a korinthoszi oszlopok díszítésére alkalmazták az akantuszlevél díszítést, amit a rómaiak átvettek tőlük.
Hollandia – tulipán
Mi más lehetne? :) Tudtad egyébként, hogy a tulipánhagymákkal a vöröshagymát is helyettesítik a főzésben? A tulipán a nőiséget és a szerelmet jelképezi.
Írország – lóhere
Az írek egyik nemzeti szimbóluma, egyben a nemzeti viráguk is, és ez nem más mint a lóhere. A növény teljesen összefonódott Szent Patrikkal, az írek védőszentjével. A szentháromság metaforájaként is számon tartják. Mi pedig a négylevelű változatokra vadászunk, hátha szerencsénk lesz. :)
Ukrajna – napraforgó
A vidám, sárga növény az ukrán néphagyomány szerint a napenergia, a napból érkező éltető erő egyik szimbóluma. Ezenkívül még a termékenység és az egység szimbóluma is.
Portugália – levendula
A portugálok levendulaimádata fantasztikus. A finom és illatos gyógynövény szinte mindenhol megtalálható. A tisztaság, a hűség, valamint a bűnbánat és a szenvedés szimbóluma, ami nagyon jól harmonizál a portugálokra oly jellemző életérzésre, a Saudade-ra (elvágyódás, hiány).

Forrás: proaktív

50.000

A mai nap elértük az 50.000 kattintást ami a olvasottságot jelzi. Olvasóinknak ezennel is kivánunk erőt egészséget és azt, hogy legyenek továbbra is hűek az Erdélyi HANGYA bloglaphoz.
Reméljük, hogy hamarosan elérjük a cimbe szereplő szám kétszeresét és ünnepelni fogunk mi is.
(Erdélyi Hangya szerkesztőségi gárdája)

Új ültetvényes gépek az Agroázis kínálatában

2015. július 03.,Agroázis-MON Kft. (x)
Az Agroázis hosszú idő óta kínál eszközöket a szőlőültetvények talaj és zöldmunkáihoz munkagépeket.
Az elmúlt időszakban bővült termékkörünk, így a kertészeti pályázatban is szélesebb kínálattal tudunk rövid határidőre a gazdálkodók rendelkezésére állni.
A talajművelésben a német Braun talajművelőgépek állnak a központban. A gépek különféle függesztési pozícióban több munkaszélességgel készülnek. A gépek megtalálhatóak front vagy hátsó függesztésre, és bizonyos eszközök a traktor két tengelye közé szerelve egy vagy kétoldali kivitelben. Ez a lehetőség nem lehetséges minden traktortípusra, és az adaptált típusoknál is speciális konzolok szükségesek a csatlakoztatáshoz. A sorközműveléséhez egy vázrendszerből kiindulva tudjuk kialakítani a számunkra legkedvezőbb eszközt (Braun Vario rendszer).
Munkaszélesség a négy váz közül való helyes megválasztással 1,1 m és 3,3 m között van, mindegyik váz szélessége 50 cm erejéig önmagában állítható mechanikusan vagy hidraulikusan, ami opciónális felszereltség. Az eszközválaszték nagyon széles: különféle kultivátorkapák, tárcsás talajművelő egységek, de felszerelhető a váz hajlított késes középmélylazító késekkel is (Parapflug). A talaj lezárására pálcás henger szolgál, de választhatunk csöves hengert vagy Güttler hengert is a kínálatból. A soraljműveléshez a vezérelt kitérőkéses soraljművelő egység áll rendelkezésre, amelyet akár a kultivátorvázra, akár a traktor két tengelye közé, akár a front részre fel lehet szerelni megfelelő kiegészítőkkel (LUV Perfekt).
A soraljművelő 35 és 50 cm-es késsel rendelhető. Kiegészíthető forgóboronás egységgel, soraljmucsozóval, kiszántó-beszántó ekefejekkel, különböző tárcsás szélművelőkkel. A soraljművelő helyére lehet feltenni a vízszintes tengelyes gumikaros sortisztítókat, amelyek egy és kéttengelyes kivitelben 30-75 cm munkamagasságig készülnek. A füvesített sorok ápolásához a speciális vezérelt szélességű függőleges tengelyű mulcsolók állnak rendelkezésünkre.
Az ültetvények telepítésekor, felújításakor jó hasznát vesszük a Braun márkájú drótbehúzó, drótfeszítő eszköznek. Abban az esetben, ha a traktor nem rendelkezik elég hidraulika funkcióval, speciális vezérlőtömb közbeiktatásával válik lehetőség az eszközök gondtalan, kényelmes működtetéséhez.
A füvesített sor műveléséhez a Breviglieri Turbo gépcsalád mulcsolóit kínáljuk. A munkaszélesség kiviteltől függően 105 és 280 cm között választható. A legtöbb típusnál mechanikusan vagy hidraulikusan oldalra kitolható az eszköz, így hatékonyabban meg tudjuk művelni a sorközt. Igény szerint Y vagy kalapácsos késsel tudjuk szállítani az eszközt. A kalapácsos késes kivitelű eszközzel a metszés után a talajra került veszőket is fel tudjuk aprítani. A Dondi srl széles kínálatából a rendelkezésre állnak olyan lazítók, amelyeket a szőlőművelésben is nagy hatékonysággal alkalmazhatunk. Telepítéshez rendelkezésre állnak a Dondi gödörfúrók. A vízelvezetéshez, árokrendszer építéshez, karbantartáshoz a különféle marótárcsás árokásók, tisztítók, amelyek az erózió csökkentéséhez ebben a szektorban is sok helyütt hatékonyan alkalmazhatunk.
A talajmunka mellett jelentős energiákat emészt fel a szőlőművelésben a zöldmunkák elvégzése. Ehhez nyújt segítséget a német ERO cégcsoport eszközeivel. Az ERO cégcsoporthoz tartozik aBinger Seilzug gyár, és ezen keresztül a kiváló minőségű Binger eszközök. Az előmetszéshez aBinger VSL07 gépei nagyon jó megoldást kínálnak.
Az ültetvény jellegétől függően a két sorba rendezett, 7 cm távolságra szeret forgó vágókéses előmetszők állnak rendelkezésre különböző vágási hosszal. Így az előmetszés után 7 cm hosszúságú vessző darabok keletkeznek. A gépet egy konzol segítségével a traktorfrontra lehet felszerelni.
A szőlő kötözésére az ERO kínálatból három fajta kötözőfejjel szerelt egység létezik, mely egy konzolon és hidraulikus működtetésű oszlopon keresztül a traktor frontrészre szerelhető, akár a pótsúly helyére. A gép egymenetben hajtásbefűző és kötöző funkciót lát el.
Opcionálisan hajtáscsúcsvágóval tudjuk a gépet kiegészíteni, amely lehet hidraulikus vagy elektromos meghajtású. A következő munkaművelet a szőlőben a kacsozás, csonkázás. Az ERO kínálatban ehhez több kialakítású eszköz áll rendelkezésre: a szőlőfal tetejét és egy vagy két oldalát csonkázó gép egy vagy két soros kivitelben. A csonkázó kések meghajtását minden esetben hidromotorok végzik. A gépeken elektromos vagy hidraulikus működtetéssel többféle beállítást elvégezhetünk. A szőlőfal egy oldalát és a tetejét csonkázó gépek között a gyár elkészített egy egyszerű kivitelű alapesetben mechanikusan állítható kivitelt, természetesen opcionálisan a hidraulikus beállítási lehetőségek is elérhetőek. Az érés előtti lombtisztítás, ablakolás műveletéhez kitűnő eszköz az EROventillátoros ablakoló és a Binger EB 490 szívóhengeres ablakolója. A gépek segítségével gyorsan, hatékonyan elvégezhetjük a felesleges levelek eltávolítását és ezzel a szőlőfürtök több fényhez, valamint levegőhöz jutnak, ami elősegíti az érést.
A telepítés során jó szolgálatot tesz az ERO vibrációs oszlobenyomó eszköze. A gépek működtetéséhez szükséges vezérlést a traktor hidraulikakörök felhasználásán keresztül, vagy egy speciális vezérlőtömb segítségével minimális hidraulikaigény megléte esetén megoldható. Az ERO ésBinger gépek sajátossága, hogyha már egy gépet megvásároltunk, akkor a következő eszközök megvásárlásakor szinte csak a művelőfejet kell megvenni, mert a traktorkonzol, oszlop, vezérlés itt is felhasználható. Az ERO kínálatában megtalálható az önjáró betakarítógép is, amelyből a gyártó évente 45-50 db-ot értékesít.
A fent leírt gépek szinte mindegyike megtalálható Magyarország több tájegységén is. Jó minőségű munkájukkal bizonyítottak a helybelieknek. Természetesen itt most nem nyílt mód minden részletre kitérni, ami szőlőművelést érinti, de szeretném még kiemelni, hogy a talajművelés területén partnereink rendelkezésre állnak a magyar gyártók egyszerűbb kultivátorai, tárcsái, pótkocsik, utánfutók.
A gépeket rövid határidőre tudjuk szállítani, így akár a nyertes kertészeti pályázat bonyolításában is tudunk segíteni. Minden gépnél nagyon fontos a háttér, amit szerviztechnikusaink és alkatrész-kereskedőink biztosítanak, a gépek beüzemelésétől a garanciaidőn túl is a gazdálkodók igényei szerint. Osgyán László Agroázis-MON Kft. Tel: 30/4063347

2015. július 4., szombat

Általános méregtelenítő, regeneráló ital: egészségünkre!

2015. július 02. 
A citromos víz fogyasztásának előnyeiről sokat hallani, de ha erőteljesebb méregtelenítés szükséges, érdemes kipróbálni a háromfűszeres változatát is.
A cayenne borssal, gyömbérrel és kurkumával készített ital igen hatékony méregtelenítő hatással bír. Nézzük először a három összetevő növény jellemzőit!
Cayenne bors:
- megszünteti a hasmenést, a görcsöket, illetve a fogíny megbetegedéseit
- rendszeres fogyasztása serkenti az emésztést és megóvja a gyomor nyálkahártyáját az alkohol, illetve az acetil-szalicilsav (egyes fájdalomcsillapítók hatóanyaga) okozta károsodásoktól
- zsírégető hatása miatt jó kiegészítője lehet a fogyókúráknak
-övsömör, műtét utáni lábadozás vagy cukorbaj okozta idegkárosodás keltette fájdalmak enyhítésére is alkalmas
- kapszaicin tartalmú folyadékkészítmények enyhítik a megfázás és az influenza tüneteit
- a belőle készült kenőcsök illetve tapaszok áldásos hatást fejtenek ki a fájó hátra, csillapítják a reumás ízületi gyulladást
- fejfájáskor, migrén estén is segíthet
- a cayeene bors serkenti a keringést
Gyömbér:
- a gyömbér az egyik legkiválóbb természetes görcsoldó és fájdalomcsillapító
- csökkenti a bélgázok kialakulását, mivel erjedésgátló hatással rendelkezik
- hányinger és hasmenés ellen is jó
- kitűnő görcsoldó, legyen szó bél- vagy menstruációs görcsről
- nagyon jó memóriajavító, kiélesíti az érzékeket
- segítség a migrénes fejfájásra
- méregtelenítő
- fokozza a nemi vágyat, még erősebb az ilyen jellegű hatása, ha korianderrel és rozmaringgal együtt jut be a szervezetbe
- a gyömbér segíti a szív és az érrendszer egészséges működését, csökkenti a vérrögképződés kockázatát
Kurkuma:
- védhet a szellemi leépüléstől
- támogatja a szívet
- kurkuma segíti az emésztést, véd a fertőzések ellen
- vérhígító tulajdonsága miatt trombózis elleni hatással bír
- gyomorhurut és a gyomorsavtúltengés ősi szere
- serkenti az epekiválasztást, segíti a máj és vese működését
- csillapítja a hányingert
- gyulladásgátló
- koleszterincsökkentő
Általános méregtelenítő, regeneráló ital recept
Hozzávalók: 2 teáskanál gyömbér por vagy reszelt gyömbér, 2 teáskanál kurkuma por, 1 kávéskanál cayenne por, 3 citrom leve, 1 evőkanál méz, 2 liter víz
Elkészítése: egy nagy üvegbe beletöltjük a 2 liter vizet, hozzáöntjük a fűszereket és a mézet. Jól keverjük össze és hagyjuk 10-15 percig állni. Töltsük üvegbe és tartsuk hűtőben. Fogyasztás előtt rázzuk össze. Naponta 2-3 pohárnyit fogyasszunk belőle.
Forrás: lindawagner.net

A Nemzetközi Valutaalap tanulmányainak meglepő megállapításai

A közelmúltban publikált tanulmányok egyik meglepő megállapítása - meglepő, mert nem megszokott, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF, vagy International Monetary Fund) köthető tanulmányból tudunk meg ilyen adatot -, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat a világon percenként 10 millió dollárral támogatják 2015-ben a kormányok. Ez az összeg magasabb, mint amennyit a világ országai összesen az egészségügyre fordítanak! Az IMF szerint ez a megállapítás sokkoló, de az összeg alapos becslésre épül, amely jól mutatja a fosszilis tüzelőanyagok igazi költségeit - figyelembe véve a szén, kőolaj és földgáz elégetéséhez kapcsolódó meg nem fizetett szennyezést, a helyi lakosságot érintő levegőszennyezést, a globális lakosságot érintő klímaváltozáshoz köthető áradások, szárazság és viharok által okozott kárt. Nicolas Stern közgaszdász szerint a jelentés nagyon fontos, mert megdönti azt a hitet, miszerint a fosszilis tüzelőanyagok olcsók. Stern szerint a fosszilis erőforrások ilyen hatalmas mértékű támogatása nem indokolt, torzítja a piacot és károsítja a gazdaságot, különösen a szegényebb országokban. A fosszilis tüzelőanyagokat legnagyobb mértékben támogató országok vagy országcsoportok a következők: Kína, Egyesült Államok, Oroszország, az Európai Unió, India és Japán. A másik hasonlóan meglepő, és egyben reménykeltő következtetés, amelyre az IMF "Az egyenlőtlenség okai és következményei" (Causes and Consequences of Inequality) c. tanulmánya jut, hogy az IMF által sok helyen szorgalmazott intézkedések és közpolitikák ártottak az országoknak, mert súlyosbították a gazdasági különbségeket. Ahogy azt már mások is megállapították, korunk egyik legmeghatározóbb kihívása a gazdagok és szegények közötti eddig soha nem tapasztalt szintet elérő különbség. A jelentés szerint a gazdaságok megerősítése érdekében az országoknak el kellene ismerniük, hogy a "leszivárgó" (trickle down) jólét elmélete nem működik. Ennek megfelelően a lakosság legszegényebb 20%-nak életkörülményeit kellene javítani és fizetésüket megemelni, progresszív jövedelemadót kellene bevezetni valamint a munkavállalók védelmét fejleszteni a jól-lét általános növelése érdekében. Kérdés, hogy számíthatunk-e áttörő változásra felülről ezeknek a meglepő megállapításoknak a következményeként... A szerkesztő: Vadovics Edina

Komposztáljunk okosan - Mutatjuk, mit tehetünk bele

Írta: Fekécs Edit 2015. július 02. 
Komposztálni jó. Ezt már egyre többen tudjuk, hiszen komposztálással nem csak a klímát védjük, hanem szeméthegyeinket is csökkentjük. Mármint otthon.
A legtöbb embernek viszont még mindig a zöldség-gyümölcshéj, a lehulló levelek, a lenyírt fű és esetleg a kávézacc jut az eszébe ha megkérdezzük, hogy mit tesz a komposztba. De mi a helyzet az elhasznált teapapírral, a hajszállal vagy a kutyaszőrrel?
Az alábbi lista célja, hogy újragondoljuk a komposztálási lehetőségeket. Képzeljük el, mennyi szemetet sikerülne megmenteni a lerakóból és újra hasznossá tenni kertünk számára.
Konyha
Kávézacc és kávéfilter
Teafilter
Használt papírszalvéta
Darabokra tépett pizzás doboz
Papírzacskók, tépkedve vagy összegyűrve
Kenyér és ételmorzsák
Sima (ízesítés nélküli) főtt tészta
Sima (ízesítés nélküli) főtt rizs
Régi kenyér
Papírtörlő guriga
Állott sós rágcsálnivalók
Régi müzli
Használt papírtányér (viaszos réteg nélkül)
Mogyorófélék héja (dióhéj nem)
Régi gyógynövények és fűszerek
Állott sós perec, ropi
Müzlis dobozok feldarabolva
Parafadugók
Penészes sajt
Régi zselék, lekvárok, befőttek
Megromlott sör, bor
Papír tojástartó
Fogpiszkáló
Fürdőszoba
Haj a fésűből/hajkeféből
Wc-papír guriga
Régi mosdószivacs (szivacstökből)
Körmök
100% pamut pamacsok
100% pamut felmosórongy
Szárítógépben összegyűlt szöszök
Régi/foltos pamut ruházat feldarabolva
Régi gyapjú ruházat feldarabolva
Dolgozószoba
Felesleges számlák és dokumentumok
Borítékok (műanyag ablak nélkül!)
Forgács a ceruzahegyezőből
Névjegykártyák (ha nincs rajtuk fényes bevonat)
Boltban kapott blokkok (kivéve, ha fényérzékeny a papír)
A ház körül
Porszívózsák tartalma
Újságpapír – apró darabokban
Előfizetői lapok az újságokból
Szobanövények levágott levelei
Elpusztult szobanövények, a talajuk is
Virágdíszek virágai
Természetes potpourri
Hamu (kandalló, grillező, tűzrakó)
Régi/foltos pamut ruházat feldarabolva
Régi gyapjú ruházat feldarabolva
Ünnepek és szünidő
Csomagolópapír gurigák
Papír asztalterítők
Krepp-papírszalagok
Fagyapot
Töklámpások
Kültéri őszi dekoráció
Természetes anyagú koszorúdíszek
Karácsonyfa - feldarabolva
Örökzöld girlandok
Háziállatok
Kutya- vagy macskaszőr a keféből
Ürülék és alom az akváriumból
Újságpapír/ürülék a madárkalitkából
Tollak
Nyúleledel (pl. lucerna, szalma)
Marhabőr műcsont
Haleleledel
Száraz kutya- vagy macskatáp

Laudato si’ – az enciklika ismertetése

2015. június 18
A Szentszék ismertetőt készített az újságírók számára a Laudato si’ kezdetű enciklikáról. Ennek magyar fordítását Vertse Márta, a Vatikáni Rádió magyar műsorának nyugalmazott felelős szerkesztője készítette. A Vatikáni Rádió honlapján megjelent sajtóanyagot tesszük közzé.

Összefoglaló áttekintés

„Milyen világot szeretnénk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek, a felnövekvő gyermekeknek?” (160. pont) Ez a válaszra váró kérdés áll aLaudato si’, Ferenc pápa a közös otthon gondozásáról írt, várva várt enciklikájának középpontjában. A szöveg így folytatódik: „Ez a kérdés nem csak a környezetre vonatkozik elszigetelt módon, mert nem lehet részlegesen feltenni a kérdést.” Ez elvezet bennünket ahhoz, hogy feltegyük a kérdést a lét értelmét, a társadalmi élet alapját képező értékeket illetően: „Miért jöttünk erre a világra? Milyen célért dolgozunk és küzdünk? Miért van ennek a földnek szüksége ránk?”: „Ha nem tesszük fel ezeket az alapvető kérdéseket – mondja a pápa –, nem hiszem, hogy az ökológiával kapcsolatos aggodalmaink jelentős hatásokat érhetnek el.”
Az enciklika Szent Ferenc fohászából kölcsönzi címét: „Laudato si’, mi’ Signore”, „Áldott légy, Uram!”, ami a Teremtmények énekében (Cantico delle creature) emlékeztet rá, hogy a föld, közös otthonunk, „egyben nővérünk is, akivel osztozunk a létben, olyan, mint egy szép anya, aki karjai közé zár minket” (1.). Mi magunk is „földből vagyunk” (vö. Ter 2,7). Maga a testünk is a bolygó elemeiből épül fel, levegője adja lélegzetünket, vize éltet és felüdít” (2.).
Most ez a rossz bánásmódban részesülő, kirabolt föld panaszkodik (2.), és fojtott kiáltásai egyesülnek a világ minden magára hagyatott emberének kiáltásaival. Ferenc pápa arra szólít, hogy hallgassuk meg e kiáltásokat, mindenkit és minden egyes személyt – egyéneket, családokat, helyi közösségeket, nemzeteket és a nemzetközi közösséget – „ökologikus megtérésre” buzdítva Szent II. János Pál kifejezése szerint, vagyis „váltsunk irányt”, magunkra vállalva a „közös otthon gondozására” irányuló elkötelezettség szépségét és felelősségét. Egyidejűleg Ferenc pápa elismeri, hogy „növekvő érzékenység tapasztalható a környezet és a természet gondozását illetően, és érlelődik egy őszinte és fájdalmas aggodalom az iránt, ami bolygónkon történik” (19.), feljogosítva a reménnyel teli tekintetre, amely áthatja az egész enciklikát és mindenkinek világos és reménnyel teli üzenetet küld: „Az emberiségnek még megvan a képessége arra, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében” (13.); „az emberi lény még képes arra, hogy pozitív módon lépjen közbe” (58.); „nem veszett el minden, mert az emberi lények, akik képesek a végsőkig lealacsonyítani önmagukat, arra is képesek, hogy önmagukat felülmúlják, visszatérjenek a jó választásához és újjáéledjenek” (205.).
Ferenc pápa természetesen a katolikus hívekhez fordul, idézve Szent II. János Pál szavait: „a keresztények különösen érzik, hogy feladataik a teremtett világban, kötelességeik a természettel és a Teremtővel szemben hitük részét alkotják” (64.), de felkínálja, hogy „különösképpen párbeszédbe lépjen mindenkivel, közös otthonunkat illetően” (3.): a párbeszéd végighalad az egész szövegen, és az ötödik fejezetben a problémákkal való szembenézés és megoldásuk eszközévé válik. Ferenc pápa kezdettől fogva emlékeztet rá, hogy „más egyházak és keresztény közösségek – mint ahogy más vallások is – mély aggodalmat éreznek és értékes megfontolást fejtettek ki” az ökológia témáját illetően (7.). Sőt, kifejezetten magáévá teszi hozzájárulásukat, kezdve „a kedves Bartholomaoisz ökumenikus pátriárkáétól” (uo.), amelyet bőségesen idéz a 8. és 9. pontokban. A pápa azután több ízben is köszönetet mond az ez irányú elkötelezettség főszereplőinek – mind egyéneknek, mind egyesületeknek vagy intézményeknek – elismerve, hogy „számtalan tudós, filozófus, teológus és társadalmi szervezet gazdagította az egyház gondolkodásmódját ezekről a kérdésekről” (7.). Mindenkit arra szólít fel, hogy ismerje el azt a „gazdagságot, amelyet a vallások nyújthatnak egy átfogó ökológia és az emberi nem teljes fejlődése érdekében” (62.).
Az enciklika útvonalát a 15. pont vázolja fel és hat fejezet bontja ki. Kiindulópontja a ma rendelkezésre álló legjobb tudományos eredmények szerinti helyzetfelmérés (1. fejezet), amelytől eljut a Bibliával és a zsidó-keresztény hagyománnyal (2. fejezet) való egybevetésig. A problémák gyökerét (3. fejezet) a technokráciában és az emberi lény túlzott önreferenciális magábazárkózásában jelöli meg. Az enciklika javaslata (4. fejezet) egy „átfogó ökológia, amely egyértelműen magába foglalja az emberi és szociális dimenziókat” (137.), amelyek felbonthatatlan kapcsolatban vannak a környezeti kérdéssel. Ennek távlatában Ferenc pápa javasolja (5. fejezet) egy őszinte párbeszéd elindítását a társadalmi, gazdasági és politikai élet minden szintjén, amely átlátható döntési folyamatokat strukturál. A pápa továbbá emlékeztet rá (6. fejezet), hogy egyetlen projekt sem lehet hatékony, ha nem élteti egy képzett és felelős tudat. Kiindulási pontokat javasol az ilyen irányú növekedéshez nevelési, spirituális, egyházi, politikai és teológiai szinten. A szöveg két imával végződik: az első osztozás mindazokkal, akik hisznek egy „teremtő és atya Istenben” (246.), a második azoknak szól, akik a Jézus Krisztusba vetett hitet vallják – ennek ütemét a „Laudato si’” refrén adja meg, amellyel az enciklika kezdődik és végződik.
A szöveg tengelyét néhány téma képezi, amelyeket különböző távlatok sokféleségében vesz fontolóra, és ez megadja a szöveg erőteljes egységét: „bensőséges kapcsolat a szegények és bolygónk törékenysége között; a meggyőződés, hogy a világban minden bensőségesen összefügg egymással; a technológiából származó új paradigma és hatalmi formák bírálata; felhívás, hogy keressük a gazdasági élet és a haladás értelmezésének egyéb módjait; minden teremtmény önálló értéke; az ökológia emberi értelme; az őszinte és becsületes viták szükségessége; a nemzetközi és a helyi politika súlyos felelőssége; a leselejtezés kultúrája és egy új életstílus javaslata” (16.).

Első fejezet – „Ami otthonunkban történik”

Az első fejezet összefoglalja a környezetvédelem témájában szerzett legfrissebb tudományos ismereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy meghallgassuk a teremtés kiáltását, „személyes szenvedéssé alakítsuk azt, ami a világon történik, és így felismerjük, mivel tud minden egyes ember hozzájárulni (a környezetvédelemhez)” (19.). Az enciklika így veszi fontolóra „a jelenlegi ökológiai válság különböző aspektusait” (15.).
A víz kérdése: a pápa egyértelműen leszögezi, hogy „a tiszta ivóvízhez való hozzáférés lényeges, alapvető és egyetemes emberi jog, mert meghatározza a személyek életben maradását és ezért feltétele a többi emberi jog gyakorlásának”. Megfosztani a szegényeket a vízhez való hozzáféréstől annyit jelent, mint tagadni „az élethez való jogukat, amely elidegeníthetetlen méltóságukban gyökerezik” (30.).
A biodiverzitás (biológiai sokféleség) védelme: „Minden évben növény- és állatfajták ezrei tűnnek el, amelyeket nem ismerhetünk többé, amelyeket gyermekeink nem láthatnak, amelyek örökre elvesztek” (33.). Ezek nem pusztán esetleges hasznosítható „erőforrások”, hanem önmagukban véve jelentenek értéket. Ebben a távlatban „dicséretre, olykor csodálatra méltók azoknak a tudósoknak és szakembereknek az erőfeszítései, akik az ember által előidézett problémák megoldását keresik”, de az emberi közbeavatkozás, amikor a pénzügy és a fogyasztás szolgálatába áll, „azt eredményezi, hogy a föld, amelyen élünk, kevésbé gazdaggá és széppé, egyre korlátozottabbá és szürkébbé váljon” (34.).
Az éghajlatváltozás: „Az éghajlatváltozás globális problémát jelent, súlyos környezeti, társadalmi, gazdasági, elosztási és politikai következményekkel jár és az emberiség egyik legfőbb jelenlegi kihívását képezi” (25). Ha a „klíma közjót jelent, mindenkié és mindenkiért van” (23.), akkor megváltozásának legsúlyosabb hatása a legszegényebbeket sújtja, de sokan, „akik nagyobb gazdasági vagy politikai erőforrással és hatalommal rendelkeznek, úgy tűnik, hogy főleg a problémák álcázására vagy a tünetek elrejtésére összpontosítanak” (26.): „ha nem reagálunk testvéreink e drámájára, az annak a jele, hogy elveszítettük a felebarátaink iránti felelősség érzését, amely minden civilizált társadalom alapja” (25.).
Az ökológiai adósság: a nemzetközi kapcsolatok etikája keretében az enciklika jelzi, hogy létezik „egy valóságos »ökológiai adósság«” (51.), főleg észak adóssága a világ déli részével szemben. Az éghajlatváltozással szemben „sokféle szerteágazó felelősség” (52.) létezik, és a fejlett országoké a nagyobb.
Ferenc pápa tudatában van annak, hogy ezekkel a problémákkal szemben nagy különbözőségek állnak fenn, ugyanakkor mélyen érinti a „reagálások gyengesége” annyi személy és népesség drámáival szemben. Annak ellenére, hogy nem hiányoznak a pozitív példák (58.), a pápa felhívja a figyelmet „egy bizonyos ellankadásra és könnyelmű felelőtlenségre” (59.). Hiányzik egy megfelelő kultúra (53.) és az életstílusok, a termelés és fogyasztás megváltoztatására irányuló készség (59.), miközben sürgető szükség van egy olyan „normatív rendszer megteremtésére, amely [...] biztosítja az ökoszisztémák védelmét” (53.).
Második fejezet – „A Teremtés Evangéliuma”

Az előző fejezetben ábrázolt problematikák elemzésére Ferenc pápa újraolvassa a Biblia elbeszéléseit, a zsidó-keresztény hagyomány alapján nyújt összetett áttekintést és kifejti, hogy az embernek „szerfölött nagy felelőssége” van a teremtett világgal szemben, amely jelenti a minden teremtmény közötti bensőséges kapcsolatot; valamint kifejti azt a tényt, hogy „a környezet közjó, az egész emberiség öröksége és mindenki felelőssége” (95.).
A Bibliában „a megszabadító és üdvözítő Isten ugyanaz, mint aki a világegyetemet teremtette. [...] Őbenne párosul az érzelem és az erő” (73.). Központi szerepet tölt be a teremtés elbeszélése abból a szempontból, hogy megfontoljuk az emberi lény és a többi teremtmény közötti kapcsolatot és azt, hogy a bűn hogyan töri meg az egész teremtett világ egyensúlyát: „Ezek az elbeszélések azt sugallják, hogy az emberi lét három, egymással szorosan összefüggő, alapvető kapcsolaton alapul: az Istennel, a felebarátainkkal és a földdel való kapcsolaton. A Biblia szerint ez a három létfontosságú kapcsolat megszakadt, nemcsak külsőleg, hanem bensőnkben is. Ez a törés a bűn” (66.).
Ezért, még akkor is, ha „a keresztények olykor nem helyes módon értelmezték az Írásokat, ma erőteljesen vissza kell utasítanunk, hogy abból a tényből, hogy Isten képére lettünk teremtve és abból a küldetésből, hogy hajtsuk uralmunk alá a földet, le lehetne vonni egy abszolút uralmat a többi teremtmény felett (67.)”. Az emberi lényt illeti meg az a felelősség, hogy „»művelje és őrizze« a világ kertjét (vö. Ter 2,15)” (67.), annak tudatában, hogy „a többi teremtmény végső célja nem mi vagyunk. Ezzel szemben mindnyájan haladnak előre, velünk együtt és általunk a közös cél felé, amely Isten” (83.).
Az, hogy az emberi lény nem a világegyetem ura, „nem jelenti azt, hogy egy szintre emelünk minden élőlényt és megfosztjuk őket a rájuk jellemző sajátos értéktől”; „nem jelenti továbbá a föld istenítését sem, amely megfosztana bennünket attól a meghívástól, hogy együttműködjünk vele és védelmezzük törékenységét” (90.). Ebben a távlatban „bármelyik teremtmény bántalmazása »ellentétes az emberi méltósággal«” (92.), de „nem lehet hiteles a bensőséges egység érzése a természet többi lényével, ha ugyanakkor szívünkben nincs gyöngédség, részvét és aggodalom az emberi lények iránt” (91.). Szükség van az egyetemes szeretetközösség tudatára: „ugyanannak az Atyának a teremtményei, mi, a világegyetem minden lénye, láthatatlan kapcsolatban egyesülünk és egyfajta egyetemes családot képezünk, [...] amely szent, szeretettel teljes és alázatos tiszteletre ösztökél bennünket” (89.).
A fejezet a keresztény kinyilatkoztatás központi tanításával zárul: „a földi Jézus, a világgal való annyira konkrét és szeretetteljes kapcsolatával, feltámadt és dicsőséges, jelen van az egész teremtett világban egyetemes uralmával” (100.).

Harmadik fejezet – „A környezeti krízis emberi gyökere”

Ez a fejezet a jelenlegi helyzet elemzése, „olyan módon, hogy annak nem pusztán tüneteit, hanem legmélyebb okait is feltárja” (15.), párbeszédben a filozófiával és az embertudományokkal.
A fejezet első sarokpontját a technológiára vonatkozó megfontolások képezik: hálával ismeri el az életfeltételek javulásához való hozzájárulását (102–103.), mindazonáltal „azok számára, akik az ismereteket és főleg a technológia kihasználására lehetőséget nyújtó gazdasági hatalmat birtokolják, döbbenetes uralmat tesz lehetővé az emberi nem és az egész világ felett” (104.). Éppen a technokrata uralom logikái azok, amelyek elvezetnek a természet elpusztításához, valamint a gyengébb személyek és népességek kizsákmányolásához. „A technokrata paradigma arra igyekszik, hogy uralmát kiterjessze a gazdasági és politikai életre is” (109.), megakadályozva annak felismerését, hogy „a piac önmagában véve [...] nem biztosítja az átfogó emberi fejlődést és a társadalmi befogadást” (109.).
A modern korban a gyökereknél diagnosztizálható egy túlságos antropocentrizmus (116.): az emberi lény már nem ismeri el többé saját helyes pozícióját a világ viszonylatában és önreferenciális pozícióba helyezi magát, amely kizárólag önmaga és hatalma köré összpontosul. Ebből következik egy „használd és dobd el” logika, amely a leselejtezés minden típusát igazolja, legyen az környezeti vagy emberi jellegű, amely a másikat és a természetet egyszerű tárgyként kezeli és az uralom ezerarcú formáihoz vezet. Ez a logika vezet el a gyermekek kihasználásához, az idősek magukra hagyásához, mások rabszolgasorba döntéséhez, a piac önszabályozó képességének túlbecsüléséhez, az emberkereskedelem gyakorlásához, a kihalófélben lévő állatok bőrével való kereskedelemhez és a „véres gyémántokhoz”. Ez a logikája számos maffiának, a szervkereskedőknek, a kábítószer-kereskedőknek és a születendők kiselejtezésének, ha azok nem felelnek meg a szülők terveinek (123.).
Ebben a megvilágításban az enciklika a mai világ számára két kulcsfontosságú problémával néz szembe. Mindeneklőtt a munkával: „Bármilyen átfogó ökológiai megközelítésben, amely nem zárja ki az emberi lényt, nélkülözhetetlen a munka értékének integrációja” (124.), csakúgy, mint ahogy „rendkívül rossz üzlet a társadalom számára, ha lemondanak arról, hogy a személyekbe fektessenek be azért, hogy minél nagyobb azonnali nyereségre tegyenek szert” (128.).
A második a tudományos haladás korlátaira vonatkozik, világos utalással a genetikailag módosított élőlényekre (GMO) (132–136.), amelyek „összetett jellegű kérdést” jelentenek (135.). Bár „egyes térségeken felhasználásuk gazdasági növekedést eredményezett, amely hozzájárult néhány probléma megoldásához, jelentős nehézségek tapasztalhatók, amelyeket nem lehet alábecsülni” (134.), kezdve a „termőföldek kevesek kezében való koncentrációjától” (134.). Ferenc pápa itt elsősorban a kistermelőkre és a mezőgazdasági munkásokra gondol, a biodiverzitásra és az ökoszisztémák hálózatára. Szükséges tehát egy „felelős és széles körű tudományos és társadalmi vita, amely képes figyelembe venni minden hozzáférhető információt és nevükön nevezi a dolgokat”, kezdve az autonóm és interdiszciplináris kutatás irányvonalaitól” (135.).

Negyedik fejezet – „Átfogó ökológia”

Az enciklika javaslatának középpontja egy átfogó ökológia, mint az igazságosság új paradigmája; olyan ökológia, „amely integrálja azt a sajátos helyet, amelyet az emberi lény ebben a világban elfoglal és kapcsolatait az őt körülvevő valósággal” (15.). Valóban, „nem tekinthetjük a természetet olyan valaminek, amely tőlünk külön van választva vagy pusztán életünk kerete” (139.). Ez érvényes azokra a különböző területekre, amelyeken élünk: a gazdaság, a politika, a különböző kultúrák területére, különösen a legfenyegetettebbekre, sőt mindennapi életünk minden pillanatára.
Az átfogó perspektíva az intézmények ökológiája számára is kihívást jelent: „Ha minden kapcsolatban áll egymással, akkor egy társadalom intézményeinek az egészségi állapota is következményekkel jár a környezetre és az emberi élet minőségére: a szolidaritás és a polgári barátság mindenfajta megsértése környezeti károkat idéz elő.”
A számos konkrét példával Ferenc pápa nem tesz mást, mint megerősíti gondolatát: kapcsolat áll fenn a környezeti, valamint a társadalmi és emberi kérdések között, amelyet soha nem lehet szétszakítani. Ezért „a környezeti problémák elemzése elválaszthatatlan az emberi, családi, munkahelyi, városi környezetektől, továbbá minden egyes személy önmagával való kapcsolatától” (141.), mivel „nem áll fenn két, egymástól független, egy környezeti és egy társadalmi válság, hanem egyetlen és összetett társadalmi-környezeti válságról van szó” (139.).
Ez az átfogó ökológia „elválaszthatatlan a közjó fogalmától” (156.), azonban konkrét módon kell értelmezni: a mai körülmények között, amikor „olyan sok egyenlőtlenséggel találkozunk és egyre nagyobb számban selejteznek le embereket, megfosztva őket alapvető emberi jogaiktól”, elkötelezni magunkat a közjó érdekében azt jelenti, hogy szolidáris döntéseket hozunk „a szegények iránti megkülönböztetett szeretet” alapján (158.). Ez egyben a legjobb módja annak, hogy fenntartható világot hagyjunk a következő nemzedékekre, nem szózatokkal, hanem a mai szegények gondozására irányuló elkötelezettséggel, mint ahogy már XVI. Benedek hangsúlyozta: „A nemzedékek közötti őszinte szolidaritáson túl ismét le kell szögeznünk, hogy erkölcsileg sürgetően szükség van a nemzedékeken belüli megújult szolidaritásra” (162.).
Az átfogó ökológia a mindennapi életet is érinti, amelyre az enciklika sajátos figyelmet szán, különösen a városi környezetben. Az emberi lény nagy alkalmazkodási képességgel rendelkezik, és „csodálatra méltó a személyek és csoportok kreativitása és nagylelkűsége, amellyel képesek arra, hogy leküzdjék a környezeti korlátokat, [...] megtanulva, hogyan irányítsák létüket a rendezetlenség és az instabilitás között” (148.). Ennek ellenére egy hiteles fejlődés feltételez egy átfogó, mindenre kiterjedő javulást az emberi életben: a közéletben, a lakásviszonyokban, a közlekedésben, stb. (150–154.).
„Testünk révén is közvetlen kapcsolatba lépünk a környezettel és a többi élőlénnyel. Saját testünk Isten ajándékaként való elfogadása szükséges ahhoz, hogy befogadjuk és elfogadjuk az egész világot mint az Atya ajándékát, és mint közös otthont; ezzel szemben a saját testünkön való uralom logikája átalakul egy olykor törékeny uralom logikájává” (155.).

Giuseppe Tonnini: Szent Ferenc-emlékmű (részlet), Róma, Lateráni tér, 1925.

Ötödik fejezet – „Néhány iránymutató és cselekvési vonal”

Ez a fejezet azt a kérdést tárgyalja, hogy mit lehet, és mit kell tennünk. Az elemzések nem elegendők: szükség van a „párbeszéd és a cselekvés javaslataira, amelyek mozgósítanak mindnyájunkat és a nemzetközi politikát is” (15.), és segítenek abban, hogy kilépjünk az önpusztítás spiráljából, amelyben egyre inkább elsüllyedünk” (163.). Ferenc pápa számára elengedhetetlen, hogy a konkrét útvonalak kiépítését ne ideológiai szempontok szerint, felületesen vagy a redukcionista felfogásnak megfelelően vegyék fontolóra. Ezért nélkülözhetetlen a párbeszéd, az a szó, amely jelen van a fejezet minden paragrafusának címében: „Vannak olyan viták a környezeti kérdésekben, amelyekben nehéz egyetértésre jutni. [...] az egyház nem törekszik arra, hogy értelmezze a tudományos kérdéseket, sem arra, hogy a politika helyébe lépjen, de felszólít egy becsületes és átlátható vitára, hogy a részszükségletek vagy az ideológiák ne sértsék a közjót” (188.).
Ennek alapján Ferenc pápa nem tart attól, hogy komoly ítéletet fogalmazzon meg a közelmúlt nemzetközi eseményeiről: „Az elmúlt évek környezetvédelmi világtalálkozói nem adtak választ az elvárásokra, mivel politikai döntés hiányában nem eredményeztek valóban jelentős és hatékony globális környezetvédelmi egyezményt” (166.). A pápa felteszi a kérdést: „Miért akarnak fenntartani ma egy olyan hatalmat, amelyre azért fognak emlékezni, mert képtelen volt arra, hogy közbelépjen, amikor az sürgős és szükséges lett volna?” (57.). Ahogy a pápák több ízben ismételték a Pacem in terristől kezdve, ehelyett a globális kormányzás (governance) hatékony formáira és eszközeire van szükség (175.): „szükségünk van a kormányzási rendszerekre vonatkozó egyezményre az ún. közjavak teljes skáláját illetően” (174.), mivel a „természetvédelmet nem lehet pusztán a költségek és a nyereségek pénzügyi számítása alapján biztosítani”. A környezet az egyike azon javaknak, amelyeket a piacmechanizmusok nem képesek megfelelően megvédeni vagy előmozdítani” (190. pont, amely idézi az egyház társadalmi tanításának kompendiuma szavait).
Szintén ebben a fejezetben Ferenc pápa hangsúlyozza a becsületes és átlátható döntési folyamatok fejlődésének szükségességét, hogy „meg lehessen különböztetni”, melyek azok a vállalkozási politikák és kezdeményezések, amelyek elvezethetnek „egy valódi átfogó fejlődéshez” (185.). Külön kiemeli, hogy a környezeti hatás új projektjének tanulmányozása „átlátható és a párbeszédnek alávetett politikai folyamatokat igényel, miközben a korrupció, amely kölcsönös előnyök érdekében elrejti egy projekt valóságos környezeti hatását, gyakran kétes egyezményekhez vezet, amelyek kibújnak a tájékoztatás kötelessége és egy elmélyített vita alól” (182.).
Különösen mélyre ható az a felhívás, amelyet a politikai tisztségviselőkhöz intéz, hogy vonják ki magukat a ma uralkodó hatékonyság és az „azonnaliság” logikája alól (181.): „ha lesz bátorságuk, hogy megtegyék, ismét felismerhetik a méltóságot, amelyet Isten adott nekik mint személyeknek, így a nagylelkű felelősség tanúságtételét hagyják majd maguk után, miután véget ért ez a történetük” (181.).
Hatodik fejezet – „Nevelés és ökológiai spiritualitás

Az utolsó fejezet az ökológiai megtérés középpontját érinti, amelyre az enciklika szólít bennünket. A kulturális válságnak mély gyökerei vannak és nem könnyű újrarajzolni a szokásokat és viselkedési módokat. A nevelés és a képzés központi kihívások maradnak: „minden változásnak szüksége van motivációra és nevelési folyamatra” (15.); vonatkozik ez minden nevelési környezetre, elsősorban „az iskolára, a családra, a tömegkommunikációs eszközökre, a katekézisre” (213.).
A kiindulópontot „egy másfajta életstílusra való törekvés” képezi (203–208.), amely megnyitja annak a lehetőségét is, hogy „egészséges nyomást gyakoroljunk azokra, akik a politikai, gazdasági és társadalmi hatalom birtokosai” (206.). Ez történik akkor, amikor a fogyasztóknak sikerül választásaik révén „módosítaniuk a vállalatok hozzáállását, arra késztetve őket, hogy vegyék figyelembe a környezeti hatást és a termelési modelleket” (206.).
Nem lehet alábecsülni a környezeti nevelés jelentőségét, amely képes arra, hogy hasson mindennapi gesztusainkra és szokásainkra, kezdve a vízfogyasztás csökkentésétől a szelektív hulladékgyűjtésen át egészen odáig, hogy „eloltsuk a felesleges lámpákat” (211.).
„Egy átfogó ökológia egyszerű, mindennapi gesztusokból is áll, amelyekben megtörjük az erőszak, a kihasználás, az önzés logikáját” (223.). Mindez egyszerűbb lesz, ha a hitből fakadó, szemlélődő tekintetből indulunk ki: „A hívő nem kívülről, hanem belülről szemléli a világot, felismerve a kapcsolatokat, amelyekkel az Atya minden lénnyel egyesített bennünket; továbbá növelve azokat a sajátos képességeket, amelyeket Isten adott minden hívőnek, az ökológiai megtérés elvezeti ahhoz, hogy fejlessze kreativitását és lelkesedését” (220.).
Visszatér az Evangelii gaudium által felkínált irányvonal: „A józanság, amelyet szabadon és tudatosan élünk meg, felszabadító” (223.), csakúgy, mint „A boldogság igényli, hogy képesek legyünk korlátozni bizonyos szükségleteinket, amelyek elkábítanak bennünket, készségesek maradva ezáltal azokra a sokrétű lehetőségekre, amelyeket az élet nyújt nekünk” (223.); így lehetővé válik, hogy „ismét érezzük: szükségünk van egymásra, felelősséggel tartozunk a többiek és a világ iránt, valamint érdemes jónak és becsületesnek lenni” (229.).
A szentek elkísérnek bennünket ezen az úton. A többször is idézett Szent Ferenc „kiváltképpen példája az örömmel megélt, gyengékre irányuló gondoskodásnak és egy átfogó ökológiának” (10.), példaképe annak, hogy mennyire elválaszthatatlan egymástól a természet iránti aggodalom, a szegényekkel szembeni igazságosság, a társadalmi elkötelezettség és a belső béke” (10.). Az enciklika emlékeztet Szent Benedekre, Lisieux-i Szent Terézre és Boldog Charles de Foucauld-ra is.
A Laudato si’ után a lelkiismeret-vizsgálatnak, annak az eszköznek, amelyet az egyház mindig is ajánlott, hogy életünket az Úrral való kapcsolat világossága felé irányítsuk, új dimenziót kell magába foglalnia, nemcsak azt véve figyelembe, hogy hogyan éltük meg a szeretetközösséget Istennel, másokkal és saját magunkkal, hanem azt is, hogy milyen a kapcsolatunk minden élőlénnyel és a természettel.
Június 18-án, csütörtökön délben a szinódusi aulában bemutatták Ferenc pápának a teremtésvédelemről írt új enciklikáját. Peter Turkson bíboros, a Justitia et Pax Pápai Tanács elnöke ismertette a pápai dokumentumot, melyet a világnyelvekre lefordítva hetvenezer példányban adott ki a Vatikáni Könyvkiadó. A meghívott Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, aki évtizedek óta személyesen foglalkozik a környezetvédelem kérdéseivel, szakértőjét, Joannisz Zizioulasz pergamoni pátriárkát küldte el a sajtókonferenciára. 
A környezetvédelemnek nincs önálló vatikáni intézménye, hanem az Igazságosság és Béke Pápai Tanács keretén belül foglalkoznak a témával, ami Turkson bíboros jelenlétén és felszólalásán keresztül nyomatékkal aláhúzta azt a horizontot, távlatot, melynek keretében Ferenc pápa a közös ház, a teremtett világ gondozásáról szól. Az új enciklika, integráns ökológiát, azaz átfogó környezetvédelmet kínál az igazságosság összefüggésében, sőt annak mint egy új mintaképét, új paradigmáját adja. 
Ferenc pápa első saját enciklikája a „közös házról” szól A „Laudati si” enciklika Ferenc pápa első önálló enciklikája. A 2013. június 29-én bemutatott „Lumen fidei” enciklika szerzője valójában az időközben lemondott XVI. Benedek pápa. Az Evangelii Gaudium kezdetű apostoli buzdításában Ferenc pápa egyszerű, személyes hangon mondta el vallomását a keresztény ember küldetéséről, hogy örömmel élje Jézus evangéliumát.
Forrás: Vértesaljai László SJ/Vatikáni Rádió
Fordította: Vertse Márta
Magyar Kurír

Laudato si’ – I. Egyház és környezetvédelem

2015. június 22. 
A teremtéskor Isten az emberre bízta a világot, hogy „művelje és őrizze” azt (Ter 2,15), s az ő segítségével akarta beteljesíteni a teremtés aktusát: Ádám volt az, aki elnevezte az élőlényeket (vö. Ter 2,19–20). Az ember (héberül:adam) azonban nem valamiféle kívülről vagy felülről a világba küldött uralkodó, hanem maga is része ennek a teremtésnek. Az alkotás hajnalán, a földről felszálló pára által megnedvesített földből (héberül: adamah) lett megalkotva (vö. Ter 2,6–7), teljes közösségben a kozmosszal. Hivatásul kapta a „művelést”, a teremtett szépség kibontakoztatását a munka által (vö. Ter 3,23), hogy a föld termővé legyen. Föld és ember, adamah és adamelválaszthatatlanul egybe tartoznak. Az első nem éri el teljességét a második nélkül, a második értelmetlenné, szó szerint gyökértelenné és élettelenné válik az első nélkül.
A Szentírásnak ez az alapvető meglátása visszhangzik túl a bibliai szöveghelyeken, a keresztény lelkiség megannyi alkotásában, lenyomatában. Mégis azt tapasztaltuk és tapasztaljuk, hogy mintha a keresztény nemzetek, országok lettek volna a kezdetektől fogva az élenjárói a teremtett világ pusztításának, kizsákmányolásának, méltatlan és önző leigázásának. Mintha pont a keresztények felejtették volna el azokat az alapvető igazságokat, amelyeket Isten kinyilatkoztatásának első lapjai olyan egyértelműen elénk tárnak. A „művelés” rablógazdálkodássá, a „megőrzés” minden lelkiismeret-furdalástól mentes profitvadászattá silányodott. Ezen a ponton fájó sebként igazolódik Max Weber híres meglátása a kapitalista gazdasági rendszer és a keresztény, protestáns etika belső összefüggésrendszeréről. Sokáig, túl sokáig tartott, hogy az egyházak és egyházi közösségek ráébredjenek nemcsak a természetvédelem fontosságára, de arra is, hogy mekkora felelősségük van a mai helyzet kialakulásában.
Míg a keresztények késlekedtek, sőt gazdasági, politikai rendszereik világszintű globalizálásával az azokból fakadó problémákat és veszélyeket is globálissá tették, addig más vallási közösségek és világi, világnézeti csoportosulások már jó ideje igyekeztek nyitogatni az emberek szemeit. Egyeseknél épp az ökológia vált spiritualitássá, a természet, a „Földanya” egyféle legnagyobb tisztelettel és szeretettel körülvett „istenné”.
Megfogalmazódtak olyan elgondolások is, amelyek ugyan helyesen ismerték fel az emberi tényező felelősségét és szerepét a bontakozó válságban, ám megoldási javaslataik terén egyenesen „emberellenessé” váltak: nem egyszer mintha a vagy-vagy helyzet nyert volna megfogalmazást az egészséges környezet és az ember viszonyában, s az ember vált volna a legelsőként kiiktatandó „szennyezéssé”.
Ezek a részben jogos, mégsem kielégítő megoldásokat felvető állásfoglalások még inkább sürgetővé tették, hogy a kereszténység visszanyúljon saját lelki s szellemi forrásaihoz, és ne csupán a partvonalról szemlélje a történéseket, néha szlogenszerű javaslatokat is elsütve, hanem váljon aktív szereplővé és inspirációs forrássá a mai világban, ahol oly sok ember érzi át a természet iránti szeretet, felelősség, óvás és gondoskodás alapvető morális kötelezettségének a súlyát. A környezet védelme éppen az a terep, ahol a teremtett világnak és az embernek újra találkoznia kell, lévén hogy az ember is része a „közös otthonnak” – márpedig az ökológia szó pontosan a görögoikosz, lakás, otthon kifejezésből származik. Mit nyújt a keresztény hit? Milyen javaslatot, ajánlatot tud letenni az asztalra? Hogyan tud cselekvő módon hozzájárulni a kialakult, súlyos helyzet orvoslásához? A lehető legaktuálisabbak ezek a kérdések, éppen ezért Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája jókor érkezett, egy olyan embertől, aki latin-amerikaiként sokkal közvetlenebbül és a saját bőrén tapasztalhatta meg az ipari, gazdasági, politikai érdekekből elkövetett környezetrombolás elszomorító következményeit. Az egyház identitásában elengedhetetlen missziós megtérés után (ld. Evangelii gaudium) most elérkezett az egyház szolgálatában és küldetésében elengedhetetlen ökológiai megtérés ideje.