Május 29-én tartotta a HANGYA éves beszámoló közgyűlését.
Szeremley Béla társelnök megnyitó szavai után Patay Vilmos elnöki beszámolójában tájékoztatta a tagságot 2014. évi tevékenységről és az idei év terveiről. Kiemelt célként a 2014-2020 támogatási ciklusban hozzáférhető források feltételeiben a termelői szövetkezeti együttműködések kiemelt kezelésének elérését, a tagszervezeteink felkészítését az uniós források elérésére, különös figyelemmel a termelői együttműködésekre, valamint a gazdasági szabályozásban a szövetkezetek átláthatóságából adódó versenyhátrányok kiegyenlítését jelölte meg.
Szólt a 2014. évi lobbytevékenységük meghatározó kereteinek kialakítása és megerősítése érdekében a Földművelésügyi Minisztériummal való stratégiai partnerségi megállapodás előkészítéséről, valamint arról, hogy tartalmilag továbbfejlesztették a stratégiai együttműködést a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával.
A Földművelésügyi Minisztériummal való kapcsolat keretében képviseljük tagszervezeteinket az Agrárgazdasági Tanácsban, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Monitoring Bizottságában és további – operatív feladatokat ellátó – konzultatív szakági bizottságokban. Ismertette a szervezet alapszabályában meghatározott alapfeladatok ellátása mellett a 2015. évi kiemelt feladatokat:
• A 2014-2020 támogatási ciklusban hozzáférhető források feltételeiben a termelői szövetkezeti együttműködések kiemelt kezelésének elérése a Földművelésügyi Minisztérium és a Miniszterelnökség határkörébe tartozó intézkedések körében.
• A tagszervezeteink felkészítése az uniós források elérésére kiemelten a termelői együttműködésekre, és a vertikális kapcsolatok erősítésére vonatkozó intézkedésekre vonatkozóan.
• A szövetkezeti szabályozás korrekciója révén a szövetkezés különleges értékeinek jogi elismerése, és ezen alapulóan a gazdasági szabályozásban a szövetkezetek átláthatóságából adódó versenyhátrányok kiegyenlítése.
• A tagszervezetek folyamatos felkészítése, számukra konzultációs segítségnyújtás a változó jogi környezetre.
• Szakmai tervezési együttműködés a HANGYA COOP Holding tevékenységének fejlesztéséhez.
• A tagszervezetekkel közösen a termelői együttműködések eredményeinek méltó megjelenítése a 2015. évi OMÉK-on.
A Hangya Együttműködés érdekvédelmi szervezet májusi közgyűlésének szünetében azzal a kéréssel kerestem meg Nagy Sándort, a Balatonboglári Pinceszövetkezet elnökét, hogy foglalja össze az elhangzottak tanulságait:
Hogy a mai napnak mi volt a tanulsága, azt tudom mondani, hogy a Hangya Együttműködés érdekvédelmi szervezetünk – melyben Igazgató Tanácsi tag vagyok – 1997. óta nem tudott áttörést elérni annak érdekében, hogy hazánkban bevezetésre kerüljön az EU konform szövetkezeti modell, amely Európa szerencsésebb részének az agráriumát jellemzi. A harmadik hullám után, amikor bizakodásra volt okunk, mert a választási kampányokban erre vonatkozóan ígéretek hangzottak el, megállapíthatjuk, sajnos a szavakat nem követték tettek. Itt tartunk most.
Az hogy, 1992 óta atomizált agrárgazdaságok, megosztva, sokszor egymás ellen is kijátszva, porlanak, mint a szikla, jól mutatja, hogy az őstermelők és mezőgazdasági kisvállalkozások több mint fele időközben eltűnt, létszámuk, a falvak megtartó erejével együtt csökkent. Az elmúlt 25 év bűne ez. Véletlen vagy tudatos, ki tudja? Annyi bizonyos, erős érdekcsoportok lobbyttevékenységre képesek, pártkapcsolatokkal rendelkezők úgy vélik, érdekeiket sérti a szövetkezeti rendszer. Elég, ha azt mondom, a támogatások két rendszeréből egyszerűen kizárták a szövetkezeteket.
Az egyéni érdekeknek a közösségi érdekek elé való helyezése, nehezen védhető kormányzati cselekvés, hacsak nem arról van szó, hogy előbb pártbarát nagytőkések felfejlesztése a célja az adott kormánynak, mégpedig a közösség pénzén. Előbbieket felismerve, hogy legyen valami pozitív jövőképünk a szövetkezés előnyeiről, biztosítani kell az érintetteket és különösen azokat, akik ellenfélként viselkedtek eddig. A nagybirtokosokat, sőt, a kormánnyal szimbiózisban élő lobbistákat, mai divatos szóval az oligarchákat!
Hiszen legyen az ő birtokuk bármekkora méretű, a szövetkezetben, mint profitcentrumban, a termékpályán keletkezett nyereség, tagonként kimutatott létrehozásának arányában visszaosztásra kerül, így az ő profitjuk is megmarad, sőt, jelentősen nő! A vertikális integráció, egy termék termelése közben felhasznált anyagok, eszközök közös beszerzése, a termelt alapanyag közös begyűjtése, minősítése, feldolgozás, raktározása, értékesítése minden tagnak előnnyel jár. Nyilván ki-ki a saját gazdaságának mérete szerint vesz részt benne.
A horizontális integrációban pedig, ami a vertikális integrációban résztvevő profitcentrumok tulajdonában van, pénzügyi szolgáltatás, vagyon-, és kárbiztosító szolgáltatás, input és output áruk forgalmazására üzletlánc, szaktanácsadás, minőségbiztosítás, fejlesztő kutató közös szervezet, oktatás, képzés, szolidaritással kapcsolatos tevékenység folyik. Az így létrejött másodlagos szövetkezetek profitja is végül a termelőhöz jut vissza, legyen az őstermelő, vagy akár nagybirtokos. A profit így maximalizálódik és előnnyel jár mindenki számára. Nem is beszélve a piaci információk hozzáféréséhez, az érdekérvényesítő képesség pedig szintén erősödik.
A Hangya Együttműködésnek és a többi agrár-érdekképviseleti szervnek közös álláspontot kell kialakítania. Ezután közösen felhívni az agrárgazdaság szereplőit a cselekvésre. Ebben lehetne szerepe a Nemzeti Agrárkamarának is.
Komoly feladat marad még az állam részére is, nem várható el ugyanis, hogy a gazdasági szereplők maguk építsenek ki egy olyan szervezetet, ami elvégzi a szövetkezetfejlesztést, ez állami feladatvállalás nélkül nem megy. Szövetkezetfejlesztés intézményesítésére van tehát szükség. A Hangya Együttműködés kidolgozott egy Szövetkezetfejlesztési törvényjavaslatot. Hasznosítható.
Továbbá feladata még az államnak, a meglévő rendeletek szintjén, a szövetkezetellenes jogszabályok – figyelemmel a szövetkezet specialitására, befelé nonprofit, kifelé forprofit – kijavítása. E nélkül állandó akadályba ütközik a szövetkezeti mozgalom fejlődése. Se szeri, se száma azoknak a rendeleteknek, amik elkészítésüknél csak tőketársaságot ismernek. De nem csak az állami szervek rendeletei, hanem a különféle hivatalok, hatóságok, köztestületek sincsenek felkészülve még a szövetkezetek létezésére.
A törvényhozásnak is van feladata: a Ptk-ba ágyazott Szövetkezeti törvény átdolgozása, a nemzetközileg elfogadott szövetkezeti alapelvek szerint sürgető feladat! 1995-ben a manchester-i 7 db alapelv és 6 db szövetkezeti értéknek a jelenlegi törvény nem felel meg, ugyanis az leginkább tőketársaságként kezeli a szövetkezetet. Így a nemzetközi szövetkezeti mozgalomban való részvételünk is kétséges. Pedig nagy szükségünk van a segítségükre.
Ahogy hozzászólásomban is elmondtam a végén, ez az egész szövetkezet politika, döntést igényel. Jelenleg csak reménykedni tudunk, hogy lesz változás. Parlamenti pártok közül van két párt is, amelyik ezt a vonalat támogatja, de a kormánypárt is válaszút elé került. Döntenie kell, szövetkezeti rendszer nélkül ugyanis az a kérdés: vagy a vidék, vagy az oligarchái. Szövetkezeti rendszerrel ilyen választási kényszer nincs!
„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen…” – olvashattuk az elnökség mögött kifeszített molinón Széchenyi gróf szavait – fejezte be tájékoztatóját Nagy Sándor a Balatonboglári Pinceszövetkezet elnöke.
