2013. augusztus 28., szerda

Fenntartható vidék, zöld munkahelyteremtés

http://www.youtube.com/watch?v=oLw43T_zb6I

Feb 27, 2013
Komlóska párszáz fős település, mégis tengerentúlról járnak oda csoportok a szelíd turizmus jegyében. Gömörszőlősön aki akarja, megnézheti, de akár meg is élheti a fenntarthatóságot. Irány a helyi gazdaság, most Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe! Rövid összefoglalónk a látottakról.

Szürke marha VIGADALOM

Gyulafehérvári Caritas - Népfőiskolai képzés gazdasszonyok számára

Javában zajlik Gyergyószentmiklóson a Vidéki Vendégfogadó képzés. A kis létszámu csoport néhány tagja már rendelkezik vendéglátói tapasztalattal, de az előadók mindenki számára értékes információkkal szolgálnak.
A résztvevők tanulnak az alapvető higiéniai szabályokról, az agroturisztikai háztartásról, az egyszerű kulináris dolgok elkészítéséről, házi termékek előállításáról és a vendégekkel való bánásmódról.
A képzés célja, hogy a résztvevők a megszerzett ismereteket hasznosítsák, akár a meglévő vendéglátóhelyek munkatársaként, akár önálló vállalkozóként, mint szakképzett vendéglátók.
A sikeres záróvizsgát követően a résztvevők a Szociális, Családügyi és Munkaügyi Minisztérium (M.M.F.P.S) és az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium (M.E.C.T.S.) által elismert oklevelet kapna.
A képzés a Communitas Alapítvány támogatásával és a résztvevők hozzájárulásával valósult meg. (Gurzó Bernadett)

2013. augusztus 27., kedd

Lezárult az idei Kiskertész program Hargita megyében

2013.08.27.
Véget ért a 2013. évi Kiskertész program, amelyet Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesülete szervezett. A Hargita megyei IV–VII. osztályosoknak szóló programra egyéni és csoportos kategóriában jelentkezhettek.
A vetőmagokat tartalmazó csomagokat – sárgarépa, saláta, zöldborsó, hónapos retek és cukkini – április végén kapta meg 359 gyermek, akik közül 27-en jelentkeztek a versenyre egyéni kategóriában, míg csoportos kategóriában nyolc osztály nevezett be, ez összesen 184 diákot jelent. A szabályzat szerint a kertekről két alkalommal kellett fényképes beszámolót küldeni, aki ezt teljesítette, az megkapott 20 pontot a maximális 100-ból. Az egyéni kategóriában a fődíj 250, míg a csoportosban 500 lej. Az elbírálóbizottság a múlt héten, augusztus 19–23. között meglátogatta a veteményeseket. A zsűri tagjai 27 kertbe látogattak el, ebből 23 egyénibe, illetve négy osztályéba.
Márton István, a vidékfejlesztési egyesület igazgatója, a zsűri egyik tagja elmondta, a 23 egyéni versenyzőből 19-en érdemelték ki a 250 lejes fődíjat, míg az osztályok közül kettő az 500 lejest. Maximális pontszámot egyetlen diák, a csíkszentkirályi Lázár Előd nyert, őt követi a csíkkarcfalvi Cseke Hunor, valamint a csíkszentléleki Keresztes Olivér 95-95 ponttal, harmadik helyezett Károly Tamara a Korond községhez tartozó Fenyőkútról, aki 93 pontot kapott. A tanulók a díjukat iskolakezdés után vehetik át.
– Ottjártunkkor megtudtuk a diákoktól, hogy egytől egyig nagyon élvezték a saját kis külön ágyásaik gondozását. Igaz, hogy egész nyárra feladatot adott nekik a program, de reméljük, ez nem vette el a kedvüket a folytatástól. Ügyesek voltak, vették a fáradságot és folyamatosan fényképezték a kertet, illetve beszámolókat írtak a munkájukról – összegzett a vidékfejlesztési egyesület igazgatója.
Márton István reméli, hogy jövőre is el tudják indítani – immár harmadszor – a Kiskertész programot, mivel az egyre nagyobb sikernek örvend.

PÉNZT VAGY ÉLETET TEREMJEN A FÖLD?

Amikor ez az írás megjelenik, épp a fenntartható mezőgazdálkodású magyar vidék várhatóan-remélhetően sajátos iskolaszükségletéről tartok előadást. Sajnos nem itthon, hanem abban az Ausztriában, ahol az 1970-es évek derekán a mezőgazdaság kívánatos útjáról két nézet vitázott. Az egyik szerint a jó adottságú térségek magas műszaki színvonalú nagyüzemeié a jövő. A másik környezetkímélő fölművelést, biológiai gazdálkodást ajánlott. Kisüzemek hálózatát, a hegyi kultúrtájak óvását. Riegler mezőgazdasági miniszter ez utóbbi irányba fordította az EU-ba tartó osztrák vidéket. Ökoszociális mezőgazdasági modellje mára az európai agrármodell alapja lett.
A mai Magyarországon is két elképzelés feszül egymásnak. Egyik szerint az ipar, a (gén)technológia eszközeivel masszívan élő, jól gépesített, nagy táblákon gazdálkodó, intenzív mezőgazdasággal kell az EU-ban érvényesítenünk kiváló adottságainkat. Az GDP-arányos adósságcsökkentés kényszerpályáját járó országnak növekedésre, a magyar vidéknek jövedelemre van szüksége. Logikus érv. Nem kevésbé a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programé, mely intenzív és extenzív tájhasználati zonációt szorgalmaz a mezőgazdasági környezetszennyezés meg a fölös magyar agrárpotenciál csökkentésére, részben visszaadva a természetnek a termelésbe vont "környezetileg érzékeny" területeket.
Miközben mezőgazdaság- és vidékpolitikánk évek óta nem tud dűlőre jutni önmagával, robog velünk a vonat az EU felé. Amíg mi egymás ellenében utakat keresgéltünk a magyar mezőgazdaságnak, addig külföldiek számos utat leltek a magyar termőföldhöz. Egy osztrák mezőgazdasági szuperiskola igazgatója ezen is mosolyogva mondta egyetemistáimnak: "Önöknél kiváló földek vannak, nálunk meg kiválóan képzett, fiatal parasztok". S az övéhez hasonló iskolából csak Alsó-Ausztria tartományban 21 van! Olyikra azt írták, hogy "Mezőgazdasági", másokra meg, hogy "Paraszti Szakiskola". Előbbiek a táji sajátságokra alapozó intenzív mezőgazdaságot oktatják a gépesített termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig. Utóbbiak az ön- és tájfenntartó családi gazdálkodást.
Ez az osztrák harmadik út szak(közép)iskolai háttere. Fölfelé gyakorlatias szakfőiskolai folytatással, kevés elméleti egyetemmel. Lefelé tájba gyökerező helyi iskolákkal, egyebek közt egykor közös osztatlan iskoláink táji változataival. Kétezerméteres hegyek közt jártam ilyenekben. A régi egytanterem mára háromszintesedett. A galérián a messze készülők szellemi röptetésére könyvtár, egyéni elmélyülésre számítógépes munkahelyek, magnókazettás programok. A pincében az erdők marasztaló szavára hajlóknak forgácsillatú, korszerű barkácsműhely.
Az osztrák harmadik utat az osztrák táj sugallta, melyben a mezőgazdaságilag alig vagy egyáltalán nem hasznosítható, illetőleg a közepes és jó adottságú körzetek világosan elkülönülnek. A kedvező(bb) adottságú Duna-völgyben és Burgenlandban magas műszaki színvonalon termelő, feldolgozó, olykor külföldi értékesítéssel bővült mezőgazdasági üzemek vannak. Rájuk éber érdekvédelem és gazdaságpolitika vigyáz. Az Osztrák Agrár-környezetvédelmi Program meg azon őrködik, hogy a parasztnak a biológiai gazdálkodás, a környezetkímélő tájhasználat, az alpi legeltető állattartás is megérje. Hogy kisüzemek hálózata óvja az extenzív körzetek kultúrtájait, s tartsa helyben a meggyérült lakosságot.

Csak hát a magyar táj másképp súg. Ez Európa legmérsékeltebb klímájú, legvédettebb medencéje, amelynek talaja kontinensünk legjobbjai közt van. Az ökológiai alapokon nyugvó mezőgazdálkodás korszakának végén, az 1930-as években végzett összehasonlító vizsgálatok ezért rangsorolták világelsőnek a magyar mezőgazdasági termékek zömét. Csakhogy ennek az ökológiai optimumtérségnek van egy rendkívüli sajátossága. Termékeny talajtakaróját a szárazföld leggazdagabb folyóvízrendszere formálta. Ezért a talajváltozatok olyan egymásba mosódó, mozaikos gazdagságát mutatja a legkisebb helyen is, ami Európában csak itt jellemző. Ezért ellenkeztek oly konokul a gazdák az 1930-as évek tagosító, táblásító mérnökeivel. Mert aligha értheti egy ilyen táj szavát az, akinek elméje csak az "extenzív" meg az "intenzív mezőgazdaság" sarkos szakemberigazságaira jár.
A paraszt értette, mert a földön járt – hűséges igavonója után. Édesapám még mezítláb szántott. Úgy tanulta nagyapámtól, hogy a jó paraszt a talpával érzi a talajt. Csak annak árulja el a föld, hogy milyen és mit akar. Látom a lekicsinylő mosolyt, hallom a szegényember-felszabadító lehurrogást. A fejlődésmániás messiások perdöntő számsorait. Nem a balgamesék cipője-se-volt pórjait sírom vissza. Csak a legkörnyezetkímélőbb magyar paraszti gazdálkodást, amelyik gépek, vegyszerek és műtrágyák nélkül is verte az ökológiai hiányok miatt pótszerekre szoruló nyugati mezőgazdaságot. Amelyik nem "elmaradottság" volt, mint azok állítják, akiknek "fejlett" gépei ezt is "végképp eltörölték" volna, ha maga a természet nem lázad föl az egységes nagyüzem ellen. Mert a magyar táj sajátságaiból kinőtt paraszti gazdálkodás olyan empatikus gazdálkodás volt, olyan tudás, amelyet elfelednünk egyenlő a pusztulással. Tájérző gazdálkodás a legapróbb tájrészletig. A talpalatnyi talajfolt léptékéig. Ezért nem ismert "extenzív" meg "intenzív parasztot".
Mint a vidék mai szaktudományos jövőtervezői. Nem fért a szaktudós néprajzos fejébe, sem az oklevelével "okszerű" gazdálkodást erőltető agrármérnökébe, hogy mért is ragaszkodik a paraszt a faluhatárban "gazdaságtalanul szétszórt", "gazdaságtalan méretű" parcelláihoz, 15-20-hoz vagy többhöz is akár. Pedig például az 1930-as évekbeli tagosítási vitákra kiszámolták a mezőkövesdi gazdáknak, hogy egy átlagos matyó paraszt évente 10-15-ször szekerezhetne Budapestre és vissza a parcellák közti "értelmetlen" furikázásaiból. Mégis ragaszkodott akár csak olyan pár lépésnyi széles földdarabkákhoz, mint bárhol az országban a patakokra, nedves lapályokba nyúló bab- és kertföldek voltak. Amelyekből minden lakosnak juttatott az önigazgató falu (s ez egy másik, újra végiggondolandó vonatkozása a vidék jövőtervezésének). A vízközeli homokos budár a gyümölcsnek, szőlőnek kellett. Hátasabb rozstermő helyekre, búzának, kendernek alkalmas tájszeletekre, aszályban is fűtermő legelőkre, kaszállókra ugyancsak szüksége volt minden parasztnak. Sokparcellás birtokát parcelláinak sokfélesége szerint ugyanaz a paraszt művelte egyidejűleg "extenzíven" és "intenzíven".
A tagosító mérnökök azt is fejére olvasták az oktondi parasztnak, hogy "intenzíven” művelt területei közt összesen 6 százaléknyi mezsgyesávot hagyott el, mindenféle kártékony rovaroknak, rágcsálóknak és gyomoknak vetve oda (pengőre pontosan kiszámított) megszerezhető jövedelmet. Igaz, ma az ökológiai folyosók területarányának alsó határát épp ekörül ajánlják. Mégis igaza lenne Anatole Francenak, hogy a tudás hatalom, de a butaságnál nagyobb erő nincs a világon? Még akkor is, ha a folyton nyereséget számolgatóknak a számukra fogható egyetlen nyelven, számokban mutatjuk ki, hogy a szakbarbárság okozta károk utólagos jóvátétele sokszorosába kerül az elért jövedelemnek. Nem számítva a felelősségben, a fölnevelő-eltartó tájhoz való viszonyban, kultúrában-mentalitásban okozott károkat. Mert ez az a terület, amelyre Garai Gábor szavai illenek, hogy amit jóvá kell tenni, az jóvátehetetlen.
Mert amit a paraszt csak külterjesen használhatott, azt meg se próbálta intenzív termelésbe fogni. De amit belterjesen művelt, azt intenzíven táplálta is. Termelni csak úgy termelt, ahogy a természet igényelte. Akár extenzíven, akár intenzíven: mindenképp felelősen. Nem mérgezte a gazt, mert az állatai tápláléka volt. Nem a kényelmét kereste, hanem a faluhatárból gondjaira bízott tájszelet(ek) iránti kötelességét. A haza iránt, ahol a háza állt. Átfogható-áttekinthető hazája a faluhatár volt. Mely nap mint nap hatott rá s amelyre ő e hatás érzetében visszahatott. A kapott tájhatások sugallata szerint hatott, alkotott, gyarapított.
A gyomirtást állatai végezték, de az egyéni gazdák közös csordája tarolta a tarlót. A "gyökérkezelő", féregtelenítő tarlóhántás a kondára várt, amely ugyancsak közösen használt határrészekre járt ki. A kárpótlások ezeket a közösségi veszteségeket sem pótolták. A csorda és a konda nyomán ősziszántó ökrös eke vagy a ló nem tömörített vízzáró "eketalpréteget", mint a "fejlett", "kényelmes" traktor. Talajforgató sebessége nem zúzta szét a talaj szerkezetét, mint a rotátor. Nem erőszakolta meg a földet sem reflektorfényes éjszakai robottal, sem rögvető, száraz feltöréssel vagy dagonyázó "szántani muszájjal". Kivárta a rendelt időt, mert nem hajszolta a kereskedelmi haszon. Mért csak gépvásárlásra van támogatás ma? Igáslóra mért nincs? Magyarországon ma csak nyerges lehet a paripa? Korábban a paraszté volt a tenyészállat, a mag, a föld. A kár is. Azt is úgy fogadta, ahogy rendeltetett. Nem azért, mert "elmaradott" volt, hanem mert empátiára nevelte a dús változatú táj. Természet és társadalom iránt is.

Ma 40-60 hektárnyira szánják a (magától értetődően gépekre tervezett) családi gazdaságot. Ezért tagosítanák a „gazdaságtalan” kis parcellákat. S vajon mit akarnak az ezerhektárakkal? Az empatikus gazdálkodás keretei közt a "féltelkes" paraszt jómódban élt 20-30 holdból, eltartva családját, génbankoknál biztosabban őrizve növényi és állati tájfajták sokaságát, hisz eredeti helyükön, velük kulturális egységbe forrva, önértelmezésének részeként vigyázta valamennyit. De szociális védőhálóként őrizte kevésbé tehetséges és sikeres falubelijeit is, munkát, kenyeret s egyben közösségen belüli fölemelkedési esélyt nyújtva nekik. Családjába fogadva a cselédet (a ma városokban tengődő hajléktalant, a falvak munkanélküli korhelyeit), ahogy máig híven tükrözi nyelvünk ezt a közben osztályharcosan megrágalmazott és meghamisított viszonyt. De "kis cselédeit", saját gyermekeit is belenevelte abba az életbe, amelyben a parasztgyereknek inkább illett jó paraszttá lenni, mint dologkerülővé vagy rossz értelmiségivé.

S ezzel a magyar paraszt nevel(őd)ésének társadalmi-kulturális hátteréhez értünk, mely az előbbieknél is szerteágazóbb és bonyolultabb kérdéseket vet föl egyéb területeken is. Az "európai adaptációs kényszer" száguldó tempójában ezek újragondolását még csak el se kezdtük. Részben azért, mert úgy véljük, hogy a mezőgazdasági politika csak a mezőgazdasági szakemberek dolga. Emiatt legtájibb iskoláink, az egykori tanyasi iskolák ma libafarmok, jobb esetben nosztalgiázók muskátlis-ablakos, virágtalicskás hétvégi házai. Vagy gazzal benőtt, hevenyészve eltüntetett romok. Megálmodójuk és megvalósítójuk szobra ugyan áll megint, de szellemének üzenete még mindig idegen a szaktárcák és szakemberek világától. Hisz Klebelsberg kultuszminiszter úgy tervezett magyar mezőgazdaságot, hogy előbb vidéket épített, hisz országot gondolt. A gyökereket segítette megkapaszkodni, mert fát akart növelni, hogy maradásra bírja a megbolydult földet. Otthonos iskolát, hogy legyen tájfelelős ember, aki gyökerével nő bele a futóhomokba. Aki szeretni is tudja az akácot, mert vele nő fel a tájban. Mert tudja, hogy a földből él ő is, az akác is. Akinek ezért eszébe se jutott volna, hogy kiirtsa az útszéli fákat, hogy vegyszerekkel mérgezze az éltető talajt. Hogy elpusztítsa a bogarakat, amelyekből az eresz alatt csivitelő fecskék nevelték fiókáikat. Csak mert sok pénzt szeretett volna. A paraszt még az 1950-es években sem akart "sok" pénzt. Tudta, hogy a "sok" éppoly káros, mint a "kevés". Hogy az emberré tevő mérce az "elég".
Milyen legyen hát a mi harmadik útunk? Ki súgja meg nekünk? A szakértelmiség? Agrármérnökök, akik kimért (kultúr)növényvédő és (gyom)növényölő mérgek, genetikai zagyvalékok ismereteivel készülődnek megtermelni (költőibben) az ország kenyerét, avagy (konkrétabban) mai munkáltatóik hasznát? A civilizáció okleveles okosai, akik ma is hivatalos dogmákra oktatnák az oktondi parasztot? Társadalomtervezők, közgazdászok, népnevelők, népművelők és népboldogítók? Irány- és szabályszabók, akik szabályokat és szabványokat erőszakolnak föld és ember közé? Akik gépekkel emelik a föld fölé a parasztot? Vagy a földtulajdonosok, akiknek a magyar termőföld 90 százalékát birtokló 10 százalékáról azt se tudjuk, hogy kicsodák, és mit is akarnak a földünkkel?
Nyilván a mi földpolitikánkat is a tájnak kell sugallnia. Ahogy az osztrákoknak az osztrák táj súgta. Csak hát ahhoz paraszt kell. Nem "őstermelő", "kistermelő", "farmer" meg "mezőgazdasági vállalkozó". Paraszt. Nem társadalmi tervszámokban megadott 3-6 százalék, mint az ipari államokban. Hanem annyi, amennyi egy paraszti mezőgazdálkodáshoz területarányosan kell. Annyi, hogy területfedően jusson mindenüvé ember, aki újra meghallja a föld szavát. Nem csak a tévében (ki)nyilatkoz(tat)ó (szak)közgazdászokét. Hogy legyenek megint, akik az egész társadalom számára erőt, otthonosságot, egészséget merítenek a földből. A parlagfű nem a parasztot vádolja, hanem a vidékpolitikát. A civilizáció egész viszonyát a földhöz. Pedig ősrégi üzenet, hogy elpusztul az a műveltség, amelyik elfelejti az éltető tájat. Amelyik arra tanítja a parasztot, hogy ne tudjon, ne is akarjon élni, szenvedni érte. Dalolni róla, megmaradni rajta. S majdan a földjébe térni. Meghal, mint a görög mítoszok Antaiosza, a Vízisten és a Földanya fia. Akit úgy ölt meg a világjáró, "mobilis" Heraklész, hogy a lebegő levegőbe emelve nem hagyta új erőre kapni az életadó földből. GYŐRI-NAGY Sándor

A parlagfűről - röviden

http://www.youtube.com/watch?v=DV3hwMmjd6c


A termesztés és gyűjtés más, mint a sok helyen lévő gyomtenger. Azért szükséges eltávolítani sok helyről, mert az allergiások életminőségét rontja a pollene. Ettől még természetesen fogyasztható.
A parlagfű önmagában nem okoz allergiát, csak amikor a széndioxid vagy más anyag megbomlasztja a küldő részét, így a pollenek okozhatnak. Ezért nem a parlagfű a hibás. Összességében, sejtmegújító, regeneráló hatása van, bizonyított.

Egy magyar falu, amelynek a világ minden tájáról csodájára járnak

Miközben több önkormányzat is a fennmaradásáért küzd, egy kis Zala megyei falu kis híján csodát tett az elmúlt 15 évben. Szinte mindent máshogy csináltak, mint a hozzájuk hasonló települések. Nem eladták, hanem bővítették a falu vagyonát, és már akkor a megújuló energiák mellé álltak, amikor azokról még alig hallott valaki. Mostanra csaknem megduplázták a lakosság létszámát, és NB I-es focicsapatuk is van.
(A cikk 2011-ben íródott!)
A Zalaegerszegtől mintegy nyolc kilométerre elhelyezkedő Nagypáli újkori sikertörténete 1996 novemberében kezdődött: időközi választáson ekkor lett a 272 lelkes falu első embere Köcse Tibor. Az új polgármester rövid helyzetelemzés, a fejlesztési lehetőségek feltérképezése után megalkotta a Nagypáli zöldút programot, mely azóta is iránytű a falu számára. A faluvezető a siker kulcsának a lakosságszám növelését tartotta, így született meg egy lakópark megépítésének gondolata. Felismerték, hogy az embereket valahogy oda is kell csábítani. Ez volt minden további fejlesztés alapja – mondja a polgármester.
Azt a célt tűzték maguk elé, hogy a magyar falu hagyományait megőrizve európai színvonalra fejlesszék Nagypálit. A turizmus erősítésével és a megújuló energia felhasználásával egy fenntartható, élhető és jól működő települést kívántak létrehozni. Így lett mostanra Nagypáli egy 482 lakosú, fiatalodó ökofalu. Törekvéseiket több díjjal is elismerték, közben pedig elérték, hogy az önkormányzati épületek energiaigényének 70 százalékát megújulókból fedezzék. Idén új címerrel is gazdagodtak, mely utal Nagypáli megújulására és a bioenergia hasznosítására.
A gazdasági program alapja a lakóparképítés volt, erre a falu méretével csaknem megegyező nagyságú területet jelöltek ki. 110 házat akartak építeni, melyekhez falufűtőművet álmodtak meg. Viszont olyan ütemben keltek el a házak, hogy erre nem maradt idő, így a faluval együtt ide is bevezették a gázt. Ez azonban csak ideiglenes állapot: a terv egy biogázerőmű, ahonnan nemcsak hőt, de áramot is táplálnának a rendszerbe, ezzel lényegesen csökkentve a rezsiköltségeket. A cél az, hogy csak megújuló energiát használjanak – avat be a talán már nem annyira távoli jövő részleteibe a polgármester.
Mások előtt
Ami azonban a lakóparknál egyelőre elmaradt, az az önkormányzat épületeinél megvalósult. Rengeteget pályáznak, aminek köszönhetően öt éve működésbe helyeztek egy bioszolár fűtőművet, de vannak napkollektoraik és napelemtelepeik is. Kísérleti jelleggel két hektáron energiafűzet telepítettek, jövőre már egy részéből szaporítanak is. A közösségi ház bővítése során pedig egy önműködő faaprítékos kazánt szerelnek be – ami a két kézi táplálásút váltja fel. Ehhez az aprófát saját erdeikből termelik ki. Köcse Tibor hangsúlyozza, hogy mindig a legújabb technológiákat alkalmazzák, ráadásul amikor minden önkormányzat eladott, ők vásároltak: földet és erdőt vettek. A pályázati önrészek alapja ingatlanfejlesztésből, a lakótelep bővítéséből, valamint a megtérülő beruházásokból származik. Sokat spórolnak a rezsin – energiaszámlájuk harmadára esett vissza. A fejlődés – valamint a fokozatosan megszüntetett iparűzési adó – munkahelyeket is teremt, ma már több mint negyven vállalkozás működik Nagypáliban, télen pedig egy logisztikai központot is átadtak.
„Jóval megelőzünk másokat az országban – büszkélkedik a polgármester –, ezért aztán azt is fontosnak tartjuk, hogy ismertté tegyük ezt a gondolkodásmódot. Közös jövőnk, gyermekeink jövője is ezen múlik. A környezetszennyezés egyre nagyobb gond, ez ellen pedig helyben is lehet tenni.” Hogy ezt megmutassák, építettek egy innovációs centrumot, amely a nemzetközi megújuló témaút egyik állomásaként nemcsak Magyarországról, de külföldről is számos érdeklődőt vonz. A látogatók itt megismerkedhetnek a legújabb műszaki alkalmazásokkal. Nem az a céljuk, hogy lefölözzék a hasznot, hanem hogy terjesszék a technikát, hiszen közös érdek a jó levegő – teszi hozzá a polgármester.
Folyamatosan erősítik a kapcsolatokat a külfölddel is. Három éve csatlakoztak egy nemzetközi programhoz, melynek keretében az év második felében 7-8 országból érkeznek vendégek Nagypáliba. Az Innovációs Ökocentrumban pedig egy nonprofit kft.-t működtetnek, melynek a határ menti gazdasági kapcsolatok erősítése, közös projektek kidolgozása a feladata. Legújabban szudáni állami vezetőkkel tárgyaltak a falu vezetői, majd testvértelepülési megállapodást kötöttek egy félmilliós nagyvárossal, Kostyval. Szeretnének a napenergia felhasználása vagy például a víztisztítás révén jelen lenni az afrikai országban.
A turizmusra is nagy hangsúlyt fektetnek, Tourinform-iroda is nyílt a településen, egy szállodalánc pedig Nagypáliba viszi a vendégeit, ahol lehetőség van solymászatra, lovaglásra, valamint kirándulásokra. De terveznek élményparkot medencével, pajtaszínházat és egészségmegőrző centrumot is. Ezért aztán most már elvárás, hogy szép legyen a falu. „Néha megkérdezik, hogy ez már Ausztria?” – mondja büszkén Köcse Tibor.
Büntetés helyett érvek
A polgármester szerint ehhez a kulcs az összefogásban rejlik, mindenkivel sikerült megértetni, hogy közös érdek a rendezett utcakép vagy például a jó levegő. Ezért aztán a faluban tilos a tűzgyújtás. „Megértettük az emberekkel, nem rögtön büntettünk. A megbüntetett emberből közösségi ember már nem lesz, haragudni fog a polgármesterre, a képviselőkre” – vázolja a szemléletformálás módszerét a faluvezető.
Köcse Tibor vallja, hogy beszélni kell az emberekkel, tájékoztató leveleket küldeni nekik, kielemezni a bajokat. Így sikerült meggyőzniük a lakókat, hogy ne hagyják parlagon a földjüket, inkább ültessenek oda az önkormányzat által ingyen felajánlott energiafűzet, amiből aztán 1-2 hónapig fűthetnek. (Segítenek szélgenerátorokra vagy napelemekre is pályázni.) Másokat őshonos állatok, rackák és szürkemarhák tartására vettek rá, amitől csendesebb is lett a falu – hiszen így ők végzik el a fűnyíró dolgát. De példát is mutat az önkormányzat: azzal hogy rendezetten tartja a közös területeket, a lakók is kedvet kapnak hozzá, így az utcákat ma már ők nyírják.
A közfoglalkoztatás lehetőségét is igyekeznek kihasználni a fejlesztéseknél, így egyrészt értelmes munkát tudnak adni az embereknek, másrészt jóval olcsóbban kijönnek – mondja Köcse Tibor. Mikor nincs más munka, a közmunkások térköveket gyártanak – vettek hozzá sablonokat –, amit később fölhasználnak vagy értékesítenek.
Munka és szórakozás
A falu vezetése tudja, a jövő kulcsa a közösségépítés, az új lakók – akiknek mintegy fele Zala megyei, de jöttek Ausztriából és Szlovákiából is – és a régiek összekovácsolása. A polgármester is csak 1994-ben lett nagypáli lakos, így saját példáján tapasztalta, milyen fontos a beilleszkedés, illetve az, hogy ne csak aludni járjanak haza az emberek. Ezért sok programot szerveznek, melyekbe a lakóparkban élőket is bevonják. Így történt, hogy idén 70-80 ember állította a májusfát, de rendeztek szelídgesztenye-sütést is. Legnagyobb rendezvényük pedig a nagypáli fesztivál, melynek része egy megújuló szakmai nap is.
A szórakozás mellett legalább ilyen fontos a közös munka – vallja a polgármester. Így aztán a templomot is – amennyire lehetséges volt – társadalmi munkában újították föl. „Mindig ott volt 30-40 ember, akik közösen alkottak, beszélgettek, nótázgattak. Ezekről az alkalmakról mindenki feltöltődve távozott, egy hetvenéves bácsi például meghatottan mesélte, hogy milyen jól érezte magát, hogy a fiatalokkal megismerkedhetett” – teszi hozzá Köcse Tibor.
És ha már közösség és élmények, akkor nem maradhat ki a sport és a foci sem. A faluban sportszerető emberek élnek, a beszélgetések során pedig rendre fölmerült, hogy „kellene egy csapat”. Ám mivel focicsapatot nem nagyon tudtak volna kiállítani csak vendégjátékosokkal, így ez mindig megmaradt az álmok szintjén. Aztán idén megkereste őket Nagykutas NB I-es női labdarúgócsapata, hogy nem vállalnák-e a támogatásukat. Örömmel igent mondtak, így a lányok március óta Nagypáli néven szerepelnek az első osztályban. Pálya építését is tervezik, addig a környező településeken rendezik a meccseket. A csapat edzője egyébként nem akárki, a korábbi 28-szoros válogatott Péter Zoltán.
A polgármester szerint a falu gyorsan megszerette a csapatot. A meccsekre jó szívvel ki lehet járni, hiszen a pályán kulturált játék folyik, és ehhez hasonló a szurkolás is. Persze szokatlan ez a sportág egy kis faluban, de a nagypáliak amúgy is úgy érzik, hogy ők „kicsit különlegesek” – avat be a településen élők gondolkodásába a polgármester.
Összefogás
Ugyanakkor nemcsak a faluban dolgoznak a közösség építésén, a környező településekkel is igyekeznek összefogni. A Nagypáli központú kistérségbe mindenki önként lépett be – hangsúlyozza a polgármester. Nonprofit kft.-t alapítottak, a lehetséges befektetőkkel igyekeznek olyan megállapodásokat kötni, hogy helyi munkaerőt alkalmazzanak, nemrégiben Londonban tárgyaltak, és Dubajban is fognak. De a települések közti kapcsolatok javításán is dolgoznak: közös gyermeknapokat, borversenyeket, túrákat rendeznek. Van kistérségi vásár, ahol megjelenhetnek a helyi termékek, amelyeket igyekeznek a menzára is eljuttatni.
Bár mint a polgármester fogalmaz, „a szíve csücske lenne”, iskola és óvoda nincs a településen. A mai magyar közoktatási rendszerben nem lehet vállalni – mondja, hozzátéve: ebből nincs probléma. A szomszédos települések intézményeibe a falugondnoki busszal szállítják a gyerekeket, vagy a Zalaegerszegen dolgozó szülők viszik őket magukkal. Körülbelül öt perc az út, ennél még egy nagyváros peremkerületéből is többet kellene utazni – teszi hozzá. Mivel a gyerekek összefogását, az identitás kialakítását nagyon fontosnak tartják, így rendszeresen szerveznek közös programokat, külön pedagógus is foglalkozik a falu fiataljaival.
Az önkormányzat költségvetéséből mintegy ötvenmillió forint az állami normatíva, ehhez jönnek a falu saját bevételei, valamint a pályázati pénzek. Utóbbiaknak köszönhetően idén akár 180 millió forintos büdzséje is lehet a falunak. További nagy segítséget jelentenek a településen működő civil szervezetek, nélkülük nehezebb lenne – vallja be Köcse Tibor.
(A eredeti cikk 2011. évi keltezésű, de aktualitását a mai napig sem vesztette el. - a szerk.)

2013. augusztus 25., vasárnap

Szeretetlenséggel nem lehet gazdálkodni

2013. augusztus 24. Daczó Dénes
Rögeszmés, elkötelezett és megszállott emberek kellenek a biogazdálkodáshoz. Aki a közgazdasági sémákat vagy a megszokott képleteket – a befektetett munka és érték arányát – akarja belekeverni, el is felejtheti. A beszűkülő lehetőségek időszakában a termőföld képes a megélhetést biztosítani. Megélhetést azoknak, akik tudják, milyen alázattal kell a földhöz nyúlni. Szeretetlenséggel ez nem működik.
Az a generáció akarunk lenni, amely túléli unokáit? – fogalmazódik meg a kérdés, miközben Bányász Józseffel, a Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztés gyergyószentmiklósi vezetőjével beszélgetünk. Amióta nem jártunk itt, „ráncfelvarráson” esett át az intézménynek otthont adó ingatlan. Míg korábban a kocka betonépület uralta a teret, a beavatkozás eredményeként most a fa dominálja az épület homlokzatát. Próbálják tájba illővé tenni az ingatlant. A székelyföldi építkezésben amúgy is meghatározó szerepet töltött be a fa, azonban sok egyébhez hasonlóan könnyen leváltottuk azt – éppen ezért is van szükség a jó példákra ebben a változó időszakban.
Bányász József, a Gyulafehérvári Caritas vidékfejlesztési részlegének vezetője. | Fotók: Mihály László

A felnőttoktatásban tapasztalattal rendelkező szervezetnél úgy vélik, a diákok azt hiszik, amit látnak, ezért is fontos számukra, hogy példát mutassanak. Erre törekszenek a gazdálkodásban is: megmutatni azt, miként lehet felépíteni egy családi méretű gazdálkodást, ami megélhetést is biztosít. Az itt működtetett gazdaságban korábban sem éltek a konvencionális gazdálkodás megoldásaival, a biogazdálkodás tudatos alkalmazásában azonban most léptek túl az első kísérletezéseken – mondja Bányász József.

Jó-jó, de...

A többségi, konvencionális gazdálkodás elsöprő erejű propagandájával szemben az ésszerű magyarázatok is ritkán tudnak talpon maradni. Ismert „urban legend”, hogy a német biogazdák az éj leple alatt permeteznek azért, hogy ne lássák őket. Az ilyen városi legendákkal szemben talán csak magyarázkodásnak tűnik az, ha az ember elmondja, a biogazdálkodás keretében használt készítmények egy részét éppen az élőflóra miatt nem lehet a tűző napra kijuttatni – jegyzi meg Bányász József. Nehéz az évtizedek alatt sulykolt véleményekkel szemben az újat, a nem konvencionálist elfogadtatni. Akadémiai körökben is megoszlanak a vélemények az új módszerekről, nem véletlenül tartozott a Caritasnál az első lépések közé, hogy megmutassák az oktatóknak azokat a jó biogazdálkodási eredményeket, amelyeket külföldi gazdaságokban értek el. Ezek láttán a helyi oktatóknak is könnyebb az érvelés a diákok előtt, amikor a „jó-jó, de...” mondatokkal szemben kell érvelni. 
Nem a pecsét a fontos
A székelyföldi gazdaságokhoz hasonlóan a Caritas gazdasága is több lábon áll: a növénytermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkoznak. A cél egy családi léptékű gazdaság kialakítása, amely egyben képes arra, hogy a foglalkoztatott családot eltartsa, egyben kézzel fogható példa, modell legyen. Jelenleg hét hektár szántóföldön és 15-20 hektár kaszálón gazdálkodnak, hamarosan egy tíz egyedes törzskönyves pirostarka állományt vásárolnak. A cél vegyszermentes táplálékot biztosítani az állatoknak, a tejből érlelt sajtot készíteni.
A Caritas gazdaság számára eddig nem kérték a bio minősítést, hiszen nem a pecsét és nem a papíros a fontos – véli a vezető. „A jelenlegi minősítési rendszer nem ad hozzá semmit a folyamathoz, jelentős kiadással jár a gazdálkodó számára, és az eljárás a bürokráciát duzzasztja. Ehhez pedig én nem szeretnék hozzájárulni. Inkább akadályt látok benne, mint segítséget” – fogalmaz Bányász József. 
Vetésforgó-terv 2021-ig

Minősítéssel vagy anélkül, a biogazdának elsősorban türelemre, munkára és hosszú távú elképzelésre van szüksége. A Senior Experten Service program keretében nemrég egy biogazdálkodási szakértő töltött el több hetet a Caritasnál. Az itteniekkel közösen készítették el azt a vetésforgó tervet, amely abban segíthet, hogy azokon a szántóföldeken, ahol gazdálkodnak, helyreálljon az egyensúly. A 2021-ig kidolgozott vetésforgó-terv a pillangósok, a gumós növények, valamint a kalászosok váltakozásaként érheti el a várt eredmény.
Nyitottak a kísérletezésre is, ezért már az idén kipróbálták az effektív mikroorganizmusok használatát, amit permet formájában juttattak ki a növényekre. Szemmel látható a különbség a kontroll parcella és az effektív mikroorganizmussal permetezett növények között.
A biogazdálkodáshoz „rögeszmés, elkötelezett, nagyon megszállott emberek kellenek” – állítja Bányász József. Az ökológiai gazdálkodás iránt megvan az érdeklődés, és benne van a levegőben, hogy közelebbről szükség lesz erre a tudásra.
Nincs alternatíva az összefogásra
A székelyföldi vidéki gazdaságok jelentős többségében megtermelik az élelmiszer egy részét. Egyelőre azonban a törvényhozás, az ipari gazdálkodás lobbija nem kedvez a kistermelőknek – véli beszélgetőtársunk. „A versenyképesség családi léptékkel, természet közeli módon elég nehezen lehetséges, szövetségbe kellene tömöríteni a termelőket, és akkor el lehetne érni a versenyképességet is. Ennek viszont még nagyon az elején vagyunk” – fogalmaz Bányász.
Meglátása szerint az összefogásnak nincs alternatívája. „Azt is tudomásul kell venni, hogy a lehetőségek kezdtek beszűkülni a munkahelyek szempontjából, így a földművelés lehet az, ami a megélhetést biztosítja. Abban az esetben, ha a termelők száma elér egy kritikus számot, megkerülhetetlenek lesznek, azonban a tudatos termelő mellett szükség van a tudatos vásárlóra is. Amennyiben a megvásárolt élelmiszer, ruházat 80-90 százaléka külföldről származik, nincs amiért itthoni munkahelyekről beszéljük.”
Sárga papír és egérragasztó: csapda a kártevőknek
Beszélgetésünk során a megtermelt élelmiszer ára is előkerül, Bányász József erre egy példával áll elő: a kilós házi kenyérhez 70 dkg liszt, 3 dl víz, kevés kovász és só kell, a pékiparihoz 40 dkg lisztet, térfogatnövelőt és 6 dl vizet használnak. Jogosan tevődik fel a kérdés, lehet azonos ára a két egykilós kenyérnek? A beltartalmi értékek tekintetében a házi javára húz a mérleg nyelve.
Támogatással, mellesleg élelmiszert termelnek
Megfogalmazódik bennünk a kérdés, meddig tartható fenn ez a konvencionális gazdálkodás – ami évekkel ezelőtt láthatatlan volt, ahhoz mára egyre közelebb kerülünk, és érzékelhető, hogy csak addig tartható a jelenlegi gazdálkodási forma, amíg a fosszilis energiaforrások, illetve a támogatási rendszerek ilyen áron állnak rendelkezésre. „Az 50-70 ezer eurós traktort nagyon nehéz a mezőgazdaságból finanszírozni, ezeket pályázatokból, támogatásokból lehet megvásárolni. A nyugati társadalmakban a támogatással végzett mezőgazdaság fenntartja a kultúrtájat, és emellett élelmiszert is termel” – hangsúlyozza Bányász József. Ennek a fenntartott mezőgazdaságnak az egyik hátulütője pedig az, hogy „ugyanazzal a szeretetlenséggel nyúlunk a földhöz, az élelmiszertermeléshez vagy a csavargyártáshoz. Ha alaposabban megnézzük a földeket, a kaszálókat, azokon is látszatmunkák vannak, hiányzik a gazdaszellem az egész mezőgazdaságból. Pont az, ami azzá teszi a mezőgazdaságot, ami” – teszi hozzá.
A példák kéznél vannak

A tangazdaság számára a helyi példák jelentik a legjobb oktatási felületet. Miközben az irodában beszélgetünk, csatlakozik hozzánk Ferencz Lehel is, aki a felnőttoktatási programokban több diákot beavatott már a szakma titkaiba. Ő az udvarban lévő 16,5 áras bérelt területen zöldséget termel ökológiai módszerekkel. A termésért előre fel kell iratkozni, ami azt bizonyítja: van kereslet a minőségi árura.
A bióba néha ez is belefér

Közben az üvegházat is megnézzük, ahol négyfajta paradicsomot és paprikát termelnek. Nyárádmenti magokból, illetve génbankból származó fajtákkal is próbálkoztak, valamennyiszer szép eredménnyel. A kertészmérnök szerint az emberek sok esetben az üvegházi, fóliás termelést gyakran a vegyszeres termesztéssel kötik össze, noha ez tévhit. Ebben az esetben a növényeknek egyfajta védettséget biztosít az üvegház. A paradicsomok között sétálva nem állja meg az ember, hogy ne szakítson a szép piros termésből, a fajták ízvilágában pedig jól érződik a különbség.
Az oktató ezúttal sem mulasztja el felhívni a figyelmünket néhány fontos dologra. Egy-egy helyen a paradicsom alja be van barnulva, ami azt jelzi, hogy a földben nincs elég csapadék, a baktériumok nem tudnak dolgozni, nem bontják le a káliumot, ami biberothadáshoz vezetett. Ezt sokan összetévesztik a ragyával, és agyonpermetezik a növényt...
Nem ragya - csapadékhiány

Az üvegházi paprikasorok között helyenként bársonyvirág díszeleg, ami természetes védelmet biztosít a növénynek. A megfelelő növénytársítások azonban nemcsak a zárt környezetben, de a kinti ágyásokban is megfigyelhetők.

Büdöske a takácsatkák ellen

Beérnek az eredmények
A konyhakerti zöldségtermesztési tanfolyamon részt vett diákok közül már vannak jelöltek, akik az Átalvető program gyergyószentmiklósi program keretében, a Caritas Vidékfejlesztés épületében nyíló üzletben árulhatják majd az otthon megtermelt zöldségeket. Ebben az üzletben értékesíthetik majd azokat a sajtokat is, amit a helyben előállított tejből a sajtmester készít. A központi épület pincéjében jelentős átalakításokat végeztek az elmúlt években. Itt a sajtkészítő tanfolyamokhoz megfelelő termet alakítottak ki, megvásárolták azokat az eszközöket, amelyek a sajt készítéséhez kellenek. Az üstöket helyben készítette egy Kolozs megyei cigány mesterember. „Két eszközzel érkezett elkészíteni az üstöt. Kissé csodálkoztam, amikor megérkezett, de miután nekifogott, kiderült: a lemezt addig kopogtatta, hajlította, amíg elkészültek az üstök. Ez a típusú tudás azonban már kihalóban van” – jegyzi meg Bányász József.
Átmegyünk egy szomszédos helyiségbe: a sajtérlelőben 95 százalékos páratartalom mellett, 14 fokon érnek a sajtok négy hónapig. Végigkóstoljuk, akárcsak a zöldségeket, és azonnal tapasztaljuk: az eredmények beértek.

2013. augusztus 22., csütörtök

FENNTARTHATÓSÁG Már a jövőnket fogyasztjuk

2013. augusztus 21. piacesprofit.hu
2013-ban augusztus 20-ára esik a Globális Túlfogyasztás Napja, amikortól az emberiség igényei meghaladják Földünk eltartóképességét. Idén a mai naptól kezdve év végéig, azaz 133 napon keresztül a jövő évi erőforrásokat fogyasztjuk. Jelenleg 1,5 Földre lenne szüksége az emberiségnek, és ha nem változtatunk, 2050-re már két bolygó sem lesz elég a világnépesség szükségleteinek kielégítésére.

A túlfogyasztás mellett a pazarlás is óriási gond – Kép: Pixabay

Az 1960-as évek elején az emberiség a Föld erőforrásainak még csak kétharmadát használta. Ezt követően közel 20 év leforgása alatt a bolygó népessége a kétszeresére nőtt, 1985-ben több mint 5 milliárd ember élt már bolygónkon. A lakosság, az emberi fogyasztás és a gazdaság robbanásszerű növekedése miatt létünk fenntartásához szükséges erőforrások nagy ütemben fogynak, tartalékaink pedig vészesen csökkennek, lassan felőrlődnek. Mindezek következménye, hogy az emberiség az „ökológiai túlfogyasztás” állapotába került, azaz közel 40 éve több erőforrást használ fel, mint amennyit Földünk biztosítani tud.
„Emberi szükségleteink meghaladják azt az erőforrás-mennyiséget, amennyit az ökoszisztéma regenerálni képes. Földünk már képtelen hiánytalanul ellátni az emberiséget elegendő ivóvízzel, a termőterületek elsivatagosodnak, elpusztulnak. Az erdőirtások, a fajok gyors kihalása, halállományok összeomlása és az üvegházhatás okozta globális klímaváltozás mind az emberi tevékenységek következményei.”-mondta el Benkő Dániel, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás Programjának munkatársa.
A New Economics Foundation koncepciója alapján minden évben kiszámolható, mely napon haladja meg az emberiség természeti erőforrások és szolgáltatások iránti kereslete azt a mennyiséget, amelyet a Föld abban az évben regenerálni tud. 2012-ben ez a dátum augusztus 22-ére esett, a folyamat azonban tovább gyorsul, így 2013-ban augusztus 20-án éljük fel Földünk éves erőforrás-kapacitását. A mai naptól tehát 133 napon keresztül tulajdonképpen a jövőnk erőforrásait fogyasztjuk.
Hány embert bír még el Földünk?
Egyre súlyosabb demográfiai problémákkal kell megküzdenie a Föld lakosságának, még soha nem élt egyidőben ennyi ember a Földön, miközben egyre súlyosabb problémákat okoz a lakosság élelmiszer- és ivóvízellátása.
A Global Footprint Network adatai szerint jelenleg Földünk másfélszeresére lenne szükség, hogy az emberiség jelenlegi igényeit megfelelően kielégítse. Ilyen növekedési mutatók mellett még jóval 2050 előtt elérhetjük azt az állapotot, amikor már két Föld sem lesz elég a népesség fenntartásához.
Akadnak olyan országok, amelyek igényei messze meghaladják természeti erőforrásaikat, így import segítségével elégítik ki igényeiket. Japánnak több mint hétszeresen, Katarnak hatszorosan, Svájcnak pedig több mint négyszeresen haladja meg fogyasztása a saját területén fellelhető erőforrásokat. Magyarország e rangsorban jobban teljesít, annak ellenére, hogy hazánk a fejlett országok közé tartozik, fogyasztásunk „csak” 1,3 szorosan haladja meg Magyarország biokapacitását.
„Az emberiség ökológiai lábnyomának jelentős hányadáért a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor levegőbe kerülő szén-dioxid a felelős, ami pedig közvetlenül felelős az éghajlatváltozásért. Magyarország esetében például a teljes ökológiai lábnyom több mint felét teszi ki a szénlábnyom. Sajnos 1970 óta az emberiség szén-dioxid lábnyoma több mint megháromszorozódott, pedig ennek jelentős csökkentése alapvető szükséglet lenne az ökológiai túlfogyasztás megállításához és Földünk regenerációjához.” -tette hozzáBenkő Dániel.
Fel kell hagynunk a pazarlással
Nem véletlenül tartja több közgazdász az ivóvizet a 21. század aranyának, vagy olajának az ivóvizet. A számunkra természetes anyag ugyanis mindinkább megcsappan, a túlfogyasztás, a szennyezés következtében. Magyarország vízkészletei ugyan jónak mondhatók, ám ez nem jelenti azt, hogy már a közeljövőben nem kell szembenéznünk egy korábban elképzelhetetlen válsággal és annak minden negatív következményével.

Helyi zöldségekkel várják a vásárlókat

Kovács Eszter | 2013.08.21.
A Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztési programjának kezdeményezésére tavaly ősszel jött létre a tizennyolc helyi zöldségtermesztő gazdát tömörítő Udvarhelyszéki Gazdaszövetkezet: a helyi közintézetek konyháira szállítanak heti rendszerességgel friss zöldségeket. Megélhésüket elősegítendő, a szövetkezetbe csatlakozó gazdák e hónaptól Udvarhely lakónegyedeinek kis piacain is értékesítik zöldségeiket. A farkaslaki gyümölcsfeldolgozó példájára alapozva a szövetkezet jövőre Székelykeresztúron zöldségfeldolgozót és -csomagolót hozna létre.
A Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztési programjának égisze alatt és Sinka Arnold programfelelős, az Átalvető projektmenedzserének vezetésével létrejött szövetkezet már az első hónapban sikeresnek bizonyult: közel öt tonna friss zöldséggel látták el az udvarhelyi kórház, illetve több napközi és tanintézet konyháját. A zöldségszállítmányok hetente érkeznek: az intézetek péntekenként adják le a rendelést, és hétfőn vehetik át a friss helyi terméket. A szövetkezetbe belépett gazdáknak legkevesebb húsz árnyi saját termőfölddel, valamint őstermelői engedéllyel is rendelkezniük kell, alapkövetelmény ugyanakkor, hogy értsenek a zöldségtermesztéshez. Megsegítésükre a vidékfejlesztési program munkatársai képzéseket szerveznek.
Az ún. másodosztályú, frissen nem értékesíthető zöldségek felhasználására zöldségfeldolgozó üzemet hozna létre a Gyulafehérvári Caritas. A pályázati pénzből és a Hargita megyei, valamint székelykeresztúri önkormányzat támogatásával létesülendő feldolgozó a székelykeresztúri unitárius egyházközség által felajánlott ingatlanban működne. Márciusban a projekt partnereinek képviselői – Rafai Emil, Székelykeresztúr polgármestere, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Benyovszki Lajos megyei önkormányzati képviselő, Szombatfalvi József unitárius esperes, Benedek Lukács vállalkozó és Sinka Arnold – terepszemlét tartottak a Gagy-patak mentén lévő, mintegy 200 négyzetméteres ingatlannál. Az épület felújítására, átalakítására vonatkozó tervek elkészültek, a támogatók, befektetők toborzásának ütemétől függően jövőre akár el is készülhet a létesítmény.
„Folyamatosan vannak jelentkező gazdák, csak addig, míg túltermelés van, nem tudunk újabb tagokat befogadni. Ezek a gazdák várólistára kerülnek, ha majd beindulnak más értékesítési vonalak is, akkor bővítjük a tagok körét” – mondta el Sinka Arnold, hozzáfűzve: az idei zöldségtermés annyira jónak ígérkezik, hogy a meglévő megrendelők mellett újabb közintézmények jelentkezését is várják. „A székelyudvarhelyi kórház étkezdéjébe folyamatosan meglehetősen nagy mennyiségű zöldséget szállítunk, nyáron több helyi étteremnek, vendéglőnek szállítottunk, ősztől pedig a tanintézetek is újból bekapcsolódnak” – sorolta.
A zöldségeket minél több helyen próbálják értékesíteni, így e hónaptól a Bethlen-negyedben, a Bethlen Gábor Általános Iskola melletti kis piacon is kapni keresztúri és Nyikó menti friss terméket. „Benedek Árpád Csaba alpolgármesterrel és Tikosi Lászlóval, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal műszaki igazgatójával tartottunk terepszemlét a Csereháton, a tervek szerint szeptemberre kis, kétasztalos piacot hoznak létre ott, így a szövetkezet gazdái majd ott is árusíthatnak zöldséget” – magyarázta Sinka Arnold. A városi piacot szándékosan hagyták ki a sorból – tette hozzá –, hisz ott amúgy is elég sok helyi, saját vásárlói körrel rendelkező termelő van. „A nagy piac helyzete problémás, hisz a kereskedők sokszor elnyomják a helyi termelőket. Az a baj, hogy teljesen legálisan árusítanak a viszonteladók is, ezért kitiltani nem tudjuk őket a piacról. Így született az ötlet, hogy rendszert vezessünk be, melynek értelmében a legelőnyösebb helyen lévő asztalokat csak helyi termelők használhatják” – vázolta.
Az Udvarhelyszéki Gazdaszövetkezet egyébként a székelyföldi üzletlánc vezetőjével is tárgyalásokat folytat, hogy a helyi zöldségek a Merkúr Áruházban és a Szuper üzletekben is kaphatók legyenek. 
„Nekünk fogyasztóknak kellene felnőnünk ahhoz, hogy értékeljük a helyi, helyben előállított termékeket, a zöldségek esetében viszont ez a szezonalitás elfogadásával is jár. A multik bolondították el a fogyasztókat, hisz több évszázadon keresztül jól megvoltunk télen paradicsom nélkül, most pedig olyankor is megvesszük a gyenge minőségű importárut” – summázott.

2013. augusztus 21., szerda

Udvarhelyszéki Gazda Szövetkezet

Megdöbbentő! Az erdők már nem bírják: CO2-csökkentés szükségeltetik Európában

19/08 07:36 CET
Már nem képesek elég széndioxidot elnyelni az európai erdők, erre figyelmeztettek tudósok. A szakemberek a klímaváltozást teszik felelőssé azért, hogy a kontinens erdeinek fái felvevőképességük határára értek, és ezáltal lassabban is nőnek. 2005 óta egyre csökken a növények által elnyelt szén-dioxid mennyisége Európában.

2013. augusztus 15., csütörtök

Hétvégén ismét hagyományos és helyi termékek havi vására Csíkszeredában

2013.08.15. 
A vásárlók legközelebb augusztus 17–én, szombaton délelőtt 8 és 14 óra között szerezhetik be a hagyományos székely termékeket a csíkszeredai megyeháza oszlopsorai között.
Hargita Megye Tanácsa ily módon szeretné segíteni a helyi termelőket az értékesítésben, ugyanakkor a vásárlók számára is megteremti a lehetőséget, hogy rendszeresen vásárolhassanak egészséges helyi termékeket. Ez utóbbira van is kereslet, sok helyi terméket kedvelő jelezte igényét a vásárok gyakoribb megszervezésére, ugyanis egy helyen ritkán van lehetőségük beszerezni helyi hagyományos termékeket.
Az augusztusi havi vásár is bő felhozatalt kínál a különböző hagyományos helyi termékekből, úgy mint: hústermékek (házi sonka, kolbász, szalonna, hentesáruk stb.) tejtermékek (tehén-, juh-, kecske-, bivalysajt, -túrók stb.), méz (havasi, akác-, hárs-, vegyes), házikenyér, péktermékek, házi sütemények, tojások, lekvárok, szörpök, gyümölcslevek, zöldségfélék, valamint kézműves termékek. 
A termelő és a vásárló közvetlen kapcsolata pedig egy méltányosabb árat is jelent mindkét fél számára. Mindezen termékek lajstroma megtekinthető a www.szekelytermek.ro honlapon. 
A helyi anyagi és humánerőforrások hasznosítása, valamint a helyi termelők által előállított termékek piacra juttatásán kívül a vásárok fontos szereppel bírnak a hagyományos termékek és mesterségek megőrzése és továbbadása szempontjából is az ifjú nemzedéknek.

2013. augusztus 13., kedd

Cukor helyett használj és tarts otthon steviát. De mi is az a stevia?

A Stevia egy növény, mely édesebb a cukornál és Dél-Amerikában őshonos. A jó hír, hogy nem kell Dél-Amerikában élned ahhoz, hogy termeszthesd ezt a növényt. Emberek a világ minden táján növesztik a palántákat. Sőt, úgy tűnik a Stevia elég rugalmas, mert Floridától egészen Kanadáig mindenhol megél.
A Stevia otthon
Sok kertész ültet Stevia növényeket a kertbe, mert az az általános tapasztalat, hogy a Stevia édes ízének köszönhetően távol tartja a tetveket és elűzi a rovarokat. Amennyiben bio kertész vagy, és olyan növényt szeretnél elültetni, amely csökkenteni fogja a rovarok számát a kerted teljes területén, akkor a Stevia nagyon jó választás, hiszen hasznos és egyszerű a gondozása.
Honnan szerezd be a Stevia palántát?
A Stevia növény beszerezhető a Sieberz kertészettől. (Megjegyzés: a www.sieberz.hu weboldalon nincs fent a növény, ám felhívtam egy eladót és megtudtam, hogy a telephelyen természetesen kapható.)
Hogyan kezdd el termeszteni a Steviát?
Általában még a gyakorlott kertészeknek sem egyszerű a Stevia magokból palántát nevelniük, ezért javasoljuk a palánta vásárlását. Amikor palántát veszel, bizonyosodj meg róla, hogy a növényt nem fenyegeti a megfagyás veszélye, mert a fiatal növények érzékenyek a hidegre.
A legjobb 10-15 şC-os földben termeszteni a növényt, amennyiben bokrosítani szeretnéd. Ha több növényt ültetsz a kertedbe, akkor érdemes legalább 45cm-re ültetni a palántákat egymástól, mert a kifejlett Stevia növény kb 75 cm magasra nő meg és 45-60 cm széles terülere terjed ki.
Hogyan gondozd a Stevia palántát?
A Stevia gondozása egyszerű, főleg ha tápanyagban gazdag földben ülteted el. A növény gyökerei közel vannak a felszínhez, ezért jó ötlet időnként komposztot rátenni, hogy jobban nőjön. Amire oda kell figyelni, hogy ne legyen túl locsolva és a nyári időszakban biztosítsd a kerti növényeknek a talaj takarást, hogy a gyökereket megóvd a kiszáradástól.
Felhasználás
Késő ősszel szedd le a leveleket a Stevia növény száráról, a talajtól számítva kb. 10 cm magasságig. A leveleket egy hálóban vagy vásznon szárítsd ki. 
Tipp: A legjobb mód a kiszárításra az, ha a leveleket 12 órára napsütésre teszed. (Ha sokkal hosszabb ideig kint hagyod a leveleket a napon, akkor veszítenek édes ízükből.) Amennyiben nincsen elég napfény, dehydrator-t is lehet használni a szárításhoz.
A leveleket le lehet főzni teának vagy édesítésre is tudod használni. Ha Stevia folyadékot szeretnél készíteni, akkor önts egy csésze meleg vizet egy negyed csésze szárított levélre (vagy kávédarálóban ledarált levélre) és hagyd állni 24 órán keresztül szoba hőmérsékleten. Hűtőben tárolva a Stevia folyadékot hosszú ideig fel lehet használni ételbe, italba.

A gyulladásgátló kövirózsa

Forrás: www.wikipedia.hu
A kövirózsa a kőtörőfű-virágúak rendjébe és a varjúhájfélék családjába tartozó nemzetség. Alakjuk hasonlósága miatt időnként „kövirózsának” nevezik még az Aeonium, a Graptopetalum, az Echeveria nemzetség tagjait, és főként a Jovibarba nemzetség korábban ide sorolt fajait, sőt, más tőrózsás növényeket is. Magyarországon két fajuk honos, mindkettő védett
A kövirózsa elterjedése, élőhelye
Főleg Európában gyakori; jellegzetes levélrózsái többnyire a hegyvidékek sziklás, napos lejtőin tűnnek fel. A karsztsziklagyep egyik jellegzetes növénye.
A kövirózsa megjelenése, felépítése
Pozsgás (levélszukkulens) évelő, sok sarjat nevelő, talajtakaró vagy párnás. Tőrózsában növő levelei változatos méretűek; csúcsuk a fajtól függően tompa vagy hegyes; a színük zöld, kékes vagy pirosas.
Kétivarú, aktinomorf virágai vastag, pozsgás levelekkel vagy pikkelylevelekkel borított száron a kifejlett tőlevélrózsák közepéből emelkednek ki, és annak csúcsán, bogernyővirágzatban nyílnak a nyári hónapokban. Színük fajonként más és más: többnyire fehér, sárga, rózsaszínű, piros, számtalan árnyalattal. Az elvirágzott tőrózsák elpusztulnak, de az addigra legyökerezett sarjak tovább élnek és áttelelnek. Erre utal a Sempervivum nemzetség – és vele az alcsalád – neve is (semper = mindig, állandóan; vivum = élő, eleven).
A kövirózsa életmódja, termesztése
Szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen növény. A sok napsütést meghálálja: minél több a fény, annál jobban fejlődik. Csak a pangó vizet nem tűri: olyan helyekről, ahol a víznek nincs lefolyása, könnyen kirothad. A legalkalmasabb számára a kevés humuszt tartalmazó, laza, jó vízáteresztő talaj.
A kövirózsa felhasználása
Az ókorban azt hitték róla, hogy megvédi a házat a villámcsapástól — ezért Iuppiter növényének tartották. E hit utóhatásaként a házi kövirózsát mindmáig sokfelé a háztetőkre ültetik.
A sziklakertek elmaradhatatlan növényeiként számos fajt dísznövényként termesztenek. Sok kertészeti változat kapható különböző fantázianeveken. A szárazon hagyott támfalak réseibe is ültethetünk kövirózsákat. Néhány faj gyógyhatású
A kövirózsa leveléből kinyert zöldes színű folyadék kiváló gyulladásgátló hatású. Huzat, fülfájás, fogfájás és nyaki nyirokmirigy duzzanatok kezelésére is alkalmas, a levével átitatott vattával dugaszoljuk be a fület éjszakára.

2013. augusztus 12., hétfő

Kommandói kisvasút – Pöfögjön a mozdony

2013.08.10. 
Papucs András felvétele

Bár az idei kommandói falunapokon ismét a figyelem középpontjába került a kisvasút, a mímelt vonatrablás a rendezvény egyik színfoltjaként számos nézőt vonzott, attól egyelőre távol állunk, hogy a településen rendszeresen pöfögjön a gő­zös.
A kisvasút ügyét még mindig tulajdonjogi perek bonyolítják, azok befejezéséig maréknyian próbálják menteni a menthetőt, most éppen egy működőképes műhelykocsin dolgoznak, hogy azzal további javításokat végezhessenek, ugyanak­kor elképzeléseik szerint a Tündér­völgyben állítanák ki a fürdőváros két megmaradt, keskeny nyomtávú gőz­mozdonyát.
Mivel nincs javítóműhely, ahol a meglévő gőzmozdonyokat, vasúti kocsikat karbantarthatnánk, készítünk egy hordozható műhelyt – magyarázza lapunknak Papucs András, a Megyei Természet­védelmi, Vidékfejlesztési és Hegyimentő Központ munkatársa. Valójában a Kom­mandón jól ismert drezina vagy sínautó változatát készítik el, mert telik az idő, s a vasúti eszközök, járművek folyamatosan elromlanak, rongálódnak, s amit tudnak, javítani vagy legalább megőrizni próbálnak. A kisvasút frontján egyelőre ennyit lehet tenni, mert amíg nem születik az érintett területek, épületek tulajdonjogára vonatkozó végleges bírósági döntés, más munkálatot nem lehet elvégezni.
A műhelykocsit a sepsiszentgyörgyi Tega autóparkjában készítik a műszaki szakemberek közösen a kovásznai Fábián Miklós mozdonyvezetővel. Az eredeti jármű a hatvanas években gyártott Bucegi teherautó, a megyei tanács egy belényesi katonai alakulattól kapta, ott ugyanis leírták. Összesen négy volt katonai járművet sikerült így szerezniük, azokat mind a kisvasút javára próbálják felhasználni. A mostani drezina lesz az első működőképes, saját vasúti járművük, a teherautót egy korábbi kommandói sínautó alapépítményére szerelik. A műhelykocsi készítését tavasszal kezdték el, reményeik szerint őszre elkészülnek vele. Az áramfejlesztővel, munkapaddal, külső és belső villamossági csatlakozóval felszerelt drezinával Kovásznán végeznek majd további javításokat az ottani vasúti járműveken.
Időközben ugyanis Kovásznán is elkezdték az ott tárolt három személyszállító vagon és két keskeny nyomtávú gőzmozdony állagmegóvását (rozsdátlanítás, festés), ezt a munkát szintén Fábián Miklós végzi. A gőzösök a helybeli mozdonyszínben állnak, de az nem biztonságos, a fémtolvajok már fontos alkatrészeket loptak el a műkincsnek nyilvánított, restaurálásra váró járművekről, ezért miután azokat rendbe teszik, a fürdőváros önkormányzata által rendelkezésükre bocsátott területen állítják ki a Tün­dérvölgyben, s tervezik, hogy a sínautót felhasználva feljavítják majd a tizenhat platókocsit is. Kommandón az egykori vasúti fűtőházban további három gőzmozdonyt őriznek, tavaly kamerás biztonsági rendszert szereltek fel, azóta oda nem ment be senki – mondja Papucs András.
A kisvasút, illetve az azt szolgáló épületek, mozdonyok más járművek az ezredfordulón csődbe ment brassói Brafor fakitermelő vállalathoz tartoztak, a tulajdonviszony rendezését 2006-ban kezdeményezte a megyei tanács, az eljárás azóta is tart, négy perből kettő még mindig folyamatban. Ab­ban szinte mindenki egyetért, hogy a felújított, legalább részben működőképes kisvasút óriási turisztikai vonzerőt jelentene a térségnek, ám egyelőre annyi bizonyos, hogy az ügy érdekében a megyeházának sikerült megvásárolnia három–három keskeny nyomtávú gőz- illetve dízelmozdonyt, míg a sepsiszentgyörgyi önkormányzat egy normál nyomtávú gőzös tulajdonosa lett. Mózes László Háromszék

Berecki falunapok tizedszer

2013.08.12. 
Bereck Polgármes­teri Hivatala és önkormányzata szombaton és va­sár­nap az egykori sörkertben szervezte meg a falunapokat.
A tizedik faluünnepen a magyaror­szági test­vértelepülések, Tót­kom­lós és Ragály küldöttség is jelen volt. Raj­tuk kívül eljöttek Be­reck budapesti ba­rátai is. A kétnapos rendezvényt szombaton Di­mény Zoltán polgár­mester nyitotta meg, ma­gyarul és románul kö­szön­tötte falusfeleit és a határon túli vendégeket. Szombaton a szentkatolnai Bogi, a Fresh Girls, Adriana Ilie, a V-Tech, a Countryboys, Lil-C, az X-Faktor egyik sztárja és Dáni László lépett fel. Tegnap a Máté Róbert, az egyházközség római katolikus plébánosa által celebrált ünnepi szentmise után a berecki Comenius-iskola tanulói léptek szín­padra, de a szokásos barantabemutató, a focimérkőzés, a népi tánc és a mulatószene sem maradt el. A barátságos focimér­kő­zésen Bereck és Ko­vászna D-osztályos csapata mérte össze felkészültségét. Tegnap fellépett Gozefini bű­vész, Angie, a csernátoni Pántlika Együttes, a Kicsi Székely Gó­bék, a 3+2 Együttes és a berecki Sárosi Duó. A záporeső tegnap több­ször is megzavarta a sza­badtéri rendezvényt. Dimény Zoltán polgármester elmondása szerint a testvértelepü­lések helyi fellépőket igényeltek, augusztus 20-ra a Sárosi Duó máris meghívást kapott Tótkomlós­ra. A falunapok tűzijátékkal és utcabállal értek véget. Iochom István Háromszék

Falvaink – Csombord – Fehér megye

2013.08.12.  Forrás: Marosvásárhelyi Rádió
A település Nagyenyedtől 4 km-re keletre, a Maros bal partján fekszik. Neve a személynév -d képzős változatából való. A személynév alapja a borsikafű nyelvjárási elnevezése. Az okiratok 1220-ban említik először Chumbrud néven, nyílt változata először 1343-ban jelentkezik Chombordként.
Árpád-kori eredetű település. A pápai tizedjegyzék adatai szerint papja 1332-ben 36 garas, 1334-ben 2 garas 8 dénár, 1335-ben 24 dénár pápai tizedet fizetett. Középkori magyar lakossága a 16. században lett református. Református gyülekezete a mai napig folyamatosan anyaegyház.
Református temploma eredetileg a 13. században épült. 1343-ban Gombási András és fia, Domokos, mivel nem volt örökösük, Csombord birtokukat a Szent Mihály templomnak hagyják, a Szent Péter tiszteletére szentelt templom patronátusi jogával együtt. A régi templomra ma már csak a félköríves szentély emlékeztet, negyedgömb boltozatával, melynek építési idejét a tatárjárást követő évekre teszik. Nyugati kapuja a gótikus kort idézi, későbbi átalakításokkal, reneszánsz hatással. 1701-ben nagy átalakításokat hajtanak végre a templomon, bővítették a keleti szárnyát, majd 1918-ban az északi szárnyat is. 1918-ban régi faharanglába helyébe kőtornyot építettek. Kertjében a Kemény család piramis alakú sírboltja látható. 
Román anyanyelvű lakói a 18. század elején költöztek be. Csombord a XVIII. – XIX. században a Kemény család és a nagyenyedi református kollégium birtoka volt. 1848-1849-ben az itteni kastélyában lakó Kemény István töltötte be Alsó-Fehér vármegye alispáni tisztét.
1849. január 8-án a Maros jegén, -24 °C-os hidegben itt eskette fel csapatát Axente Sever, hogy bemennek Nagyenyedre. A nagyenyedi vérengzésben Axente nem vett részt, hanem végig Csombordon maradt. Sokan azonban éppen idemenekültek a városból a felkelők elől, ahol nem esett bántódásuk.
Már a 19. században az Erdélyi-hegyalja egyik legelismertebb bortermelő faluja volt Csombord, nagyrészt a Kemény bárók felelős gazdálkodása folytán. A Kemény-kastély 1800 körül épült, barokk stílusban. A borászati iskola használja. Az itt fellelhető két leghíresebb borfajtája a rajnai rizling és egy cuvée, a plébános. Rózsatermesztéssel több vállalkozás is foglalkozik a településen. Jó szakemberek, így a csombordi oltványoknak a híre már határon túlra is eljutott.
Minden június utolsó szombatján rózsakiállítást rendeznek a településen. A csombordi iskola is híres volt még pár évtizede. Báró Kemény István kezdeményezésére 1880-ban vincellértanfolyam indult saját birtokán.
A nagyenyedi kollégium 1935-ben, a Kemény Árpádtól vásárolt földbirtokon borászati iskolát alapított. Az időközben nagy szakmai hírnevet szerző iskolát 1948-ban államosították és most Alexandru Borza Mezőgazdasági Szakiskola néven működik. A magyar tagozaton négyosztályos elemi iskolában tanulhatnak a csombordi gyerekek. De magyar nyelvű óvoda is működik.
Itt született 1830-ban Kemény Gábor politikus, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1899-ben Vásárhelyi Boldizsár Kossuth-díjas útépítő mérnök, 1921-ben Szabó István orvos professzor és 1935-ben Varga Gyula tanár, muzeológus és helytörténész.
Az augusztus 11-i műsorban Fogarasi István református lelkész, Bartók Árpád nyugalmazott tanár és Bakk Imre vállalkozó vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. marosvasarhelyiradio.ro

Sikeres pályázatok Backamadarason

2013.08.12. 
Backamadarason négy gazda pályázott sikeresen uniós alapokra mezőgazdasági tevékenységük fejlesztésére – újságolta a jó hírt Turbák Zoltán, a község polgármestere. 
Az elöljáró elmondta, amikor tudomást szereztek a pályázati lehetőségről, amely keretében fiatal gazdálkodók nyerhettek uniós finanszírozást a gazdaságuk fejlesztésére, eleinte nem mertek belevágni. Végül próba–szerencse alapon, ha már adott volt a lehetőség és az általuk folytatott tevékenység megfelelt a pályázati feltételrendszernek, összeállították és benyújtották pályázataikat, és ezek kedvező elbírálásban részesültek. Szövérfi Loránd és Szőcs József méhészeti vállalkozásuk fejlesztésére, Szövérfi Gergely és László Sándor pedig gazdaságuk bővítésére nyertek finanszírozást. Szövérfi Loránd lapunk érdeklődésére kifejtette, mezőgazdasággal foglalkozó személyek pályázhattak, szántóföld-, legelőtulajdonosok, állattartók és méhészek is. Az elbíráláskor plusz pontszámot jelentett például, ha a pályázó negyven évesnél fiatalabb, és az is, hogy tagja a méhészegyesületnek. A nyertes gazdáknak három éven keresztül évi 1500 eurót folyósítanak, majd ha a harmadik év végén sorra kerülő ellenőrzésen fel tudják mutatni, hogy jelentősen fejlesztették a tevékenységüket, akkor újabb két évvel meghosszabbítják a támogatás folyósítását. 
Szövérfi Loránd öt éve foglalkozik méhészettel, a tulajdonában jelenleg 25 méhcsalád van, a mézet a környéken értékesíti. Mint mondta, már rég szerette volna bővíteni ezek számát, ezért döntött úgy, hogy kihasználja a pályázati lehetőséget. A cél, hogy a három év alatt, ameddig kapja a támogatást, 55 méhcsaládra bővüljön az állománya.
Multifunkcionális munkagépet vásároltak
Az uniós támogatást elnyerő fiatal mezőgazdászok mellett a község is sikeresen pályázott, a polgármester ottjártunkkor megmutatta a multifunkcionális munkagépet, amelyet a Leader-program keretében vásároltak. Turbák Zoltán szerint nagy segítséget jelent számukra a fűnyírásra, sáncásásra és hóeltakarításra is alkalmas, 57 ezer euró értékű munkagép, ugyanis télen tetemes összegeket emésztett fel a hóeltakarítás, ha egy erre szakosodott céggel kötöttek szerződést. A cég járművei ütemterv szerint kijöttek, hogy megtisztítsák az utakat, viszont gyakran előfordult, hogy nem éppen akkor, amikor a legnagyobb hó borította a község utcáit. A saját munkagép megoldja ezt a gondot, hiszen akkor vetik majd be, amikor arra valóban szükség van. A polgármester hozzátette, egy újabb pályázattal próbálkoznának a Leader-program keretében, ezúttal a művelődési házak új bútorzattal való felszerelésére, a világítás, hangosítás korszerűsítésére hívnának le támogatást. Menyhárt Borbála e-nepujsag.ro

TALAJVIZSGÁLAT A NÖVÉNYEK SEGÍTÉSÉGÉVEL

Miután szert tettünk egy kertre, minden kertész álma egy virágzó dús gyönyörű kert megalkotása. Ám ehhez jól lenne tudni milyen a termőföld kertünkben, mielőtt beültetnénk növényekkel.
Ebben lehet segítségünkre néhány növény.
Ha már úgy vettük meg a házat, hogy a kert be van ültetve, vizsgáljuk meg a növényeket, és máris megtudtatjuk a föld összetételét anélkül, hogy ásóhoz nyúlnánk.
Csalán:
Ahol a csalán megél ott nitrogénben és vasban is gazdag a talaj. Ha kertünkben dúsan nő a csalán biztosak lehetünk benne, hogy van elég tápanyag, sőt abban is, hogy ezt a talajt már trágyázták.
Tyúkhúr:
Ahol sok a tyúkhúr ott szintén van elég tápanyag, távolítsuk el a növényt és ültessünk a helyére zöldség vagy fűszernövény ágyást, vagy más haszonnövényeket.
Bükköny:
A bükkönyfajok a pillangós virágúak családjába tartoznak. Ahol ezek a növények megélnek, ott a talaj gazdag a nitrogénben, mert megkötik azt a talajban. Akár zöldtrágyaként is felhasználhatjuk és beleforgathatjuk a talajba.
Lucerna:
A lucerna legtöbbször a fű között hajt ki, de ez nem baj, mert a növény jelenléte a megfelelő nitrogén tartalomra utal, ami fontos a fű számára.
Rododendron:
Ha kertünkben jól érzik magukat a rododendronok és a hanga félék, akkor a termőföld savanyú. Ebben a földbe nem él meg minden növény, de azért kérdezzünk rá az előző tulajtól hátha csak kicserélte a talajt egy részen a kertben.
Szegfű:
Ez a szép illatos virág a kissé lúgos és jó vízelvezető képességű talajokat kedveli. Ahol ez a növény megél sok más virágzó dísznövény is szépen fog fejlődni.
Napvirág:
A napvirág jól viseli a száraz homokos talajt, ám az ilyen talajon kevés növény él meg, így érdemes átgondolni az ültetést.
Martilapu:
A martilapu jelenléte a nehéz talajt jelzi, az ilyen talajt ültetés előtt érdemes jó alaposan felásni és fellazítani, mert a növények nem tudnak benne fejlődni.
Zsurlók:
A zsurló kedveli a nedves kissé mocsaras területeket, így ha ilyen növényt látunk, a kertben biztosak lehetünk benne hogy ez a talajvízzel telített.
Kakukkfű:
Ez az illatos kis fűszernövény jól viseli a száraz homokos talajt, ahol megél ott vagy semleges kémhatású vagy meszes a talaj. Itt is fontos megnézni milyen növényt ültetünk be.

Hangya Együttműködés kihelyezett gyűlése

Július végén, Szőlősgyörökön, kihelyezett IT ülésén tárgyalta meg a Patay Vilmos nevéhez köthető, Szövetkezetfejlesztési törvényjavaslatot a Hangya Együttműködés,a legnagyobb agrár érdek-képviseleti szervezet. 
A szövetkezések hazai gyakorlatában fordulóponthoz érkeztek!
Ezért az első nap éjszakába nyúló munkáját, másnap reggel folytatták, és a hó végéig összegezzik majd - a törvénytervezet benyújtói - a társadalmi viták során felmerült javaslatokat, amihez alakítja majd - a maga javaslatait - a Hangya Együttműködés is . 
A tárgyaláson jelen volt a törvényalkotói kör is. Eredményes munkájukhoz sok sikert kívántunk! 
A fotón a tárgyalás résztvevőinek részlete látható.
A falunkat ért megtiszteltetésnek tekinthető esemény helyszíne: a Trunkó Pincészet volt. 
" Három igaz szó, Trunkó bora jó!
A munka befejeztével ezt a helyszínen tesztelték is! — Szolosgyorok, Somogy környékén.