Bányász József barátunk hívta fel a figyelmünket az alábbi cikkre amiért köszönet neki is és a cikkírónak is. hasznos információk mellett elgondolkoztató dolgokra mutat rá a cikkben megszólaltatott a Talajtani Kutatóintézetben dolgozó Flachner Zsuzsanna, aki a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület tanácsadója is egyben. köszönetteltartozunk neki is amiért mert egy civil egyesület mellé állni és annak a Tisza élővilágát megmentő harcát támogatni. (Erdélyi Hangya)
Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak!
Flachner Zsuzsanna vagyok, a MTA.Talajtani Kutatóintézet munkatársa, a SZÖVET tanácsadó testületének tagja.
Ami ugyebár a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesületet jelenti.
Így van. Alapvetően a Szövetségnek két fő tevékenységi köre van, vagyis egyrészt a vízgazdálkodási programok javítása és a tudományos megalapozások támogatása, a fő tengely pedig, amit most felvállaltunk, az a Tisza menti termények helyzetének könnyítése, valamint az egész rendszer racionálissá tétele. Ebben a tengelyben már nagy sikereket értünk el, míg az előzőben apróbb sikerek, kis mozaikok vezetnek előre. Már az is nagy eredmény, hogy a szolnoki vízügyi kollégák nyitottak az elképzeléseinkre. vagyis a természetközeli elárasztásos gazdálkodásra. valamint kijelenthetem, hogy nagyon előrehaladott tárgyalásaink vannak más vízügyi igazgatóságokkal, amelyek nyitottak ezekre a kérdésekre.
Mondana példákat ?
A dunántúliak közül a győrieknek van több olyan programjuk, amelyekben a természetközeli megoldásokat helyezik az élre. Nemrégiben beszéltem egy kollégával, aki elmondta, hogy olyan alapelvek szerint dolgoznak, miszerint a természet erőinek kell hagyni, hogy a folyók ártereit alakítsák.
Minél kisebb beavatkozásokat kell végrehajtani, majd hagyni kell, hogy ezeknek a beavatkozásoknak a hatásai kifussanak és ez egy visszajelzést adjon. Az is nagyon tetszett, hogy a mérnöki szemléletből le kell adni egy kicsit és sokkal inkább természetes műtárgyakat kell a tájba helyezni. Olyan léptékű műtárgyakat, amelyeket bárki könnyen kezelhet. Tehát ezek mind olyan alapelvek, amelyek szívünknek kedvesek. Meg is kérdeztem a kollégát, hogy ez mennyire általános az egész vízügyön belül, és ő közölte, hogy bár nem tud a kollégák nevében nyilatkozni, de náluk,a dunántúlon így mennek a dolgok. És ez tényleg így is van, mert az Őrségi Nemzeti Park területén több olyan patakrevitalizációt láttunk, amelyeknek pont az volt a lényege, hogy visszakanyargósították a patakokat, s hagyják, hogy a patakok maguk alakítsák a medrüket. És ez azt feltételezi, hogy van egy együttműködés az agrárszektor, a természetvédelmi szektor és a földtulajdonosok között.És nyilvánvaló, hogy az önkormányzatok is nagyon fontos szereplők ebben a rendszerben annak érdekében, hogy valóban legyen egy olyan zóna, amelyben ez az úgynevezett szabad kanyargós mozgás megvalósulhasson. Természetesen ennek másik feltétele, hogy a megfelelő ökoszisztémát ne romboljuk le tíz évente. Ugyanis a jelenlegi csatorna és patakrevitalizáció úgy zajlik, hogy már az is nagy eredménynek számít, hogy a fél oldalas növényzetet meghagyják, a másik oldalon mindent kiirtanak és így történik a kotrás. Azt azonban nem nagyon tudom elképzelni, hogy mikor jutunk el odáig, hogy pontosan az legyen a lényeg, hogy a medrek partján lévő fűzfák és a kialakult egyéb vegetáció megmaradjon. Az persze nyilvánvaló, hogy ha van üledékképződés, vagy bármi más olyan dolog, ami a bemosódásokból ered, azokat természetesen el kell távolítani, de erre vannak más módszerek, mint pédául az úszó kotróhajók, stb...
Ennek a rendszernek milyen gyakorlati haszna van a helyi lakosság számára ?
Ha egy patakparton megmarad az eredeti vegetáció, akkor a párolgás csökken, ha a párolgás csökken, nyáron is van víz a patakokban, és ha nyáron is van víz a patakokban, akkor mondjuk a gyerekeket két perc alatt le lehet vinni a patakokhoz, hogy ott megmártózzanak. Így nincs semmiféle nagy költsége annak, hogy az ember jól éreezze magát nyáron. Az én gyerekkoromban a Tápióban volt még víz. Per pillanat pedig a Tápióban nincsen csak bokáig érő víz, a halastavak minden vizet felfognak.
És ez az Ön által említett vízmegőrzési megoldás konkrét anyagi hasznot is hajt ?
Nos, a jelenlegi, kifosztott agrártámogatási rendszerben nem. Tehát nyilvánvalóan nem szabad igérgetni az embereknek. Közvetlen pénzügyi haszna akkor lenne, ha a 2013-as programban ez az úgynevezett vizes élőhely revitalizáció forrásokat is kapna. Pillanatnyilag nincs forrás és az egész AKG-s, tehát a második tíz éves kifizetési rendszernek a 95%-a le van kötve öt évre. Tehát ez egy sajnálatos feltételrendszer most, hogy hiába mondjuk azt, hogy kellene földhasználatváltás, hiába mondjuk, hogy a jelenlegi belvizes területek kivételével meg lehetne oldani egyszerre három dolgot is. Egyrészt a gazdák veszteségét csökkenteni lehet a belvizes területek gyepterületté vagy vizes élőhelyre alakításával, és kapnak támogatást. Ezeken a területeken megnövekszik a talajvíz beszivárgása, utánpótlása, ami nagyon fontos az alföldön kifejezetten, harmadrészt pedig ezekkel a foltokkal olyan ökológiai folyosók alakulhatnak ki, amely ökológiai folyosók a klímaváltozás miatt és egyéb okokból is elősegíthetik bizonyos fajok megvédését is. Nagyon sok olyan faj van ugyanis, amelyeknek az élőhelyei pontosan a felmelegedés, szélsőségesedés miatt kockázatossá, vagy szélsőségessé váltak. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezeket az úgynevezett kiegészítő természeti szolgáltatásokat kellene értékelni. Amit mi most megpróbálunk kommunikálni az az, hogy ezeket a természeti szolgáltatásokat pénzben ki lehet fejezni és ezt állami szinten lehet odaadni a gazdálkodóknak. Hiszen ez a jelenlegi árvízi helyzet is mutatta, hogy ha nincsen megelőző gondolkodás, csak mindig utókövető gondolkodásban vagyunk. az, ugye most azt mondták legutóbb, hogy százmilliárdos károk vannak, én azt gondolom, hogy mire a végső zárszámadás elkészül, lesz ez még százötven milliárd is. Namost az a program, amiről mi beszélünk, annak mintegy tíz - húsz milliárd forint a megvalósítása, a birtokrendezéstől kezdve egészen az ültetésig és a csatornarevitalizációig, és utána pedig azt is kiszámítottuk, hogy a teljes területnek az éves költségvetési terve az 1,2-1,5 milliárd forintnyi kifizetést jelentene. Amelyre természetesen lehetne jogcímet találni és le lehetne egyeztetni az Európai Unióval, tehát nem lenne semmiféle ilyen jellegű korlátja. Ez pedig jelentős mértékben segítené az árvízi védekezést, az aszály elleni védekezést, a szélsőséges csapadékhelyzetek elleni védekezést, a belvízhelyzet jelentősen csökkenne. Egyébként idén volt először az, hogy hogy a belvizes területek bejelentésénél az illetékes szakhatóságok elmondták, hogy a területek jelentős hányada gyep. Tehát a belvíz alá került területek nem a teljes mennyisége szántó és az elvetett búza vagy kukorica kirothad, hanem nagyon sok gyep volt, amelyeknek semmi problémát nem okoz az, ha kapnak egy-két hónapnyi vízborítást.
Milyen akadályok állnak a dolog tényleges megvalósítása előtt ?
Először is kellene egy birtokrendezési törvény, mert a jelenlegi rendszer teljesen az állam és a kisajátítás irányába vezet. Nem ír elő konzultációt a gazdálkodókkal, nincsen egy olyan intézményrendszer, mely az egészet kezdeményezné és megvalósítaná - erről szól éppen egy mintaprogramunk Nagykörűben. Tehát be akarjuk mutatni azt, hogy ha van egy úgynevezett katalizátor szereplő, akkor a gazdák magánföldjein meg lehet ezt oldani a saját földjüknek az alrészletezésével. Ez az egyik probléma, a másik pedig nyilvánvalóan ennek az anyagi fedezete. Én azonban azt gondolom, hogy ha van százötven milliárd forint a vis maior alapban az árvízi károk csökkentésére, akkor igen is kell lennie másik tízmilliárdnak arra, hogy egy ilyen programot - és nem is egy év alatt, hanem mondjuk három-négy év alatt megvalósítsunk. Harmadrészt pedig el kell ismerni ezeknek a gazdálkodóknak a teljes társadalom felé nyújtott szolgáltatásait ! A város-vidék ellentét helyett el kéne kezdeni gondolkodni azon, hogy a vidék az a városi lakosságnak egy nagyon fontos szolgáltatást nyújt. Ez pedig az az élhető táj, amely élhető táj egy feltétel akkor, ha egy bármilyen globális krach beüt. Itt mondhatjuk azt, hogy a múltkori pénzügyi válság megmutatta, hogy milyen hatással lehet a jelenlegi spekulatív pénzügyi világban egy-egy cégnek az összeomlása az egész globális pénzpiacra. De ugyanilyen globális veszélyhelyzet lehet a fosszilis energiahordozók eltűnése. És hasonlóan nagy problémát jelenthet bármilyen betegségnek, vagy bármiféle új károkozónak a felbukkanása, amire szintén elég nagy esélyünk van. Ezeknek a külső veszélyeknek a kezelésére pontosan egy olyan diverz és Magyarország önellátását biztosító tájhasználat kell, melyben a legfontosabb erőforrásaink, tehát a genetikai diverzitás, beleértem az agrárgenetikai biztosítékot is és a természetes rendszernek a diverzitását, megfelelő mennyiségű természetes élőhelyet (Gyulai Iván szerint 20%-nak kell lenni) és természetesen egy olyan élelmiszeripari piramis felépítése, amellyel az alapélelmiszerek ellátása biztosított.
Van lehetőség arra, hogy magángazdák a saját földterületeiken ilyen vízrekultivációs programot hajtsanak végre ?
Persze. Társulatot kell létrehozni, vagy a társulatokon belül ilyen résztársulatot és ez egy nagyon jó megoldás arra, hogy teszem azt egy, mi úgy szoktuk nevezni, hogy agrársivatagból, tehát egy monokultúrás szántórészből egy olyan mozaikos tájszerkezetet lehet kialakítani. ahol a vízvisszatartás mellett új mezőgazdasági ágazatokat be lehet hozni. Tehát például a bolgárkertészet nagyon sok esetben a vízfolyások mellett nagyon jó alternatíva lenne, hiszen az árvízi vízfelesleget ki lehetne vezetni, megfelelő tárolótavakban félretenni úgymond a szűkösebb időszakokra és abból pedig öntözni lehet olyan területeken, ahol most jelenleg most ugye félsivatagos állapotok vannak. Ehhez nyilvánvaló, hogy fejleszteni kell az élőhelyeken, tehát abban a fátlan és hatalmas párolgási veszteséggel működő rendszerben, ami most a Duna-Tisza köze, ahol egyértelmű, hogy a mostani rendszerek nem működnek. Az is nyilvánvaló, hogy a jelenlegi akác és nyárfaültetvényeket szépen sorban le kell váltani és természetközeli erdőültetésekkel kell helyettesíteni.
Tájazonos fajokkal, mint például ennek a nagyon szép újszászi erdőnek az esetében ?
Igen, pontosan.
Dr. Andrásfalvy Bertalan, vagy Dr. Molnár Géza tanulmányai az úgynevezett fokrendszeres gazdálkodásról használhatóak-e az Ön által említett program szempontjából ?
Maximálisan. Azt gondoljuk, hogy a jelenlegi halgazdasági szemléletből át kéne menni egy úgynevezett természetes élőhelyek vagy természetes víztestek jobb hasznosítási koncepciójára, melynek egy nagyon fontos része az, hogy a fokgazdálkodásban alapvetően hal ívóhelyeknek a sorozatát alakítjuk ki és ezekkel a hal ívóhelyekkel a természetes vizeknek a halbőségét növeljük. Ez egy olyan gazdasági potencia, amely gazdasági potenciával mindenképpen élni kellene. Emellett pedig ezek a rendszerek természetesen nagyban hozzájárulnak az előzőekben elmagyarázott hármas vagy négyes rendszerek - talajvíz pótlás, ökológiai hálózatfejlődés, stb... És itt egyéb haszonvételekre is lehet gondolni. Erre mindig azt szoktuk mondani, hogy ez egy lehetőség, ha van hozzá ember, aki ezt csinálja. Tehát addig, amíg az alföldön egy megfelelő kondást, vagy bojtárlegényt találni az egy művészet, viszont ha valaki talál, akkor olyan szaporulatot tud az állományában biztosítani ami mondjuk előtte lehetetlennek tűnt, tehát én itt most konkrétan tudom, hogy Szomor Dezső mesélte nekem, hogy éveken keresztül nagyon nehezen jött össze a 0,75-s szaporulat, és hgát nem értette, nem értette, és utána bevezette azt, ha megfelelő a szaporulat, akkor a szaporulat fele külön kis gulyában lehet a gulyásé, és érdekes módon két éven belül 1,75, sőt , 2-s szaporulatot is elértek. Ez nyilvánvalóan azt jelentette, hogy ha nincsen meg az érdekeltség, akkor alapvetően az elhullás is nagyobb, illetve akár kézen-közön eltűnnek a dolgok. Tehát a rendszer működtetésének az apró kis finomhangolásait kell figyelni és ehhez kell egy megfelelő emberállomány. Balog Péter szokta mondani, hogy ma az embereket önmaguk ellenére kell megmenteni, és ez nagyon sok esetben így is van.
Milyen fajta felvilágosító munkát végeznek a SZÖVET keretein belül ?
Nagyon sokrétű. Eddig, azt kell mondanom, inkább dolgoztunk hagyományos kommunikációs eszközökkel, kiadványokkal, weblappal. Aztán 2008-ban volt a meggymentő akció, amikor azt gondoltuk, hogy a különféle szakkiadványok, nyilatkozatok, egyebek teréről át kell menni a tényleges, mondhatom így, akciózásba, és konkrét példákat kell felmutatni.
Vannak ilyen konkrét példák ?
Az egyik az említett meggymentő akció, amikor ugye úgy két-három éve a meggynek nagyon nyomott ára volt és azt mondtuk, hogy ez így nem normális, hogy a nagykereskedők 100-150 forintokat nyernek a helyi termelőkön, és úgy döntöttünk, hogy mi összekapcsoljuk a piacot a termelőkkel és direkt értékesítési akciót indítottunk, amelybe utána nem csak a Tisza menti, hanem a homokhátsági, söt még dunántúli termelők is bekapcsolódtak és több mázsa meggyet adtunk el. Ennek utána már az intézményesített formája az, hogy az úgynevezett MDF. piacon, tehát itt a Komjádi Uszodánál működik folyamatosan a SZÖVET standja. Ennek a tevékenységnek az úgymond teljesen intézményesített része az, hogy most már a Vásárcsarnokban is nyílik majd egy SZÖVET bolt, amely teljesen őshonos gyümölcs és zöldségfajtákat fog árulni, valamint a tiszamenti termékeket, almaleveket, homoktövissel szilvalevet és mindenféle más olyan élelmiszert, ami a természetes életmódnak, valamint a különféle betegségek megelőzésének és kezelésének megfelelő módszere. Ennek keretében együttműködünk a Rákellenes Ligával, valamint a Közétkeztetők Országos Egyesületével. Ugyanis a nagy cél az lenne, hogy a közétkeztetésben a helyi termelőknek meglehessen a bekerülési joga, tehát ne csak a nagy termelők és nagy ellátórendszerek tudjanak bekerülni a közétkeztetési és közbeszerzési törvények miatt. És egy nagyon új kezdeményezés az, hogy a tápiószelei génbankkal való együttműködés, ahonnan magokat kaptunk és azokat gazdákhoz helyeztük ki, amely gazdálkodókkal egy visszavásárlási szerződést kötöttünk. Teljesen régi, már-már elfeledett babok, paradicsomok, tökök és mindenféle más zöldségek fognak felbukkanni a Szövetség az Élő Tiszáért kereskedelmi rendszerében.
Ennek van külföldi párhuzamos példája, tehát az Európai Unióban is szokásos gyakorlat kezd lenni a hagyományos mezőgazdaság ilyen jellegű fejlesztése?
Nem, nem annyira. Angliában van egy olyan civil szervezet, akik próbálják a helyi fajtákat megőrizni és a helyi fajták termelését támogatni, de ott nagyon szigorú - mint ahogy mindenütt nagyon szigorú ellenőrzés van az ügyben, hogy milyen vetőmagból előállított termékek kerülhetnek a piacra és épp ezért olyan nagyon fontos ez a kistermelői rendelet, amellyel ezeket a roppant szigorú előírásokat ki tudtuk küszöbölni.
Az Angliában terjedő "Földet munkáért" programot meg lehet-e honosítani Magyarországon, vagy ennek jogi akadályai vannak ?
Szerintem nincsenek és van is több olyan terület, ahol ezt már meg is csinálták. Szatmárban is van két olyan település, ahol ilyen szociális földprogram keretében az önkormányzatok ellátják a helyieket. Markócon is van egy nagyon jó példa, ahol a falu kvázi munkanélküli emberei zöldségpalántákat, facsemetéket, dísznövénypalántákat termesztenek, utána helyben kicserélik és használják, valamint eladják külső piacokra és ezzel oldják meg a munkanélküliséget. Én azt gondolom, hogy ez nagyon fontos lehetőség akkor, ha az önkormányzatnak van saját területe. Sajnos azonban a legtöbb önkormányzatnak nincsen saját területe, tehát ilyen szempontból nincs a kezükben az az eszköz, amely eszköz feltétele lehetne annak, hogy az embereket, akik már második-harmadik generációs munkanélküliek, visszavezethetőek legyenek a munka birodalmába. És bár a pénz mint fizetőeszköz hiánya is roppant súlyos probléma, ám én mégsem a pénzre fektetném igazán a hangsúlyt, hanem a megelégedettségre. Tehát ha elérjük azt, hogy valaki egy értékes napot hagyott maga mögött, akkor az az ember büszke magára, és látja azt, hogy valamilyen terménye, terméke lett annak a napnak, akkor az is egy nagyon fontos boldogság faktor. És láthatjuk azt, hogy manapság ez a boldogság faktor nem egy meghatározó dolog, főleg nem a Tisza mentén.
A helyi feldolgozóipart mi módon tudják fejleszteni a Szövetségen belül ?
Nálunk van egy-két olyan vállalkozó, aki megpróbálta, kecsketej feldolgozás és sajttermelés ügyben volt egy-két lépés. De ez a legnehezebb. Nyilvánvaló, hogy egy olyan országban, ahol az elmúlt húsz évben szó szerint elkótyavetyéltük és hagytuk, hogy szétverjék az élelmiszer feldolgozást a konzervipartól kezdve a cukorgyárakon keresztül a hideg olaj sajtolásig, én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos feladata az új kormánynak. Állítólag ez ügyben szeretnének is lépni. Én nagyon szeretném látni, hogy ez valóban megtörténik!
Található - e valódi nyitottság a jelenlegi kormányzat részéről ?
Én többször hallottam különböző képviselőktől...
A természetes vízrendszerek helyreállítására, ami különösen a mostani, árvíz utáni helyzetben igen sürgető kérdéssé vált, van-e valamilyen külföldi vagy hazai példa ?
Rengeteg jó példa van. Én azt gondolom, hogy ami számunkra is fontos tanulság, hogy a legtöbb kontinensen - Ausztráliában, Afrikában - sokkal kisebbek a pénzügyi feltételek és sokkal alacsonyabb a szakmai tudás, jobb rendszereket tudtak megvalósítani. És ennek nyilvánvaló, hogy van egy fontos üzenete a számunkra, hogy amikor a megoldásokat keressük, akkor ne a GDP.-t növelő és a legnagyobb technológiai kapacitásokat megmozgató beruházásokat próbáljuk megvalósítani, hanem próbáljuk meg a léptéket és a projekteknek a méreteit minél inkább csökkenteni. Azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb tanulság. Tehát amikor a KEOP. keretében a tizenöt-húszmilliárd forintos projektek azok, amelyek a menők, hiszen akkor egyben le lehet szerződni és egyben le lehet bonyolítani az bizony eléggé megnehezíti a dolgunkat. Ugyanakkor amikor a természetvédelemnél ilyen kisebb 1-1,5 milliárd forintos beruházásokat akartak megvalósítani, ami már szinte nagy volt, merthogy nyilvánvaló, hogy egy élőhely rehabilitáció (mondjuk egy másodlagos fokrendszer kialakítása) például egy pár száz millió forint - és akkor abban már benne van minden - az a probléma, hogy a jelenlegi bürokráciával ezeket az úgynevezett kisléptékű támogatási projekteket nagyon nehéz dűlőre vinni és nagyon nehéz egy csomagban "átverni" a jelenlegi bürokrácián, ám remélhetőleg hamarosan lesznek erre is példák. Természetesen kell egy megfelelő koordináló szervezet, ám ha ezek a kisebb beruházások két-három éven belül megtérülnek, akkor az összeget vissza is lehet tenni ebbe a megújuló alapba. Erre volt egyébként példa a Szövetségnél, mi például létrehoztunk egy mikroalapot. Ott az volt a feltétel, hogy egymillió forint alatti összeget igényelhettek családok és rengeteg nagyon jó és nagyon hasznos projekt valósult meg.
Milyen, akár magánszemélyek által is megvalósítható kisebb beruházásokra gondol ?
Egészen egyszerű dolgokra. Ha például valaki úgy dönt, hogy felépít egy kerti kemencét, vagy átáll néhány jószággal a természetes legeltetési rendszerre, vagy akár végrehajt egy kisebb mederkotrást a területén lévő vízfolyásban, akkor ezek roppant egyszerű lépések. Csakhogy mi azt tapasztaltuk, hogy ezekkel az egyszerű lépésekkel lehet rehabilitálni a tájat.. Hogyha alulról építkezünk, akkor az egy hektáron, az öt hektáron, a húsz hektáron kell először elkezdeni és utána remélhetőleg a sok-sok öt hektár az összeér és lesz belőle kilencvenháromezer négyzetkilométer.
Vagy akár több is...
A Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány társszervezésében kerül megrendezésre a „Közösség-Vállalkozás Biomódon”című konferenciával egybekötött nyílt műhely, melyen alapítványunk igazgatótanácsának tagja, Dr. Máthé Emma is előadást tart. 
